Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-25 / 293. szám

13 JNÍYÍRY1DÉK. 1926. december 2& • i !•• in miiin i'ii'i 'in iiiwwiwwmi' part bámult be a piszkos vizbe sárga agyagfalával. Itt volt a legalkalmasabb hely az átkelésre. Zettric hegy szép nekilendüléssel átugratott és egy pillanat alatt eltűnt a túlsó part bokrai mögött. vUtána ugrott a király, de szerencsétlenül, mert lovának hátsó lába alatt leszakadt a kimosott part, mire a paripa saját tengelye körül merőleges irányban megfordulva beesett a patakba, magával rántva lovasátA király egy pillanat alatt tisztában volt rettenetes helyzetével: ha elveszti lélekjelenlétét, a ló maga alá temeti. Gyorsan kikapta lábát a kengyelből és a nyeregből kibillenve, a habokba bukott. A király kísérete megrettenve látta a katasztrófát. Tomori és György gróf éppen ugratni akartak, mikor Lajos bezuhant a vizbe- Egy gondolatra meghőköltek, megdermedtek.a rémülettől, de azután lepattanva lovaikról, egyszerre gázoltak a sebes sodrú vizbe, hogy segítsenek a fuldoklón, kit nehéz páncélja és az esés heve gátolt a talpraállásban. A két vezér megragadva a királyt, kimásztak vele a túlsó partra és lefektették a nedves aljfüre. Lajos a zuhanástól rövid időre elkábult, de az élet ösztöne csakhamar felgyújtotta szemében az öntudat tüzét. Ezüst sisakja bennmaradt a vízben. Haja csapzottan lógott arcába- Kezével hátrasimította fürtjeit, hirtelen felugrott és széttekintett. Majd szemeit az égre függesztve, a két kezével betakarta arcát és térdre rogyott. A zokogás és hideg végigjárta testét és szeméből a fájdalom szent, szomorú könnyei törtek előKét szapolyai huszár lováról leugorva, a királyhoz lépett: — Uram — szólt az egyik — itt egy ló, mentsd magad! — Királyom, — szólt a másik, — nekem súlyos sebem van, ugy sem birom tovább! Lajos felemelkedett, ránézett a két vitézre, szemében jóleső meleg gyöngyök ragyogtak. . — Királyom, minden perc egy halál! — kiáltott fel rekedten György gróf. A király nyeregbe vetve magát, hálás tekintetet dobott a sebesült vitézre és lovát megsarkantyúzva, a kis csoport tovább menekült Dunaszékcső felé. • Ulrich átugratva a patakon, még egy pillantást vetett hátra- Még látta a lehanyatló királyt és azután a fák mindent eltakartak szeme elől- Lova repülve rohant a borús alkonyatban— Hát megtörtént! — szakadt fel melléből a sóhaj — a csontkezű rém kinyújtotta kezét a király után, hogy mai hóhérmunkájára rátegye a koszorút- Kit fog még orozva lesújtani? Mintha minden bokorban megcsillanni látta volma fényes kaszáját. Nem a félelem halucinációja volt ez, hanem inkább a kíváncsiságé- A vérfürdő hatása alatt még csak gondolatban sem hitte, hogy megmenekül a rettentő pokolból- Talán nem is bánta volna, ha azonnal lecsap rá az ismeretlen vég. Még egyszer átsuhantak lelkeben az elmúlt napok képei- Az operettsereg indulása Budáról, vonulás _ Dél felé, a csigalassan gyülekező csapatok, levélváltások, a kémek megbízhatatlan jelentései, gyülésezések, vitatkozások- Még most is fülébe csengett Perényi püspök megrázó jövendölése, amint odadörögte a tüzeskedő rövidlátóknak: — Ha a csata után Brodarics kancellár életben marad, küldjék el Rómába, hogy kieszközölje a csata halottjainak szentekké avatását, mert ez a nap huszonötezer magyar mártír napja lesz. Ezután uj képek tódultak viziós agyára: Ez előkészületek kapkodó mozdulatai, a sereg csodálatos harci kedve, a fővezérválasztás nehézségei és végül a borzalmas délután. A napfényben ragyogó, gyönyörű, ujjongó sereg, a fénylő török dárdahegyek, a riadó magasban álló zsolozsmája, a rohamra induló első hadosztály, a diadal láza átragad a királyi hadosztályra. Azután egy roppanás, az ágyuknak borzalmas tüze, a janicsár sorok ércfala, tűz, füst, felhőszakadás, pusztulás, futás és végül a király végzetes bukása a patakbaIgen, a Cselepatak már messze maradt vértanú halottjával. Ulrik a fejéhez kapott. Mintha csak egyedül menekült volna ki a borzalmak tornácától- Mintha lovának lába alól az egész földkerekség kisiklott volna és ő csak egyedül rohanna a semmiségbe, az űrbeFogával szájába harapott, hogy magához térjen; a harapás nyomán felbuggyant piros, meleg vére. Széttekintett az alkonyodó tájonPróbálta letörülni agyáról á délután történteket, próbált örülni a valóságnak, az életnek, a megmenekülésnek- Lelke ujjongott a nyújtózkodó tócsáknak, a terpeszkedő árnyaknak, a gyémájntszemeknek, melyek ott csillogtak minden fa levelén, minden fü hegyénMár képes volt másra is gondolni és a csatának vérfoltjain át egy uj kép tünt fel előtte: egy női arc, Mária vonásai. A halál torkából menekülő férfi ajkán lassan egy mosoly ragyogott fel. — Istenem! Hát lehetséges volna? — vonaglott lelkében a mámor boldogsága. — Hiszen Lajos meghalt! A nő, kinek hitvesi hűségén megtört szerelmének forró hulláma és aki mégis oly szívesen vette közeledését, immár szabad! Most már több is lehet neki, mint barátja, lelke rejtett fiókjainak titokzata, mint vágyainak, törekvéseinek legodaadóbb hive. A nőről, kit évek óta szerelmének melegével vett körül, de aki övé egy átkos szerződésrongy miatt nem lehetett, s a mai délutánon leszakadtak a láncokMost már mindkettőjük álma megvalósult. Mária bátyja immár magyar király, a keze pedig az övé: Zettrich Ulrik cseh főnemes, birodalmi lovagé- A Habsburg-ház százados ábrándjainak és a két ember szerelmének valaki nagyon útjában állt. A jótékony végzet azonban letörölte azt a nevet. Éppen a legjobbkor; már úgyis minden türelem szakadt és ezt a jótékony végzetet még siettetni kellett volnaMária befejezte küldetését és most már felcserélheti a budai királyi palotát egy csendes csehországi várral; ott ugyan nem fogják körülrajongani három ország főurai és Európa kalandor lovagjai, de ahol élhet művészi ábrándjainak és ahol lábai elé rakhatja szivének évek óta visszafojtott szerelmét. ^ Már szerette volna vinni Máriát a cseh hegyek közé és ugy érezte, hogy mindenkit elsöpör, aki álmának elgáncsolója leszA lovag egy kis faluhoz érkezett, Dunaszekcsőhöz- Sehol egy árva lélek- Az ellenség közeledtének híre menekvésre késztette a lakosságot. Ulrik elhatározta, hogy egy pár percre megpihen valahol, hogy erőt merítsen a további úthoz- A kis templom mellett a paplak kapuja tárva-nyitva volt s mint egy csalogatta az utast. Bevágtatott az udvarra és elkiáltotta magát- A hivó szóra senki sem válaszolt- Leugrott lováról, odakötötte egy szilvafához. Azután végigmenve a vadszőllővel befuttatott oszlopos tornácon, benyitott egy szobába és levetette magát egy farkasbőrös heverőre- Egy-két pillanat múlva a kifáradt ember mélyen aludt. Sötétedett. Alig félóra múlva a tornácról ismerős hangok szűrődtek be az alvó fülébe- Mintha Lajos és György gróf vitatkoztak volna egymással- Először azt hitte, hogy álmodik, de azután magához tért és figyelni kezdett. — János nem hibás! — csattant fel a gróf erős tenorja — a nehéz erdélyi hadakkal nem jöhetett gyorsabban. — Nem, mert el akart késni! — pattant fel idegesen LajosUlrich e hangra forogni érezte maga körül a világot— Ugyan! hisz háromszor is irt, sőt maga személyesen, hadait megelőzve igyekezett Mohács felé, hogy a tanácsot rávegye az ütközet elhalasztására— Királyom, Szapolyai! most ne ilyen felesleges szócsépléssel töltsük az időt, hanem inkább arra gondoljunk, hogy a török farkas minden pillanatban meglephet — szólt közbe Tomori békitőleg— Oh, azok a farkasok üvöltenek, mielőtt ránktönnek, de a keblünkön melengetett kigyók alattomos öleléssel fojtanak meg bennünket — fakadt ki szenvedélyesen LajosUlrich agyát ott benn a sötét szobában elborította a vér- A hang, melyről már azt hitte, hogy véglegesen elnémult, reszkeíésbe hozta minden idegszálát. Felemelkedett a nyugvóról, kezét háromélü kardjának markolatára csúsztatta és nesztelen léptekkel az ajtó felé tartott. — Kikre érted ezt — üvöltött fel György ökölbe szorítva kezét. — A hermelinbe vágyó parasztokra! — vágott vissza mereszen a király- E szavakra Szapolyai mint egy sebzett tigris ugrott a király felé: — Beste lelke, te vesztetted el az országot! — A tragédia többi része pillanatok alatt játszódott le. A felhők között bujkáló hold alig hogy megvilágította a vadszőllős tornácot. A király ott állt összefont karokkal, sápadtan, kuszált fürtökkel, anélkül, hogy egy mozdulatot tett volna saját védelmére. Egyszerre egy árnyék suhant el mögötte- Szivéhez kapott. Oldalából kibuggyant a vér és egy szó nélkül rogyott össze- Szapolyai megtántorodott, ütésre emelt karja lehanyatlott és a következő pillanatban a barát buzogányától találva összetört koponyával bukott Lajosra— Megölted, királygyilkos! — hebegte- E pillanatban a főpap egy szapolyai huszár jól irányzott szúrásától, holtan esett össze. r ( • • Pár perc múlva egy lovas száguldott a király holttestével a Csele-patak felé. Néhány nap múlva a Duna Zettrich Ulrik, cseh lovag holttestét vetette ki- Kinek a keze bosszult meg soha ki nem derült bűnöket, Jánosé, Máriáé? nem tudni. Különleges gyapjnharisnyák Faragónál BUDAPEST, V., Bedinitér 7. szám. Nyugati pályaudvarral szemben. Elismerten tiszta szobák. Minden szobában vízvezeték. Közpo ti fűtés. Lift Fürdőszoba. Mérsékelt árak 1 6864 10 DÍVÁNYT, HENCSERT, MATRACOT és mindennemű kárpitosmunkát jól és olcsó áron, e önyös fizetési Mtételek mellett készít: ^ISZULfl ANDRÁS kárpitos műhelye, Bocskay-u. 53. VidéKre kiszáll és háznál is vállal munkát. Ismét kapható a vüághirü uaited Kíngdotn Tea Go. Ltd. London, az angol királyi ház szállítóinak U. K. világmárka teái. Egyedeláiuiitó: KISS KÁROLY csemegekereskedő Nyíregyháza. vezérképviselő: Frommer Elemér í Budapest, VI., Király utca 106. I 5971-? A lithiam és bőrsaras nátrium tartalmú teljesen vasmentes Salvatortorrás a vesék, húgyhólyag és kiválasztó mirigyek legkiválóbb gyógyvize. Rheumát, vlzeleti nehézséget megszüntet. 6249 Fa-árverés. A debreceni ref. kollégium a keze' lése alatt levő birtokokon az élő fa" állományt árverés alá bocsátja. A debreceni ingatlanokra vonatkozólag szóbeli árverés 1927. január 3-án d. u. 3 órakor tat tátik. Ugyan e napig adhatók be a tiszadadai ingatlanokra az Írásbeli zárt ajánlatok. A kitermelő és árverés alá bocsátandó akácfa mintegy 1000m

8t tesz ki. Az árverési feltételek a kollégiumban Debrecenben, továbbá Tiszadada, Tiszadob, Tiszabüd és Szentmihály községek községházainál megtekint hetők. 6903 2 Tükör fényes gallért, kézelőt készít Turf Elekné , első nyíregyházi fehérnemű tisztitú Kossuth-utca 3. az udvarban. 6730-3