Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-10 / 230. szám

1926. október 10 JnÍYÍRYIDÍK, lyettesitése biztosítva van. Ezután a súlyos betegség után azonban férjem semmi körülmények között sem teheti ki magát az őszi politikai kampány izgalmad­nak és ezért ujabb levelét e tárgyban néhány nap előtt magam vittem fel Budapestre, tegnap pedig sürgönyileg kérte fér­jem Bethlen Istvántól a levél nyil­vánosságra hozatalát. Engedély — egyperces beszélgetésre. Az audiencia engedélyezését a miniszter beleegyezesétől tette füg­gővé a kegyelmes asszonyt s miután néhány perc múlva azzal az örven­detes hirrel lépett ki a betegszobá­ból hogy a miniszter hajlandó egy­szerre fogadni a kérdező és a raj­zoló újságírót, még kedves fenye­getéssel ránk szólott az ajtóban: — Stopper 6ra van# kezsm?" • ben. Egyetlenegy percig tart­hat csak a beszélgetés. Rakovszky Iván, Magyarország belügyminisztere betegágyának gép­fel feltámasztott párnáira dűlve, kedves mosollyal és kéznyuj tással fogadja az Ellenzék munkatársait. Utoljára ez év junius havában a magyar palament záró ülésszakán láttam a minisztert, amikor épen Ruppert képviselő interpellációjára válaszolt hosszú beszéddel. — JH a összehasonlítom inost a két alakot: a nyugodt biztonsággal be­szélő parlamenti debattert és a két hónap óta ágyban fekvő beteget, azt a megállapítást kell tennem, hogy a betegség nem sok nyomot hagyott a miniszteren, avagy pedig már annyira haladt javulása, hogy a nyomokat már javarészt kihever­te. A különbség csak annyi, hogy amíg legutóbb csengő erős hangon hallottam beszélni, most halkan, de mégis világosan, szabatosan, pillanatnyi fennakadás né'kül adja meg válaszát feltett kérdésemre. Egyetlen emiékem: a 2-ös betegszoba. — Örömmel értesültünk arról, szólott az első kérdésem, hogy Excellenciád a teljes gyógyulás ut­ján van s közeli távozása alkalmá­ból legyen szabad féltenünk a kér­dést, hogy milyen emlékekkel hagy­ta ei Kolozsvárt? — A teljes gyógyulás utján va­gyok ugyan — válaszolt a mi­niszter — sajnos azonban, azt hi­szem, hogy' ez az ut még elég hosszú lesz számomra. Rövidesen tényleg elhagyom Kolozsvárt és Bu­dapestre megyek, ha ugyan szabad ezt' a kifejezést használnom v mert ez a menetel, bizony inkább szál­lítás lesz. Még hetekig ágyhoz és és szobához kötött félbeteg le­szek és azután még erőmet is ösz­sze kell majd szednem, mert a hó­napokig tartó láz nem múlhatott el nyomtalanul szervezetem felett. — Maidnem azt mondhatnám, hogy Kolozsvárt emlékek nélkül hagyom el, mert bár két hónap óta vagyok itt, a városból édes­keveset láttam. Kolozsvári emlé­keim az »Erzsébet«-szanatórium fa­laira és 2- számú szobájára zsugo­rodnak össze és ezekre bizony csali" ugy fogok visszaemlékezni, aho­gyan a beteg szokott- Kellemetle­nül, mert a hosszas betegség soká kellemetlen emlék marad és hálával azokkal szemben, akik gyógyítottak és ápoltak. A lemondás oka: a betegség. — Budapesti tudósításaink azt jelentik, hangzik második kérdér sünk — hogy Excellenciád beadta lemondását belügyminiszzteri állá­sáról- Megfelel-e ez a hir a való­ságnak s ha igen, mily okok ér­lelték meg ezt az efhatározását? — A lemondásom beadásáról szóló hir a valóságnak megfelel. Az ok bennfoglaltatik azokban, amit fentebb mondottam. A minisz­teri állás nemcsak disz és hatalom, hanem súlyos kötelességek egész tömege is. Aki ezeknek a köteles­ségeknek huzamosabb ideig nem tud megfelelni, ha lelkiismeretesem ber, ugy kötelessége, hogy átadja helyét olyannak, aki teljes munka­erejének birtokában van. — Bár betegségem elhúzódása­kor azonnal felmerült bennem a le­mondás gondolata v,a végső impul­zust az adta meg, hogy midőn mi­nisztériumom egyes tisztviselői re­ferátumaikkal itt felkerestek, a hi­vatalos tárgyalások után ujabb hő­emelkedések állottak be­'(— Záróh'elben itt meglehetne jegyezni — szakította félbe moso­lyogva önmagát a miniszter, — hogy ez az interjú is legalább há­romtizedfokos hőemelkedést fog jelenteni.) — Ebből magam is megállapít­hattam, hogy munkaképességem tel jes helyreállítása még" hosszabbf időt fog követelni. Nincs messze a béke 5 együttműködés — Hogyan látja Excellenciád Magyarország viszonyának alaku­lását a szomszédos államokhoz? — volt utolsó kérdésünk. — Magyarország és a szomszé- | dos államok viszonyának jövendő alakulása valamennyi állam érde­kében nem lehet egyéb, mint a köl­csönös megértés és együttműködés utja. Itteni betegségem alatt állan­dóan tapasztaltam a román ható­ságok és államférfiak szíves elő­zékenységét. Ezek az apróbb sze­lyi momentumok tükrözik vissza a jövendő útját. Az udvariasságig már eljutottunk, a kölcsönös meg­értés jelei már mutatkoznak. In nen már csak egy lépés az együtt­működés. Ennek a lépésnek megté­teléhez mindkét részről csak egy kis bátorság kell és ha ez a bátor­ság csakugyan mutatkozik, ugy Ke­letközépeurópában S/^b jövő kő vetkezik a népekre és nemzetekre A miniszter utolsó szavai alatt már az ágyfejénél állott a kegyel mes asszony, hogy közénk es a beteg közé lépve a további kérdé' seknek erélyesen útját állja. Több kérdésünk azonban amúgy sem volt Botos János is elkészült már a rajzzal: az audiencia tehát véget érhetett. A miniszter még a rajz­ra volt kíváncsi, amelyet nagyon jónak és hasonlónak talált. Elbu­csuztunk, mielőbbi teljes feígyó gyulást kívánva. A kegyelmes asz­szony mosolygott. A beszélgetés pontosan 15 és fél percig tartott és ez a mosoly azt jelentette sza­vak nélkül, hogy ha már egyszer beengedett a betegszobába, azzal zavarta volna beteg urát, ha be­szélgetésünk alatt türelmetlenkedett volna. Hans Spruch, az elfogott ékszertol­vaj, aki világos nappal fosztotta ki egy berlini ékszerüzlet kirakatát. ser Szombaton HHBHY Pl EL Vasárnap a hires bravurszinész legnagyobb filmje A hegyek hercege Kalandok 13 felvonáson keresztül.— Az eredeti felvé­telek színhelye: Albánia, Barcslona, Amsterdam, Berlin. Hétfőn A modern kinematográfia remeke! Kedden A modern rabszolganő Egy vidéki leány kalandjai és szerelme a világvárosban 7 felv.-ban. A főszerepben: Norma Sherer, „Aki a pofonokat kapja" c. film főszereplője. És a kiférő műsor. Előadások kezdete: szombaton 5, 7 és 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és 9 érakor. LÉG-' NACYObb &I5K0UV AZ Uoghvanr Laszlo R.T. Cegléd—Budapest, IV., Váci-u. 35. Gyümölcsfát, dísznövényt, kerti mag­vakat és eszközöket szállít. Árjegyzék ingyen. Szabolcsi szikesek. Irta: a r. Strömpl Gábor. II. Lapunk multheti vasárnapi szá­mában nagy általánosságban szó­lottam a szabolcsmegyei szikes te­rületekről. Ezúttal sorra veszem a megye egyes részeit és vidéken­kínt ismertetem szikeseit. K ('meci£ kornyéke. Kemecse határában és közeli kör­nyékén jóval több a szikes terület, mint amennyit tudakozódásaim so­rán eleve megállapítottam. A Ber­tény tó, a nagyhalászi és ibrányi Fertő, majd a Rádi tó régóta is­mert szikesek, úgyszintén a köze­lükben lapuló apró tócsák is, E régismerteken kivüi vannak azon­ban mások is. Egyrészük fehér ho­mokfoítjaival már messziről szem­beszökik, de még több azok száma, ahol a szik lappangva terpeszkedik a mezők, rétek között. Ez utóbbi­ak a veszedelmesebbek. De vegyük sorra őket. Abban a rendben, ahogy nem a tudo­mányt ,hanem a gyakorlati gaz­dát érdeklik. A régismert vadszikek egykori gazdasági jelentősége letűnt. Ki­virágzó sójukat ma már nem érde­mes seperni, mert a vegyi-gyárak tisztább anyaga — olcsóbb. Csak akinek munkaideje sok s más dol­ga sincs, annak a sóseprés (házi használatra) még valahogy kifizető­dik. Az egykor annyira jelentős ke­mecsei «virágzó» szikek ma szinte értéktelenek. A reggeli napsütésben hófehéren ragyogó sójuk ott por­lad, parányi szemcséit felkapja a szél s fújja, elteregeti a mezők féített terményeire. Ezt a nyaranta meg-megismétlődő só-záport a vad­szikek szomszédsága sínyli meg. Az egykor kenyeret adó vadszikek ma már kártevő földek. Kártokozó tu­lajdonságukat megszüntetni nem­csak a tulajdonos, hanem a szom­szédok érdeke is. Ilyen kártevő szik Kemecse kör­nyékén a Bertény tó északi öble, majd a nagyhalászi Nagy Fertő, de még inkább az a két pici tócsa­fenék (amelyik a nagy Haas-tanyá Vasárnap és hétfőn, október hó iO én és 11 én Csak mésf kétszer! Csak még kétszer! Vasárnap, október hó 10 én, délután 4 órakor szerencséje Csókos asszony Szezonslág- r! Szezonsláger! Jön Moszti fiu «it»ete a Tóth Marival Jön

Next

/
Thumbnails
Contents