Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-10 / 255. szám

1926. november 10. JSÍYÍRYIDÉK. KS9MBB imilfll •• • mi i 3 mint a hatlányos családapa egyetlen fiának. Valósággal a tenyerén hor­dott. Ruhám, fehérneműm ragyo­gott a tisztaságtól, kosztom első­rendű, igazi főúri konyhát vezetett Pál ur. Hogy csinálta, mint csinál­ta, nem tudom, az az ő titka volt, nem árult ael sohasem. Ismert a vonatnál mindenkit, a dandáron keresztül a hadosztály trénig és vá­logatottnál vá^ogatottabb, jobbnál­jobb falatokkal kedveskedett. Hogy egyebet ne emlitsek, ő tanított meg engem osztrigát enni és az ő tá­lalásában ettem először életemben fenyőmadarat és vörösborban főtt vaddisznót. Alantas munkát nem végzett, csak dirigált. Volt mindig két-há­rom segédszemélyzete a bakák kö­zül és azokkal dolgoztatott. Ugy mint Aszódón a grófi kastélyban. Feltűnt ügyessége Reviczky László ezredesnek is és berendelte az ezredtörzshöz. Pál ur kihallgatá­sát kérte, hogy nálam maradhas­son. Hűséges ragaszkodását megtud­ta Lukachich tábornok is, hivta a hadosztály törzshöz, nem ment meg maradt nálam- A biztos, kényeP mes hadosztálytörzsi beosztás sem tudta eltántorítani gránátverdeste raivonalbeli vackomtól­Két esztendeig járta vejem hűsé­gesen a frontokat és velem együtt szerelt le. A két év alatt egyetlen­egyszer zördülíünk össze, de ak­kor alaposan. 1Q17- novemberében Udinébe vo­nult be a hadosztály. Előnyomuló csapatainknak az olaszok ellentáli­tak és utcai harcok fejlődtek ki a gyönyörű olasz városban. Bünte­tésül egy napi szabad rablást en­gedélyezett a hadvezetőség­Kíváncsian jártam a várost és megundorodtam attól, amit lát­tam- A bakák mint áz őrültek ro­hantak égyik üzletből a másakba, öszszenyaláboltak mindenféle hol­mit, hogy a másik üzlet előtt el­haladva, mindent a sárba dobálja­nak el és rohanjanak áz üzletbe ér­tékesebb holmik után. Láttam ismerősöket vég szövetekkel a hónuk alatt, bekecsük pezsgős üvegekkel megtűzdelve. — Rengeteg portéka, iszonyú érték az utcákon szanaszét dobálva. Az olasz csőcselék mindenütt a zsák­mányoló katonaság nyomában, mu­tatta az ujabb és ujabb üzleteket és marakodott az eldobált értékeken. Mélységes undorral mentem ha­za és Pál ur titokzatosan kacsint rám, invitál a szobámba. Majd ha­nyatvágódom a meglepetéstől: szo­bám minden talaplattnyf zuga teíe szövetekkel, fehérneművel, érték­tárgyakkal, irodaszerekkel és köny­vekkel. A jól végzett munka büszke tuda­tával meséli el Pál ur, hogy a sza­badrablás hírére lement a vonat­hoz, befogatott egy stráfkocsiba és egy szekérre való holmit zsákmá­nyolt nekem­Pillantásom egy csomó naper­nyőre esett. Tizenhárom selyem női napernyőt is hozott az akasztófá­ravaló- Irtózatos dühbe gurultam, ha ki nem ugrik a szobából, a há­tán töröm össze a napernyőket. Persze kibékültünk és tovább él­tük együtt a rajvonalbeli é'etet egé­szen addig, míg a város felmentett és hazakerültem. Budapestig ki­sért el Pál ur, ott kijelentette, hogy ő is felmentést kér a grófjától­Azóta nem láttam­Walter Géza dr. A nyíregyházi közönség lelkes tüntetéssel ünnepelte Fedák Sárit az Antónia előadásán. Világattrakció! o c ta •a u Pola Negri V) C! —. Ot U N C/3 Az éjszaka virágában o» 3T O! az Apollóban 3 Nyíregyháza, november 9- — X Nyirvidék tudósítójától. "A nyíri föld felett egy gyönyörű pillangó száll, az a gyöngyházas, zománcos lepke, amelyet az An­tóniában »az isten fényes, szines pillangójának« neveznek. Fedák Sári művészete ez, azé a Fedáké, aki a test kultúrájának, a léleknek, az érzelemnek, szívnek és akarat­inak a temperamentumnak olyan fel­séges, olyan kiváltságos asszonya, akinek lénye a legcsodásabb zenei instrumentum, a magyarság lelké­nek megszólaltatására. — Faust Gretchenéről irja az egyik tudós német méltató, hogy Gretdhen a né­met föld, a német talaj hajtása, vi­rága, ennek a földnek ereje, illata, borának tüze, csillogása van a lé­nyén. Fedák a magyarságé- Az ő tü­neményes művészete messze nyu­gaton éppen azzal hat, ami' á nyugati ember szemében mindig va­lami nyugtalanító elem, izgalmakra gyújtó varázs volt. Tárlatokon, ame­lyen magyar mesterek toppannak elő, koncerteken, ahol Vecsey hege­dűje sir, bármi is a téma, bár­mennyire interacionális a monda­nivaló, mindig fellobban a magyar puszták pásztortüze, a kritika min­dig rámutat valamire, a magyar géniusz delejes hatására. Az iga­zi magyar megnyilatkozásokat az­zal az elragadtatással fogadták, amivel a tokajrbor édes tüzét. Fe­dák Sári diadala is magyar hódí­tás, olyan diadal, amely erösebben vág bele az idegen közömbösségbe minden diplomáciánál. Mikor Fe­dák nevét halljuk, mikor asszoqyi szépségének delejes körében va­gyunk, mikor dalaiban felsír a mi szivünk, lelkünk, a magyar mezők virágai felett átfutó szellő, a ma­gyar erdők suttogása, a múltból öröklött szent Tájdalom és dévaj, dacos sirva-vigadás, mikor Fedák játékának abszolút szépsége a könv­nyes öröm mámorát adjaj Nagyma­lg r a. I _ , Felvidékre, Nagyváradra, Erdélyre, arra a tökéletes gyönyörű földre, amelyen János vitéz dalait játszot­ta a cigány, Bob herceg keringőit muzsikálták széltében-hosszában. — Bánatos, sóhajtásos volna igy ez a nagy reminiszcencia, de Fedák művészete a jövőbe lendülő, uj ma­gyarságnak is erőforrása, mert az erőnek és szépségnek inkarnációja. Bécsi, londoni, amerikai utjának diadalaira büszkék vagyunk, nagy­sága elérhetetlen magasságokban fényesedő művészete magyar büsz­keségünk, erőnk és reménységünk. Missziója van, érzi, tudja ő is. Missziója van nemcsak a külföldön, hivatása van itthon is. Eljön hát to­borzó, lelkesítő útjára, bejárja a magyar vidéket is, azt a földét, amelynek élete az ő művészetének energiaforrása. Megjelenésének híre extázisba gyullasztia messze föld közönségét. Nyíregyházára vasár­nap este érkezett meg, hétfőn az Antóniában mutatkozott be. Totn boló lelkesedés fogadta, ünnepelte a tüneményes Antóniát. Autók, fo­gatok, hozták a közönséget. Aki csak tehette, akinek sikerült jegy­hez jutni, bejött a Fedák estre a vidékről is. A szinház újra kicsi­nek, nagyon szükösn^É'zonyult, A földszint, a páholyoMp erkélyülé­sek, a karzat szororBisíg megtelt. A kivételes alkalom Ua. kényszeri­tette az igazgatót, h®y a zenekar helyét is nézőtérré Wassa. Százak és százak tekintete Mpadt szomja­san és követelőin a f^gönyre és amikor az Antónia első jelenetei litán a színfalak mögül behangzik »Tóni néni« jövetele, a várakozás izgalommá fokozódik. Csöndes mo­rajlás jelzi, hogy jön Fe.dák- Mikor aztán betoppan minden elegan­ciát feláldozó tenyeres tágasság­gal, amúgy Tóni-nénisen, nehéz ködmönbe, szemrecsusztatott ne­mezkalapban, amely, alól elősugár­zik báios arca, felriad, felcsattan |áz a kemény zengés, amely a szivek forró ujjongásának zenéje- Ettől a perctői kezdve a közönség fogva van. Azt érzi, amiről mindenki tud, aki egyszer is látta, hallotta Fedá­kot, érzi, hogy egy kivételes szeltem fénykörébe jutott, hogy ez a fény behatol minden pólusaj> és megket­tőzteti életritmusának erejét. Antó­nia van a középpontban, őt, Fedá­kot nézik, minden mozdulatát kö­Veti a szem és az a muzsika, amely mozdulatából felénk száll, a sziv és lélek muzsikája, az élet szavá­nak zenéje. Sárga szandál, kockás harisnya, hátul biztositótüvel erő­sített bő szoklnya, fehér bluz, a fejen kócszinü varkocs, az erélyes gazdasszonykézben ide-odacsapó pálca, a parancsszavak szinte rusztikus akcentusa, milyen realisz­tikus ábrázolás, milyen szívből, iga­zán művésznő a ragyogó asszony, aki ebbe a maszkba töreti magát és ebben is fölényesen, biztosan, szin­te naturalista ábrázolással eleve­níti meg Tóni nénit, ahogy gaz­APOLLÓ Ma, kedden utoljára LILI DAMITA a pikáns szépségű francia művésznővel Az aranypillangó Látványos szerelmi regény 8 felvonásban. Kertész Mihály mesterműve. KÍSÉRŐ burleszk műsor. Szerdán POLA MEGRÍ káprázatos alaldtása Csütörtökön Az éjszaka virága Szerelmi regény 8 felvonásban. E filmet kizáró lag csak 16 éven felüliek nézhetik meg! Előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. tfaságára, a »kocára« gondol, és háza népét reggelizteti, kávésbögré­jébe kenyeret aprit, kenyeret vajaz — közben egy darabot a praxi ké­pére kenve. Az első felvonás után taps, tans, amely a vasfüggönyt is ostromolja, döngeti. A kisajto enged, Fedák kilép a vasfüggöny elé- Viharos, tomboló, ünneplő taps. Ez az ová­ció meghatja azt a művésznőt is, aki elé világvárosok közönsége szórt rózsákat. Mosolyogva, ked­ves főhajtással viszonozza a sza­bolcsiak ujjongó ovációját. A második felvonás- A szürke gubó szálai közül ragyogó fepke bontakozott életre. Ki emlékezne róla előző állapotára. Itt van Fe­dák ragyogó, dus prémes keppben, pompozusan, a művészet királynői öntudatával. Megjelenése, mozdula­tainak utolérhetetlen gráciája, majd tüze, lobogó temperamentuma, amely játékában lobog, démoni ere­je, sanszonainak és nótáinak a fényes midinettek világában is mely és meleg szivet tolmácsoló muzsikája, mulató kedvének cigány hegedűvel kisért játéka, felhajnalo­dó szerelmének perzselő pirossága a szivünkre égeti Antónia fájó, könnyes boldog éjszakájának szép­ségét. A .kepp fekete belseje a hát­tere az ezüst estélyi ruhának, a szin, fény és árny játékából egy hóditó szépségű asszony csodá­latos lelke lobog felénk. A második felvonás végén már nem is taps az, ami felzug- A szi­vek örömrevirradása ez. Fedák Sári megindultan, utólérhetetylen báj­jal köszöni meg az ovációt és a szűnni nem akaró ünneplésre ki jön a vasfüggöny elé­A harmadik felvonásban ismét uj oldalról ragyog Fedák művésze­te. A mámoros dévajkodásban mennyi kedvesség, szikrázó elmés­ség ! Okosság, akaraterő, amely diadalt vesz, mindent heíyne hoz, amit a fel lobbanások nagy pillanata felborítani látszott. A babos, fod­ros kék ruhácska szin és formaha­tása a kedves megbékéltség harmó­niáját hirdeti és a korhelylevest fo­gyasztó társaságba lelket önt, ba­rátságot inspirál Tóni néni tempe­ramentuma, kacagása. Ez a „kacagás Fedák szivének felcsendülő kedve vissszhangzik bennünk, amikor az előadás után a taps kavargásában állunk. Hálát érzünk aziörömért, a magasságokban járásért, az élet durvaságai és kicsinységei felé való szárnyalásért, amefyre Fedák mű­vészetének ereje vitt bennünket. Há­lánk és köszönetünk szava száll a művésznő felé és az igazgatóság felé is azzal, hogy ezt a három pá­ratlanul szép estét adta a nyíregy­háziaknak. »Isteni volt,« »éde svolt,« ezt a két kritikai megállapítást hallottuk a színházból kitóduló tömegből. Ke­resetlen, de igaz epíthetorok- Ez a művészet isteni, mint minden ijgaz tudatos, küldetési hittel való mű­vészet. »£des volt«, mondották má­sok és ezzel azt a szeretet tolmácsol ták, amelyet a szivet adó, szivet feltáró iránt érezünk. Fedák mű­vészetének ez a titka, van, me­leg. piros asszonyi sziv, i * magyar asszonyi sziv van művészete mé­lyén. A nagy bemutató után !a Fedák kai együttesben játszó Bihary, Bánó Szabó István, Salgó Mária, Endrő­dy Miklós, Kürthy Sára, Révész Béla, Gábor Antónia. G. Székely Rneé, Zsolnay Manci, Pethő Mária továbbá Mantu Aladár cigányprí­más szerepléséről a közönség elis­meréssel nyilatkozott. A rendezés előrelátását, gon­dosságát dicséri, hogy a hatalmas publikum a kis szinház szűk kereté­ben a legnagyobb rendet és nyu­galmat tanúsította.

Next

/
Thumbnails
Contents