Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-09 / 229. szám

2 •nmmii JSÍYÍRY1DÉK. 1926. október 9. A gazdák joga. Az utóbbi hónapokban hangok hallatszottak, amelyek halásköri el­lentéteket akartak kiélezni a gazda­társadalom és a kereskedelem kö­zött. Tudvalevő, hogy a háborús felfordulás után Magyarország helyzete a külfölddel való viszony­latban lényeges változáson ment keresztül. A volt közös vámterület fiiét részre szakadt szét, piacainkat elveszítettük s a gazdatársadalom nehezen várta, hogy az arra hiva­tott kereskedelmi szervek a rájuk váró pionír-munka elvégzésével megteremtsék a magyar mezőgaz­dasági termények uj kiviteli irá­nyát" Sajnos, ez nem történt meg. Vagy kényelemszeretetből, vagy al­kalmazkodni nem tudásból, vagy pénzügyi nehézségek folytán a ke­reskedelem egyre késett hivatásá­nak betöltésével, ami a mezőgazda­ságra igen súlyos következmények­kel járt. A fentiekbői eredő értékesítési válság 1924—25-ben érte ef tető­fokát. Ezekben az esztendőkben a Duna—Tis?a közének, Hevesnek, Szabolcsnak a termelő lakossága a legkínosabb helyzetbe jutott, mert nem tudta, hogy a nyakán romló terméssel mit kezdjen és jöve­delme nem lévén, hogyan fogja fedezni fokozódó köz- és magán" terheit? Ebben a kényszerhelyzet­ben nem tűrt halasztást a gazda­tár.-adalomnak az az elhatározása, hogy a szövetkezés önsegélyének eszközeihez fog nyúlni. Kétségtelen, hogy a gazdatár­sadalomnak épp ugy, mint bárki másnak, joga van a szövetkezéshez. Szövetkezik egymással ipar és ke­reskedelem, gyakran nem is legális, hanem önző gazdasági célokért, amikkel szemben a gazdák szövet­kezése a legjogosultabb önsegély és önvédelem jegyét viseli magán. Ezt a mozgalmat egyes gazdasági körök részéről az utóbbi időben koncentrikus támadás kezdi érni. Ezekkei a támadásokkal szemben az objektivitás könnyen megtalálja az ellenérvet. Előre kell bocsájtani, hogy maga a gazdatársadalom a?, pmeíy a szövetkezést nem öncélnak, hanem csupán eszköznek tekinti, ott, ahol annak szüksége fölmerül. Ugyancsak a gazdatársadalom az, amelyet józan mérséklete megóv attól, hogy kisajátítani próbálja a kereskedelem közhasznú tevékeny­ségét. Viszont nagyon természetes, hogy a legutóbbi évek értékesítési katasztrófája után a gazdatársada­lom kénytelen volt a szövetkezés segítségéhez nyutn'i. A gyakorlat­ban károsnak bizonyult az a körül­mény, hogy pl. a magyar gyü­mölcskereskedők egész kiviteli tö­rekvésüket csupán a bécsi és a bu­dapesti piacra összpontosították. A külföldi piacokat meglehetősen el­hanyagolták és az árunak egy-két értékesítési pontra való tömeges zuduláía, árlemorzsolódást, bizony­talanságot és sokszor súlyos káro­kat vont maga után. F. káros gazdasági akadályokkal szemben fenni kellett vaíamit. A szövetkezés vállalta, hogy feromboí­j-a a magyar kivitel ufjába gördí­tett akadályokat, felkutatja a tá­voli vevőket, kitolja a távolsági szállítás határát s megtanítja azo­kat a csomagolási módokat, ame­lyek lehetővé tudják tenni a távoli piacoknak károsodás nélkül való elérését. Ez a munka azt lehet mondani, Itt először kerül szinre a Magyar Szinház nagysikerű újdonsága szombat, vasárnap és hétfőn fényesen sikerült. A romlandó ma­gyár gyümölcs és főzetek ma már versenyképesen jut et Bécsen tul Boroszlóig és Münchenig. Ha ez meg nem történt volna, a magyar termés értékesítését az idén kataszt­rófa sújthatta volna. Hiszen egye­dül -a kecskeméti piacróf 900 va­gon gyümölcsöt és zöldséget in­dítottak el, mintegy 18 milliárd korona értékben. És ennek az áru­tömegnek az úttörője az a har­madfel milliárd forgótőke volt, amit a Szövetkezés céljai elérésére ka­pott kölcsön. Ez a forgótőke egy­felől nivellálta a gazdák javára az árakat, másfelől pedig megterem­tette a kereskedelem tőkéjének csatlakozását. Nem volt tehát mo­nopólium, mert hiszen csupán a kecskeméti piac forgalmának lebo­nyolítása 6 milliárd forgótőkét igé­nyelt. A magántevékenység tehát kellő érvényesülési térhez jutott. Ami a szövetkezetek á £ami támo­gatását illeti, ezt csak akkor lehet kifogásolni, ha a hozott áfdozat az elért eredménnyel nem arányos. Annak idején, a békeidők boldog és biztos konjunktúrájában, az ál­lami iparpártofásí akció egyetlen sorozata — Szterényi idejében — több, mint 50 mi'lió aranykoronát igényelt. Akkor ezt a horribilis áldozatot, amely természetefen jó­részben a gazdák adójából nasitó­dott ki, agrár oídafról nem kifo­gá coíták. Pedig az igy támogatott gyáripar még drágábban is tér­iméit a világpiaci árnál. Nem felel meg tehát az egyenlő mérték elvének, ha a szövetkezetek ügyénél túllépik a jogos bírálat határát. Akkor, amidőn szerte a világpiacon a magyar szövetkeze­tek úttörő munkája azzal a sufyos váddal találkozik, hogy egyes ma­gyar exportőrök évtizedeken át pancsolt borraf, mézzel, hami-itott liszttel és számos eféle gazdasági Visszaéléssel rontották le a magyar kivitel jó hírét, akkor, amidőn a külföld a magyar áru megbízható­ságának bizonyítására az állami márkázás jótállását sürgeti, leg­alább is szerenyteíenség olyan mér­tékig kifogásolni a szövetkezetek megbízható munkáját, mint az bi­zonyos oídafról az utóbbi időben divatossá kezd lenni. Schober, a bécsi rerdórrraniszter. 0 regon, Mexikó korábbi minisz­terelnöke, aki ellen röviddel ezelőtt merényletet követtek el, meghalt Szabolcsvármegyének ezidöszerint nincsen hosszúlejáratú kölcsöntartozása. A vármegye alispánjának jelentése a fontköicsön előz­ményeiről, feltételeiről és a beruházási programmról. Nyíregyháza, október 8- A Nyir­vidék tudósítójától. Mikecz István alispán az őszi közgyűlés elé terjesztendő jelenté­sében általános érdeklődésre szá­mottartó odatokat tár fel Szabolcs­vármegye pénzügyi terveiről- A je­lentés a fontköicsön előzményeiről feltételeiről és a beruházási pro­grammról a következőket mondja: A május hó ll-én megtartott ren des és augusztus hó 6-ikán lefolyt rendkívüli közgyűlésünkön hozott fontos határozatok között is ugy fontossága., mint vármegyénk egész •életberendezésére kiható jelentősé­ge tekintetében messze kimagaslik a tekintetes Törvényhatósági Bi­zottságnak az az elhatározása, amellyel a régóta reánk váró fontos beruházások megvalósítására egy j nagyobb csszegü törlesztéses kül- I földi kölcsön felvételét határozta el. Ezen külföldi kölcsön felvételé­re kedvező anyagi lehetőséget biz­tosított azon körülmény, hogy az elmúlt időszak folyamán teljesen ki­fizethettem a törvényhatóságnak még a háborút megelőző időből származó hét rendbeli s részben a törvényhatósági útalap terhére, rész vett hosszú lejáratú összes kölcsö­fcen a vármegye egyéb alapjaira fel­nét, ugy, hogy a vármegyének ez­idöszerint hosszú lejáratú kölcsön tartozása nincsen. Nem érdektelen megjegyeznem, hogy a törvényhatóság régi tarto­zásai mintegy 41 milliárd papír­korona terhet képviseltek. A visz­szafizetésre szükséges hitelt ré­szint az egyes törvényhatósági ala­pok 1Q25- megtakarításai, részint ezen alapok 1926. évi költségvetés­ben külön e célra felvett s a m­kir. belügyminiszter ur 97,521 — 1925. B. M. számú, valamint a ke­reskedelemügyi m. kir. miniszter ur 92,364 -1925. számú rendeletével engedélyezett hitel összegek szol­gáltatták. Egyenként is megnevezve, a Pes­ti Magyar Kereskedelmi Banktól a milleniumi aíap terhére még az 1895- évben 50 évre kölcsönvett 230.000 forintos tartozást, valamint ugyanezen pénzintézettől az út­alap terhére az 1896- évben szintén 50 évre kölcsönvett 250-000 forin­tos tartozást, összesen 185.925.850 papirkorortával egyenlítettem ki, he­lyesebben ezen összegért a vonat­kozó kölcsönkötvények rendelkezé­se értelmében a nevezett intézet által kibocsátott kölcsönkötvényc ket vásároltam s a visszafizetést ezekkel teljesítettem. Ugyancsak a Pesti Magyar Ke­reskedelmi Banktól az útadó alap terhére az 1903. évben 50 évre köl­csönvett 360 ezer koronás tarto­zásból fennálló 286-453 koronát, va­lamint az 1910. évben ugyaninnen szintén 50 évre felvett 220,000ko­ronás kölcsönből tartozásként még hátralevő 194,188 koronát, össze­sen 60.250,000 koronával, azaz H atvanm i lliókettőszázötvenezer pa­pirkoronával fizettem ki, amely elő­nyös visszafizetés árfolyama tu­lajdonképen csak 125-szörös s igy még 1 százalékos valorizációnak sem felel meg. A Magyar Jelzálog Hitel Bank­tól az útalap terhére az 1903. év­ben 50 évre felvett 800.000 koronás kölcsön tartozásból a folyó évben még fennállott mintegy 600.000 ko­ronás tartozást 162.000,000 korona, azaz Egyszázhatvankettőmillió pa­pirkoronával rendeztem, amely ren­dezés Szintén igen előnyös, mert a visszafizetett összeg, miután a ren­dezés árfolyama alig 270-szeres, valorizáltan még 2 százalékot sem tesz ki. Ezön öt nagyobb tartozáson fe­lül névértékben rendeztem a Nyír­egyházi Általános Hitelintézettől a kisvárdai kórház-alap céljaira az 1908-ik évben 30 évre kölcsön vett 23.000 koronás tartozást, valamint a vármegyei székház alap kiadásai­ra a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesülettől 1910. évben 28 évi idő tartamra felvett 13,000 koronás köl­csönt is. A törvényhatóság ezen régi tar­tozásainak teljes rendezése folytán a vármegyei egyes alapok teherbí­ró képessége jelentékenyen megnö­vekedett, ugy, hogy az előbb em­lített külfö'di kölcsön fejvétele után az évi törlesztési részletekre na­gyobb mérvű anyagi eszközök fog­nak rendelkezésre állani­Ezen kölcsön felvétele szükséges­sége tekintetében ezúttal csak is­métlésekbe bocsátkoznám, ha az erre vonatkozó elhatározásnak a t. törvényhatóság mu!t évi december hó 29-:én s ez év augusztus hó 6-án tartott közgyűlésünkön, nemkülön­ben már többször hivatkozott elő­ző időszaki jelentésemben részle­tesen kifejtett s ma már a köztu­datba is átment indokait újból fel­sorolnám, de szükségesnek tartóm tom e kölcsön felvétel ügyének je­lenlegi állását ezúton is ismertetni. A beruházási kölcsön felvételét elvileg a t. Törvényhatósági Bi­zottság már a mult év december hó 29-én tartott rendkívüli közgyű­lésünkön tett előterjesztésem s az Főszerepeket játszák: Szi^ethy Annus, Tóth Boriska, G. Székely René, Sz. Szolnay Manci, Gulyály Menyhért, Solti R;zső, Endrődy Miklós, Jávor Antal.

Next

/
Thumbnails
Contents