Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-23 / 266. szám

1926. november 23. JNfYÍRYIDÉK. meggyőződését a politika milyen mezején és milyen irányban akarja érvényesíteni. Áttérek közéletünknek másik legfontosabb kérdésére, amely talán ma vezető szerepet tölt be azok között a gondolatok között, amelyeknek minden, a közüggyel foglalkozó ember gondolkodását el kell foglalnia és ez a gazdasági kérdés. A szanálás. Akkor, amikor a jelenlegi magyar kormány büszkén tekinthet vissza arra az időszakra, amelyet sokan gyűlölettel, haraggal és gúnyosan a szanálás időszakának szoktak nevezni, kétszeresen büsz kén tekinthet vissza erre az időszakra minden magyar polgár, mert szenvedtünk, mert áldoztunk, mert a mi hazánk érdekében, gazdasági életének fellendítésére és államháztartásunk egyensúlyának megmentésére mindenki meghozta a maga áldozatát. Kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy kritizálnom kell bizonyos fokig az utolsó évtizedek gazdasági politikáját, mert mi valahogy mindig a mi gazdasági életünknek csak a felső rétegét, a toronynak csak a csúcsát építettük és aranyoztuk. Mi Budapesten jóformán a semmiből nagy gyáripart teremtettünk, nagy ragyogó vállalatokat, amelyek imponálhatnak a külföldnek, amelyekre büszkék lehetünk mi magunk is, de nem gondoltunk arra, hogy minden ilyen nagy létesítménynek, minden ilyen nagy gazdasági szervnek elsősorban alapjait kell megépítenünk. A mi egész gazdasági strukturánk emlékeztet a hajón alkalmazott függőágyra, amely nem áll az anyaföld szilárd talajan, de egy ideoda ringó hajó mennyezetere van felfüggesztve és együtt inog a hajó mozgásával. A mi gazdasági életünkből is szilárd agyat kell teremtenünk, amely szilárd lába kon, talajon áll és ezt csak akkor érhetjük el, ha az épitést lent kezdjük. A termelés. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy ebben az országban minden aitól függ, hogy mi tud termelni és hogyan tud boldogulni a mezőgazd-ság és a földművelő osz.ály. Me>t igazán nem azzal segiiünk a mi gazdasági életünkön, ha idegenből hozunk be tőkét, de ugy tudunk ssgitenj a gazdasági életen, ha az itt levő nagy tömegeket segítjük hozzá, hogy fölöslegük legyen és ebbői elöször is intenzivebbé tegyék magát a mezőgazdaságot és ha fölösleg marad, ezzel alá.ámasztani egy erős és egészséges ipart és kereskedelmet. És nem szabad elfeledni, hogy nekünk évszázadokra visszatekintő magyar iparunk van, am.lyre egészségesebb ipari termelést lehet felépíteni, mint az ujjonnan keletkezett, subvenciókkal tenyésztett gyártelepekre, melyek szintén nem vírá" gozhatnak, ha alapjai "em erősek és nem a talajban gyökerező^* A kulturális kérdések. Áttérek most a kulturális kérdésekre. Sokat jártam külföldön és büszkén dagadó mellel gondol k arra, hogy ez a mi kis országunk a kultura terén oly hatalmas eredményt tudott elérni. Vannak egyetemeink, világhírű tudósaink, művészeink, de ugyan akkor gondolok arra a nagy tömegre, amely az országban szanaszéjjel még nincs a kulturának megfelelő fokán. A tanyai iskolák e téren óriási munkásságot fejtenek ki, azonban én azt mondom, hogy még további nagy szükség van tanyai iskolákra, mert ott termeljük az igazi, hamisítatlan magyar kulturát. A nyugati kulturának csupán gyakran a salakját átvevő egyes irányzatok külö nősen a fővárosban éreztetik káros hatásukat. A magyar kereskedelem. A magyar kereskedelem érezte meg legjobban a legutóbbi évtizedek változásait, szörnyűségeit. A magyar kereskedelem azonban nem halt meg, csak sebesültjei vannak. Be kell, hogy következ zék a kereskedelem terén is az az állapot, amikor az igazi tudás, az igazi szorgalom, kereskedelmi érzék fog érvényesülni Én a kereskedelem jövőjét nem féltem. A külügyi politika. A külügyi politika terén az ál közvélemény két hangot harsog a fülünkbe. Az egyik az, hogy le kell számolnunk a trianoni béke által teremtett uj helyzettel, bele kell abba törődnünk, a másik vád az, hogy külföldi politikánk a szomszéd államokéhoz képest tel jesen tehetetlen. Azt feleli erre egységesen a magyar nemzet, hogy ebbe a kényszerhelyzetbe bele nyugodni nem fogunk soha. (Harsogó éljenzés és taps.) A magyar külpolitika már nagyon sokat elért, hisz látjuk, hogy a külföld hangulata az utóbbi időkben menynyire előnyünkre változott meg. Nem megnyugvás kell, de elszántság, és összeszorított fog és az a tudat, hogy az idő és a történelem erői nekünk dolgoznak. (Harsogó éljenzés, taps.) Sokan rossz szemekkel nézik a cserkészeket és a leventék munkáját és szinte bevádolják a külföld előtt a szerintük katonai kiképzést célzó eme intézményeket. Ezeknek nincs igazuk. E7. az intézmény nem harcos katonákat nevel, hanem becsületes magyar embereket nevel. Azt akarjuk, hogy igen is minden ember.— ha kell legyen katona, hogy megmutassa, élni és halni tud ezéit a hazaért A felekezeti kérdés. A felekezeti kérdés az, amelyet egyes sajtóorgánumok nagyon szeretnek felkapni, hogy ellentéteket szítsanak. Én nem tudom elképzelni, hogy legyen ebben az országban olyan magas polcon álló ember is, aki közérdeknek tartaná akár az ország, akár az egyes felekezetek részéről, hogy köztük villongás támadjon. Nyíregyházának ezen a téren már tradíciói vannak. Jól emlékszik még mindenki e megyeterületén lezaj ott tiszaeszlári nagy perre, amelyben e város falai között szolgáltattak igazságot. Itt élt az én kedves barátom Vadász Lipót is, aki Szabolcsvármegye egyik közgyűlésén a maga igazi nemzeti érzéséről tett tanúbizonyságot azzal a kijelentésével, hogy a magyar zsidó elsősorban magyar legyen. Ebben a magyar nemzeti érzésben kell egyesülnünk és akkor nem lesz ebben az írszágban i zsidókérdés. A nyugdijasokról. Barátom Scitovszky Béla beszélt előttem a nyugdíjasok kérdéséről. Én is azt tanom, hogy ' ezen a téren keresnünk kell a nehézségek gyors ktküszöbö ését. A kormanyzat ennek megoldasára meg fogja találni a megfelelő megoldási. A tisztviselő kérdésben is vannak még megoldásra váró fontos probiémak. (Zajos éljenzés) Ha egyelőre nem is közvetlen állami támogatással, de más uton építkezési segélyekkel stb. — fog igyekezni e halaszthatatlan kerdes megoldására s ez maga után fogja vonni az építkezésekkel stb. kapcsolatban a gazdasági élet élénkülését. Azzal fejezem be, ahonnan kiindultam. A választásokon Magyarországon rendesen az a kérdés, hogy vájjon egy kis politikai csoport, és a sajtónak egy jól megszervezett része fogja-e vezetni az ország politikáját, vagy pedig az az eleven erő, az a becsületes ősmagyar érzés, amely az ország lakosságának sziveben él. Én érzem, látom és tudom, hogy ebben a városban mindenki a magyar nemzeti alapon áll és nem az álközvéleményre fog hallgatni, de a maga becsületes szivére és érzésére. A magyar nemzeti érzés tneiu mtizge. Aki a modern lechinha vívmdnyaivai fogiatkoz-ik, a/. iuujo, nu

f

ey a rádió elektromos iiunamoftai bocsát nagy Körzetekre s <u tudji azt is, hogy a rauio napsugaras napokon nem inuKoüia. Kifogástalanul. Ha elindulnak azok a hunamok, amelyen a magyar nemzetben, annak tiaiban haiagot, ellentetet, gyü.otsegei akarnak szuani, a korinariyzaual szemben valO oppoziciui akarnak hudetni, akkor süssön ki a magyar becsület napja, süssön ki a magyar szív és a magyai nemzeti erzes (i.elege, meri e napsugarak által fejlesztett tio lógja megahauályozni, hogy ezek a huuauiok tovaterjedjenek es viragzasra togja serkenteni a magyar rona növényzetet és csak ez az éltető magyar nap kepes majd arra, hogy egy szebb, boldogabb, virágzóbb magyar juvenuot teremtsen. (Hosszantano, ünneplő eljenzés es tups.) Rakovszky Iván beszéde után percekig zug az eljen es a taps, a szivek es lelkek ujjongó egyuitérzesének dokumentuma. A képviselőjelölt nagyszabasu beszéde utan Zomborszky Dániel, az ipartestület közszeretetben aiio elnöke a következő lelkes megnyilatkozássá! zarja be az ünnepi hangulatu programmbeszedet. Nyíregyháza iparosai Rakovszky meiiett Tisztelt választó polgárok! Röviden kivánok önökhöz egy kérést intézni, Egész életemen keresztül nem csak a választások eiou, hanem mindig azi hallottam, tartsunk össze egy bizonyos cérnák az eierésere. Édes Isienem, ma öszszeiartani, hogy kivált hatjuk ezu Szereive úszóit polgártársak en egesz é.etemen keie^ztüi szivvelleiekkei mindig annak a hive voltam, hogy minden polgárnak, aki a hazának él, hazáját szeieú, becsüiii annak hüseges lestvére vagyok, szereiet.ei Kozeieciem hozzá és lestveri szeretettel togok közeledni ezuárn is- Amikor ezt a kérésemet ismételni fogom, hivatkozni fogok egy példára, amikor egy orszagoan nagy bajok vOitak. franciaorszag peidáára hivatkozom, amikor a iraiikesés von, a legszéiső^egesebb potiÚKusok, volt muiiozlerek ke^.ei njuuo-tak egymásnaK, hogy a frank esesét megakadályozzak és céljukat el is érlek. A torrada-om utáni események arra tanítottak meg bennünket, hogy tartsunk össze- — Láuuk, hogy miiyen veszedelembe lehet sodorm a nemzeiet akkor, amikor a poiúkához nem értő, az ország sorsának intézéséhez haivány seriemmel sem biró egyének kezébe jut a nemzet sorfának intézése. — Milyen szerencsétlenségbe tudák dönteni ugy, hogy ezután következőknek teljesen leheietíen összrendet teremteni. Az isteni gondviselés mindig akkor szokott szegúeni a magyar ^ nemzeten, amikor a baj a legnagyobb- Most is az isteni gondviselés adta nekünk g.óf Bethlen István miniszterelnököt, akt hűséges munkatársával, a mi volt kedves képviselő urunkkal együtt végezte azt a. munkát, amely a magyar nemzetmk bék.s továbbfejlődését blztositani hivatva van. — Tartsunk össze, gzeret\e tisztelt polgárok. Itt az idő, mikor annyi poiiiikai párt van Magyarországon ahány vármegye. Vannak pártok, 3—4 tagból állóak, de azért külön párttá alakulnak, mindegyik vezér akar lenni, de hogy mii fog tenni arról halvány sejie.me sincs. Egy kérésem van önökhöz. Kéréssel kezdettem és kérésset fejezem beHa jó volt dr. Rakovszky Iván belügyminiszter, "Jó legyen most mint közkatonája annak az ügynek, amely gróf Bethlen István onagymél tósága politikai elveit szolgáljaKívánom az isteni gondviseléstől Kegyelmes Uram, hogy abból a súlyos betegségébői, amelyből kigyógyult, minél e.őbb teijesen nyerje vissza egészségét. Tartsa meg az Isten nekünk, városunknak es hazánknak. Táviratban üdvözlik Bethten Istvánt. Zomborszky István ipartestületi elnök indítványára ezután a közgyü.ésen megjcieniek egyhangú tetkesedésse. elhatározták, hogy táviratban üdvöz.ik Bethlen István grólot, aki iránt egész Szabolcsvármegye tániorithaiatian hűséggel viseltetik. A bankét A programmbeszéd után a választó polgárság körébői mintegy kétszázötvenen a Korona éttermeben rendezett fényes banketten jelennek m;g. Papp Lajos finomuit ízléséről tanúskodnak a virágokkai gyönyörűen díszített asztatok. -A feher aoros/on Ciil.ogó aranyszínű palackok közöit feltűnnek azok a pirosló óriáskiflik, ameíyekkei Lakner Béla sütődéje lepte meg a bankét közönségét. A tarsas ebeden ott látjuk a város tár.ada'mának egé->z képviseletet. Az egyházakat £n

ek_s János prépost-kanonok, Bartók Jenő dr. ref. lelkész képviselik, itt látjuk Paulusz Márton gazdasági tanácsost, a gazdák nagyt-kin* télyü vezérét, Zomborszky Dánielt az ipartestület elnökét, itt vannak az egyesületek, hivatalok, iskolák! vezetői. Szűnni nem akaró éljen riad fel, amikor a bankét közönsége közölt feltűnik Scitovszky Béla belügyminiszter daliás alakja. n