Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-08 / 228. szám

mö. október 8 JNtYÍRYIDÉK. Graef Vilmos temetése. Hirt adtunk röviden Oraef Vilmos nagykállói m. kir. főállatorvos haláláról- Mint nagykállói tudósítónk írja, bensőségében megható, külső méreteiben impozáns módon nyilvánította Nagykálló község és a járás közönsége szeretetét és nagyrabecsülését a megboldogultnak f. hó 1-én történt temetése alkalmával. 28 évig élt Graef Vilmos Nagyleállóban és e csaknem három évtizeden át olyan általános szeretetet, tiszteletet vivott ki magának, hogy sírjánál meghatódottan vonhatjuk le magunknak a konzekvenciát: igenis érdemes jó embernek, becsületes, dolgos, igaz embernek lenni, érdemes a közjóért áldozni, mert hiszen az ilyen embert, mint amilyen Graef Vilmos is volt, lám mindenki szereti és tiszteli. Hetek óta érdeklődtek a jó barátok a debreceni klinikán gyógyulást kereső súlyos beteg állapota iránt. Sajnos állandóan lesújtó hirek érkeztek, mig végre a sötét koporsó érkezett meg a mélyen sújtott gyászoló özvegy és a jó testvér kíséretében. Virággal borítva érkezett a koporsó, koszorúk tömege díszítette a róm. kath. templomban felállított díszes ravatalt, zsúfolásig megtelt a templom és az utca gyászolókkal, a kartársak, jó barátok egész / tömege levett kalappal kisérte a temetőbe de mindez csak részben vigasztalhatja a gyászba borult özvegyet, a szerető, jó testvért és a rokonokat. A ravatalnál Marnó Gyula plébános és Fiák András a nagykállóiak költő kántora meghatóan végezték a gyászszertartást, a polgári dalárda több, szép gyászdalt énekolt, Kondor Mihály miniszteri tanácsos pedig a kartársak nevében a sirnál mondott búcsúbeszédet. A diszes érckoporsót elborították a koszorúk. Ilyen impozáns módon még nem láttuk Nagykálióban megnyilvánulni a közrészvétet! Igaz ember volt, akit bizonyára igy fogadott odafönt az Ur: »jól vagyon jámbor és hiv szolgám, kevesen voltál hiv, sokra bizlak ezután.« Ötvenedik születése napján adta át porrészét az anyaföldnek. Sírjánál elmondhatjuk a költővel: »Csupa jóság volt a lelke Szive" csupa szeretet, örömét js abba lelte, Ha másokért élhetett Emlékezés, késő. hála Áldva borul sirhafmára.« .]: itmnr — r-tTT"*—* r(*) A magyar nyelvű Rádióamatőr folyóirat első száma megjelentRendkívül sok érdekes szakcikket tartalmaz, ára 15 ezer korona, kapható az Ujságboltban. Rodifif Valenfino legújabb filmje a Szombat vasárnap a Diadalban. BÚTOR szükségletét megbízhatóan és olcsón (Béliek Jenő bútoráruházában, Vay Ádámutca 8. szerezheti be. Nagy választék- Fontos kiszolgálás. Alapítva 1903. Telefon: 234 3391 2 A tornyospálcai Pálca-erdő. Előzetes kivonatos közlemény a szerzőnek a Természettudományi Társulat folyóiratában megjelenő cikkéből. Az Alföldön ma vén" szálerdő; sajnos, kevés van, a fahiány köyetkeztéSen az alföldi erdőket legnagyobbrészt rövid, 20—30 éves (fordulókban vágják. Ez az oka annak, hogy az Alföld flórájában aránylag kevés az árnyékkedvelő és nedves levegőt kedvelő haraszt (páfrány) és moha. ;• Alföldünk homokvidékeinek egyik legősibb fája a nyír, ami na. gyobb talajnedvességü helyeken egykor tömegesen, ma már csak szórványosan fordul elő. A Nyírségen számos hefységnév (pí. Nyíregyháza, Nyírbátor, Nyirbakta, Nyirvasvári stb.) máig őrzi a nyír egykori uralmának emlékét. A regi I két-égkivül nagy kiterjedésű nyireI jsek maradványai a Duna—Tisza közén, a kecskeméti Nyirerdőben, Pettéradacson stb. szintén máig megmaradtak. A festői szépségű, az őstermészeíet képviselő nyír erdészetifeg, sajnos, csekély értékű, mi pusztulásának szintén egyik oka. , Ma a Nyírségen szép ligetes nyires, még a híres nyírbátori Bátorligetben van, hol a láplakó pelyhes nyír is megvan. Általában az 'Alföldön a nyir ma már csak szór. ványo an fordul elő, az erdőkezelés folytán azonban igazi vén fákból álló nyireseket már alig látni. A legvénebb, mintegy 80—100 évesre becsülhető fákból álló nyirest ujabban volt alkalmam dr. Forgáts Balázs gróf ur szívessége fo'ytán megtekinteni. Ez a nyires Szabolcsmegyében, Tornyospálca mellett, a gróf Forgách család ősi birtokán van. A «mándoki uradalom;) nagy kiterjedésű tölgyeseit annak idején csekély foszlányok kivételével mind kivágták s szántófölddé alakították, s csak később =erdősi.tették ákáccaf íybóí. Az ákác (az erdők) az ősffóráját nem őrzi meg, az ákácos fíóraja egyhangú, érdektelen. A mándoki uradalom erdeinek telepítésekor azonban a »Pálca*-erdő«-ben egy kis rezulát, mely szép nyírfákból, gyertyánfákból és kocsányos tölgyekből állott, vadászati és esztétikai szempontból meghagytak s melléje a csinos «Hubertus erdészlakot» építették. Ez a kis szálerdő, hatalmas nyírfákkal s az Alföld egyéb részén hiányzó gyertyánfákkal ma is pompázik. A vén nyir* Egyik régebbi számunkban a »Páter«-erdő saitóhiba, Pálca-erdőre javítandófák törzsének kérge nem fehér, nem olyan, mint a fiatal fehér kérgü nyírfáké, összerepedezeti s inkább a tölgyéhez hasonló. Törzsük alsó része továbbá vastagon van mohokkal befedve, köztük több olyan moha, amely az Alföldön ritka. Az erdő talaján cserjék és dudvás növények buja aljnövényzetet alkotnak. Az aljnövény, zetben nem kevesebb, mint négy, illetve öt harasztot találunk. Hatalmas példányokban bőven nő itt a vidéken itt-ott ákácosokban, sőt földeken is előforduló, a Nyírség keleti részén elég gyakori és jellemző sasharaszt (Pteridium aquifinum), az Alföldön igen ritka erdei pajzska (Nephrodium fiüxmas) és hölgyharaszt (Athyrium filix femina), néhány példányban a szálkás haraszt (Nephrodium SpinuIosum() s a nyires szélén lévő árok mentén a törékeny haraszt (Cystopteri; fragi is). Az Alföldön másik" ilyen pontot, ahol 5 faj haraszt élne együtt, pláne bőségesen, keveset ismerünk. Hazánk sík részén igen szép, de jórészt fiatalabb fákbóf álló nyireSek maradtak meg a Dráva somogyi partjának síkságain is, főleg Dárány község közelében, melyek harasztokban még gazdagabbak. A tornyospálcai nyires azonban ezek melfetí is, ritkaság számba megy, igen régi nyir és gyertyánfáival az Alfpfd nevezetessége, annak jellemző őstermészeti részlete, mely híven jelzi, hogy milyen lehetett a Nyírség képe az erdőpusztitá-ok előtt. A Nyírség eme kiváló őstermészeti részletének további fenntartását a tulajdonos Forgáts grófi ta ádtóf reméljük. Dr. Boros Ádám. (*) Női és leánykabátok legoh csóbbana Gólyaáruházban, Zöldség tér. mn •• • HB • •• V •• Ma csütörtökön a Bóth-föle étterembe a nagy halestély! mmm Kfle, csütörtökön utoljára SZERELEM A SÍNEKEN (A cirkuszvonat) — Egy leány szerelmei 7 fejezetben A főszerepben: Sally O'Neil, a bájos uj mozicsillag. Két FA«AHIET burleszk. Pénteken, csak egy napig! Utoljára Nyíregyházán! ríÖDOLF WALEMTIMO | a fiatalon elhalt nagy filmművész legjobb ízerepében: m Egy forró szerelem regénye 8 fejezetben. É4 a kisérő miisor. Előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. Dalosversenyen voltam Levél a Szerkesztőhöz. Kedves Szerkesztő Ur! Minthogy irva vagyon, hogy aki a dalt szereti, az rossz ember nem lehet, nehogy rossz hírbe keveredjem, el kezdtem pártolni a dalt és annak derék művelőit, daltestvéreinket. Igy esett meg, hogy amikor a Nyíregyházi Tisztviselő Dalkör megpályázta a Hajdúböszörmény és Vidéke vándordíját és útnak indult a hajdúk dal után sóvárgó városa felé, velük tartottam én is. Nagyon tetszett nekem ugyanis, hogy a jó torkú dalárdisták a vándordíjra pályáztak, lévén az egy másfélliteres ezüst boroskancsó, amiből minden bizonnyal [ól és sokat lehet inni. Mire az utravalóul magunkkal vitt különböző fajtájú nyakolaj elfogyott és kellő gyakorlatot szereztünk a megnyerendő vándordíj kezelésére, szerencsésen megérkeztünk a hajdúk Böszörményébe. Ott már vártak bennünket a derék hajdúk ivadékai és szétkapkodtak minket, boldogan cipeh-e minden hajdú a maga választottját éjféli szállásra. Engem egy jóképű, öreg nénike szemelt ki magának és vitt valahova az Isten háta mögé éjtszakai nyugalomra. Figyeltem az utat, hogy visszataláljak, ha maid megszököm, de Dóka néni erősen fogta a balkaromat és vigyázott rám, de ugyancsak. Odahaza, miután megismerkedtem minden pereputtyával, nagy szívesen kijelentette, hogy vacsorázni elmehetek, ahová akarok, de esti Q órára pontosan otthon legyek ám, mert akkor lefeküsznek, a kaput bezárják, a kutya pedig hamis. Kétségbeesetten magyarázni kezdtem a jó néninek, hogy- még odahaza Nyíregyházán sem fekszem le 10 óránál előbb, hát még most, amikor nincs itt a feleségem. Végre megegyeztünk" abban, hogy az ablakdeszkára teszi a kapukulcsot, a kutyát pedig bezárja. Ennek fejében en lábujjhegyen jövök haza és nem fogok dalolni. (Nem furcsa? Dalosversenyre megyek és megtiltják, hogy daloljak.) — Ilyen előzmények után nekivágtam a hajdúböszörményi sötét éjtszakának. A nagy ijedtségre egy kis boritalra vágyódván, legelőször is korcsma után tájékozódtam. Hihetetlen, de ugy van, hogy Hajdúböszörményben nincs korcsma. Csak egy pár psapszék busul a végeken, mint hü 'őrszemek, de rendes, valamirevaló korcsma nincs. Na, jámbor, szolid emberek ezek a böszörményiek. Szomjas csatangolásomban összeakadtam a nyíregyházi dalárdistákkal, akik lampíonos körmenetben adták le a köteles szerenádokat. Nyomukban az utca népe, igen örülve az ingyenes látványosságnak, azt hitték, hogy cirkuszosok jönnek és az oroszlános ketrecet keresték közöttünk. Koszorús lányunk a világ végén lakott, halálosan elfáradtunk, niire ablakai alá értünk. Leadtunk egy pár szívhez szóló nótát (én nem énekeltem) mire illemtudóan gyertyát gyújtottak, kinyilt a kis ablak és minket befelé invitáltak. Kicsi volt azonban a szoba, nem tértünkbe csak négyen. Borral kínáltak, mi aztán ittunk a kintrekedt harminc daltestvér helyett is. Utána egy öreg városatyánál énekeltünk a város másik végén. Ez annyira meghatódott nótás szavunkon, hogy ajtót, ablakot tárva, megitatta áz egész társaságot, sőt mindegyiküket saját jól sikerült fényképével lepett meg. Nagyon boldog volt az öreg ur, ugylátszik még sohasem kapott szerenádot- Másnap mentünk a versenyre. A versenyt megelőző gyűlésen látjuk ám v hogy a versenyző dalárdák egymásután