Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-22 / 290. szám

1921. december 22. ^jCrnonDdEK Karácsonyra névjegyek a Jóba-nyomdaban Harctéri naplómból XVI. Esküvő a fronton. Spacapani, 1917. január. Szegény Lám Mihály honvédnek nem volt szerencséje. Tizenhat hó­napqr. át minden nap, sőt akár­hányszor minden órában meg volt az alkalma hősi halált halni és amikor végre az ezred hosszvib pihenőre jött a front mögé Spaca­paniba, egy kis szlovén faluba, ahol nem járta a srapnel és a gránát, magyar honvédek oly sok halált okczója, — Láni Mihálynak ak­kor telt be rögös földi élete: egy bórás, hideg-rideg éjjel jobb lét­re szenderült nem katonának du­káló hősi halállal, hanem nagyon is közönséges civil betegséggel, sziv­szélhüdéssel. Még civilkorában szerezhette va­lahol a nyavalyáját Láni Mihály> de itt a harctéren sohasem volt baja a szivével. A véres, vad tu­sák alatt pompásan dolgozott cz a beteg sziv, — tulajdonosa kezét a célzáskor sohasem remegtette meg a kis dobos beteges zakatolása, — de mikor végre megadatott a test­nek a jól megérdemelt pihenés, — pihenni vágyott a Láni Mihály szive is. Ha Láni Mihály annyi sok de­rék bajtársához hasonlóan a fron­ton hal hősi halált, — távolról sem részesült volna olyan megható, szép temetésben, mint ahogy itt a front mögött temettük el egy napsugaras vasárnap délelőtt. A harctéri éjjeli tömegsiros temetés helyett Láni Mihály olyan temetést kapott, ami kijár egy olyan hős magyar katonának, aki négy olasz offenzívát két medália árán vereke­dett keresztül. Az utászok fenyőfából vágott ko­porsót és keresztet faragtak. — bajtársai fenyőgalykoszorut készí­tettek Láni Mihálynak. A kis szlo­vén templom előtt temettük el és temetésére kivonult az egész ezred. Siratókban sem volt hiány. A kis szlovén falu fehérszemély népe megsiratta Láni Mihályban talán a maga halottját, a maga kedven­cét, aki elment és nem jött vissza többé, vagy már három hónapja, hogy kimaradt mindennapos ró­zsaszínű tábori levelezőlapja. Scheich Gyula főtisztelendő tel­jes papi ornátusban celebrálta a temetést, a civil foglalkozására kántor. Ébner őrmester asszisztált neki, a cirkumdederuntot pedig vele énekeltük mindannyian. Vitéz­ségi érmeit vele temettük el, amint vele temettük el kicsiny hagyatékát a hazulról kapott leveleket is... Még élénken foglalkoztatott mindnyájunkat néhai való jó Láni Mihály ő szomorú esete, amikor egy ujabb szenzáció hozta izga­lomba pihenőn szendergő ide­geinket. Beállít hozzám Pálinkás András honvéd és engedélyt kér a nősü­lésre. — Tehát haza akarsz menni? — Nem a! Itt helyben lészen az esküvő. — Mi az? Csak nem akarod fel­hozatni a menyasszonyodat? Nem lehet az! — De lehet, mer minthogy a lány idevalósi! — Mi a fene?! — Ugy a, jelentem alássan, a Se-, razin Marcsa itt lakik Bakafáni­ban, aztán azért lesz itt az esküvő, ha megméltóztatna engedni. Elbámultam. Hogy errefelé meghalnak az emberek, azt értem, de hogy még pár kilóméternyire a fronttól valaki házasodni akar, ezt még nem hallottam. Azután meg magyar fiu, gödöllői paraszt gyerek jó Pálinkás András és egy itteni talián keverékü szlovén le­ányzóval akaszkodott össze. No meg ilyet. — Hát tud a leány magyarul? — Nem az, kérem. — Hát te taliánul? — Nem én, kérem. — Hát szlovénül? — Nem értem én azt se. — Hát akkor, hogy a csudába ismerkedtetek össze, ha nem ér­titek egymást? — Hát csak ugy szemrül szeret­tük meg egymást. — Hát ez igy nem megy bará­tom. Utána kell járni a dolognak. Jöjjetek be holnap mind a ket­ten. Csendesen távozik a legény, másnap ismét beállít egy takaros, pirosképü, fekete szemű, helyes kis fehér cseléddel. — Hadnagy urnák jelentem alás­san, itt volnánk. Tolmácsot kerítek és vallatom a házasulandó feleket. Megkérdezem Serazin Marcsát, hogyan ismerke­dett meg Pálinkás Andrással, hi­szen nem tudnak beszélni egymás­sal. — András hozzánk lett beszál­lásolva és hogy látta, hogy én magam csinálok a háznál mindent, minthogy anya elhalt, apa meg beteges, öreg ember, hát segített nekem. Már reggel négy órakor felkelt és a kirukkolásig segített. Nem szóltunk mi egy szót sem egymásnak és mégis megszerettük egymást. — No no. Hát olyan biztos az a nagy szerelem? — Igen kérem és most meg szeretnénk házasodni. — Nagy sora van annak. Gon­dolja meg lelkem, mielőtt leköti magát, mit tesz az, katona felesége lenni. Háború van. Jöhet egy pa­rancs és mi már holnap fent va­gyunk a rajvonalban, ahol olyan sűrűn jár a halál és nem válo­gatja ki házas, ki legényember, ha­nem egyformán kaszálja őket, maga meg itt marad árván, özvegyen, vagy ami még rosszabb, nyomo­rékká lövik az Andrisát és maga egy se holt, se eleven embert kap vissza, pedig egészséges, erős em­berhez ment férjhez. Keserves sírásra fakad a leány, hogy embertelenség lenne tovább folytatni, hát a legényt kezdem el­ijeszteni: — Hallod-e, Andris! Bolond em­ber nősül most, amikor övé is, nem is az asszony. Ma meges­küsztök, aztán az első éjszakádon fujhatják az alarmot, ott kell hagyni az asszonykát és szaladni fel a rajvonalba ítaliánt ütni és ki tudja, hogy mikor fordul ugy, hogy megint az asszonykánál le­hetsz. Az alatt meg elunja magát a menyecske és minthogy sok ka­tona jár errefelé, bekvártélyozhat­nak hozzá megintelen egy csinos katonafélét, aztán megint csak ösz­szeismerkedik vele ugy szemre­mint veled tette. Na, mit szólsz ehhez Andris? — Megkövetem a hadnagy urat, nem olyan a Marcsa, mint aféle miféle, megbízom én benne, mint saját magamba la. Azért legyen már szive a hadnagy urnák és igazijja el a mi dolgunkat, az Is­ten is megáldf i érte. Hát hogy ilyen nagy volt a szerelem, ne múljék rajtam a fia­talok boldogsága, irtam a papunk­nak, vegye pártfogásába Andrist, meg a választottját és ha már igy van, hát boronálja össze őket. Ele­get temetett a háborúban, egyszer már eskessen is. Csodálkozott a pap a dolgon, 3"PO ImImÓ 1&, kedden utoljára OSSL OSWALDA idei első filmujdonsága: flz ördög cimborái Dr. Collin kalandjai 8 fejezetben. És A KÍSÉRŐ BURLESZK MŰSOR. Szerdán MILTQN SILLS Csütörtökön „Az acélember' alakitójával a főszerepben: Mikor a holtak visszatérnek... Szomorú játék 7 fejezetben. ÉS A BURLESZK MŰSOR Előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. tetszett is neki a dolog, kijárta, hogy Andrist szabadságolják, men­jen haza, beszélje meg szüleivel a dolgot, szerezze meg a szükséges iratokat és Isten neki, keljen össze a fiatal pár. Andrissá/ együtt hazament az oreg Serazin papa, a leány atyja is szétnézni vőm uram portáján es hogy visszajöttek, mosolygós volt mindkettő ábrázatja. Andrisé, mert megvoltak az iratok, az öreg Seraziné, mert tetszett neki a crö­döllői gazdaság. Egy hét múlva megesküdtek, az ezred kepviselette magát a lakodal­mon, az első fiúgyerek komasá­gaert pedig már jó előre csaknem összevesztek Andris szakaszpa­rancsnokai. Andris mézesheteit még pihe­nőn töltötte és mikor felmentünk az állásba, alig tudtuk szétválasz­tani őket. Két hétre rá, hogy fel­értünk, könnyű láblövést kapott Pá­linkás András és boldogan sánti­kált le a segélyhelyig. £n azt hiszem, nem ment ő a se­gélyhelyre, hanem meg sem állt Sparapaniig, vagy mint a bakák mendták: Bakafáni-ig. Waltér Géza dr. lit kell tudaonk a pengőről ? Rendelet a pengóérmek forgalmáról. A pengőérmek forgalmáról rész­letes rendelet jelent meg a hiva­talos lap egyik legutóbbi számában. A rendelet szerint a kopott arany­és ezüstérmeket is el kell fogadni, ha ez a kopás nyilvánvalóan a forgalom következtében áll elő- A rendelet a 20 pengős forgalmi sú­lyát 5-82 gramban, a 10 pengős aranyét 2-91 gramban állapítja meg. Ha olyan aranypengős kerül forgalomba, amelynek súlya az elő­írtnál kisebb, az állami pénztárak el nem fogadják, hanem a félnek nyugtázzák s az érmet a pénzve­rőhöz juttatják, amely annak belső értékét fizet iki a félnek- Az arany 20 és 10 pengőst, úgyszintén az ilyen értékű bankjegyet névérték­ben el kell fogadni. Az ezüst egypengőst minden fi­zetésnél névértékben el kell fogad­ni, de jogukban áll a nagyobb tö­megű egypengős átvételére bizo­nyos időt kijelölni- Magánfelek nem kötelesek 50 pengőnél nagyobb ösz szeget egypengősökben fizetésként elfogadni­A 50 filléresekből a közpénz­tárak 20 pengőnél, a 20 és 10 fil­léresekből pedig 10 pengőnél na­gyobb összeget nem tartoznak el­fogadni­Még csak két este, szerdán, csütörtökön SSL ^BÜL SfesJ ^/'CfÜ^li rsr b@ft.xi. Pénteken d. u. 4 órakor nagy gyermekelőadás: Minden jó kis gyermek karácsonyi ajándékot kap ! Okvetlen olvassa el a színház ünnepi szinlapját

Next

/
Thumbnails
Contents