Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)

1927-03-18 / 63. szám

1927. aáíöt,m 18. szabadabbak; elém lendült s hátra sem nézve, meg sem pihenve siet a cél felé,, hogy elérjen: «Az értől — az Óceánig®. Az Esti Újság felelős szerkesztőjével, dr. Sziklay Ferenccel és feleségével beszélgettünk Róla. Meglepett, mikor mondták, hogy ki. A kor szelleme és szava benn a kolostorban? Az Élet nagy áradása onnan indulhat? Ez a természet 'mechanizmusa: kiforr és felszínre vetitődik, ami van, hogy megmutassa, hogy kifejezze önmagát.. Most azért irok Róla, mert véletlenül a Nyirvidék tördelője jóvoltából újra egymás mellé került a nevünk. A folyó nagy ivet irt le, visszakanyarodott szeszélyes útjában s egy pillanatra a patak mellé került, hogy egy merész kanyarulattal újra tovább siessen. A nagy, dübörgő vers s a kroki a Faluról, ahol nem történik semmi. Vájjon Mécs László vissza emlékszik-e az Esti Újság «Fregoli»-jára? Alig hiszem. Otthagytam a Felvidéket, a lelkes kis írógárdát, küzdelmünket a magyarságunkért, vágyó imádását a szent Földnek, mely lelkünk egész odaadását kívánta. It tnincs az az örök álmodás örök hit, örök szomjúság; «itt» nincs a fanatikus irredenták tömege, ami «ott> megvan! Itt reálisabb, a mindennapi élet izében alig észrevehető s csak egyesek lelkéből sugárzó örök vajúdás. Ott mindenki életében: Élet; álmában: álom; szivében: sziv; lelkében: lélek;vérében: vér: a nagy magyar fövő! Kiséri lépteiket, mellettük üí a , templomban, velük imádkozik, min- j denütt, minden időben velük van: > a Várakozás, a Bizakodás s a Hit 1 feltámadásunkban. Ő most is ott él közöttük. Szár- | nyai csuda erősek; Szive: nagy; * sziv, Lelke: sok lélek összesége. Zengő, zugó áradással siet a nagy Óceánba. A vadlibák megjöttek s hallatják ujjongásukat esténként.. A bukó nap visszamosolyog reájUjt s a táj zöld foltokat mutogat szürke ruháján. Minden készülődik a tapaszba s a rügyek rejtekében érik a fák zöld ruhája is. Egyszer csak, egy reggelre kibomlik s a virágvasárnapi harangszót rájuk leheli a szellő. Mily édesen megborzongnak s terhes teltségüket lassan és óvatosan virágokká duzzasztják. Tavasz... Nyár... s most ne tovább, csak készülődjön, csak érjen, csak forrjon, zengjen minden: Isten arcának tükre. Tartallyné Stima Ilona. A kövezési sorrendre vonatkozóan a városnak évekre terjedő, körültekintéssel készült terve van, amelytől nem térhet el A Bojtos minden főbb utcáit ki fogják kövezni, az idén azonban csak a Bnjtos utca kerül sorra. — A kövezést már áprilisban meg fogják kezdeni. — A Kálvin-tér, Egyház és Bercsényi utcák kerülnek először sorra. Apropo! Az előbb a Faluról szóltam, melly megjelent a Nyirvidékben. Kis krold volt a csöndről és a nem történésről, ami a falunkat jellemzi. S az Élet, ez a nagy bohóc egy bukfencet vetett s kiszórta százujju markából a szenzációt, melytől megsápa,dt a kis falu, suttogott és titokzatos arcot öltött. A kapuk előtt, a lombtalan akácok'mellett piros kötényük aíá erejtett kézzel, kíváncsian lobbantották tekintetüket a lányok, asszonyok a falu vége felé: onnan hozzák a halottai Hozzák a nagy hid alól, ahol egész éjszakát töltött földre borult arccal. Fején lőtt seb, mellette revolver és hátrahagyott levél, mely az asszonyhoz szól, akit szeretett s akiért meghalt. Én nem akartam kihívni a Sor- j sot ellened kis falu! S mégis!... Öreg Borcsa néni homok szinü szeme hidegesen tekint a halottvivő szekér felé: Isten rendelése... Az ördög játéka, mondják mások s a furcsa és ellentétes v élemények egészen jól megférnek egymás méllettÖreg Borca néninek, itt a kis faluban száz ujju kezével nagyon belemarkolt az Élet a szivébe: megölték a kisebbik fiát, a másik a háborúban esett el, ljjnyát a villám sújtotta s még sok minden érte öreg Borca nénit, azért néz

s olyan hidegen a homok szinü szemével, mert nagyon hozzá szokott, hogy «vár bennünket a föld!» (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Nyirvidék hasábjain mostanában sok szó esik a város kövezési programmjárói. A város közönsége köréből egyre-másra érkeznek hozzánk a felszólalások, amelyeknek soraiból élénken érezhető, menynyire sürgős, mennyire szükséges az egész város kikövezése. "Ez azonbam amúgy hirtelenében megvalósíthatatlan. A város tanácsa és képviselőtestülete a város egész területének érdekeit képviseli, e

zért egyszerre minden ponton megindítja a kövezést, de mindenhol a legfőbb útvonal az első s csak jövőre és az utána következő években valósul meg a kövezési terv további részlete is. A kövezési sorrendről illetékes helyen a következőket mondották munkatársunknak: A városnak évekre terjedő, céltudatosan, megfontoltan elkészített kövezési programmja van, amelyen nem változtathat. A Bujtos kikövezése az ott lakók kívánságának megfelelően a legfőbb utcának, a Bujtos utcának kikövezésével indul meg. jövőre folytatjuk a Bujtos rég óhajtott kikövezését. Az idei kövezési munkálatokat rövidesen megkezdhetjük. A kőanyagot a bányák már szállítani kezdik, a szerződést a város megkötötte. A kövezési határozat végrehajtásához a vármegye alispánja készséggel adta hozzájárulását s igy április hónapban már kövezni fogják a kijelölt utcákat. Legelőször a Kálvin-tér tűrhetetlen sara fog eltűnni, amely a postához, a ref. templomhoz és iskolához való odajutást esős, havas időben annyira megnehezítette. Utána kikövezik az Egyház-utcát és a Bercsényi utcát, majd a többi utca következik. Az idén végrehajtásra kerülő kövezés nagy mértékben csökkenti a város porát, sarát, amely végképpen azonban majd csak a csatornázásai fog eltűnni, amikor a házakból kiöntött víz, a felgyülemlő esővíz nem áztatja utcáinkat. Egy párisi tanulmányút reminiszcenciái. Irta: Huszthy KJ+inik Jolán. V. Kirándulások. A muzeumokban való bolyongások bizony mindannyiunkat alaposan kifárasztottak. E délelőttök után oly jól esett elheverészni kis szobánkban, a virágos tapéták között és nézni a napfényben csillogó porszemek nesztelen, álmosító keringését. A "kora délutáni órákban mindenki saját hajlamainak hódoltA szorgalmasok keztyüt mostak, vagy a pókháló harisnyákat stoppolták, az újdonsült, de máris bizalmas barátnők könnyű, nyári otthonkákban kuporodtak föl a széles rézágyak tetejére és véget nem érő vallomásokba kezdtek holmi muzeumi évődések Is hosszú, meghitt APOLLÓ Ma, csütörtökön utoljára Hlargarette Livingston viiágfiimj*: A kóristaleány Bjy mágnárfiu és kóruslady wwelme. Charleston t&ncfilm II. Péntek est, csak epy napi®! IVAN RIOSJOUKIN, * „StrogeK Mihály" alakitíjával: A gyönyörváros res* s*^ Fantasztikus filmregény. — Szereplők: Átérj: Nikolai Coline. - A feleség; LÍSÍ Lisenkó A harmadik; Ivan Mosjoukine. séták apró-cseprő titkai felől. Volt, aki cigarettázva hajolt ki ablakán és éÜnken, hosszasan érdeklődött vizávijának hogyléte felől. Mások anzixokat irtak és bélyegért kopogtatták fel békésen szendergő szomszédaikat. Ida, a költőnő, kitette könnyű kis asztalát az udvarra és naponta két órát dolgozott legújabb verses époszán. Ilyenkor könyörtelenül kergette el imádóinak egyre növekvő seregét és ihletett arccal maga elé nézve skandálta a komor hexametereket. S a fiuk, az elébb még oly udvarias lovagok és mulattató pajtások most többékevésbé aludtak oly mélyen, hogy, egyik-másiknak szobájából még az illúzió rontó horkolás is kihallatszott. Öt óra felé aztán sorra szállingóztak elő kialudva és hol itt, hol ott hangzott fel a diszkrét kopogtatás, utána izgatott terefere egyelőre az ajtón keresztül, aminek a vége rendszerint az volt, hogy kik és hova menjenek és mi legyen az esti programm? Természetesen bolyongások a Quartier Latin százados, szűk kis utcáin, vagy autózás a Champs-Elysées-n és a Bois de Boulogne árnyékos lombjai alatt és este vacsora egy kis diákkoesmában, montmartrei apacsromantika, természetesen a népes, csupán látszólag veszélyes bárokban, hol az idegenek mulattatására vad apacstáncokat járnak az egyébként békés é§ élelmes párisi naplopók. De voltak néha közös kirándulásaink is. így pl. a St. Clou -i. hol a fokozatosan emelke dő ut, majd a számlálhatatlan márványlépcsők megmászása után eljutottunk a bűvös királyi kertbe. Békés öregurak, kézimunkázó hölgyek és romantikát kereső szerelmes párok ültek, sétálgattak a park hüs, zöldfényü alkonyatában. Az egymás fölött emelkedő ballustradokon kockás kosztümjeikben az elmaradhatatlan an®)lok tanyáztak, kik messzelátóval kémlelték, boncolták az alattunk elnyújtózkodó Páris látképét, mely igy a maga egészében, végtelenbe "nyúló arnyaival a francia ég sajátságos pasztellszínű párázatában oly lenyűgöző, fenséges látvány voIt» amelynek összemosódó, konturtalan tömegét csupán a költői hatásokra érzéketlen angol pedanteria látcsövezi. Közvetlen alattunk egy napsütötte bassin peremén szép, fiatal lány plasztikus mozdulatokat próbált s közben jókedvűen, diskurá.t, nevetgélt partnerével, a féstőnövendéknek látszó, bársonyzekés fiúval, ki hasonló gondtalan vidámsággal dirigálta a fotografáló gép Slóad&sak kezáete: 5, 7 és » órakor. Sévresbe hajónk mentünk. Déli hőségben indultunk, de a Szajna, finom szellője és a rengefcg menynyiségben elfogyasztott fagyialtos ostyák enyhítették a kánikulai forróságot, mely azonban egész párisi, tartózkodásunk alatt korántsem volt oly megrekkent és perzselő, mint itthon, az Alföld homoktengerében. Talán az AtlantiÖceán közelsége teszi oly májusi lehelletüvé a levegőt, hogy még a legragyogóbb juliusi reggelen ís szinte átláthatatlan fátyolba burkolózhatott az Eiffel-torony szövevényes, ösztövér vasváza. Nevettük a franciákat, kik szenvedőn, eltikkadva ültek a hajó árnyékos faülésein, vagy a korlátra támaszkodva nézték a szennyeszöld vizet, az «isteni» Szajna sürü, olaaz Apollóban | csak pénteken osjoukin