Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 249-272. szám)
1926-11-14 / 259. szám
1926 november 14. JSÍYÍRY1DÉK. 11 I. oszt porosz szén. királdi és más barna darabos kovács szén, mosott ostraui apritot t tűzifa szen, és hasáb beszerezhető bármely súlyban PARTON ENI3L szénraktárában, Iskola utca 3 — 5. TELEFON: 19. 5490 Kívánatra házhoz szállít. Ismét kapható a vüághirü tlnited Kingdom Tea Go. Ltd. London, az angol királyi ház szállítóinak U. K. világmárka teái. Egyedeiárujitó : KISS KÁROLY csemegekereskedő Nyíregyháza. vezérképviseió: Frouiiiier Elemér Budapest, VI., Királyutca 106. 5974-? Ui 0° M n butarszálfitó Mm készült helybe.! és vidéken a legjutányosabb árban ajánljuk. Szv. Lukács Lőpincné és Fia Nyíregyháza, Szaryasutca 71. — Telefon : 119. sz. 51 7 PHmai Fekál Kompos! trágyát ajánlunk waggontételekben. - Fekáliábkal kompostírozott és 30°,o hízott sírtéstrágyávat kevert istálló trágyáink speciális szőlőtrágyák, m ilynek hatása 3-4 érig tart, a szőlőt erősiti és óriási termeshozimot eredmenyez. Kitűnően bevált mindennemű kapásnöfény, kerti ve'emények és gyümölcsösöt trágyázásánál. Trágyáinkat olcsóp, hosszabb lejárata váltóhitelre is eladjuk. Fclv.lágositásokka], szakszerű hasz nálati utasításokkal s!b. készséggel szolgálunk, esetleg tisztviselőnket is kiküldjük. Debreceni Tráffvaffvár R -T P eb recen. Gyár: Dtószegi-út 8. sz. Irodák : 11 n&J n&J«" Szent Anna-utca 64. Telefon: 6 29 sz. Í054-5 CORMICK TRAKTOR Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye kizárólagos képviselete. Kühne gépgyár lerakata. Alfa Separator lerakata. Mezőgazdasági Gépraktár, Vay Ádám utca 9. Telefon: 342. 617 10 Városi Kertészet és Faiskola (volt csapatkórház mellett.) - Telefon: 201. sz. Faiskolai cikkek őszi kiültetésre: nemes fajtájú gyümölcsfák (alma, körte, szilva, ringló, őszi és kajszinbarack, cseresznye, meggy.) :-: :-: Sorfák és díszfák, fenyők, díszbokrok. Gyümölcsfa vadoncok. Legolcsóbb napi árak! Központi iroda: Nyíregyháza Városi Üzemi R.-T. I. em. 17. — Telefon: 156. szám. 5677-10 Aprított és hasáb tflzifa. Poroszszén, Kovácsszén, Koksz nagyban és kicsinyben. Házhoz szállítva. Legolcsó bb e szakmában országosan vezető cégünk: VAGÚ REZSŐ Részvénytársaságnál. IRODA: KÁLLÓI-UTCA 4. SZ. Telep: Debreceni-ut. Telefon:267. Két leány. Irta : T. Stima Ilona. A nagy folyó hanyagul kanyargóit a széles völgyön át, háttérben a hegyek s a setét fenyvesek sávjába apró hegyes tornyok ékelődtek; imitt-amott régi kastélyok gubbaszkodtak az apró házak fölé emelkedve. Olyanok voltak ezek a nagy kőházak, mintha szivek lettek volna a táj testében, melyekből kiindul az élet, meg visszatér. Az utak odáig vittek, s ott megszűntek. A folyóparton cigányok tanyáztak s a mezítelen kis cigánygyermekek testéről Visszaverődött a napfény ahogy hemperegtek a fűben. A füvek mentén, a folyóparton mindég ünnep volt. Szent János szobra állott az útszélen friss virágkoszorúkkal ékesen s a völgyre szelíden hajolt a domb, mint álmodó szerelmes kedvese szivére. A folyón egy kis híd vezetett át, virágok nyíltak szanaszét ezer színben és formában s méhek zümmögtek ,apró bogarak röpdöstek, kavarogtak a levegőben. Egy-egy madár suhogva szállt az erdő ffelői s a tiszta ég kékje a végtelenbe hívta az ember áhítatos tekintetét. Szent János előtt egy leány állt, könnyű, kék ruhájába időnként belekapott a szél, megborzolta a szőke haját éppen ugy, mint ahogy hullámba verte a buja fü felületét. A leány állt és a folyó túlsó partja felé nézett hosszan és várakozóan. Egy kis bosszúság villant meg a szemében s megindult a híd felé. Éppen akkor lépett a hidra egy nő. Kis kalap volt a fején, ernyő fa kezében, mintha nem csupán sétálni, de látogatóba menne valahova. Pedig nem látogatóba indult, hanem ő is szent Jánoshoz igye- i kezeit. Az öreg, kopott ruháju : szenthez sok bánatot és virágot hoz- j tak az emberek; a virágot mindég j nála hagyták, a bánatot azonban magukkai vitték, csak megmutatni hozták: «ni, mi'yen nagy ez a seb! j Láttál-e ilyet, te öreg szent? Ugy | fáj s nekem rosszul esik nagyon. Miért éppen nekem, miért n;m másnak? Az öreg szent azonban hallgatott, csodálatosan szigorú arca jyoit s a szeméről már egészen lekopott a festék. Emberi szájak csó- j kolták. Szenvedő szájak. " A két nő már egészen közel ért egymáshoz. — Ó, ön volna az, Olga? — szólt a szőke lány a másikhoz. Annak megrándult kis sovány, görnyedt teste. — Csodálkozik, Anna? Ugy-e csodálkozik kis Lengyel Annuska, maga mást várt, nem engem. Ugyan ki is kívánná látni az é.i rútságomat? — Nem vártam senkit. Erre szeretek sétálni, oly szép innen a naplemente. A fekete hegy ugy ég amott, mintha vörös köd gomolyogna rajta. Még nem figyelte meg? — Nem. Én láttam már eleget" Sokat. Most mindég befelé nézek és.. — Olga... nem haragszik meg? *£n ügy szeretnék tudni vá£amit. Mi az ön titka? Én... bocsásson meg... de... sokszor azt hiszem, hogy valami — bün! Olga nem lepődött meg. Kis fonnyadt arcán valami mosoly féle suhant át. — Bün?.:. bün?... Isten őrizzen attól Annuska. Ha bün is, nem az én bűnöm. Csúnyának születtem. Én mindég csúnya voltam. Én nem hazudom azt magának kicsi Anna, hogy szép voltam, vőlegényem volt, de elesett a háborúban. Én csúnya voltam, tragikusan csúnya s a kezem mindég hideg volt, irtóztak tőjén a férfiak. A nők sem szerettek, velem csak az beszélt, aki szomorú volt. Maga ugy érzi-j kis Anna, hogy én nem olyan vagyok, mint más, talán fél is egy kicsit tőlem, csak nem meri mutatni?! — Nem félek. Nagyon érdeke!, amit mond. — Akkor üljünk le. — Karján volt egy hossszu gyapjukendő, azt leterítette és ráültek mindaketten— Talán igazán más vagyok, mint a többi emberek, mint maga, kicsi Anna. Maga a napot szereti; én a fenséges sötétséget: az éjszakát; maga a nevetést szereti, az örömet; én a szomorúságot. A szemek olyan csodálatosan szépek, ha szomorúak. Fenség és tudás van bennük. — Igaz — mondta lehajtott fejfjei a szőke leány — én ugy érzem, hogy a szomorúság testvére a halálnak. Volt egy szép nővérem, nagyon szomorú volt mindég és meghalt. Kicsi voltam még akkor s hiába mondják, hogy tüdőbajos volt, én mindég ugy érzem, hogy azért halt meg, mert szomorú volt. — Az lehet. Mert ő nem tudta, hogy a szomorúsággal ís el lehet játszani, tölteni az időt s az élet ugy is iassan-Tassan elmúlik. /Maguknak szép, Annuci, a sok örömük megöli egymást, nincsen egyetíen egy nagy csoda az életükben, amely betöltené azt. Ami ma szép volt, holnap egy uj átélés miatt eldobják, ide-oda futkosnak, mint szines lapdákért; utána kapnak s ha leesik, egy másik jön feléjük, talán nagyobb és színesebb is... — De gondolja el, édes kicsi Annuci... éjszaka van... a vonat zörög ,zakatol és alszik mindenki. Csak egy valaki van ébren s néz bele a sötét éjszakába. A lámpát eloltották. Én vagyok ébren, én vagyok az a valaki. De mintha más lenne itt, s a vonat muzsikál furcsán. Előbb szent dalokat muzsikált s hosszú liaju parasztok viszik a zászlói benne. Tisztán hallom tompa iopogásukat, mind gyorsabban, lobogósabban zeng az ének, hull rám a muzsika, mintha benne remegne a testemben. Vége a sok megaláztatásnak, a gúnyos arcoknak, a titkos nevetésnek, ezek itt engem visznek valahova. Bizony, kicsi Annuci, piros ruhásak, feher ruhásak voltak s az én szépségemet ünnepelték. — Milyen S2ép, milyen gyönyörű Abay Olga, látják emberek, nem lehet őt többé kigúnyolni, megvetni a rútságáért. A muzsika egyre szólt a szivemben, fáklyák gyulladtak s világították arcom szépségét. Én láttam a szemem tüzét kicsi Annuci és láttam a szám friss pirosságát és sohasem fogom elfelejteni. Csak más is látná! — sikoltott a szivem, csak jönne valaki és hallaná ezt az édes muzsikát, melyet a szépségem zeng a szivemben. Az én szépségem, a rut Olga szépsége. S e percben megállt a vonat, eltűnt a zene, a szépség « én magam maradtam. De az á«íomáson fefszállt valaki s érzem, hogy helyei keres, benéz minden fülkébe. Szól is, lágy hangon. Egy férfi volt. Kérdezi: van-e hely. — Van... van, hogyne volna. Van... felelem gyorsan s leül mellém. — Messze utazik, kisasszony? — kérdezi. — Nem. Nem messze, — felelem— Tud aludni? Szokott a vonatban?! — Nem. Sohasem, ha utazom. — Én sem. Akkor beszélhetünk, ugy-e? Nem haragszik? — Nem haragszom. — Milyen szép hangja van. Szeretném látni. — A zsebében kotorászott. — Mily bosszúság, nincs gyufám. Pedig látni akartam. Érzem, hogy nagyon szép. — Igy érdekesebb, — feleltem bátortalanul. Ne gyújtson, ha találna is* Vagy rútabb, vagy szebb v ragyok,
