Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-10 / 230. szám

10 JKÍYÍRYIDÉK. 1926. október 10. | DI06ENES LÁMPÁSA Humoros karcolatok a bélről. Én is turista vagyok. A héten egy vacsorára kaptam meghívást. Gyönyörű szöüőbt sétáltunk ki az Erdei Kitérőtői, ahová kocsin mentünk. Az idő: aranyló ősz. A felöltő lekívánkozik az emberről. 'Szétnézünk a szöllőben. A tájék oly szép, hogy festő esetjére méltó. A dombroi a sóstói erdő tölgyfái sötétlenek, elszórt apró tanyák színes foltjai gyönyörködte tik a pihenő szemet, a nyirvizcsatorna szeszélyes kanyarulattal csókolja körül a szöllőfdoimbot, s ugy látszik, néha dévaj kedvében a Tiszát mimeli, mert ho* egyik partból, hol a másikból mos el egy-egy földszalagot. A partin árnyékos gyümölcsfák, ahová nyáron le lehet telepedni, balra dombos kaszáló, azontúl kis akácos, a dombtető északi felén kis fenyves, közepén akkora házacska, mint egy, nagyobbfajta skatulya. Egy ablaka és egy ajtaja van. Ott lakik a régi tulajdonos, aki ezt a szép helyet kiválasztotta, szöllővei betelepitelte. A kis birtok nagyobbik része már az uj tulajdonosé, aki nem kevesebb büszkeséggel és szeretettel vallja magáénak ezt a kis paradicsomot, mint a régi. Sőt gyarapította is a belterjes gazdálkodas eszközeivel. Van már pálinkafőzője és bormérése, ahová messze tájról jönnek a szekeres emberek a hegy levéért. A közmondás, hogy jó bornak nem kell oégér, itt válik tapasztalati igazsággá. A hatvan esztendős Magéra bácsi, aki most is deli legény olyan fürgén mozog, mint a színpadon a tizenkilenc esztendős siheder színész, akit aggastyánnak maszkíroztak, pedig egy hete nem volt lenn a lábáról a csizma, egész héten nem aludt semmit, mert pálinkafőzés van és ilyenkor a kezdettől a befejezésig talpon kell lennie a gazdának. Hát ide hivtak engem, s én örömmel mentem el, mert szeretem a szabadba való kirándulásokat. Itt ismerkedtem meg három idegen turistával, az egyik magas állású pesti ur, a másik kettő a Borsodi Bükk Egyletből való. A többiekről is, amint egyenkint és párosával szállingóztak oda a kitűnő pörköltszagra, meg kellett állapitanom, hogy vérbeli turisták. Törtem a fejem, hogyan kerülhettem ebbe a társaságba ? Az egyik turista barátomat bizalmasan meg is interpelláltam, ebben az ügyben, mire a legnagyobb meglepetésemre ezt mondotta: — Hiszen te is turista vagy ! Kisült, hogy tényleg beiratkozott tagja vagyok a Turista Egyesület Nyírségi Osztályának. Erre pedig inni kell. A pompás vacsora után, ^melyet a vendéglátó főturúta utolérhetetlenül 'kedves felesége készített számunkra, csúszott a kitűnő bor, s nemsokára vidám hangulatbajn kocsikáztunk a Koronába, ahoi nagy krigli sörökkel csillapítottuk le olthatatlan szomjunkat. Utána a kávéházba mentünk a zenekedvelő turisták kedvéért, s bizonybizony mondom néktek, hogy hajnaltájt kerültem haza, mert még zárórameghosszabbitás is volt. Másnap csak ugy késő délelőtt" kezdtem ébredezni, még pedig Franci nevű háztartási alkalmazottam meglepett hangjára. Nevezett ugyanis ezt kérdezte tőlem : — Hát ezt honnan teccett hozni ? Megdörzsöltem a szemem, s

J felkönyököltem az ágyban, hogy megnézzem, mi lehet az az »ezt«. Hát az bizony egy hatalmas kampós, hegyes vasvéggei ellátott turistabot volt. Vastag, görcsös, nehéz. ökröt agyon lehetne vele ütni. Gondolkozni kezdtem, hogyan kerülhetett hozzám a bot ? De nem tudtam kisütni. Csak lélektani következtetéssel jutottam a nyitjám. Egész este ugyanis turisták között voltam, azoknak a vitatkozásait hallgattam. (Sohasem hittem volna, hogy a turisták ilyen szenvedélyes (vitatkozók, s hogy a turistaegyesületekben milyen heves turistapolitika folyik.) Amikor azután najnai felé derűs jókedvvel hazafelé indultam a »nagy utra«, ízig-vérig való turistának képzelhettem magamat. S vájjon járhat-e egy turista bot nélkül ? Nyilvánvalólag nem: De mit csinál a turista, ha nincs botja ? Nyilvánvalólag szerez ! — Honnan ? Ahonnan tud ! Én azt hiszem, ezen a hajnalon még a föld: alól "is szereztem volna magamnak egy turistabotot, fis szereztem Is A botot személyesen vittem viszsza a kávéházba és átadtam Kálmán főpincérnek. Törje ő a fejét azon, hogy ki a botnak a gazdája. Igy lettem én turista. A csikós'évente. Az elmúlt vasárnapi leventeünnepélynek egyik szenzációja volt a tiszanagyfalui csikósjelmezbe öltöse faluja becsületét. Utána is kiáltottam, hogy »a kakas csípjen meg, de lóvá tettél !« de már nem hallotta, mert sebes trapban eltűnt a Bethlen utca kanyarodójánál. Az elmaradt zsüribantm. A napokban az egyik helybeli »mutatványos intézmény« igazgatóságától azt a megtisztelő megbizatást kaptam, hogy hívjak össze egy zeneértőkbői álló zsűrit, amelynek az lesz a hivatása, hogy megmondja a szigorú és igazságos véleményt az intézmény zenekararói Ugyanis a zenekar nagyon rossz, sőt még annál is rosszabb volt. Emellett a zenekar kebelében is belviszályok dúltak- A vonósokantanth. blokirozta a zongorást, akivel szerintük nem tudnak taktusban maradni, természetesen a zongorás hibájából. A zongorás azonban kijelentette, hogy ő tud zongorázni, j de a vonósok a paccerek. Közben , a prímás kü'ön barátsági szerződést j kötött a gordonkással titokban arra az esetre, ha a másodhegedűs elejtésével, aki tényleg csapnivaló hegedűs volt, meg tudják menteni, saját becses személyüket. Igy állván a helyzet, a zsűri igen komoly munka előtt állott, s én azon voitam, hogy kitűnő muzsikusokból toborozzam össze a bíráló bizottságot. Előre kell bocsátanom, hogy az A londoni Picadilly-Hotelben nemzetközi szépségversenyt rendeztek, amely, nek zsüiije elé sorra vonultak Anglia, Franciaország és Amerika szépségei. zött leventecsapat. Én a délelőtti nagy felvonulást nem láttam, s igy nagyon meglepődtem, amikor ebéd után kijöttem az utcára, hogy kimenjek a leventeversenyre, a Luther utcán, a Kiskorona előtt egy gyönyörű sárga paripán ülő, lobogós kék ingujjba, gatyába öltözött hamisítatlan hortobágyi csikóst pillantottam meg, amint iszogatta lóháton a "kiparancsolt három deci bort. Markos, deli legény volt, s a Hirschler-sarkon megállva egyik barátommal gyönyörködve szemléltük a puszták egyszerű fiát, aki a magyar alföld ósi erejét hozta be a poijos városba. Gondoltam, várok addig, míg megindul. Nem sok idő multán, amikor a három decit bekebelezte, lassú lépésben megindult a Bethlen utca fele. Hát amint a Lányi-patika sarkán be akar kanyarodni, az én csikósom megemelinti felém pörge kalpagját és odakiált, hogy Szervusz "kedves I Csak egy pillanatig tartott, hogy megmagyarázhatatlan volt előttem, honnan ismerhet és tegezhet a délceg csikós, talán csak nem a hortobágyi csárdában ittam vele pertut, de a következő szempillantásban már megismertem Borcsik Lajos komámat, a tiszanagyfalui adóügyi jegyzőt, aki az íróasztal mellől pattint lóra, hogy megmentegész dolog, hogy ugy mondjam »grátisz« mpnt volna. Nagyon természetes, hogy azok az urak, akiket viszont én tiszteltem meg azza» hogy a zsűribe beválasztottam, nem nagyon rajongtak az esetért. Szabadkoztak. Nagy elfogultságukra hivatkoztak. Teljes lehetetlenség — mondották — hogy két órai időt tudjunk szakítani. Erre én mentő ötlethez folyamodtam. Anélkül, hogy az igazgatóságtól erre felhatalmazást nyertem volna, azzal kecsegtettem a zsürijelöit urakat hogy a bírálat után pompás vacsorával fogják a zsűri tagjait megvendégelni. Talán mondanom se kell, hogy most már a legnagyobb készséggel vállalkozott mindenki, sőt olyan is akadt, aki dupla tagsági hefyre jelentette be idényét. A zsűri bíráló ülése tegnap délután 5 órára volt kitűzve. Mondhanagy aggodalmakkal 'indultam e' az ülésre, mert féltem, a beígért vacsorától. Nagy volt azonban a meglepetésünk, s egyben az én örömöm, mert amikor megjelentünk a már emiitett mutatványos intézetben, a direktor azzai" fogadott bennünket, hogy a zenekar'vo nós tagjainak a működését a rendőrség betiltotta, miután nem voltak tagjai az Országos Zenészszövetségnek. A lokálból tényleg csak zongoraszó hallatszott ki, a zongorista boldogan markolgatta a billentyűket. Ránézve a lehető legkedvezőbben végződött az ügy. Én hasonlóképen boldog voltam, mert az ügy rám nézve még kedvezőbben végződött. Kedves Igazgató ur ! Miután az ügy Önre nézve is kedvezően intéződött el, proponálnám szerény tisztelettel, hogy azért együk meg az elmaradt zsürivacsorát. Önnek öt zenész helyett most már hála Istennek csak egyet kell fizetnie, tehát ön még nagyszerű üzletet is csinált. Tehát telik a bugyellárísbói. Ezenkívül most már megvan kiméivé az intrikusok besugásaitói is. Ez is megér valamit. Ha Ön tényleg ofyan kedves és gavallér lesz, hogy meghiv bennünket egy jó vacsorára, akkor indítványoznám, hogy a rendőrséget is hívjuk meg. Mert nekik, köszönhetjük az egészet. Nagybecsű kedvező válaszát várva, maradtam őszinte tisztelője i ; I Diogenesszőrmézve m Himalaja velor gyapjúból, végig bélelve Tiszta qyapjutrikő és szövetruhák ezer ezer K-tdl kezdve Crepdeschin ruhák, bársony pongyolák, aljak és blúzok igen jutányos ártan. Scheiber Sándor cégnél, Budapest (Beiváros), Egyelem utca 7 sz 5Í23 Miről beszelnek a társaságban ? Arról, hogy milyen jól és előnyösen lehet minden füsser-, csemege és italárut, háztartási és vegyi cikket vásárolni a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási, Termeli h Értékesítő Szövetkezete nyíregyházi árudájában. 5-04-13 A legjobban bevált „Case"-féle traktorok szántás, cséplés és vontatásra, továbbá mindenfajta aj és haznált gazdasági gépek legelőn; ösebben beszerezhetők L. Lukács Vilmos gépkereskedőnél Nyíregyházán, ki bérszántást is vál'al, valamint használt traktorokat készpénzért vásárol és c?erél. (Telefon 413.) 5589-2