Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-20 / 15. szám

1927. január 20. JSÍYÍKYIDÉK. ül i II • •! un 3 Nyíregyházi turisták az aggteleki cseppkő­barlangban. - (A Nyirvidék tudósítójától.) — Napsütéses szép időben indultunk útnak egy III. osztályú vasúti ko­csi külön szakaszában, mintegy tizennyolcan nyíregyháziak, a Mis­kolc felé induló vonaton, hogy on­nan, az pda érkező budapesti és miskolci turistákkal együtt meg­tekintsük hazánk legcsodálatosabb természeti kincsét," az aggteleki cseppkőbarlangot. Dr. Hubay Balázs ügyvéd és iMargócsi Emil igazgató vezettekj bennünket, nyíregyháziakat­Szerencsen átszálltunk a miskolci vonatra. A társaság egy,, része visszamaradt a város megtekintése végett, az esti vonat indulásáig, mi többiek Margócsi Emil igaz­gató vezetése mellett, egy órai pá­fyaudvaron való. tartózkodás után tovább utaztunk Szin állomásig, ahonnan már csak koosjuton köze­líthetjük meg Aggteleket Aggtelek község érdemes re­formátus lelkésze, kit előre értesí­tettünk telefonon, három sz keret küldött elénk az állomásra s-Jel­pakolózva Sgin, S?inpetri és Jósva­fő falukon keresztül rázatva ma­gunkat, mintegy két és fél órai dcocsizás után, magas hegyi szer­pentin uton át értünk az agg­teleki menhelyhez. Megérkezés. A menhely épülete földszintes téglaház t zsindellyel van fedve. Fe­dett verandája, tágas hálószobá­ja, melyben mintegy 25 tomott szalmazsák nyújtózik egymás mel­lett pokróccal letakarva és két kü­lön szobája van. Hozzá van építve a vendéglős lakása is, ki állan­fóan kint tartózkodik a menhe­lyen. Az épület és szobái petró­leumlámpával vannak megvilá­gítva, villanyvilágításnak se híre, se hamva, bár a közeli falvak mindegyikében, amelyeken keresz­tül jöttünk, — kivéve Aggteleket — Villanyvilágítás van. A menhely a barlang közvetlen közelében van, melyhez jókarban tartott ut vezet. Már sötétedett, midőn odaérkez­tünk szekerünkön, melyért bér fe­jében százezer koronát fizettünk? szekerenként. ismerkedés. A verandán lámpafény világ­'lott s egy rövid, szakállas úri­ember asszonyával, két egyetemi hallgató társaságában vacsoráztak. Bemutatkoztunk. Dr. Kadics egye­temi tanár volt feleségével Ss kei munkatársával, kik az állam meg­bízásából tudományos kutatásokat végeznek a barlangban. Olcsó vacsora. Asztalokhoz ültünk s vacsorát kértünk a vendéglőstől. Sertés­pörköltet kaptunk, nagy^ adagot, melyért legnagyobb megelége é­siinkre tizenkét ezer koronát szá­mított a vendéglős. Rövid borozgatás után pihenni tértünk szobánkba. A petróleum­lámpa halvány fényt és erős sza­got terjesztett, de érosebb volt az álom, mely elnyomott bennünket­Éjfél után inagy ajtó csapkodás, halk nevetés vert fel álmunkból. Megjöttek a többi nyíregyházi s a pesti és a miskolci turisták. Höl­gyek és urak vegyesen. Mint akit álmából költenek fel, felülve szalmazsákomon, néztem a képet. A velünk jött kövér tanár ur erősen horkolt, ékszerész ba­rátunk egészen eltűnt a pokróc alatt, ők és a fiatalok, kiket ki­fárasztott a szekérrázás, nem za­vartatták magukat, aludtak mé­„A faun" tegnapi előadásán már nagy közönség tapsolt a szereplőknek. Szentiványi Béla és Miskey József nyíltszíni tapsot kaptak" (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A nyíregyházi közönségnek, amely szeszélyesebb az áprilisi időjárás­nál és a »legsztárabb« primadon­nánál, a Kamara Színház első előadásával szemben tanúsított jég­csapos közönye és távolmaradása hirtelen május meleg érdeklődéssé változott át s a tegnapi előadáson már a páholyok és a földszint na­gyobbik fele megtelt nézőkkel. — A diákság, melynek ugylátsziknagy hajlama van a színpadi irodalom intenzív támogatására, ezúttal is zsúfolásig megtöltötte a szük álló­helyet. Az előadás szenzációs hőse Szent­iványi József volt, aki a címsze­rep nehéz feladatát brilliánsan ol­dotta meg. Ugyancsak falrengető sikere volt Miskey Józsefnek, aki az uzsorás visszataszító és mégis komikus figuráját nagyszerűen alakította- Mindketten nyíltszíni tap­sot kaptak- Elegáns, szép jelenseg volt Fcfcet« Vilma a Lady Alexandra Vancey szerepében. Kitűnőek vol­(tak a többi szereplők is: Maczotikay József, Biró László, Mihályi Má ria és Witt Böske. A közönség minden egyes felvo nás után szűnni nem akaró taps­sal ünnepelte a szereplőket, akik egy felejthetetlen emlékű estfel gaz­dagították a nyíregyházi szinpad történetét. lyen. A most érkezettek is alvás­hoz láttak- Egy pesti ur udvariasan felrázta társaságbeli asszonyának a szalmazsákját, a" lányok megigazí­tották rövidre nyírt hajukat és az fcgész társaság aludni készült. Ébredés. KoTa hajnalban ébredtünk fef. Künt a szabadban megmosakod­tunk a vizes hordók melleit, mert kut nem lévén a barlang közelé­'ben, hordókban hozzák a men­helyhez a vizet. Reggelire teát kaptunk a ven­déglőben, a hátizsákokból is elő­került a jóféle hazai és erősen neki készülve a barlangjárásnak, útnak indultunk Jósvafő felé, ahol a barlang túlsó lejárata van, hogy ott leszállva, Aggteleknél jöjjünk ki a menhely közelében. A hegyek mellett mentünk el, •melyeknek méhében húzódik ki­lométer hosszúságokban a bar­lang. A hegyek 150—200 mét. magasak, zöld legelő, tölgy és cserfák borítják. Alaptalajuk tisz­'ta szikla, a föld mély Ütegekben borul rájok, feltűnően pirosas barna. A barlang bejáratánál. Mélyen a völgyben van a jósva­fői barlang lejáró. Közelében egy rombadőlt kőépület meredezik, mely a békeidőkben szintén men­ház volt, ma csupa rom. Pinceszerű mély lejárat vezet 140 lépcsőn lefelé a barlangba. A lejárat rozoga kőlépcső, mely szi|klákba van vágva és korhadi fákkal van a nedves tetőzet alá­támasztva. Körülbelül húszan meg­gyújtjuk a gyertyákat, melyeket a barlangvezető oszt ki közöttünk és megindulunk lefelé egymás háta mögött. Mert oly keskeny a hely, hogy egymás mellett nem férünk el- Ajkainkra önkéntelen a jó Is­ten neve tóiul és megyünk a sá­ros, rossz uton mind Iejebb, le­jebb. Még visszanézünk, még lát­juk a bejáratot, amint a nyílása mind kisebb és kisebbnek tűnik fel, hová már nem hatol el a külvilág fénye, aztán sötétség bo­rul ránk, csak a gyertyák világíta­nak és Iélekzetvételünk hallszik. A barlang mélyén. Megkönnyebbülten lélekzünk fel, midőn leértünk a mélybe. Széles ivezetü barlang fogad s mi meg­lepve a termeszei fenséges láto­mányától, levesszük kalapjainkat és végignézünk egymáson. Arcunkon sápadtsáág ül és megtöröljük a hűvösség dacára izzadt homlokun­kat. Cipőnkre már ráragadt a lép­csőzet sara. De csak pillanatnyi ez és -már a magasba szegezzük fejünket s nézzük a boltozatról lecsüngő cseppkő óriásokat, vagy a talajból felszökő alakzatokat, me­lyek a cseppenések folytán nőt­tek mind magasabb és maga­sabbra. Mindjárt az első barlangban az alulról lefelé meredő hatalmas cseppkőtömb emberi alak, »A bar­lang őre« ; mintha vigyázna a rábízott kincsekre. A vezetőnk, Papp János,, ki már több, mint 17 éve szolgálja a Kárpát Egyletet, mint vezető, meggyújtja a vakitó világosságot árasztó magnézium szálakat és magyarázatba kezd. Komolyan hallgatjuk s megfogadjuk taná­. csát, hogy senki sem maradjon APOLLÓ Szerdán PETER GREAT Csütörtökön a ,Barra Cara" filmben is szereplő csodakutyával A VADON HŐSE (Észak ördöge) Regényes történet az őserdőben 7 felv.-ban. A fekete jaguáx* Történet a cowboyok életéből 5 felvonásban. Pénteken, csak egy napig! RUDOLF VALENTINÓ legjobb szerepében: FEKETE SAS Alexander Puskin elbeszélése filmen. A női főszerepben: B6nfcy V«-m» . Előadások kezdete: 5, 7 és 0 érakor. ' el a társaságtól, mert a barlangban ugy eltévedhet, hogy napokig sem kerül ki belőle egyédül­Ne törjünk Te a cseppkövekből, mert az tilos — úgyszintén tilos fényképfelvételek eszközlése is­Hogy miért tilos, azt már nem tudta megmagyarázni. A barlang cvdás. Es megyünk a nyomában s ve­zet bennünket barlangból bar­laijgba, teremből terembe. A lá­tomány megragadó. 'Nincs festő, ki a természet csodáját igy meg­rajzolni tudta volna, nincs iró, kl le tudná írni a megragadó képet, melyet a természet évezredek alatt hozott létre. Hol szélesek a folyosók, hol kes­kenyebbekké válnak, van oly maaas boltozatu, hogy egy emeletes ház kényelmesen elférne benne, van hely, hol lehajolva keli járnunk. Minden csupa cseppkő és szikla, szoba nagyságú sziklatömbök és végig repedezett sziklaóriások, melyeken keresztül évezredek óta hullot' le a külső talajvíz, mely magával hozta a mész és vastRr­talmu anyagokat és a cseppenések kőkemények lettek és felvették a fantasztikusnál - fantasztikusabb alakzatokat, miket ember csak el­képzelhet. És e folyosókon és ter­meken át, több, mint 6 óra hosz­szat jártunk és mindég van látni­valónk. Az egyik teremben a cseppkő­képződmény mintha szószék vol­na, másikban bűnbánó Magdolnái látja az ember, olajfák hegyét gondolhatjuk, másutt mintha a Basilika volna. Látjuk a tarpat ki vizesést í angyalvárát, halszáritót és egy elsülyedt hajót. Nagyon szép az olajfák hegye, az Ap'poró terme. A csillagvizsgáló toronynál fensé­gesebb valamit elképzelni sem le­het. 25 méter magas, T10 méter széles képződmény, melypek a te» tejéig, betonból újonnan készített lépcsőzet vezet fel a magasba. A magyar állam utalt ki a testnevelési alapból a mult években 640 millió koronát s ez összegből a barlang­ban folyó két kristálytiszta vizű patak, a Stix és Acherön medrén át cementből készült hidak és az irtó mélységeken át beton lépcsők és abba beépített vaskarfák vezet­nek át. Az aggteleki barlang tulajdon­képen a főágból, a folyók medré­ből, melynek hossza 5797 méter és sok-sok mellékbarlangból álf, melynek hossza 2684 méter — az egész hosszúsága tehát több, mint nyolc kilométer. Látjuk cseppkőből a Gellért­hegyet, Murány Várát, a Táborhe­gyet, a Vaskaput, Sultán pamlagát, Semyramis függő kertjét, a Par­nasszus hegyét, hol az ut ketté vá­lik, balra az ó-ág, melyben a csepp­kő képződmények sötétek, kormo­sak a fáklyák lángjától, melyek­kel hosszú éveken át kutatták őket. Az uj ágba már nem volt szabad fáklyafény, mellett bejárni, azérí e rész sokkal tisztább, ragyo­góbb — itt már csak gyertyát sza­bad égetni, vagy karbid és villany­fényt gyújtani. Cigarettázni a bar­langban szabad s csodálatos, ének nem került ajkunkra, annyira le­nyűgözve tartottak a látnivalók. Látunk egy nyirfa erdőt, csepp­kő képződményből, Árpád sisak­ját, Szent László szobrát. Látjuk a poklok csarnokát, melynek bel­sejét lezuhant hatalmas kősziklák borítják, ugy, hogy félve tekintünk a magasba, nem-e omlik le onnan egy-egy sziklafal. Vezetőnk követ gördít le a mélységbe s a kidobott kő, mintha kútba esne, rohan le szikláról sziklára ugorva, hangos visszhangot verve maga után.

Next

/
Thumbnails
Contents