Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-22 / 214. szám

1926. szeptember 22. JSfYÍRYIBfiK. (oly nagyon a szivünkhöz nőtt nemzetek) cirkusz mutatványainak j alaposan bedültünk. Egyik á má

_ í sikat igyekezett túllicitálni a látót- • tak felmagasztalásában. Ha azon- í ban otthon, a magunk kis családi j fészkében, idegen szemektől nem i zavarva, gondolkozunk a tátotta- j kori, megállapíthatjuk, hogy talán j volt két olyan szám, amelyet a nálunk járt cirkuszokban még nem láttunk és ezért adtuk mi oda gavalélrosan 10—40 ezer koronánkat s végeredményben nehéz millióinkat! Hja! Hiába! Nem tudunk szabadulni a rómaiak kedvenc kívánságától: Panem et circenses! * Az üdvhadsereg katonái evangéliumi fegyvereikkel ostromot intéztek ellenünk is. Mily nagyszerű, mily fenséges volna, ha mi, gyarló vándorai e földnek csakugyan betudnánk hódolni e hadsereg ostromának !Sajnos, az eddigi jelek az mutatják, hogy az ujabb ostrom is — kisebb «helyi» sikerektől eltekintve — eredménytelen lesz. Immár két évtizede folyik a harc, az ostrom- A katonák nevei időnként változtak. A fegyver azonban mindig egy volt. Az evangéliumi szeretet- Mily egyszerű és mégis mily fenséges szavak. És éppen azért, mert ily egyszeFü, talán azért oly nehéz e fegyvernek teljesen behódolni. Látszólag ugyan csaknem az egész emberiség az evangeliumi szeretet alapján álló óriási hadsereg kötelékébe tartozik. Ha közelebbről vizsgáljuk azon ban a hadsereg tagjait, látni fogjuk, hogy sok, nagyon sok benne az árulásra kész katona. Az «ezredesek, a századosok, az ötvenedesek és a tizedesek* egész légiójára volna szükség, hogy ezek ítéletet tennének felettünk s irányítanák cselekedeteinket, hogy ezáltal méltóak lehetnénk ama hadsereg tagjainak vallhatni magunkat, mely a mindent átfogó nagy emberi szeretetet irta jászlójára. Lehet, hogy talán az üdvhadsereg katonái azok, akiknek sikerülni fog az emberi szivekbe a tiszta, nemes, minden anyagi érdektől ment emberszeretetet beplántálni. Lehet, hogy lalán ők hozzák tarsolyukban azt a testi és lelki megnyugvást hozó üdvöt, mely után az emberiség vágyva-vágyik s amely gyógyító írként hatna szegény és gazdag, ifjú és aggastyánra egyaránt. * «Minden jó!» jeligével ellátott szerencse lánc. szem körirattal kedveskedett a napokban egyik jóismerősöm- Bizonyára az olvasóközönség nagyrésze előtt ismerős lesz már ez a láncolat, mert hiszen mindenkinek van egy-egy jóismerőse, aki nem akarja hogy a szerencse istenasszonya meg ne látogassa az ő kedves jó ismerősét is, ha már egyszer ilyen könynyü mód és alkalom adódik reá. — Nem kerül semmi más egyéb fáradságba, mint a megküldött névsort rövid bevezető sorok kíséretében kilencszer Teírva, kilenc ismerősnek megküldeni — 24 órán be- ' lül. Ennek megtörténte után nyugodtan kell várni kilenc napig. A várakozás aztán megtermi gyümölcsét. Nagy szerencse éri az ilyeténképen vezeklő jámbor halandót. De hogy a sorrendet megtartsam, rátérek a névsorra. 1—356-ig amerikai, ausztráliai, afrikai koronás és koronázatlan no abili á?ok, \alamint az összes európai államok katonaságának — kivéve a magyart — magasabbrangu tisztjeinek névsora tölti be. Ezek után következik 8— 10 jóhangzásu magasabbrangu magyar tisztviselő neve. A születési • -és pénzarisztokrácia ily tekintélyes számának láttán az én nyárspolgári koponyámban az agyveiő csaknem teljesen beszüntette a működést- — Édes drága jó Istenkém, most az egyszers segits ki ebből a kritikus helyzetből, soha többé nem fogok felbontani olyan levelet, amely előkelső külsejű, nagy kopertábafog érkezni — fohászkodtam magamban. Fohászkodásom azonban most az egyszer nem talált meghallgatásra. Míg én töprengtem a kilenc név összeállitásán, akiket szerencséltetni óhajtottam ebbe az igazán ritkán kínálkozó nagy szerencsében, addig szerencsésen eltelt a 24 óra — tízszer. Miután az utasítás további részében, arra az esetre, ha a láncszemeket valaki megszakítaná, a szerencsétlenségek láncolata van kilátásba helyezve, megadással kezdtem várni elkerülhetetlennek jelzett s a reám zudulandó szerencsétlenségek láncolatát. A szerencse sokáig, de a szerencsétlenség nem sokáig várat,magára. No. 1. Az én kedves nagybácsimtól kaptam egy zsák krumplit ajándékba — csak türelem, kérem szépen — ennek fejében szívesen látott vendégként ittmaraszfaltatott ötödmagával ebédre (atyafiságosan számítva is, per koponyánként megér 20 ficcset az éffogyasztott elemózsia). No. 2. A láncolat folytatásaként Elemérke és Piriké mindenáron megakarták nézni Dr. Szabó Jucit. Ez három zsöllye =" 105 ficcs. (Ennek fejében küldenek egy kosár aggatni való szőlőt.") Tekintve, hogy a vonat korán reggel indult, á nagy sietségbe odakozmált tejből készült kávét már nem is számitom- No. 3. Meglátogatott az anyósom- Semmi különösebb észrevétele nem volt, mint hogy én kissé önző kezdek kezdek lenni, amennyiben minden jó falatot elhalászok az ő gyenge Violája elől, minek ékes bizonvságáui szolgál erősen gvarapodó testsúlyom (a gyarapodás neki legyen mondva. 65-ről lecsúsztam 60 és félre, mig a gyenge Violája 68 ról 74 egynegyedre emelkedett, persze kilogrammokban.) És_ azután a tavalyi kalapunk — ami ma két hete "lett formálva — nagyon ócska már a fazonja, hát egy kissé figyelmesebb lehetnék s n'e csináljak a feleségemből öcska divatlapot. (Hála Istennek, még elég olcsón szabadultam.) No. 4. Megrendül háztartási mérlegem szanálására egy amortizációs előleget óhajtvá.n felvenni, kellő torokköszörülés és a legbájosabb pukkedlik el'.ejtése után remegve rebegem e.v hő óhajom principálisom zord tekintetétől kisérve,' miközben a kassza mindenható arkangyala bájos mosoly kíséretében már nyuf is pénzes fiókjának legrejtette'bb zugába (hát mégis van a szegénységnek megértő gyámolitója) s kihúz onnan egy szépen összehajtogatott —letiltási rendelvényt. No. 5. Ennyi balszerencse után minden reményem az osztálysorsjátékba helyeztem. Fortuna istenasszonyhoz küldött epedő sóhajaim Jután repesb szívvé! láttam közeledni a levélhordót. Léíekzetem csáknem eláll az izgalomtól. Hát ha már itt sem fesz szerencsém. De nem, az nem lehet. Ennyi balszerencse már nem érhet. És tényleg, a levélhordó ké- i tes mosoly "kíséretében nyújt át egy vaskos levelet. Rajta a már ismert bankház cégjelzése. Remegő kézzel szakítom fel a borítékot. — Rengeteg számot tartalmazó papiros tömkelegéből gépírásos levélke hullik ki. Barátságos megszólítás: «Kedves Uram! Amint látni méltóztatik, sorsjegye ezúttal (a szivem őrült kalapálásba kezd, szemem elhomályosul, a betűk ködképekként táncolnak előttem, percek kellenek mig uralkodni tudok magamon annyira, hogy ezeket a történelmi pillanatokat nyugodtan, hideg megfontoltsággal tudjam áttekinteni) nagyobb nyereménnyel u,gyan még nem sorsoltatott ki, azonban... és a í többi szokásos formu'áju levélrész, ; melyben tudomásomra adatik, nogy egy kisebb nyereményben van szerencsém részesülhetni ugyan, de amelynek végén pirossal aláhúzva j ékeskedik záradékként, hogy: játék- ; jogának megóvása érdekében lehetőleg postafordultával 'kegyeskedjen beküldeni még 175-500 koronátEhez ugyebár, nem kell kommentár?! S ma még csak az ötödik napnál tartok, ki tudja,,.mit hoz a hofnap? Sétáló. „Az igazság csak azoknak kemény és kellemetlen, akik a setét lelkiismeret lefüggönyözött szobájából félszemmel lesik". Uj harangok szólalnak meg, régi tanitó szó hallgat el Nagykálióban. — Baltazár Dezső püspököt lovas bandérium fogadta, tüntető lelkes szeretet ünnepelte. — A nagy magyar államférfin a tanitói hivatásról. — A nagykállói református asszonyok áldozatkészsége impozánsan nyilatkozott meg. Nyíregyháza. (A Nyirvidék tudósítójától.) A levegőben sürü port kavart fei a széf, de az utak virágokkal vannak beszórva, az ősi büszke tornyon magyar lobogó leng, daliás 'ovasfiukkaf találkozunk és az ezredévi oszlop körül vasárnapi sokaság rajzik. Nagykállóban vagyunk, hová ezen a napon autók egész sora, hintók és homokfutó kocsik hozzák a környék urait, keményvágásu szabo'c

5i magyarokat. A paróchiátó' a templomig vezető ut csupa ősz irózsa, a magyar erőnek csodálatos inkarnációja, Baltazár püspök jár itt a nagykálfóiak között, akik kettős ünnep fényességének örvendenek. Két uj harangot avatnak ma és az uj harangszó hozsánás köszöntésekor búcsúznak egy négy évtizeden át becsülettel hangzó tanitói szótól, a nyugalomba vonuló Magoss József igazgató-tanítótól. A kettős szépségű napra előkelő résztvevők jöttek Nagykálíóba: Ká'fay Libor volt pénzügyminiszter, Nagykálfó díszpolgára, Kállay Miklós főispán, Mikecz István alispán. A Református Tanítók Országos Egyesülete nevében Dobó Sándor, a vármegyei tanítóság képviseletében László Zoltán, azevangé ikus tanitótestvérek nevében Kubacska István jelent meg. Baltazár püspök még szombaton este megérkezett. Tíarminc deli fovaslegény bandériuma várta és .-vezette be a községbe a pompás diadalkapu alattItt vannak Szabó Zoltán, Nánássy András nemzetgyűlési képviselők. Az érkező nagyszámú vendégek Gö"

H römbey Péter ref. lelkésznek és Nánássy Andor képviselőnek házában szállnak meg. Városi ember nem is sejti, hogy egy ilyen külsőleg tekintve csupán helyi jelentőségűnek gondod vidéki ünnepben mennyi erő, milyen országos vonatkozásban is f.gye emremélió áldozi.o ság, menynyi magyaros szépség jut kifejezésre. Nagykálló református asszonyai egymással versenyre kelve hoztak áldozatot az ünnepéfyt követő hatalmas bankét érdekében és az ötszázteritékes dus banketten szükséges anyagokat önként aján ották f;i az ünnepélyre dr. Keéky Istvánné, Petry Mihaiyné és Kálmán Sándorné állottak élén a ielkes asszonytábornak. Vasárnap délelőtt ott állott a virágos harang a torony tövébenA nagykálfói tűzoltóságnak és a daiegy:etnek, a nagykállói pol vári dalárdának, Szabofcsvármegye legrégibb da'os egyesüfetének zászlaját látjuk. Magyar ruhás fányok állanak az uj harang körül. Felvonul a ref. felkészi kar élén Baltazár püspökkel. Te benned bíztunk... hangzik a szárnya'ó ének azon a helyen, ahof sokszor vegyült lelket égető fájással a könnv, magyarok könnye a zsoltár szavába. Szabó Lajos esperes áldása a sziv virágait hinti az uj harangra, a dalárda pedig egy daft énekel, amelyre figyelve hallgat mindenki, a dal testveriségrőf, békéről, megbocsátásról beszél. Jó volna, ha közel s ;'távofban meghallgatták volna. Az ősi kallói várnái. Egy bájos, szőke leányka, Turi Piroska szavai szépséges költeményt, a református nők nevében Petry Miháíyné, Keéky Istvánné, Kálmán Sándorné, a leányok nevében hat nagykállói lány koszor it helyez a harangra. — Mig a ' harangokat elhelyezik, BaP tazár püspök és az ünnepre érkező vendégek az ősi nagykállói végvár romjait tekintik meg, aho

1 a kiváló historikus, Görömbey Péter .'elkész tart rendkívül érdekes előadást arról a harcos időről, ameíyrőf a vár előtt nemrégen tei fedezett farkasvermek tanúskodnakNem uj ösvényeket kfiU taposni. Megkondul az uj harang, a hatalmas templomban alig kapunk helyet, szorongásig telve van. A felzengő z:£>Itár ereje megremegtet, magával ragad. A kórusról, mint a szabolcsi föld büszke szépségű hajtásai, magyar ruhás leányok sora fényesedik ránk. Papok, előkelő egyházi férfiak ülnek sürü sorokban és éneklik a zsoltárt: Szeníe'd meg igyekezetünk, Lelkesítsd gyülekezetünk... Itt látjuk Kállay Tibort, volt pénzügyminisztert, képviselőt, dr. Kállay Miklós főispánt, Mikecz István alispánt, Nánássy, Szabó Zoltán képviselőket, a környék földbirtokos 'társadalmának, a járási és községi tisztikarok képviselőit: Kofozsvári Kiss László debrecen ileíkész nemes szépségű imá;a után Baltazár Dezső püspök impozáns alakja néz ránk a szószékről, Mély csendbe zendüfnek gazdagon világosító, magyaros pompájú igéi, amelyeket Ézsaiás próféciái alapján a magyar éfet gyökereit érintő kérdésekről mond: Az igazság csak azoknak kemény és kellemetlen, akik a Sötét lelkiismeretnek lefüggönyözött szobájából, félszemmel lesik — mondja, — de akik lelkiisme.etük bátor szavára kimennek a szabad levegőre, a fénybe, és a sas szemévei nézik, látják, milyen gyönyörű az igazság, mint amilyen imádandó az Isten, aki megadja az igazság szolgálatának kiváltságát.