Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-12 / 8. szám

2 jNÍYÍRYIÜÉK. 1927. január 12. A Dana-Tisza csatorna Kétszáz esztendő óta van napiren­den a Duna Tisza csatorna kii építésének kérdése s kétszáz eszi tendő óta megszámlálhatatlan sok szor virradt fel a munkálatok meg-4 kezdésének napja, de mintha a események összejátszottak volna ai csatornaépítés ellen, mindig vala mi nagy esemény ütötte fel fejé az ég peremén s az es:mények hal tása alatt abba kellett hagyni al terv kivitelét. Már törvény is van a Duna—Tisza csatorna kiépítésére, de az 1840. évi XXXVIII. törvényi cikk sem tudta előbbre vinni a Duna-csatorna ügyét. Egész irodal­ma van a csatorna nagy ügyenek s bár a vélemények és ellenveleme­nyek minden mezőnyt bejártak, egy eredménv elvitázhatatlan s ez az, hogy a vélemények és ellenvélemé­nyek küzdelméből a Duna—Tisza csatorna kiépítésének szükségessé­ge vált bizonyossá. Az építés meg­kezdésének útját alighanem Ausz­triával való közösségünk is hái ráitatta, mert míg egyrészről nem volt kívánatos, hogy magyar terii Jetek erősíttessenek, másrészt az utolsó pillanatban mindig akadf egy-egy közös-ügyes kívánság, amelynek teljesítése sok magyar álomnak sírját ásta már meg. Ta> Ián ebben kell látnunk egyik fő­okát annak, hogy bár törvény in­tézkedett a Duna—Ti=za csatorná­rój, a kiépitésnem indulhatott meg­A közelmúlt hónapokban e«gy jól szervezettnek látszó akció indult meg s ez az ákció napirendten igyekszik tartani a Duna—Tisza csatorna ügyét. Kiadványában, ame­lyet gróf Szapáry László irt s melyet a szerző gróf Bethlen Ist­vánnak ajánl, ajánlásában igy szól: «Magyarország miniszterel­nökének, — "ki a világháború és forradalmak borzalmaiból szegény hazánkat a konszolidáció és rekon­strukció útjára terelte és akinek hatalmas • koncepciójára, alkotó erejére válr e kétszáz éves csatorna­terv megvalósításai Való igaz, hogy éppen a világ­háború és forradalmak ezer kér­dést és megpróbáltatást gördíte­nek útjainkba, de saját gazdagf dásunk és erősödésünk érdekébe^ félre kell tennünk minden hátrál­tató akadályt s hozzá kell látnunk minden olyan kérdés megoldásá­hoz amely a nagy magyar (g eie­messég átfogó céljait szolgálják. Már pedig belső gazdasági ér­dekeink mellett nem vitatható Q 1 azon vitális érdek sem, amely a? erdélyi és tiszavidéki magyarságot a terv keresztülviteléhez fűzik. Mikor e kérdést tárgyaljuk, nery hagyhatjuk figyelmen kívül a Dury csepeli kereskedelmi kikötőjének ügyét sem, amely világjelenségén*' fogva egyenesen várva várja a i az időt, amikor a Duna—Tiszaköz^ a Tiszántúl, a Marosmente éar a Kőrösvidék bekapcsolódik a cs» peli kikötőbe s ezzel Budapest lágjelentőségének emelésébe. Nem csodáljuk tehát, ha a Duna—Tisza köze és a Tiszántúl magyarsága éber figyelemmel kiséri a csatorna ügyét s örömmel lát minden meg­mozdulást. Napjaink gazdasági es Szociális vonatkozásaira azért van hatással a csatornaépítés ügye, mert minimális számítás szerint a ma­gyar munkásság tízezreinek mint­egy hat-nyolc évig biztosit kenye­ret. Tisztelettel állunk meg a kétszáf esztendős terv előtt s' a magyar társadalom minden rokonszenve a terv uj felkarolóié s a magy^­társadalom bizalma annál na­gyobb, mert e terv keresztülvitelé­nek kérdése Bethlen István gróf kezébe tétetett le. Nem akar senki sem pengőt kiadni. Nyíregyházán is spórolják az ezüst pengőt. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Január elseje óta kötelező a pen­gőszámitás és január elseje óta — ha lassan is — állandpan^ szivá­rog a közönség pénztárcájába a pengő- Hogy mégis oly kevés ezüst pengő van forgalomban, sőt a még a forgalomban levő pengők száma is állandóan fogy, annak az az oka, hogy a közönség nem adja ki a pen­gőt. Mondják, hogy Nyíregyházán több ember hozzálátott az ezüst­pengők ^gyűjtéséhez- Ugy okoskod­nak a pénzgyűjtők, hogy a pénzek­kel volt már baj elég, egyidőben i ólett volna, ha ezüstpénz lett vol­na a háznál. Most sem felejtették el, hogy a pénz devalválása meny­nyi kárt okozott, ezért ugv akarják magukat »bebiztositani«, hogy gyűjtögetik a pengőt, sok olyan ember van Nyíregyhá­zái!, aki disznóhólyagba gyűj­ti az ezüstpeigőt. Legérdekesebb a dologban, hogy azok, akik nem gyűjtik, azok is nehezen válnak meg a pengőtől. — Mindenki azt szeretné, hogyha neki pengőben fizetnének és más elfo­gadná a koronabankjegyeket. Mondanunk sem kell, hogy a pengőgyüjtögetés rossz vért fog szülni. Ha mindenki ráül a pengőre és nem adja tovább az uj pénzeket a forgalomba, akkor az történik, hogy ' június 30-ig nagymennyiségű koronabankjegy lesz az embe­rek között, sokkal több, miat pengőpénz és a pengőszr'mi­tás idején mindig papirkoro­nával kell fizetniiink. A közönségnek az a kötelessé­ge, hogy a pengőpénzek elterjedé­sét könnyítse meg. Annál könnyeb­ben szokjuk meg a pengőszám itást és annál könnyebben vonul ki majd a forgalomból a koronabankjegy. • o « » » m Egy szabadságolt tüzért Zalkodon féltékeny­ségből súlyosan megsebesítettek. Nyíregyháza, január 11- — A Nyirvidék tudósítójától­Kenézlő községben Hircsu Ignác ottani gazda feljelentette a csend­őrségen Tóth Mihály zalkodi le­gényt, aki Hircsu Béla szabadsá­golt katonát súlyosan megsebesítet­te- Hircsu Béla a miskolci tüzérek­nél teljesít szolgálatot- Újévre sza­badságot kapott, hazajqtt Kenéz­lőre, ahonnan egy csinos leány kedvéért gyakran át-átjárogatott a szomszéd Zalkod községbe- — A zalkodi magyarok nem jó szemmel nézték a szabadságos katona láto­gatásait a szép zalkodi leány szü­leinél és január 2-ikán este egy zal­kodi legény, Tóth Mihály megleste a kenézlői udvarlót. Este 9 óra volt, amikor Hircsu Béla tüzér kilépett a kiskapun és menten eléje állott a. féltékeny zalkodi legény. Miért já­rogatsz te ehhez a házhoz — mon­dotta Hircsunak- Itt én udvarolok, mi keresni valód van itt neked, kér­dezte Tóth Mihály indulatosan­— Nem tudtam, hogy te udva­rolsz Máriának - válaszolt kitérő­leg a katona és menmi is akart. — Tóth Mihály azonban elé állt és további szóváltás nélkül arculütötte Hircsut. Nagy dulakodás támadt, a leány rémülten inézte, mint viasko­dik a két legény, majd ijedten fu­tott be- Tóth Mihály a verekedés hevében előrántotta kését és két helyen mélyen beleszúrta Hircsu testébe- A megsebesített kenézlői legénynek csak annyi ereje volt, hogy bevánszorgott a leány laká­sába, ahol eszméletlenül esett ösz­sze- A súlyosan megsebesített Hir­csut nyomban orvosi kezelés alá vették és csak a gondos ápolás és kezelés mentette meg az életnek. Tóth Mihály ellen, akinek a félté­kenység kést adott a kezébe, sú­lyos testi sértés miatt indul meg az eljárás­Egy ibrányi gazdára rádőlt a fa, amelyet ki akart vágni és agyonnyomta. Nyíregyháza, január 11- — A Nyirvidék tudósítójától­Ibrányból nem mindennapi sze­rencsétlenség hírét jelentik- Egyib­rányi gazda a téli időszakot felhasz­nálva nagyobb élő fát akart ki­vágni. A fa ki is dőlt és maga alá temette a szerencsétlen gazdát­Berecz Béla, a szerencsétlenség áldozata szombaton reggel fogott a fa kiásásához- Körülásta a fát, az­tán fejszével és fürésszel dolgozott. A munka hevében nem vette észre, hogy a fa már milyen mértékben engedett a fejszecsapásoknak, hogy hajlani kezd- Egyszerre nagy recs­csenéssel zuhant a fa éppen arra felé, ahol Berecz állott- Nem volt (idő a menekülésre, Berecz Béla a fa alá került és a fa törzse agyon­nyomta- Azonnal meghalt. A kö­zelben tartózkodó tanuk vallomása szerint a szerencsétlenségért senkit sem terhel a felelősség- Berecz Bé­la maga volt oka halálának- A negy venkét éves családos gazda iránt nagy a részvét. Diadal Mozgó Január hó 11 én, kedden 5, 7 és 9 órakor A bajadér Izgalmas kaland a legsötétebb Indiában 8 felvonásbn Ren­dezte: Bováry Géza. Uípázat, mázolva! Burleszk 2 felvonásban. Smuzolini, a mentő angyal 1 felvonásban. E'őzetes jelentés: Január 12 —13, szerda—csütörtök ig§a<£i férfi Ben Lyon. Hegyek ördöge Jack Hoxie. A Nyíregyházi Általános Jótékony Nő­egylet hetvenöt esztendeje. Irta és a Jótékony Nőegylet dísz­közgyűlésén előadta Kardos István kulturtanácsnok­VI­1918 augusztus havában elvesz­tette az egyesület egyik legértéke­sebb emberét, Jóba Elek titkárt, ki évek során fáradt az egyesület érdekében. Básthyné is beteg lesz és éveken át tartó kinos betegsége az ágyhoz köti és mozdulatlanságra kárhoztatja­Dr- Korányi Endréné alelnök veszi át áldott jó szivével és hatá­rozott célkitűzéssel az egyesület ügyeinek vezetését­Í922 február 11-én temettük el Básthy Barnánét, aki egynegyed századon át életét a jótékonyság és jóság, a szeretet és áldozatkész­ség szolgálatába állította. Az egye­sület alatta érte el virágzása arany­korát- Temetésén a nőegylet ne­vében fájó szívvel vettünk tőle bú­csút. . »Porszem az ember. Viszi a szél... örökké csupán a szeretet él.« Február 15-én követte Básthynét hűséges társa, Básthy Berta is. Az elnök halála után dr- Korányi Endréné vette át teljesen az egye­sület vezetését, Kardos István örö­kös titkárral együtt. Nehéz idők­ben, nehéz körülmények között küzdött az egyesület is az elvesztett háború, forradalom, oláh megszál­lás, Magyarország megcsonkítása szomorú idejében. Az alapítványok elértéktelenedtek- Az egyesület va­gyona hadikölcsönökbe volt fek­tetve- A sok szenvedés alatt az emberi szivekbe is a fáradtság és közöny költözött be- Az árvaházat tovább fenntartani nem lehetett s a többféle megoldás között az talál­Szerdán, január hó 12 én Koronkay Rózsi közkedvelt primadonna jutalomjátéka. Szinre kerül: János vitéz » Csütörtökön, január hó 13-án Szenzációs eredeti bemutató: A TÜZPARIPA Főszerepeket játszák: G Székely René, Koppány Erzsi, Bihary László, Salgó Mária, Szabó István.

Next

/
Thumbnails
Contents