Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-11 / 281. szám

1928 december 11. JSÍYÍRYIDÉK. 3 Harctéri naplómból. Egy éjszakám Csengery Gyulával XIII. A budapesti tiszti iskola elvégzése után kineveztek hadapródjelölt őrmesterré és áthelyeztek 1915 -junius 1-én a szabadkai hatos honvédekhez- Másnap már indulnom kellett volna. El voltam keseredve, mit csináljak én Szabadkán a szerbek között? Nem ismerek ott senkit. Hasonlóképen el volt keseredve Helfer bajtárs, akit a debreceni hármas honvédekhez helyeztek át, ahol ő senkit sem ismert, viszont a szabadkai pótzászlóaljparancsnok édesapjának legjobb barátja volt. Gondoltunk egy nagyot és merészet, kicseréltük a menetlevelünket és ő ment Szabadkára, én pedig Debrecenbe, a\hol legalább közel voltam Nyíregyházához. Debrecenben a harctérre indulásig

1 két hónapot töltöttem, mint önkéntes kiképző, ez alatt az idő alatt két említésre méltó dolog történt velemEgy délután bemegyek a kaszárnyája, hogy a posta után érdeklődlődjem, mikor nagy lótás-futásrafleszek figyelmes, majd hozzám jön Ma kovszky hadnagy és azt mondja, jó, hogy itt vagy, most jött értesítés a vasútról, hogy a muszka foglyok fellázadtak- Á készültséggel szaladj ki az állomásra és csinálj rendet! Átveszem a készültséget, megyünk ki a kaszárnyából, akkor jön a villamos a Nagyerdő felől zsúfolásig tömve- Megállítom a villamost leszállítom a civil társaságot, beültetem a bakákat és megállás nélkül száguldunk ki az állomásra. Az állomástól futólépésben a fogolytáborig, utánunk a vasutasok és az érdeklődő közönség. A tábort embereimmel körülveszem és kiadom a parancsot az orosz foglyok előtt: — Tölteni tölts! A muszkák egy csomóban szó nélkül ott állnak és a szemük se rebben a fegyvertöltésre. Az őr'szobából hangos, heves beszéd, lárma és ordítozás hallatszik— Vigyázz! Kész! Embereim lövésre készen tartják a puskát, mikor az egyik orosz előlép és tört magyarsággal elmondja, mi történt. Napok óta nem kapták meg az őrségtől a zsoldjukat, a koszt is kevés és ehetetlen. Ellenben az őrség mindig részeg. Ma szót emeltek és kérték az elmaradt járandóságukat, mire az őrség nekik esett és agyba-főbe verték őket. Látva, hogy részeg emberekkel van dolguk, akik már a puskájukat is rájuk fogták, hogy nagyobb bajnak elejét vegyék, lefegyverezték az őrséget és bezárták az őrszobába. Pihentetem az embereimet és bemegyek az őrszobába. Ott ordítozik a leszerelt őrség és követelik, hogy lövessem a muszkákat. Tökrészeg valamennyi. Valami osztrák népfelkelő társaság vannak vagy tizenketten. Embereimből őrséget hagyok vissza, a részeg társaságot pedig körülvétetem és bekísérem a kaszárnyába- Sehogysem tudták megérteni, miért őket kisérem be és miért nem a muszkákat. Ez volt az egyikÜnnepélyes keretek között ünnepelték meg Kisvárdán Mosánszky Jenó dr. igazgatófóorvos 25 éves jnbilenmát. Kisvárda, dec. 9 (A „Nyirvidék" tudósítójától.) Meleg és szeretetteljes ünnepélyt rendezett a kisvárdai közkórház orvosi testülete és hivatalos személyzete abból az alkalomból, hogy Dr. Mosánszky Jenő igazgatófőorvos szolgálatának 25 ik évét betöltötte. Az ünnepély a legszűkebb keretek közt történt és olyan titokban tartották a rendezők, hogy nem csak a kisvárdai társadalomnak nem volt felöle sejtelme sem, de maga az ünnepelt is csak akkor értesült ar. ól, mikor a rendezők szónoka üdvözló beszédét elmondva a művészi kivitelű márványlapra rárnontirozott érc plakettet átadta, mikor egyidejűleg a kórház irodájában elhelyezett arcképről lehullt a lepel, midőn a vármegye alispánjának meleg hangú, gyönyörűen stilizált üdvözlő és elismerő okmányát felolvasták. Mindezekre és főképpen az elismerésre valóban rászolgált Dr. Mosánszky Jenó, aki hivatalát hivatásnak tekintve, messzemenő, közismert szociális érzéssel, sok szeretettel, önzetlenül és lelkiismeretesen gondozza betegeit és vezeti a kórház neveit. És igaza van Kisvárda társadalmának midőn zokon vette azt, hogy a legszélesebb körben köz szeretetnek és köztiszteletnek örvendő kiváló tagját a rendezőség oly szűk keretek közt ünnepelvén, mintegy elzárta a társadalmat az elöl, hogy őszinte jókívánságait ugyanakkor kifejezhesse. Á becsületes, önzetlen, meleg szívben gyökeredző emberbaráti szeretetben tenyésző nagy munka egyedüli jutalma az elismerés és kell, hogy ez kifejezésre jusson s a köztudatba átmenjen. Ezt a kis hibát igyekezett kiköször lni Kastaly Ferenc a kisvárdai urikaszinő elnöke, aki t az ünnepelt házánál tartott szükebbk5rü barátságos ebéden a társadalom nevében üdvözölte a jubiláns főorvost és kért számára az ujabb 25 évre a Mindenhatótól friss erőt a régi erények gyakorlásához és tartós családi boldogságot. Hallgassa meg az Ég. (Egy páciens.) Schwartz bácsi babái, játékszerei gyönyörűek! Vay Ádám-utca 2. "9V Pár napra rá közlik velem, liogy egy hétig állomástiszt leszekFeladatom éjnek idején ellenőrizni a vasúti váltóknál, hidaknál, raktáraknál felállított őrszemeket. A legszigorúbb szolgálatot követeljem meg, mert kémektől lehet tartani- Különben fontos az állomástól három kilométerre felállított őrség azért is, mert ezt a távolság miatt nem igen szokták inspicirozniÁtveszem a térképet, a felállítási vázlatot és tanulmányozom az őrségeket. Este tíz órakor bemegyek vacsorázni a restibe. Ott találom, egy asztalnál egyedül Csengery Gyula barátomat Nyíregyházáról. — Hát te mit csinálsz itt? — Lekéstem a vonatot, most megvárom a reggeli indulást— Miért nem mész szállodába? — Félek, hogy elalszom, inkább itt várom meg a reggelt. Jó, hogy jöttél, legalább elborozgatunk ketten. — Nem lehet cimbora, nekem inspiciálni kell az őröket— És meddig fog az tartani? — Bizony hajnalodni fog már, mire valamennyit lejárom— Te Géza! Nem mehetnék én is veled? — Miért ne? Ha érdekel a dolog, gyere! Tizenegy órakor elindulunk- Az első stáci óaz 5- számú vasúti hid. Itt magyar népfelkelők teljesítenek szolgálatot. Na majd meglátjuk, mit tudnakOdaérünk a hidhoz. Ott sétál egy öreg népfölkelő, vállán egy hatalmas Werndl fegyver. Szájában pipa- Hogy meglát, odaszól szép csendesen: — Jó estét zászlós ur! Dühbe gurulok, Csengery Gyula kér, hogy ne bántsam szegény öreget. Magyarázom az öregnek, hogy mi a kötelessége, hogy mi fán terem az eligazítás, a jelszó és a jelhang. Rámhagy mindent. Hirtelen rászólok: — Milyen puskája van? — Csak ilyen ócska Wandl és mutatja— Adja ide! — Tessék parancsolni! És kiadja a kezéből a puskát. Dühösen magyarázom neki, hogy katona a puskát a király őfelségének sem adhatja oda és én nekem most kötelességem volna őt azonnal letartóztatni. — Nem teszi azt a zászlós ur! — Miért? — Mert hat gyermekem van! Mit csináljak vele? Otthagytuk és mentünk tovább. A legközelebbi őrség csehek kezében van. Mondom Gyulának, figyelje meg, milyen másként fog viselkedni a cseh poszt. Beszélgetve haladunk, mikor közvetlen közelünkben felharsan: — Halt, wer da!? Én azt hittem, hogy messzebb találjuk a cseh őrszemet és a hirtelen kiáltás annyira meglepett, hogy elfelejtettem a jelszót. — Halt wer da!? Ich bitté den Feldruf! kiáltja ismét a cseh és lövésre emeli a puskáját. — Ich bin der inspektions Officier- Feldruf habe ich vergessen! — Ich bitté den Feldruf, sonst werde ich schiessen! Csengery Gyula mögém kerül, rángatja á kabátomat és a fülembe súgja, hogy fussunk el. Isten őrizzen attól, akkor bizonyosan lelő minket ez a megvadult cseh— Warte nur ein wenig, es wird einfallen! felelem akadozva<A cseh félreérthetetlenül üvölti: — Ich werde schiessen! A legszorongatottab pillanatbaji hirtelen eszembe villan a jelszó: — Linz! — Vorwárts! Hála Istennek! lélekzettünk fel és most már szabályszerűen tiszteleg a csehGyula könyörög, hogy menjünk már vissza, neki elég voltMegdicsérem a cseh bakát és megkérdem tőle: — Was für ein Gewehr hast du? — Achtundachtzig—neuncig modell Manclicher— Gibt her, ich will es sehen! — Nein! — Aber ich befehle es! — Nein! Ich werde schiessen! És megint lövésre vágja a puskáját. Megdicsérem a csehet és tovább megyünk- Csengery Gyula esküdözik, hogy egy tapodtat sem megy tovább. De azért csak jön, hisz nélkülem nem mehet vissza. Elmegyünk a három kilométeres őrséghez- Halálos csend fogad, sehol egy lélek- Bemegyünk az őrszobába, hát alszik az egész banda. A puskák sorban ott állanak az állványon. Intek Csengery Gyulának és párosával szépen kihordjuk a puskákat az udvarra egy fa tövébe. Kihúzom a kardomat és elordítom magam az őrszoba közepén: — Fegyverre! Látni kellett volna azt a kétségbeesett rémületet, ahogy az őrség felugrált, kereste és nem találta a puskáját. Engem elöntött a- méreg. Ütöttem, vertem kardlapommal őket, ahol értem- Megint Csengery Gyula lépett közbe kegyelemért. — Felsorakoztattam az egész bandát, jámbor osztrák népföíkelőket, halálra ijesztettem őket, azután otthagytuk- A fene fog itt jegyzőkönyvezni- Különben is megkapták a magukét, nem felejtik el egyhamar. i | i ' | i Mentünk vissza az állomásra- — Bennem forrt az indulat. Lám a csehek a harctéren gyávák, de itt nagyszerű katonákKiértünk az utcára, már egészen világos volt. Két cseh katona jön velünk szemben. Az egyik tizedes. Nem tisztelegnek- Na, éppen jókor! Ráordítok a tizedesre: — Kaplar! Wárum habén Sie mier nicht salutiert!? Motyog valamit. Rákiáltok: — Nieder! Mindkettő hasra vágódik az utca kövezetén. — Auf! felugranak— Nieder! Megint levágódnak. — Auf! Csengery Gyula kér, hogy elég már, ne kínozzam őket. Vonatindulásig van még idő, Gyula indítványozza, menjük valahova egy pohár borra, kiheverni az ijedtséget. Elmentünk a Nemzeti Kávéházba, ott fogadta meg Csengery Gyula, hogy soha többé nem jön velem őrséget inspicirozniWalter Géza drKaeagó est Szombat—vasárnap Kacagó est Jön 4B*. "t Jö

n