Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-02 / 26. szám

2 JnÍYÍRYIDÉK. 1927 február 2. A Kormányzó beszéde. Alkotmányos életünk nagy eseményével, az országgyűlés megnyitásával kapcsolatban, a kormányzó beszédet mondott, amely ben a múltra vetett pillantás utan a jövő feladatai felé fordította tekintetét- Valljuk be, hogy a kormányzónak oka volt a közelmúlt eseményein elmerengni s oka volt a jövő feladatait is vizsgálat alá vonni. A közelmúlt eseményei szomorúak, a magyar nemzet lelkét egy vesztett háború, egy forradalom és egy kommün fekszi meg. Iszonyú nehézségeken kellett átvergődnünk, amig a mai viszonylagosan nyugodt helyzethez eljutottunk. A kormányzó megtalálta hogy kihez intézze a köszönő szavakat e nagy munka elvégzésének • leszögezésekor, amikor a magyar adófizető áldozatkészségét s a magyar közalkalmazott kötelességtudásának gyümölcsét említette- Csak ez a két tényező tette lehetővé pénzügyeink helyreállítását, amely pedig mindennek az alapja. Ez az -óriási erőfeszítés tulajdonképen .egyben próba is volt a nemzet szívósságáról s bizonyság a nemzet törhetetlen életakaratáról, i A belső konszolidáció után most már külpolitikai kérdésekre kell fordítanunk figyelmünket. A jó szomszédi viszony megteremtésére a magunk részéről mindent megtettünk és megteszünk. Jelenleg a szerb, horvát, szlovén királysággal döntőbírósági szerződés megkötétéséről és gazdasági kérdésekről tárgyalunk s ezzel kapcsolatban az olasz kormánnyal megvitatjuk a fiumei kikötő' kérdését. Jövőbeni törekvésünk is csak arra fog irányulni, hogy fenntartsuk azt a békés viszonyt, amely Európa minden népéhez kapcsol. A viszonyok megjavulásával s a kedélyek lehiggadásával a nemzet bizonyos rétegeinek természetesen megváltozott az egyes kérdésekre vonatkozó véleménye. Igy a magyar munkásság már kezdi belátni, hogy nem egyedül a szociáldemokrata csillogó, de hiu Ígéreteiben kell keresni a boldogulást, hanem a többi társadalmi osztályokkal való békés együttműködésben.. Ebben a jószándékában azonban az államhatalomnak támogatni kell s a törvényhozás feladata lesz, hogy oly szociális és gazdasági intézményeket létesítsen, amelyek ezt az egybeforradást elősegítik s a gazdasági termelés folytonosságát és zavartalanságát biztosítják. Az ország gazdasági rendbehozatalához nagy mértékben hozzájárulnak továbbá a tervszerűen folyó hasznos beruházások, amelyek egyrészt a mult mulasztásainak múlhatatlanul szükséges pótlását jelentik, másrészt a munkanélküliséget csökkentik jelentékeny módon. De a belső bekének, rendnek és fejlődésnek további biztositéka kell, hogy a törvényhatósági élet korszerű reformja legyen. E nélkül nem emelhetjük állami gépezetünket olyan fokra, amelyen a megváltozott idők megváltozott követelményeinek maradék nélkül eleget tud tenni. Az uj országgyűlésen tehát tennivalókban nem lesz hiány. Hogy azután ezek a tennivalók hogy fognak testet ölteni, hogy a szépen kigondolt tervekből milyen értékű valóság lesz, ez éppen az országgyűléstől függ. Azok, akik abban a szerencsében részesültek, hogy az uj országgyűlés tagjai lehettek, kell, hogy fokozottan átérezzék azt a nagy hivatást, amelyet a nemzetépítő munka jelent. Nem kell mindent élőiről kezdeniök, az alapok megvannak s rájuk csak az a feladat vár, hogy a szilárd alapokra, szilárd épületeket emeljenek s bölcs belátással, okos mérséklettel folytassák tovább azt a munkát, amely Bethlen miniszterelnök legfőbb irányítása alatt már több mint öt esztendeje vette kezdetét s amelynek jövőbeni szerencsés folytatasát reméljük és kívánjukMikecz Ödön dr. nyilatkozik a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége nyíregyházi választmányi gyűlésén elhangzott beszédéről. Nyíregyháza. (A Nyirvidék tudósítójától.) A Nyirvidék ismertette a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége nyíregyházi csoportjának választmányi gyűlését, amelyre vonatkozólag most dr. Mikecz Ödön a következő levelet intézi hozzánk: Matlárháza, 1927. jan. 27. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Külföldön tartózkodván, ma szereztem csupán tudomást arról a tudósításról, amely a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége nyíregyházi csoportjának körülbelül három hete ta-rtott választmányi üléséről b. lapjában beszámol. A tudósításnak az egyesület ügyészi tisztségéről való lemondásomról, illetve azt indokoló felszólalásomról szóló része helyreigazításra szorul, mert a tudósítás beküldője valószínűleg félreértette felszólalásomat s lényeges részeiről megfeledkezett. Lemondásom egyetlen indoka az volt, hogy szükségesnek tartottam éppen a választások alatt vitt exponált szerepemre tekintettel fölvetni az egyesületben a bizalmi kérdést, hogy az egyesület, ha ugy látja, hogy a választások alatt vitt szerepemből kifolyólag a jövőben bárminő hátrány érné, szabadon határozhasson s személyem ne legyen akadálya semmi tekintetben az egyesület sikeres munkájának. A tudósítás azon része, mintha azt mondtam volna, hogy ha fel nem lépek, az irányzat Rakovszkytól el fog távolodni, előttem s azt hiszem, mindenki előtt érthetetlen. Ilyen kijelentést nem tettem. Az tény, hogy a választmányi ülésen kijelentettem, hogy ellenjelöltjeimet, ahogy a választás, aiatt nem támadtam, ugy nem támadom most utólag sem, annál kevésbé Rakovszky Iván képvisel" urat, akinek egyéni képességeiről s keresztény gondolkodásáról meg vagyok győződve. Hogy ennek dacára mégis szükségesnek tartottam pártonkivül keresztény s független programmal zászlót bontani, annak magyarázatául utaltam programmbeszédem tartalmára, mely Nyíregyháza város sokszáz választópolgára előtt hangzott el £ igy eléggé ismeretes. Soraim szives közlését kérve, maradtam igen tisztelt Szerkesztő urnák készséges híve Mikecz ödön* Karcsúvá ieszl Köblei J. Ur, Altenburg, írja: 4 hosszú évig kerestem nagy pénzáldozatokka] és próbálgatásokkal mig végre megtaláltam ami kövérség ellen biztosan és ártalmatlanul használható,' a „Kruschen". Ezen vélemény egyáltalán nem csodálatra méltó, hanem egy természetes következménye a „Kruschen" hatásának. „Kruschen" a legjobban hat vesére és májra, a lelesleges nedveket amelyek a testben alkalmatlankodnak, természetes utón lecsapolja, kiiizi. „Kruschen" nagy befolyással bir a normális testsúlyra. "Minden gyógvtirbaD « drogériában kapható, ira üvegenként £ peil£Ő Egy áveií 10y napig azaz 8 hónapig slegcudS, s igy napi hat fillér az egészség fenntartása. Vezérképviselóség és szétküldési központ Magyarország részére Mihály Ottó Gyógyáiunagykereskedés Budapest VI. Podmanitzky- u. 43 • Telephon 122—44 Kozák István 25 éves tanári jnbilenma. Ezelőtt huszonöt esztendővel a nyíregyházi evangélikus főgimnázium második osztályában, egy ködös, koratavaszi délután Pauer tanár urat vártuk mértan órára. Sokáig nem jö'tt be, már háromnegyedre járt az idő, de nekünk nem tűnt fel, mert Pauer tanár ur abban az időben sokat betegeskedett. Éppen erről beszélgettem Hajós Károly barátommal, akivel az egész nyolc osztályt úgyszólván egy padban küzdöttem végig, amikor váratlanul kinyilt az ajtó, a zajongás egyszerre néma csönddé vált s belépett rajta egy egészen fiatai ember, nyomában Pauer tanár úrral, aki őt mint leendő helyettesét mutatta be nekünk. A fiatalember Kozák István rajztanár volt, az ábrázoló geometria tanára, aki ma üli eredményes tanári működésének 25 éves jubileumát. Pauer tanár urat azóta nem láttam, szabadságra ment, örök szabadságra, ahonnan nincs visszatérés. Még ideje sem volt tőlünk elbúcsúzni, olyan hirtelen jött érte a kérlelhetetlen Halál. Ki Írhatna vájjon hivatottabb tollal, igazságosabban, méltányosabb belátással és szeretőbb szívvel erről a huszonötesztendős tanári munkáról, mint egy tanítvány, aki az ő kezei alatt élte végig egy középiskolai diáknevelés minden egyes fázisát? Ebből a 15— 20 esztendős perspektívából sokkal tisztában látjuk az akkori viszonyokat s benőtt fejjel, sok mindent jól meg tudunk ítélni. Most látom csak, milyen nehéz feladát 400—500 nebuló fejébe beleverni a mértan szabályiokat, fakezű, tehetségtelen gyerekeket a rajzolásra, szinvakokat a festésre megtanítani- Stílust tanítani, klaszszikus görög és római stilust, magyar ornamentikát, szabadkézi rajzot, természet utáni festést, jegeckészitést, görög pótlót és ki tudná felsorolni, hogy mi mindent, amiket passzi ólehet hajlamos, igyekvő, szorgalmas fiukkal együtt csinálni, de idegölő kín sokszor abszolút talentumhijjas, vagy haszontalan, hanyag, rossz diákkai hiábavaló munkát végezni. És Kozák István 25 éve ezt csinálja. Huszonöt évfolyam növendékei kerültek hozzá, s ő mind a huszonötöt ugyanazzal a szeretettel, lelkiismeretességgel, szorgalommal és hivatottsággal igyekszik bevezetni a tudományos ismeretek tárházába. Es ami csodálatos, ezen a nagy, egész embert követelő munkán felül van még

1 ideje arra is, hogy jobb diákjainak válogatott munkáiból évenkint kiállításokat rendezgessen. Ki ne emlékezne a centennáriumi rajzkiállitásra, amelynek gondos, szakavatott elrendezése és egy negyedszázados tanári működés legválogatottabb anyaga valóban bámulatraméltó volt. Különösen az lepte meg a közönséget, hogy 25 esztendő csöndben, szinte titokban végzett gyűjtésének gazdag eredményét láthatta egyszerre, egyetlen gyűjteményben. De nemcsak mint didaktikus elsőrangú Kozák István, hanem mint nevelő is. A néhány év óta fellendült cserkészmozgalomnak, az ifjúság legnagyszerűbb nevelési módszerének egyik érdemekben leggazdagabb apostola ő, aki önzetlenségével, pedan tériájával, ügySZANATÓRIUM, sebészeti, szülészeti és bel betegeknek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külön szobában 16 pengő naponta. Orvosát ^.

enk

i™° isT'^ Nyíregyháza, KáM-ntm 42. szám f