Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-20 / 41. szám

Jíyirejykáza, 19Í7. február 20 * Vasárnap XLYX1I, évfolyam, 41. mám. JSfYÍRYIDÉK Előfizetési árak helyben és vidéken: I Alapította JÓBA ELEK Kgy kér* 2 50 pengő. Negyedévre 7-60 pengd. Főszerkesztő: Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. Kfettsztriselóknek És tanítóknak 2Q#/« engedmény. I Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal; SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. Postachequa Kéziratokat aaaa adunk vissza* Egyenes úton - előre! Az elementáris igazságok olyan hatással vannak a lelkekre, mint a jótékony májusi eső a termő­földre. Valahányszor a miniszter­elnök meglátogatja a magyar vidék egyik-másik empóriumát, ugy vár­ja mindenki a miniszterelnök nyi­latkozatát, mint a szomjas föld a termékenyítő esőt. A poliíikai élet­ben ugy mondják ilyen esetben, hogy a beszéd eseményszámba megy. Esemény, amelyről beszél­ni szokás, esemény, melynek nyo­mában mozog, zajog, zug a po­litikai aréna. Esemény, amelynek felkorbácsolt fodraiban kéjjel fü­rödhetnek azok, akiknek ez ese­mény örömet s azok is, akik min­dig csak az allkalomra lesnek, hogy ellenvéleményüket elmond­hassák. A politikában is vannak emberek, • akik nyerspolgárias csendre vágyakoznak, míg mások­nak ugy kedves az élet, ha zaj­lik. Szent királyaink korára vissza­tekintő Veszprém városában a mi­niszterelnök beszédet mondott s a miniszterelnök beszéde újból he­tekig, hónapokig bőséges anyagot nyújt azoknak, akik a kormány­eínök beszédét szeretik magyaráz­ni és félremagyarázni. Az érdek­házasság és királykérc'é's még so­káig kedvenc témája lesz a legi­timistáknak és a radikálisoknak. Az egyiknek dédelgetett háziügye a királykérdés, a másiknak veres posztó. Egyik csoportot egyik ok­ból ingerli fel a miniszterelnök be­széde, mig a másikat a beszéd má­sik része foglalkoztatja. Ennek is, annak is van tanácsolni valója s ha a miniszterelnök mindenik ta­nácsára hallgatna, ugy járna, mint az a mesebeli vándor, aki fiávai és egyetlen szamarával elindult sze­rencsét próbálni s amikor útköz­ben találkoztak szembejövő uta­sokkal, azok kérdést intéztek a vánn dorokhoz, hogy hát a szamár mel­lett miért mennek mindketten gya­log? Erre meggondolta magát az apa s felült a szamárra, de már az első szembejövő utas szavára leszállt arról, hogy fiának adjon helyet. Nemsokára a fiúnak is le kellett szállania, mert a szembe­jövők korholták, hogy minő lel­ketlen fiu lehet, hogy öregapját gyalogolni engedi. Mikor pedig mindketten felülitek a türelmes sza­már hátára, akkor azért kellett Ie­szállaniok arról, mert a szembejö­vők állatkínzóknak bélyegezték őket. Az ellenzék szeretné látni azt a kormányelnököt, amelyik neki tet­szetős programot tud adni. Viszont, ha akadna egy olyan kormányéi nök, valahol széles e világon, aki azt tűzné ki céljául, hogy a kor­mánypártnak is, az ellenzéknek is kedves legyen, akkor ez azt je­lentené, hogy a föld visszafelé fo­rog saját tengelye körül. Még normális körülmények kö­zött is terhes és nehéz volt a kor­mányzás mestersége, mert az el­lenzéken kivül számolni kellett a különböző tényezők el len áramlatá­val; de ma, amikor nem tehetünk lépést előre, hogy-a külföld ezer kifogásával és kívánságával szem­be ne találkozzunk, ma a kormány­zás nem is mesterség és mesterke­dés, hanem egyenesen művészet. Nem vitatja senki az ellenzéki kritika szükséges voltát, de az el­vitathatatlan igazságot, amely igaz­ság a nemzet és az ország ér­deke, azt nem lehet egyenes útjá­ról letériteni. Valahányszor ilyen kormányelnöki megnyilatkozás hangzik el, a józan magyar nép Debrecenben épp ugy, mint Kecs­keméten vagy Veszprémben csak azt kiáltja a kormányelnök felé: az egyenes utón — előre! „A huszadik század kórképe" Irta: Andrássy Kálmán. I. E cim alatt tartott Angyal Pál dr. nagyfontosságú előadást, egy egye­temi tanárhoz illő tudással, a ha­tások és eredmények tiszta meglá­tásával s e meglátásból kialakult fi­gyelmeztetéssel. Az előadást Rádió vitte szét s én is azon hallgattam f. hó 15-én este s hallgatásom foly­tán lelkemben támadt gondolatok­ról óhajtanék számot adni, főleg két irányban. Egyik maga a Rádió, mint az emberi művelődés hatal­mas eszköze, mely arra van hi­vatva, hogy a tudás fénysugarait szórja szét naponként, emberi lel­kekbe s az életértékek uj meg uj gondolatait segítse kikelésre egy jobb jövő aratásához. A Rádió egy legújabb isteni csoda, a többi ezer meg ezer csodák közt, melyek már napvilágra jöttek s melyek még nap fényre várnak. Most erről gondol­kodom s szeretném, ha azok is gondolkodnának, kik e sorokat ol­vassák. A Rádió először is szerénységre figyelmezteti a legnagyobb tudó­sokat is; főként azokat, kik haj­landók voltak és vannak Jupitert is letaszítani trónusáról s maguk kuporodni arra, főként villámai kedvéért. Szerénységre azokat, kik örök igazságokat hirde.ttek és állí­tottak, azokra esküdtek s különféle eszközökkel kényszeritettek máso­kat is, hogy az ő igazságuk szerint rendeljék és rendezzék életőket; kü­lönben ott az érdemjegy, a spa­nyolcsizma, a homlokszoritó, a tü­zesvas és számos ijafia az ilyen igazságra vezérlő kegyes és ke­gyetlen eszközöknek. Még nem ré­gen is, csak az én kisdiák korom­ban, a leckerandszer folyamán, mi­nő örökigazságokkal kellett megsze­reznünk életutlevelünket, főleg ter­mészettudományi téren, történelmi — társadalmi — politikai és vallá­si téren is, különben az életkenye­rétől esünk el s mellé szégyen, gyalázat vesz körül. Csak egyet említek az ezer közül: a minden percben orrunkon át áramló levegő hullámzó tulajdonságát, a hangter­jedés sebességét: — örökigazság­ként állapítva meg, hogy másod­percenként minő távolságra ha) ladhat. Bezzeg, ha én akkor azt állítottam volna, hogy pillanaton­ként ezer mértföldre is hallik, hogy buktattak volna el, a tudomány szentsége érdekében. És igy to­vább. Bizony, a Rádi ószerénység­re figyelmezteti a nagyotmondó tu­dósokat. Igaz, hogy a valódi tudó­sok mindig azt vallották a nagy Newton-mai, hogy »csak csigahéjakat keresgélnek a tudás végtelen ten­gerének partján« s ez a szerény­ség biztatójuk volt, hogy a nagyélet érlüktetését figyeljék folyvást, ott az igazság. Az emberi művelődés terén, hogy minő változásokat fog előidézni a Rádió, én legalább nem vagyok képes hirtelen belátni. De hogy fog és nagyot fog változtatni a tudás megszerzésének eszközein, ezt erő­sen gondolom. Elsősorban is ha­talmas eszközül ajánlkozik az egyé­ni hajlamok kiművelésére, a 'tö­megleckézés sivár pusztaságait a különböző hajlamok teremtő mun­kára képesítése folytán, az élet gaz­dagságának vetésével telíti meg. — Anyagi értékekkel kint, lelki érté­kekkel bent. Hiszen csak egy tekin­tet a lapok Rádió-jelentésére s mi­nő gazdag sorozata a test- és lélek­képzés, aztán a különböző művészi élvezetek eszközeinek, alkalmai­nak. Nálunk is már, hát még a kül­földön. Napi fogyasztásra, a ma­sabb és szélesebb tudás anyaga és területei, idegen nyelvek tanulása otthon, kényelmesen végigheverve; templomi áhi'a'ot végighallgatva, végigélvezve, hideg hely és figyel­met zavaró kellemetlenségek mel­lőzésével, a kedélynyugalom átértő és átérző hatásai közt; kisebb igé­nyű zenei előadásoktól a legmaga­sabb opera-csodákig: — amikor időm van rá, amidőn hangulatom van egyikhez vagy másikhoz, min­dig kezemügyében van s csak egy kis gombot kell megnyomnom s felzendül a dal, lelkembe árad a tudnivaló, amire vágyom, amit óhajtok s mindé tudás, mindez él­vezet, havonként pár pengőbe ke­rül. Rádió utján legbiztosabban szű­külnek azon érdekkörök, melyekkel elzárják a testi-lelki érintkezés lehe­tőségét osztályok, népek, országok s szinte észrevétlenül omlanak ]e a kínai falak, nem kell hozzájok hősies ágyú se. És anélkül, hogy az egyéni jellemen és jellegen egyfor­másitanának. Sőt az élet örök — ez már igazán örök — berendezése alapján, az egyéni jelleg vonzó és emelő hatását eszközli. Aki na­gyobb utazásokat tett életében, az tudja jobban értékelni az egyéni sok féleség élvezetét és lelki gyönyörét az anyagi, szellemi és erkölcsi al­kotások ezerféle változásaiban. A Rádió hangszóróval összekap­csolva, főként falvakban, igazán nagyszerű eszköze lehet s hiszem, hogy lesz is — a falusi nép művelt­ségre emelésének. Kipótlására ama fogyatékos, igazán fogyatékos ele­mi iskolai müvelésnek, mely átlag­ban, még ma is, alig több a jó­hiszemű idővesztegetésnél — ha a ráfordított anyagi milliókat nem is emiitjük. Főként ha a Mozi-filmek is párosítva Rádióval, a sokszor bűzös üzlet fertőjéből kiszabadít­va, az embernevelés tiszta ma­gasára lesznek ki és felemelve. Most még a jövő lehetőségeknek csak körvonalait láthatjuk, — il­letve következtethetjük. De e kö­vetkeztetésnek biztos alapja van. S hova vezet ez a jövő? Egy nagy amerikai megállapításait idézem itt: »Az ember, mintegy központ a ter­iftészetre nézve; összekötő fonala­kat bocsátra mindenen, folyón és szilárdon, anyagon és elemeken át. Megjött- a kora gőznek, fának, vas­nak, szénnek, mágnesnek, gaboná­nak, gyapotnak. De mily kevés anyag van még hasznosítva mes­terségeink által! Egész tömege a teremtményeknek és sajátságoknak még elrejtve s várakozóban van. Mintha mindannyian a tündérre­gék hercegnőjéhez hasonlóan, a ne­kik rendelt szabaditóra várna .Az ember a föld porából alkotva, nem feledheti eredetét, de a por, a mi még most lelketlen, egykor be­szélni és gondolkodni fog. A most még nagyrészben néma természet egykor minden titkát el fogja mondani. Igy a tűznél ülünk s a Világhír ü .SflLflnflNbER"«„COfWERS" cipő a Hungária Cipőáruházban, különlegességek, legújabb tavaszi divatfor­mákban, nagy választékban Benedekffynél. Harisnyák minden színárnyalatban és minőségben. Nyíregyháza, Zrinyi Ilona-utca 5. szám. Telefon szám; 195. Kirakataink mindent megmutatnak. Egyes szám ára 16 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents