Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-15 / 284. szám

2 JSÍYÍRY1DÉK. Í926. december 15 Furcsaságok emberi életünkben. 'Ajánlva Kürthy Ferenc barátom figyelmébe.) Megvallom, többször visszacsen­dül lelkemben az én Ferenc bará­tom elnöki megnyitójának keserű ize mellett az az őszinte nyíltság, mellyel az feltálalta, melyet a me­gyei közigazgatás két telj­hatalmú főnöke is saját fülével hall­gatott végig. Az is szinte meglepetés számba mehet, hogy ez a két telj­hatalmú főnök, — igaz, hogy ők is szinte az alsó létrafokon kezdték a felfele lépegetést s igy terült előttök fokról-fokra a szélesebb lá­tókör s ezen az életmozgások egy­beolvadva, megláthatták az élet­mozgásokban a kölcsönhatások nagy élettörvényét, tehát ez a két teljhatalmú főnök odafent, nem vil­lámgyüjtő felhőkbe burkolózott, sőt nagyon is melengető és harmatozó napsugárban ölelte körül az aszály miatt nyugtalankodó társaságot. — Amire aztán ki is vidultak a köd­ben sötétlő ábrázatok s szinte egy jobb jövő reményének szivárványa ölelte körül a faluk tartóoszlopait. Azért is ajánlom ezen iráskáimat az én Ferenc barátom becses fi­gyelmébe, mert az ő elnöki lelkén keresztül szólhatok abból a legna­gyobb célból, hogy gondolatok ter­melésére is sarkaljam őket- Mert a gondolatok a mi emberi életünk igazi aranyvalutás termékei, ame­lyek nyomán támad aztáfci a kedély­élet arany derűje: — az édes meg­elégedés ! Az újkor egyik elsőrendű böl­csésze is abban találta az emberi élet megfogható igazolását, hogy az ember gondolkodik- »Cogito ergo sum!« — igy szól a megállapítás diákul- Az emberi művelődés és müvelődhetés egyedüli sziklafunda­mentuma, a komoly gondolkodás lehetősége, minden téren, ahol csak az ember öt érzéke bármit észre­vesz- S ahol a gbndolkodás lehető­sége elé bárminemű és cim alatt akadályt gördítenek, ott emberi művelődésről szó sem lehet. Flang­sulyozom újra, hogy alapos gondol kodásról van szó- A mi Krisztu­ísunk s utána az ő apostolai, Bibli­ánk lapjain oly isteni egyszerűség­gel, megérthetőséggel és saját éle­tök igazoló példájával mutatták és bizonyították meg ezt az életfej­lesztő gondolatszabadságot, hogy ahoz igazabbat, hatásosabbat, sem­miféle akadémia és parlament tenni nem volt képes- Fajdalom, sokat próbáltuk is kísérleteztek nemcsak akadémiák és parlamentek, hanem a Krisztus nevére kereszteli egyhá­zak is! Nem lehet hát csodálkozni, ha vármegyénk kiváló jegyzőkara is akadémia gyűlésében, inkább ne­gatíve, mint pozitive, zászlót emel egy jobb világ felé- De a kis ma­nók is munkába valnnak ám s a legjobb akaratot is felfricskázzák s Dante szerint éppen a jóakarat­ból kövezik az »Infernóba« — po­kolba — vezető utat. Vájjon a há­borúk utjai nem ily betonlapok­ból készültek-e ? És vájjon az ilyen lapokat készítő gyárak kéményei le vannak-e már döntve? Ki van-e már törölve a Judiciaturából ez a római tétel: »si vis pacem, para bellum!« — ha békére vágyói, álli az ágyú mellé!-... És az ágyuk végén mindig azok az izék: Puck és Társai állanak, égő kanóccal — pardon: kifeszített zsinórral! Előbb a nagy politika füleibe sugdosnak bájos szirénhan­gokat, hogy béke-szerelmes hevü­letbe hozzák őket, azután... nos azután kiki a maga katonájához! Nemcsak a Waffenrockot szeret­geti pedig, hanem a — drámaíró fülébe is ő sugdos leleményes csomókat, a lírikusoknak a szerelmi A Sóstó környékén megejtett kntató fúrások eredményei azt mutatják, hogy a nyíregyházi vízvezeték részére elsőrendű és gazdag vízforrás áll rendelkezésre. Nyíregyháza, december 14- — A Nyirvidék tudósítójától. A Becsey Antal kir. kormányfő­tanácsos fővárosi mérnök által irányított és a város mérnöki hi­vatal által foganatosított vízkutató­munka minden tényezőt kielégítő si­kerrel most fejeződik be. összesen kilenc kutat fúrtak meg és mind a kilenc forrás kielégítő eredmény­nyel járt. A fúrási körzet központ­ja a sóstói Himerdő területe, de et­től északi és déli irányban is tör­téntek eredményes fúrások- Észa­kabbra, a Reizmann-tanya terüle­tén történt fúrás azzal a tapaszta­lattal gazdagította a víz után kutató mérnökök munkáját, hogy észak felé, a Tiszához közelebb eső te­rületeken mindinkább kedvező ka­vicsos homok réteg mutatkozik- A fúrások a napokban befejezést nyernek- Most a viz áramlásának irányát kell Nagy Elek műszaki tanácsosnak és mérnökeinek meg­állapítani, ami vizszintmérés se­gítségével történik és azért szük­séges, hogy a vízvezeték táplálásá­ra szükséges kutak vonala ne .es­sék a viz áramlásának irányába, hanem azzal merőlegesen helyeződ­jék- el. A s.óstói Himerdőn történt fúrások csöveit most fogják beha­sítani, hogy a vizérből vizet szivaty­tyuzhassanak és megállapíthassák a feláramló viz tulajdonságait. — A vizkutatómunka minden tekintet­ben igazolta azokat a geológiai fel­tevéseket, amelyek mellett a kutatás megindult és a vízvezeték első és legfontosabb kérdése, a vízellátás problémája Nyíregyházán nem okoz több gondot­ömlengéseket, még a nagy papok­nak is rendelkezésére állanak, hogy az auguroktól öröklött szent mo­sollyal mondjanak egymásnak szé­peket a krisztusi szeretetről! S igy tovább, ahol csak ember él és nap süt, ott megy az árnyék is s az ár­nyékban egy Babszem Jankó! Még a holt tárgyakba is befészkelik ma- i gukat, festményekbe, szobrokba mint j eszmekifejezők, sőt környezelható­képen is- Pompás két példányra mutathatok itt azonnal, hogy an­nál tisztibban megértsük e dolgot. Akik a Kótajon átvonuló kisvas­uton utaztak, láthatták az idén minő gyorsasággal építettek fel az állomás' közelében egy takaros kis szövetkezeti boltot, keleti végiben korcsmával- A korcsmaajtó elibe került a már régebben ottlevő Megváltó-kereszt- "itt közbevetőleg emlékezetbe hozom, hogy Budapes­ten az építendő Kossuth-szobor helyére vonatkozólag minő szorgos tanácskozások voltak az elhelyezés tekintetében, hogy a Szoborban ki­fejezett eszmét a környezet eshető­leg ne zavarja- No most! A meg­váltó Kereszt a bűnből való meg­váltás eszméjének hathatós kifeje­zője- S ez a szent jel, a korcsma aj­tajában! Nagyon jó helyen! — mondta egyik élesszemü barátom: egy szivbemarkoló Tilalomfa — — »ide ne jöjjetek!« S íme a Kereszt az útból el és oldalra helyeztetett! S mit mond erre az én élesszemü barátom? — Azt mondta: most még jobb he­lyen van! Nézi a bemenőket és ki­jövőket- Mit visznek be és mit hoz­nak ki- S a mennyei Rádión jelenti azonnal odafentre Szent Péter ka­pusnak, ki vitté oda be gyerme­keinek ruháravalóját, ki az éhező család ennivalóját, ki a családi bé­kéjét, ki a becsületét, egészségét és így tovább- S majd akkor! no majd akkor, ha megszólal az egye­dül igaz itélet megállapítása: »Éheztem és nem adtatok enni; szomjúhoztam és rlem adtatok innom; mezítelen voltam és nem ruháztatok fel stb- el veletek a po­. kol tüzére, nincs az a misepénz, aki kiváltson, ha az én vérem 'nem volt elég! »I<ár-.. kár....« recsegi egy fekete varjú a keresztfa tetején, vagy talán Robin pajtás kacarász benne- Igy az én élesszemü bará­tom. Még egy beszédes példát a ma­gam falujából. Központi piactéren igazán megfelelő környezetben ál­lott egy Kossuth-emlék. Készíttet­te egy erdőbényei kőbányatulajdo­nos zsidó, tiszteletreméltó emlékül szülőfalujának; — megaztán, hogy minő kiváló anyagot termel az ő kőbányája s minő képzett müfara­gói vannak- A maga inemében sza­bályos, szép, szabad tekintetű mellszobor, megfelelő talapzaton. A A község csupán megfelelő kis parkot létesített körül, egy kis ró­zsaliget; körüle a református temmplom szintén kert közepéin, ott a községháza, ott az óvoda, ott az iskola és a két altruista szövet­APOX.X.Ó Ma, kedden utolj ra! ADOLF WiENJOU legújabb nagysikerű újdonsága: A KIRÁLY Víg udvari történet 7 felvonásban. fenevad Jack Holt 6 felvonásos bravurfilmje. SZ6rdáD Európát megelőzve, [Csütörtökön Nyíregyházán először! JAZZ-BAND James Crúze világhírű produkciója úgy technikai, mint szellemi elgon­dolásában taposatlan ösvények felé vezeti a modern kinemátográfiát. Esther Ralston grandiózus alakítása. A világ legnagyobb látványos filmje! Előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. kezet. E környezetben oly beszé­desen beszélt ez a kődarab, arról a nagy, nemes szellemről, mely nem­csak a maga testi anyagában, ha­nem amnak elporladása után is, szinte még buzditóbban lelkesíti az utódokat. D eazok a kis huncutok se alud­tak ám! S jött a nagy erkölcs­mérkőzés az embervilágban s nyo­mában a nagy mérleg egyenleg. Jött a sunyi oláh mint felszaba­dító s első virtusa volt itt, fokmé­rője szabadító műveltségének: — a Kossuth-mellszobor összetörése s a talapzatra állva üvölté nemzeti him­nuszát. Nos, ami közben történt, az már a mi falunk dolga és di­csősége, hogy egy uj bronzmellszo­bor készült a talapzatra. Nemes jó­tékonyság eredménye ez is, csupán az elmaradhatatlan bankét került jónéhány millióba — ne huzd föl a szemöldökid, jó Feri pajtás! — meg az esti népmulatság pár kopo­nyalékelésébe s a mulatóhely ab­laka ia kiugrálásokból. És Kossuth Lajos? Ő ott van a helyén és — mintha szégyelné magát. Előre nem néz, pint előde; balra se néz, a faluházra, elfordítva van a feje, mintha nem várna onnan semmit; jobbra sem néz, ott a tántorgó két szövetkezetet egybekapcsoló korcsmai borozó, talán ezt szé­gyenli, ettől süti le fájdalmasan a szemét! Környezete is fakóba ved­lett s csak az a kis huncut szel­lem, a Robin pajtás, aki belebujt, az tudná megmondani, mi vár rá ott az erdőbényei kődarab tetején! S ha nagy dolgokra, országokra mernék még mutatni, ott is meg­láttatnám az emberi életünkkel játszó furcsaságokat. Századokon, ezredeken át, hogy játszadoztak ezek a szellemek, Nagy Sándoro­kon át a legutóbbi nagy Vilmoso­kig, kifordítva, befordítva, mint az ócska bundát! Aztán Perzsa or­szágtól végig Ázsián, Európán át Amerikáig, micsoda hullámzása a népeknek, határoknak! Azt gbndo­lod Ferikém, hogy el lehet ezt egy jegyzőgyülésen, vagy papi gyülé­len, lelkes dikciók mellett intézni? Lassú haladás, ránevelés mun­kája ez. Neveléssel kimutatni min­den alkotó erőnek a maga helyét a társadalmi munkakörökben. A hi­vatal ne csak sovány kenyerével csalogasson bizonyos lecketanulás­ra, hanem a rátermett és ránevelt munkás alkotása, termelése, te­gye édessé, csupán a testi erő fenn­tartására szolgáló táplálékot. Mintha magam előtt egy diófale­vélen ülve, nagy komolyain írna egy másik diófalevélre a kis go­nosz Puck mester s végre munká­ját impertinens bókolással nyújtja nekem a diófalevelet s azzal — volt... nincs! Ámulok, amint ölem­be hul a diófalevél. Csakugyan, ap­ró írás van rajta s nagyító segítsé­gével betűzgetem-.. »adok én egy tervet, íme: Legyen minden köz­ségnek egy főispánja, ez lesz a tör­vény őre, felelős az őt kinevező megyei főispánnak, aki a minisz­ternek felelős, mert ez nevezi a megye élére- Legyen 3—3 tagból álló három bizottság, választva 3 évenként a község férfi és női nagy­korú tagja iáltal, kik a teljes nép­iskolát elvégezték s erkölcsileg büntetve nem voltak- Egy bizottság vezeti a gazdasági ügyeket, min­den vonatkozásában; másik a ne­velési ügyeket, harmadik a köz­egészség ügyét- Mindannyija meg­szabott keretekben, felelős lévén a nagytanácsnak, melynek elnöke a főispán; jegyzője, egyben mindhá­rom bizottságnak is, egy megfelelő szakember.« Álmélkodom! Mi ez? Felvetem a szemem, hát megint ott ugrál Babszem Jankó, fricskát ha­jigál s azzal volt! nincs! Andrássy Kálmán.

Next

/
Thumbnails
Contents