Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-21 / 289. szám

21 JSÍYÍKYIDÉK. 1926. december 22 Nyílt levél Margócsy Emil felsőkereske delmi iskolai igazgató-tanár úrhoz. Mióta a magam eszével gondol­kodni tudok, az emberi nevelés ügye érdekelt legelső sorban. Élet­sorsom is azon belátásra vezetett, és pedig eléghamar, hogy ez a ne­velésügy adja meg emberré fejlő­désünk igaz eszközeit, életünk ér­telmét, értékét és célját. Ilyen gon­dolkodás áramlott lelkemben a Ta­nár ur »Emié keim — reményeim« c. alatt megjelent közleményének olvasása alatt s ösztönzött arra hogy némi visszhangot adjak, némi gondolatok támasztása céljából. Első gondolatom az, hogy lel­kem hevületével üdvözlök minden olyan lelkijelenséget, mely a neve­lésügy terén tisztább utat mutat ál­talában, itt különösen és a keres­kedelmi nevelés terén. Mert a ma­gam iskolázásáról is, — ez ugyan jórégecskén volt — de azóta is fáj­dalommal tapasztalom, hogy a lec­ketanitás sivár taposómalmaból ne­hezen tudunk kivergődni. Ma is megtörténik, hogy egyik-másik lec­kéből szekundát kap a gyerek, — még nagyobb tanuló is, mert nem tudott megfelelni arra a világfor­dulót jelentő kérdésre, hogy X- Y. bogaras bölcs, vagy életirtó hős éjfél előtt egy órával született ?, vagy halt ?, vagy nyerte meg ezt vagy azt a csatát. Sőt nem is oly régen olvastam egy tudományos fo­lyóiratban igen komoly szellerfii párbajt két történettudós között ar­ról, hogy nevezett régi tudóstár­sunk melyik évben született, -_ál­litván egyik december 31. éjfél előtt, állítván másik január 1. éjfél után s innen egy év különbség ! Tessék elhinni, hogy komoly bi­zonyságok, válasz, viszonválasz s végül még fogadás is történt ! S az a csodálatos, hogy a föld forgott tovább. Hála Istennek, ma már egy jobb jövő hajnallik nálunk is. A kereskedelmi hevelés terén meg bizony a mi régi szép magyar ha­zánk igazán merő pusztaság volt. Azt tartottuk, hogy az csak zsidó­nak való — s ezzel értéke is el volt intézve. Hála Istennek, itt is feléb­redünk már, habár ugy délfelé jár az idő. Annál nagyobb szükség van a nappal is látó nevelőkre, akik nemcsak a napot nézik, hanem az értelem fénye mellett, lehető széles körben a dolgokat, hatásokat és eredményeket. A tanítvány pedig a tanitó lelkén keresztül Iát, figyel, tanul, ismer. A legjobb tankönyv is csak tükör, a tanitó lelke napfény. iFőként a kereskedelem követeli meg a széles látókört, hogyan hatnak össze az élet követelményei, me­lyeket felkeresni, összekötni és szét­osztani kell. A kereskedelem a tár­sadalmi élet vérkeringése ; rendes folyamatában erő, haladás, bol­dogulás; — tulfeszitésében lázas vérbőség; lassú ütemeiben aszkó­nos lustaság, tehetetlenség. — Ez utóbbi életfolyamatban élünk mi magyar nemzet eddig. A Habsburg uralom gyarmatszerii politikája is közreműködött az által, hogy kü­lönböző, de mindig uralmi okokból nehezítette, lehetetlennné tette a szemléletes nevelés útját. Menni, látni, tanulni : — ez a ránevelés helyes útja. Lám, az élniakaró nem­zetek, meg külön hajókat is szerel­tek fel hosszas tanulmányútra s járták a föld kerületét szemléletes tanulás végett. De nálunk, nemzeti sajátságunknál fogva is : »extra Hungáriám non est vita !« — ami piagyarán igy fordítható: csak ma­radjunk a suton, ott van jó meleg ! De legyünk jobb reménnyel a jövő iránt. A Tanár ur és hozzá hasonlók megnyílt szeme uj utakat Iát és mutat. Látja és mutatja, hogy életre nevelni annyi, mint meglátni a viszonyokat és hatáso­kat s ezeket alkalmazni a ma­gunk munkakörében. A kereskedés van hivatva meglátni, összehozni és rendezni a társadalom életszükség letét s úgyszólván kézbe adni mind­azon eszközöket, melyeknek mun­kába vitelén halad, erősödik a tár­sadalmi és nemzet iélet 1 Igazi lelki gyönyörrel olvastam Svájcból és Svájcról irt, mintegy vetített képeit. Már csak azért is, magam is bejártam, Istennek jóvol­tából, háromizben is, a nagy ter­mészet és kicsiny ember kiművelt és törhetlen szorgalma által szinte paradicsomkertté alkotott ama ki­csiny országot. Ott van módja és alkalma egy tágranyilt szemű ta­nárembevrnek száz megfigyelésre. Hányféle iskola, hányféle oktatási módszer !... a természeti viszonyok hoz és emberi lelkülethez alkalmaz­va ! Bizony ott nem törekszenek egyformásitásra, hanem ugy és arra nevelik a jövő emberét, ahogy és amerre Isten világa mutat utat, növénynek, állatnak, embernek egyaránt. Sok ember szinte bosszan kodva kérdezi magában, mi lehet annak az oka, hogy, mostanában főként, a nagy világpolitikai dol­gok elintézésének gyüldéje ez a kis Svájc ! Aki ott járt, az tudja, megérti. A föld és az ember leg­magasabb kulturáju s a Ielkisza­badságnak szinte erkölcsi delejá­ráma, más világításba emelik a (lelket s egységbe simitó hangulatba fegyelmezik a gyűlölködő önzés po j koltüzében túlfűtött lelkek diszhar­móniáját. Mint egy szép versikénk , zengi gyermekajkról : •>Ott szebb a rózsa, tisztább a patak Zengöbbek a dalok ...« í Aztán csak mintegy odavet Ta­nár ur megjegyzésként egy fontos dolgot, azt t. i., hogy nem a nö­vendék-számra kell súlyt fektetni, hanem ki kell válogatni az arravaló gyermekeket. Ez az !... A jövő ze­néje !... Eh ez is pengetik már a muzsikát. Hála istennek ! Nem a növendékek száma után kell iga­zodni, az építkezésnél, párhuzamos osztályoknál, hanem elosztani, el­irányitani a növendékeket az adott tehetségek, arravalóságok szerint. Igaz, még a kezdet kezdetén va­gyunk. Mennyi tanittatási költség vész kárba !... S ami mindennél nagyobb kár: — mennyi életérték! Az életidőnek legszebb kora : — a reményteljes tavasz rügyfakadása, virágzás, gyümölcsbe indulás. S annyi kényszer iskolázás után, az egész kényszergő élet. A rég elpor­iott bölcs koponyák szemüregeiből még mindig csalogat az a lidérc­fény, hogy az iskola munkamentes­|séget biztosit s jfogot a könnyű élet hez. Holott az az igazi nehéz élet, melynek unalmas, gyűlölt terhe kü­lönböző izgalmak hajszolásában sülyeszt el időnap előtt, — mely pedig a teremtő Isten által arra van berendezve, hogy meglássa, megértse, felhasználja a rajta kivül éppen a kereskedelem vigye széjjel, levő számlálhatlan életjavakat s mint áldással terhes felleg a táp­láló cseppeket, a nyári mező válto­zatos, gazdag aratásához. S itt bevégzésül néhány rokon­gondolat jut eszembe. Mintegy köz­ponti igazságnak látom, hogy tulaj­donképpen minden emberi foglal­kozás egy csúcsban, mint életcél­ban fut össze, vagyis általános és egyetemes emberi életünk maga. sabbrendü életértékek gyűjtésére van berendezve. A foglalkozások sokfélesége, — mint egy épületváz, az ősember cserényétől, kunyhójá­tól a legújabb rendszerű betonpa­loták acélvázához — összetartó pil­lérekül alkalmazhatók. Cél : a Ü megfelelő lakályosság,,az életszük­l ségleteket szolgáló berendezés. Ez i az anyagi rész. Magasabb cél : az E erkölcsi javak gyűjtése, amit a • Krisztus evangéliuma istenország­f nak nevez. Egy megható példá­< zata is van, igy : »»Hasonló isten­A l*Ot*IiÓ Hétfőn OSSL OSWALOA idei első filraujdonsága: Kedden flz ördög cimborái Dr. Collín kalandjai 8 fejezetben. ÉS A KÍSÉRŐ BURLESZK MŰSOR. Szerdán MILTQN SILLS Csütörtökön „Az acélember ' alakítójával a főszerepben: MiKor a holtak visszatérnék... Szomorú játék 7 fejezetben. ÉS A BURLESZK MŰSOR Előadasok kezdete: 5, 7 és 9 órakor. országa a kereskedőhöz, aki igaz­gyöngyöket keres és találván egy, drágagyöngyre, elméne és minde­nét eladva, megvéve azt«. Tehát egy gyékényen árulunk mi lelkészek is az igazgyöngyöt kereső kereskedők kel. Az emberi életértékek magasla­tára törekszünk Krisztus után és Krisztussal. Érezzük azonban, hogy a kereskedők sok és nagy "kísértések ütját járják s őket is egyedül a leg nagyobb kísértéseken diadalmasko­dó Krisztus segítheti át, hogy igaz gyöngyök helyett hitvány kavicsok­kal ne áltassák magukat és akiknek árusítanak. Aki folyvást anyagi ér­tékek közt dolgozik, könnyen jut­hat ezek fojtogató rabságába. De vannak és lesznek nagyszerű vonzó példák. És nem tudom megállni, hogy két világnagyságot e téren meg ne említsek. Az egyik Ruskín, angol, a mult században, ki szak­mája mellett átalakító hatást gya­korolt nemzeti erkölcsi Ízlésre és szépészeti érzékére s atyja sírem­lékére a következő jellemzést v5­sette fel : »Itt nyugszik egy teljesen becsületes kereskedő. Fia mondja ezt róla, kit megtanított arra, hogy mindig igazat mondjom«. (Ruskin élete és tanítása. Irta: Geőcze Sa­rolta. Kiadta a Tudományos Aka­démia.) íme egy kereskedő, kinek lelküle­tében mindig az Igazság diktál !... A másik Schliemann Henrik, ki sze gény, árva papfiu létére, átvergő­dött a megélhetés mélységein ke­resztül minden életpróbán s felju­tott belátó lelkének fényénél, törhe­tetlen kitartása erejével a szellemi dicsőség sarkcsillagához mintegy, midőn feltárta a mult idők elteme­tett titokzatos emlékeinek egyik leg­nagyobb rejtélyes kincseit a mesés Trója és vidéke művelődési emlé­keinek napfényre hozásával (Schlie­mann ásatásai. Trója, Tiryus, My­kéne, Orchomenos és Ithakában.) Kiadja a Tud. Akadémia.) 1 Szóval a kereskedelmet és annak egyéni, anyagi hasznait, az emberi társadalom igaz boldogulásának eszközei mellett, mintegy létrának használták fel, abba az erkölcsi ma­gasságba, hol az »igaz gyöngy« rejtve van . Az Igazgató-tanár ur emlékezésé­ből ugy láttam, hogy lelkében és lelke látása előtt is ilyen fénv ragyog s vezet s táplálja saját s növedékei hitét — Magyaror­szág feltámadására ! Szíves üdvözlettel : And/ássy Kálmán. Fényképezőgép a legszebb ajánd 1 k! Képe> árjegyzék bérmentve- Magy Foto-Ipar Budapest, Király-utca 6 6631-2 Karácsonyi kasetta kölni és szappannal 25.000 korona Földes Drogéria csakis Főposta sarkon Telefon: 148. Kedden, szerdán és csütörtökön — Molnár Ferenc világhirü remekműve: Játék a kastélyban Pénteken délután 4 órakor Minden kis gyerek a színházban lesz YTíii*iír«nniif$i Minden jó kis gyere k AA-CIJrkarácsonyi ajandékot kap 1 Okvetlen olvassa el a szin­ház ünnepi sainlapj&t!

Next

/
Thumbnails
Contents