Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-30 / 296. szám

JV

VÍR

VIDÉK 1926. december 30. 8 PENGŐ Aranyvaluta, papirvalnta, buzavaluta ... Elég ez a három szó annak a szédületes bukásnak, könyfakasztó szenvedésnek, krisztusi kálváriának, tenger megpróbáltatásnak a kifejezésére, amin szerencsétlen nemzetünk 12 év alatt keresztülment. Mint egy szivbemarkoló balladának szakgatott mondatai, ugy hatnak emlékezetünkre a szavak: aranyvaluta, papirvaluta, buzavaluta... Az első jelenti a békeidők «boldog» korszakát, amely semmiképen nem volt ugyan boldog, de az utána következő gyászidőkkel szemben mégis a gondtalan gyermekifjuság ártatlan paradicsomi korára emlékeztet. A második jelenti a szédületes romlást, amibe jutottunk, kezdve a kenyérjegytől a heti 14 százalék kosztkamatig, a fehérhasu bankót, a postapénzt, az inflációt, a tőzsde, őrületet, multimilliárdosnak csúfolt szegénységet, a cipőtalpaló birót, a rongyot, nyomorúságot, éhezést, fázást, a teljes, tökéletes nirvánát, amiből már alig-alig reméltünk valaha kikecmeregni... A harmadik jelenti a valorizációt, a kényszerkőlcsönt, a külföldi kölcsönt, a szanálást, az adópréseket... mindmegannyi keserves orvosságot, az alélt nemzet vérkeringésébe időnként befecskendett erősítő szereket, amelyek arra voltak alkalmasak, hogy a rettentő krízisen valahogy átsegítsék az agonizáló beteget, miközben lázálmok és görcsös vonaglások gyötörték a kimerült szervezetet... Igen, ezt jelenti rövid, szakgatott mondatokban a három szó: aranyvaluta, papirvaluta, buzavaluta... ...És most megérkeztünk a negyedik stációhoz. Pengő... Mintha jótékony és jóleső bizsergés futkosna át egész valónkon... mintha valami hihetetlen kedves és kellemes simogatás érintené láztól elcsigázott karunkat, homlokunkat... olyan valami különös érzéssel vesszük kezünkbe ismét a 10 év óta sutbadobott aprópénz erszényünket, hogy elhelyezzük benne megint az uj magyar pénzt, aminek ismét nemes csengése, bizalomgerjesztő ábrázolása, a régi, boldog időkre emlékeztető megjelenése van... Olyan, mint mikor a nagy beteg először kap finom, ió becsinált csirkelevest a sok herbatea, slájmzuppe, kanalas orvosság és keménymagos leves után... Ezüst az anyaga, magyar az írása, finom a csengése, a papirja is jó dollárpapirokra emlékeztet s aj nyomtatványai felemelő magyar motívumok, magyar történeti alakok, magyar tájak, magyar müvé6zi alkotások... Szinte nem akarunk hinni a szemünknek, hogy ezt is megértük... Hogy ennyire haladtunk, hogy megint rendben vagyunk, hogy újból a régi formák és keretek között élhetünk, mozoghatunk és dolgozhatunk... _ Bizonnyal meg lesz a nagy hatása, vonzóereje azokra a szegény, elszakadt testvérekre is, akik idegen járom alatt lesik-várják évek óta a csonka-ország taípraállását, erősödését, mert innen, tőlünk várják, remélik a saját sorsuk jobbrafordulását és vájjon mit lehessen remélni, várni egy saját magával is tehetetlen, beteg, lerongyolt, elesett szerencsétlentől... Gondoljunk hálával a nagyokra, akiknek bölcsességében megszületett ennek a józan, okos reálpolitikának a gondolata, akik a gondolatot keresztül is vitték, megvalósították, amely gondolat most ebben a fényes és jó csengésű pengőben kulminál. Gondoljunk hálával a nagy államférfiakra, akik nemzeti életünket a szörnyű romlásból, a halál torkából okos gyógyítással megmentették s egész szervezetünket uj életfunkciókra megint alkalmasakká tették... Bethlen, Kállay, Korányi, Bud, Popovics... * Ezek a nagy nevek jutnak eszünkbe a feltörő hála nyomán s lehetetlen elfojtanunk az első örömteljes órákban a rájuk való emlékezésnek és elismeresnek a gondo latait... £s emlékezzünk meg a névtelen adófizető verejtékes kezéről is, aki a bölcs orvosok diagnózisához és rendeléseihez hiven és megadással Íj adta a gyógyító anyagot, a keser* ves fillérek, a súlyos papirmilliók tömegét, hogy a szérumban hiány ne legyen... Most már könnyebbülni fog a helyzet napról-napra... Ha eddig kibírtuk, ezután játszva fogjuk viselni a további áldozatokat. Már minden pengőcske, ami megzörren a zsebünkben, csalni, hívni fogja maga után a többit, mint ahogy a népies szólás-mondás tartja... Csak legyen belőle elég. Nem sok, csak elég... Hogy is mondta a szellemes Gabányi: «Miért is van pénz? Vagy ha van, hát miért nincs? Hát ne legyenek Gabányiak. Legyen mindenkinek elég! Ez az én újévi jókivánatom! Sasi S*abó László. Az 5 óra 07 perckor induló záhonyi vonat túlkorai és kényelmetlen a nyíregyházi közönségnek. Egész délelőtt nincs más vonat Kisvárda leié. — A miskolci utasok nagy kerülővel hamarabb érnek Kisvárdára, mintha rendes irányban utaznának. - A közönségnek az a kivansága, hogy egy délutáni vonatot illesszenek a délelőtti menetrendbe. (A Nyirvidék tudósitójátóí.) — A közönség köréből már több Ízben felhívták a figyelmünket arra, hogy a Máv. Nyíregyháza—Záhonyi" vonalán milyen helytelen és széles társadalmi rétegekre kedvezőtlen vasúti menetrend van érvényben. Nyíregyházáról naponta négy vonatot indítanak Záhony felé Az egyik, reggel 5.07-kor indul, mig a másik hármat délutánra állította be a Máv. igazgatósága, nevezetesen az első 13.29, a második 16.37, a harmadik pedig 20.00 órakor indul ki Nyíregyházáról. A délelőtt folyamán tehát egyetlen vonat áll a közönség rendelkezésére; ez is hajnalban indul. Nem szükséges részletesen ismertetni, hogy milyen rendkívüli hátrányai vannak ennek a menetrendnek Nyíregyházáról naponta több százan utaznak a záhonyi vonalon, elsősorban Kisvárdára, amely Fel ső Szabolcs gazdasági életének gócpontja. így különösen a földbirtokosokat, a gazdatársadalmat sújtja az 5.07-kor induló vonat, akiknek, ha Kisvárda vagy környékén lévő birtokaikra akarnak utazni, már hajnalban kell fölkelni és kibaktatni az állomásra, amely már magábanvéve is kifogásolható kö• rülmény, ha szem előtt tartjuk az ' általános közlekedési szabályt, amely a közönség kényeimét igyekszik biztosítani. Hogy említsünk még néhány társadalmi réteget, amelyre kedvezőtlenül hat a záhonyi menetrend: itt vannak elsősorban az ügyvédek, akik naponta nagy számmal utaznak Kisvárdára, például bírósági ügyek foganatosítása végett és akik, ha véletlenül lekésik a hajnali vonatot, ügyeik intézésében beláthatatlan hátrányt vagy anyagi károsodást szenvedhetnek. A kereskedők üzleti érdekei is megkövetelik a gyors és biztos közlekedést; de ezenkívül is számtalan érvet sorakoztathatnánk feí, amely a Nyíregyháza—Záhony-i menetrend megváltoztatását sürgeti. Nem maradhat megemlítés nélkül az a körülmény sem, hogy a Szerencs felől délelőtt 7.39 és 10.27-kor érkező vonatok utasainak is délutánig keli vesztegelnek a nyíregyházi állomáson, ha Záhony felé utaznak. így sokan Füzesabonyon és Kálkápolnán keresztül Kisújszálláson a pesti vonatra ülnek s óriási kerülővel hamarabb érik eí Kisvárdát, mintha a rendes APOLLÓ Szerdán : Csütörtökön : CONRAD VEIOT az ünnepelt német művész legujaob attrakciója : HALÁLRÓZSAK Egy élet regénye 9 fejezetben. Irta : RICHÁRD OSWALD. ÉS A KÍSÉRŐ MŰSOR! Pénteken—Szombaton—Vasárnap Rudolf Valentiné és Bánky Vilmái hatalmas filmje; A FEKETE SAS Alexander Puskin világhírű regénye filmen. Jegyekről ajánlatos előre gondoskodni! „Conrad Veidt" előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. uton jönnének. Felhívjuk tehát a Máv. üzletvezetőségének figyelmét az emiitett vanalon a közlekedés hátrányainak orvoslására, amelynek megoldását abban látjuk, hogy az egyik délutáni vonat közlekedését délelőttre helyezik át. Mindenkineli "i jelmezes bálján. Hnszonegyéves és már hatszor volt büntetve. Zsebmetszés karácsony estéjén. Nyíregyháza, december 29- — A Nyirvidék tudósítójától. Markovics József, egy fiatal abaujszántói cigány karácsony előtt való nap előtt bejött Nyiregyházára. Szerető jó zsive vonzotta állítólag a szent estén a városba, amint mondja, azért jött, hogy a zsebmetszés miatt fogságban sínylődő bátyját az ünnepek alatt megvigasztalhassa. Megérkezése után véletlenül betért egy nyíregyházi korcsmába, ahol egy tirpák gazda zsebéből kiemelt 267-000 koronát. A pénzzel ki akart surranni a korcsmából, de a lopást észrevették, a cigányt lefogták és motozgatni kezdték- Motozás közben a lo pott pénzt bedobta a közelben álló pek süteményes kosarába, ahonnan a százezresek elő is kerültek- A cigány vesztére két tanú is látta, amikor a pénzt becsúsztatta a süteményes kosárba és így mint leleplezett zsebtolvaj

1 előállították a rendőrségen. A cigány a rendőrségen ártatlanságát hangoztatta és állította, hogy sohasem volt büntetve- Az abaujszántói csendőrörstől beszerzett információ azonban egészen más képet fest Markovics Jóska előéletéről- Kitűnt, hogy a cigány huszonegy éves koráig nem is egyszer, de összesen immár hatszor volt büntetve és őkelme notórius vásári tolvaj- — Bekísérték a kir- ügyészségre. Nyíregyháza közönsége december 30-én délután ünnepli a mohácsi csata emlékezetét. Bihari László, a Városi Színház drámai művésze szaval az emlékünnepen, amelyre nem kell belépő dijat fizetnünk. Ez az esztendő a szomorú magyar tragédiára való emlékezésnek éve, a Mohácsra való gondolás esztendeje. Már vége f lé járunk a szomorú századfordulónak és Nyíregyházán még nem volt olyan ünnep, amelyen a nagyközönség Mohács emlékezetének szentelhette volna figyelmét, érdeklődését. Ezt a mulasztást igyekszik helyrehozni a Bessenyei Kör, amikor elhatározta, hogy december 30-án, csütörtökön délután 6 órakor a Kossuth Lajos reálgimnázium dísztermében Mohács emlékét felújító ünnepet rendez. Az ünnepségen nem kel/ belépődijat sem fizetnünk. Remélhető, hogy a közönség átérzi ennek a nemzeti ünnepnek jelentőségét és Nyíregyháza hagyományaihoz méltó érdeklődést fog tanúsítani iránta. Az emlékünnepen Bihari László, a Városi Színház drámai művésze fog szavalni. Elő fogja adni a leghíresebb és legszebb magyar elégiák egyikét, Kisfaludy Károly Mohács cimü költeményét, majd előadja városunk