Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-14 / 259. szám

44 Nyíregyháza, november * Vasárnap XLVII. évfolyam. 25^ szám Előfizetési árak helyben és vidéken: £«jy hóra 30000 K. Negyedévre 90000 K. Kistisztviselőknek és tanítóknak 20*/i engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. 3. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelőt szerkesztő: VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség ós kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM, Telefon azém 139. Postacheque 29550. Kéziratokat nem adunk vissza. 'Istennel pereskedők. Az Erdélyben sínylődő magyarság megaláztatásainak utján ujabb állomáshoz érkezett. A román görög katholikusok hét esztendő óta folytatott SZÍVÓS aknamunkája eredményeként a pápa nekik ajándékozta a kolozsvári magyar minorita templomot, rendházat s a hozzá tartozó nagy ingatlan vagyont, amely három belvárosi bérházból, Kolozsvár egyik legnagyobb mümalmábóf és 150 hold földbirtokból áll. Hosszadalmas vofna előadni, micsoda ravasz fondorlatok során a Szentszék milyen diplomáciai megkörnyékezése alapján vették el ezt az ősi magyar tempwmof amelyet a hajdani adományozók kifejezetten -'atin szertartású római katholikus céfokra alapítottak s az alapítólevélben kikötötték, hogy a templomot csak magyar minorita atyák használhatják. Éppen ennek a kikötésnek az alapján i dűli meg a kolozsvári s általában az erdélyi magyar közönségben a mozgalom a tempfom visszaszerzése, illetőleg a sérelem reparálása ügyében, amely csak folytatója egy már régebben megkezdett mozgalomnak s annak a számtalan tiltakozó iratnak, amelyet az erdélyi minoriták igyekeztek Rómába küldeni, de amelyek közül egyetlen egy sem érkezett meg — nem nehéz kitalálni, mi'yen okok folytán. Hozzászoktunk már az oláhok részéről, hogy azokat a nemzeteket, amelyeket erőszakkal kényszeritettek uralmuk alá, jogukon kívül álló tömegeknek tekintik, amelyeknek erkölcsi és anyagi értékei az oláh hatóságok szabad zsákmányai. A legképtelenebb erőfeszítéseket tették a magyarság kulturális fölényének megsemmisítésére, politikai jogainak megnyirbálására, a magyar nyelv használatának lehetetlenné tételére. A nemzetiségi problémák természete szerint ezeknek a kísérleteknek kudarccal kellett és kell végződniük, de sajnos, minden kudarc mellett is élő valóság az a rettenetes sok megalázás és szenvedés, amelyet az oláhok nem fukarkodnak szerencsétlen magyar testvéreinkre mérni. Ez a gnlád templomrablás nem is betetőzője, csak folytatója az évek során át felhalmozódott számtalan sérelemnek, mert el lehetünk készülve, hogy az oláh maffia a a jövőben nem szünteti meg kártékony működését s bár a sikertelenség biztos tudatában, mégis tovább fogja folytatni az erdélyi magyarság gyötrését. Szenvedésekben tehát része volt és sajnos, az előjelek szerint része is Tesz magyar véreinknek, de csak tőlük függ, az ő szilárd akaratuktól és hazafiságuktól, hogy minden megtörjön azon a sziklafalon, amely a nemzeti öntudat gránitkockáiból van felépítve. Csak egy példát idézünk erdelyi magyar testvéreink szeme elé: Írországnak és Angliának, Dávidnak és Góliátnak a küzdelmét. A hallatlan vagyonú, óriási világhatalommal rendelkező Anglia minden szellemi és anyagi forrása sem volt elég ahhoz, hogy a kis Írországot nemzeti jellegétől megfossza. Végül is engednie kellett s most Írország olyan viszonyban van Angliával, mint a többi farinatok: szabad és független állam s csak érdekei fűzik az anyaországhoz. Ez az eredmény az íreknek sok szenvedésbe került, de | mindenki egyet fog velünk érteni, ha azt mondjuk, hogy megérte. Ugyanúgy szilárd meggyőződésünk hogy ha erdélyi véreink el nem csüggednek, ha tovább folytatják a nemzeti küzdelmet, előbb-utóbb meg "kell szerezniök azt a megbecsültetést és pozíciót, amelyet csak a rosszakarat és önzés kísérelhet meg Erdélytől templomok és kulturák elrablásának utján elvitatni. A szabolcsi jegyzők az adózás terén mutatkozó rendszertelenségek, a gyakori parádék, a kivételes intézkedések ellen foglaltak állást és kijelentették, hegy a községek csődjétől lehet tartani. A jegyzők közgyűlése üdvözölte Kállay Miklós főispánt kitüntetése alkalmából. — Mikecz István alispán nyilatkozatait nagy megnyugvással fogadták a vármegye jegyzői és elhatározták, hogy az alispán működését méltóan örökitik meg Mvir^gyháza. (A Nyirvidék tudósítójától.) — A szabo-'csvármegyei jegyzők egyesülete november 10-én tartotta közgyűlését a vármegyeháza nagytermében, ahol a vármegye jegyzői karának képviselői tekintélyes számban jelentek meg. A jegyzők gyűlésén Kürthy Ferenc elnökölt, aki nagyszabású m

egnyitóbeszédben ismertette a jegyzők állásfoglalását azokban a kérdésekben is, amelyek nem szorosan jegyzői érdekekre vonatkoznak, hanem az ország aktuális problémái. A megnyitó beszéd élénken hangoztatta, hogy a jegyzőknek immár ki kell lépniök a semlegességből a nyilvánosság elé és fel kell emelniök szavukat a közélet káros jelenségeivel szemben. A jegyzők egyesületének elnöke előbb a jegyzők népnevelési intézeteinek, népjóléti, közegészségügyi intézményeinek támogatását, ujak megszervezésének szükségességét hangoztatta, majd az országos kérdésekre tért át és itt szót emelt a rendszereién adózás, a so& parádé, a h

aborn óta ma sem szűnő kivételes intézkedések> a felekezeti villon gasoR euen es nagy figyelemre méltó szavakban mut^'ott rá arra, hogy a községek pénz. 1 ügyének m

ai helyzete melleitf a csődtői kell tartanunk. Kürthy Ferenc a jegyzőket érintő kulturális és közegészségügyi kérdések fejtegetése után a következőket mondotta: Az adózás terén mutatkozó rendszertelenségek. Fei kell emelnünk szavunkat elsősorban az adózás t

erén mutafkozó rendszertelenség ellen. Nem térhetünk el mi'közönyösen azon jelenség mellett, hogy a nagybirtokosok, nagykereskedők, nagyiparosok ezrével mennek tönkre s százezrévé' jutnak ínségbe velők az elbocsátott alkalmazottaik akkor, amikor már más államokban a teljes konszolidáció utján járnak » nálunk olyanok is tönkre jutnak, kik a legnagyobb gazdasági válságok, sőt a világégés idején is meg tudtak állani. Ha ezen általános elszegényedés vagy eladósodásban — mint ahogy azt "talán jogosan emliteni szokták — csak kis részben is az adózás az indító ok, akkor nyomatékosan rá keli mutatnunk az ország kormányzása előtt is arra, hogy az adózás terén sürgős tisztogatásra van szükség. El kell törölni mindazon törvény vagy rendeleteket, melyek alkalmat szolgáltatnak arra, hogy minden megyében vagy adóhivatali kerületben más és más, válogatottnál válogatottabb metódusi szerint történik a kirovás, az ellenőrzés és a végrehajtás. Ha igaz az, hogy a békebeli jövedelmet sem nyújtó üzemek vagy adótárgyak a békebeli adójuknak 6—7-szereséveI vannak megróva, akkor kötelességünk "kijelenteni azt, hogy az állam létérdekét is veszélyeztetik a mai adóztatások, a házhaszonrészesedés, a házadó évenkénti emelése. \ Napirenden varipak a parádék. Kötelességünk rámutatni közéletünk hátrányára mutatkozó más jelenségekre is, melyek normális viszonyok között talán szükségesek vagy legalább helyénvalók voltak is, ina nemcsak feleslegesek, hanem többé kevésbé alkalmasak arra, hogy a társadalom egy nagy részére terhelően hassanak. Napirenden vannak nálunk centennáriumok, jubileumok, ünnepeltetések, parádék, amelyek egyrészt a közéleti szereplőktői rengeteg időt elrabolnak, de másrészt alkalmasak a nincstelenekben az értelmiség és vagyon ellen mind nagyobb és nagyobb gyűlöletet kelteni. Egy másik káros jelenség. Rá kelf mutatnunk, hogy imi, akik a közélet ütőerén kezünket folyton rajta tartjuk, káros jelenségek feltűnését látjuk abban is, hogy uj törvények, rendeletek, felső Hatóságok határozataiban a háború és ennek folyományai következtében még ma is bizonyos rendszertelenségek mutatkoznak, mintha még most sem akarnának ezek a régi normális gyakorlati életfelfogások nyomán haladni, mintha a szándék sel&n' ivolna meg arra, hogy a régi évtizedek alatt kipróbált törvények kereteibe visszahefyezfedhessünk. Pedig, ha már át lehet térni a a békebeli pénzrendszerre, akkor már előbb át lehetett volna minden közéleti megnyilvánulásban is. Kivételes törvényekkel, rendeletekkel, melyek a mi közéletünk talajának idegenek, tovább operá'ni nem szabad, ma már minden társadalmi réteg arra vágyik, hogy a háború előtti te&es személyi és vagyonbiztonsági, gazdasági és kulturális tevékenység foglalja el helyét és .áldozathozatalra is kész gazdasági és kulturális elhaladásunkért érzi és tudja, hogy csak ezen uton érheti el vágyai netovábbiát régi országának visszaszerzését és feltámasztatását. Nem kevésbé elszomorító jelenség a keresztény felekezetek között mindinkább élesedő súrlódás és egyenetlenség. A felekezetek vezetői éke* vernek közénk. Nekünk, községi jegyzőknek ugyan teljesen izolálni kellene magunkat a felekezetek életjelenségeinek bírálatától, azonban, ha közélet" működésünkben azt látjuk, hogy a felekezeti vezetők tninfi verik mélyebbre az éket a társadalmi osztályok között amúgy !

S fennálló szakadékokba, akkor szóvá kell tennünk és megszüntetését kefí' kieszközölnünk, különben a mi működésünk a falvakban, akár kulturális, akár közgazdasági téren meddővé válik; nem lehet ott áldást és eredményt produkálni, aliof a politika' hatóság működése 'épfen-nyomon nem indokolható felekezeti érzékenységbe ütközik. Ki kell vágni a fekélyt. Az ország vezetésérc hivatottaknak meg kelf találni a módot ezen jelenségek teljes kiirtására, ki kelf vágni a nemzet testéből ezt a fekélyt, mert az előbb-utóbb a nemzet megsemmisítésére vezetne ; nem csflk hirdetni kelC a felekezetek közötti jó viszony szükségességé, hanem ellenőrizni is kell, hogy vájjon az megvan-e s ha a felekezetek elöljárói azt egyenként és összesen nem szolgálnák — rá kelf őket kényszeríteni. ügyei ssam ara Korona,