Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-02 / 26. szám

2 JnÍYÍRYIDÉK. 1927 február 2. A Kormányzó beszéde. Alkotmányos életünk nagy ese­ményével, az országgyűlés meg­nyitásával kapcsolatban, a kor­mányzó beszédet mondott, amely ben a múltra vetett pillantás utan a jövő feladatai felé fordította te­kintetét- Valljuk be, hogy a kor­mányzónak oka volt a közelmúlt eseményein elmerengni s oka volt a jövő feladatait is vizsgálat alá vonni. A közelmúlt eseményei szo­morúak, a magyar nemzet lelkét egy vesztett háború, egy forrada­lom és egy kommün fekszi meg. Iszonyú nehézségeken kellett át­vergődnünk, amig a mai viszony­lagosan nyugodt helyzethez elju­tottunk. A kormányzó megtalálta hogy kihez intézze a köszönő sza­vakat e nagy munka elvégzésének • leszögezésekor, amikor a magyar adófizető áldozatkészségét s a ma­gyar közalkalmazott kötelességtu­dásának gyümölcsét említette- Csak ez a két tényező tette lehetővé pénzügyeink helyreállítását, amely pedig mindennek az alapja. Ez az -óriási erőfeszítés tulajdonképen .egyben próba is volt a nemzet szívósságáról s bizonyság a nem­zet törhetetlen életakaratáról, i A belső konszolidáció után most már külpolitikai kérdésekre kell fordítanunk figyelmünket. A jó szomszédi viszony megteremtésére a magunk részéről mindent meg­tettünk és megteszünk. Jelenleg a szerb, horvát, szlovén királysággal döntőbírósági szerződés megköté­téséről és gazdasági kérdésekről tárgyalunk s ezzel kapcsolatban az olasz kormánnyal megvitatjuk a fiumei kikötő' kérdését. Jövőbeni törekvésünk is csak arra fog irá­nyulni, hogy fenntartsuk azt a bé­kés viszonyt, amely Európa min­den népéhez kapcsol. A viszonyok megjavulásával s a kedélyek lehiggadásával a nemzet bizonyos rétegeinek természetesen megváltozott az egyes kérdésekre vonatkozó véleménye. Igy a ma­gyar munkásság már kezdi be­látni, hogy nem egyedül a szoci­áldemokrata csillogó, de hiu Ígére­teiben kell keresni a boldogulást, hanem a többi társadalmi osztá­lyokkal való békés együttműködés­ben.. Ebben a jószándékában azon­ban az államhatalomnak támo­gatni kell s a törvényhozás fel­adata lesz, hogy oly szociális és gazdasági intézményeket létesít­sen, amelyek ezt az egybeforra­dást elősegítik s a gazdasági ter­melés folytonosságát és zavarta­lanságát biztosítják. Az ország gazdasági rendbehozatalához nagy mértékben hozzájárulnak továbbá a tervszerűen folyó hasznos be­ruházások, amelyek egyrészt a mult mulasztásainak múlhatatlanul szükséges pótlását jelentik, más­részt a munkanélküliséget csök­kentik jelentékeny módon. De a belső bekének, rendnek és fejlő­désnek további biztositéka kell, hogy a törvényhatósági élet kor­szerű reformja legyen. E nélkül nem emelhetjük állami gépezetün­ket olyan fokra, amelyen a meg­változott idők megváltozott köve­telményeinek maradék nélkül ele­get tud tenni. Az uj országgyűlésen tehát ten­nivalókban nem lesz hiány. Hogy azután ezek a tennivalók hogy fognak testet ölteni, hogy a szé­pen kigondolt tervekből milyen ér­tékű valóság lesz, ez éppen az országgyűléstől függ. Azok, akik abban a szerencsében részesültek, hogy az uj országgyűlés tagjai le­hettek, kell, hogy fokozottan átérez­zék azt a nagy hivatást, amelyet a nemzetépítő munka jelent. Nem kell mindent élőiről kezdeniök, az alapok megvannak s rájuk csak az a feladat vár, hogy a szilárd ala­pokra, szilárd épületeket emeljenek s bölcs belátással, okos mérséklet­tel folytassák tovább azt a mun­kát, amely Bethlen miniszterelnök legfőbb irányítása alatt már több mint öt esztendeje vette kezdetét s amelynek jövőbeni szerencsés folytatasát reméljük és kívánjuk­Mikecz Ödön dr. nyilatkozik a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége nyíregyházi választmányi gyűlésén elhangzott beszédéről. Nyíregyháza. (A Nyirvidék tu­dósítójától.) A Nyirvidék ismertette a Keresz­tény Iparosok Országos Szövetsége nyíregyházi csoportjának választ­mányi gyűlését, amelyre vonatko­zólag most dr. Mikecz Ödön a kö­vetkező levelet intézi hozzánk: Matlárháza, 1927. jan. 27. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Külföldön tartózkodván, ma sze­reztem csupán tudomást arról a tudósításról, amely a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége nyíregyházi csoportjának körülbe­lül három hete ta-rtott választmányi üléséről b. lapjában beszámol. A tudósításnak az egyesület ügyészi tisztségéről való lemon­dásomról, illetve azt indokoló fel­szólalásomról szóló része helyre­igazításra szorul, mert a tudósítás beküldője valószínűleg félreértette felszólalásomat s lényeges részei­ről megfeledkezett. Lemondásom egyetlen indoka az volt, hogy szük­ségesnek tartottam éppen a válasz­tások alatt vitt exponált szerepem­re tekintettel fölvetni az egyesület­ben a bizalmi kérdést, hogy az egyesület, ha ugy látja, hogy a választások alatt vitt szerepemből kifolyólag a jövőben bárminő hát­rány érné, szabadon határozhasson s személyem ne legyen akadálya semmi tekintetben az egyesület si­keres munkájának. A tudósítás azon része, mintha azt mondtam volna, hogy ha fel nem lépek, az irányzat Rakovszky­tól el fog távolodni, előttem s azt hiszem, mindenki előtt érthetetlen. Ilyen kijelentést nem tettem. Az tény, hogy a választmányi ülésen kijelentettem, hogy ellen­jelöltjeimet, ahogy a választás, aiatt nem támadtam, ugy nem támadom most utólag sem, annál kevésbé Rakovszky Iván képvisel" urat, akinek egyéni képességeiről s keresztény gondolkodásáról meg vagyok győződve. Hogy ennek da­cára mégis szükségesnek tartottam pártonkivül keresztény s független programmal zászlót bontani, an­nak magyarázatául utaltam pro­grammbeszédem tartalmára, mely Nyíregyháza város sokszáz vá­lasztópolgára előtt hangzott el £ igy eléggé ismeretes. Soraim szives közlését kérve, ma­radtam igen tisztelt Szerkesztő ur­nák készséges híve Mikecz ödön* Karcsúvá ieszl Köblei J. Ur, Altenburg, írja: 4 hosszú évig kerestem nagy pénzáldozatokka] és próbálgatásokkal mig végre megtaláltam ami kö­vérség ellen biztosan és ártalmatlanul használható,' a „Kruschen". Ezen vélemény egyáltalán nem csodálatra méltó, hanem egy természetes következménye a „Kruschen" hatásának. „Kruschen" a legjobban hat vesére és májra, a lelesleges nedveket amelyek a testben alkalmatlankodnak, természetes utón lecsapolja, kiiizi. „Kruschen" nagy befolyással bir a normális testsúlyra. "Minden gyógvtirbaD « drogériában kapható, ira üvegenként £ peil£Ő Egy áveií 10y napig azaz 8 hónapig slegcudS, s igy napi hat fillér az egészség fenntartása. Vezérképviselóség és szétküldési központ Magyarország részére Mihály Ottó Gyógyáiunagykereskedés Budapest VI. Podmanitzky- u. 43 • Telephon 122—44 Kozák István 25 éves tanári jnbilenma. Ezelőtt huszonöt esztendővel a nyíregyházi evangélikus főgimná­zium második osztályában, egy kö­dös, koratavaszi délután Pauer ta­nár urat vártuk mértan órára. So­káig nem jö'tt be, már háromne­gyedre járt az idő, de nekünk nem tűnt fel, mert Pauer tanár ur ab­ban az időben sokat betegeske­dett. Éppen erről beszélgettem Ha­jós Károly barátommal, akivel az egész nyolc osztályt úgyszólván egy padban küzdöttem végig, amikor váratlanul kinyilt az ajtó, a zajon­gás egyszerre néma csönddé vált s belépett rajta egy egészen fiatai ember, nyomában Pauer tanár úr­ral, aki őt mint leendő helyettesét mutatta be nekünk. A fiatalember Kozák István rajztanár volt, az ábrázoló geo­metria tanára, aki ma üli eredmé­nyes tanári működésének 25 éves jubileumát. Pauer tanár urat az­óta nem láttam, szabadságra ment, örök szabadságra, ahonnan nincs visszatérés. Még ideje sem volt tő­lünk elbúcsúzni, olyan hirtelen jött érte a kérlelhetetlen Halál. Ki Írhatna vájjon hivatottabb tollal, igazságosabban, méltányo­sabb belátással és szeretőbb szív­vel erről a huszonötesztendős ta­nári munkáról, mint egy tanítvány, aki az ő kezei alatt élte végig egy középiskolai diáknevelés min­den egyes fázisát? Ebből a 15— 20 esztendős perspektívából sok­kal tisztában látjuk az akkori vi­szonyokat s benőtt fejjel, sok min­dent jól meg tudunk ítélni. Most látom csak, milyen nehéz feladát 400—500 nebuló fejébe beleverni a mértan szabályiokat, fakezű, tehetségtelen gyerekeket a rajzolásra, szinvakokat a festésre megtanítani- Stílust tanítani, klasz­szikus görög és római stilust, ma­gyar ornamentikát, szabadkézi raj­zot, természet utáni festést, jegec­készitést, görög pótlót és ki tudná felsorolni, hogy mi mindent, ami­ket passzi ólehet hajlamos, igyek­vő, szorgalmas fiukkal együtt csi­nálni, de idegölő kín sokszor ab­szolút talentumhijjas, vagy ha­szontalan, hanyag, rossz diákkai hiábavaló munkát végezni. És Kozák István 25 éve ezt csi­nálja. Huszonöt évfolyam növen­dékei kerültek hozzá, s ő mind a huszonötöt ugyanazzal a szeretet­tel, lelkiismeretességgel, szorga­lommal és hivatottsággal igyek­szik bevezetni a tudományos is­meretek tárházába. Es ami csodá­latos, ezen a nagy, egész embert követelő munkán felül van még 1 ideje arra is, hogy jobb diákjai­nak válogatott munkáiból éven­kint kiállításokat rendezgessen. Ki ne emlékezne a centennáriumi rajz­kiállitásra, amelynek gondos, szak­avatott elrendezése és egy negyed­százados tanári működés legválo­gatottabb anyaga valóban bámulat­raméltó volt. Különösen az lepte meg a közönséget, hogy 25 esz­tendő csöndben, szinte titokban végzett gyűjtésének gazdag ered­ményét láthatta egyszerre, egyet­len gyűjteményben. De nemcsak mint didaktikus el­sőrangú Kozák István, hanem mint nevelő is. A néhány év óta fel­lendült cserkészmozgalomnak, az ifjúság legnagyszerűbb nevelési módszerének egyik érdemekben leg­gazdagabb apostola ő, aki önzet­lenségével, pedan tériájával, ügy­SZANATÓRIUM, sebészeti, szülészeti és bel betegeknek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külön szobában 16 pengő naponta. Orvosát ^. enk i™° isT'^ Nyíregyháza, KáM-ntm 42. szám f

Next

/
Thumbnails
Contents