Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

2 JHÍYÍKYIDÉK. 1926. szeptember 1. Homok. Sóstó, augusztus 30Hetek óta, imióta itt vagyok, ébren alszik lelkemben a homok. Belészoródik az életembe, beléporzódik az álmaimba, — kisért, de nem ijesztget. Ma reggel gyerekcsapat lépegetett ki az erdőből a napsütésbePárosával lendülő lábak vertek felillanó, apró porfelhőket, kiabáló, édes gyermekének töredékei — elszórt magvak — szaladgáltak a levegőben és beléhullott a hallgató lelkekbe az »áldott legyen minden egyes göröngye«... Ti áldott gyermekhangok, itt »ahof zengőbbek a da!ok«, papírt adtatok a gondolataim aláA göröngy; — itt nem göröngy, hanem áldott humuszos homokEz nem vet rögöket, nem ákaszkodik "belé, régen volt jó urak példájára a küllőbe. Mégis vendéget maraszt. Pedig csak lágyan odasimul a keréktalphoz, csak beleporozódik a kocsiderékba, rászál

1 a vándor sarujára és csendesen beleereszkedik a lelkekbe. Szálló szellők, repülő viharok lefújják a járókelőkről, de a homok lehefet, az enyhén simuló, nem harcoló homok fátyol- Nem a felejtés, az emlékezés fátyola. Ásó-, kapa-, eke áldott jutalmazója, áldott Nyírség! Amelyhez megpihenni mindég visszatérünk. És amikor belőíe soha kigyökerezni nem tudó felkünk újra belétemetkezik, itt áll előttünk a Nyírségnek nagy rajongója, örök szerelmese Jósa András, aki életében éppen ugy eggyé vált vele, mint haló poraiban. "Aki messzire hallott szavú szószólója volt akkor a Nyírségnek, mikor még a propaganda szó fogalma nem mént át a köztudatba. Aki értizedekkei előbb, akkor még megmosolyogva, meg nem értetlen fürkészte a Nyírség titkait. Aki ujjain át látó két kezével kaparta ki letűnt századok és évezredek ölébőf a nyírségi homok kuíturkincseit. És feje felé emelve dokumentálta belé a nagyvilágba, hogy itt a »keiet« homokbuckáin már akkor toífasodott a kuítura, amely akkor a »nyugaton« még a tojás héjját sem vágta keresztül- Az a kultura, melyet az akkor még műveletien »müve_'t« nyugat magának jogtalanul sajátít ki. Az ő emlékéhez szólnak a Nyírség

1 áitaía felkapart őshalmai, ezek a csendes kis Vezuvok, amelyeknek titkát az ő korát, megelőző ereje robbantotta ki a tudósvilág elé. f A Nyírséghez való szent rajongásában ő hirdette, hogy ez a föld mindég bőségszaru volt, s amikor a dúslakodó Nagyalföld éhínséggel ábrándította ki a benne bízókat, a Nyírség mentette meg feleslegével" éhenhalódó alföldi véreit. Az ő egészségügyi politikája é'.ve adta vissza ezreit a Nyírség veszendő ember palántáinak. Az ő eszméje volt a Nyírséget élő szimbolumokkaf, nyírfa csemetékkel tefeültetni, hogy az idehozott ázsiai rokon az akác, összeölelközhessen vendéglátójával az innen gyökerezett nyirfaíombokkal. (Tisztelet és becsü.'et Czóbei Minkának a költőnek, aki verseinek, gyöngyfüzérét nyirfalombok alá akgatta.) A Nyírség szentimentalizmustó

1 mentes poétája volt Jósa András, nemes élete folyása a Nyírséget dicsőítő apotheosis. " Ez a hálás homok áldoz xs Jósa András emJekének. Három éíő szobrot emelt emlékeztetőnek —három élő nyírfát. Az egyik ott lombosodik a Desseffy-tér kertjében, a Jósa András két" öreg kezétől peldaadásnak ültetve. A másik kettő sírjának egyszerű tölgyfakeresztje töveben haló porától növekedik, onnan tufrói állandó üzenetnek a nyírségi égboltozat felé... Ott eredt meg fe-'ette az áldott homokágyban, amely Bessenyeieket, Irányiakat, Kállayakat, Benczúrokat. Korányiakat, államférfiakat, költőt, művészt, feltalálót, tudóst küldött ki magából a nagy porondra. Ez a homok, amely nem tűrte a végieteket, mely önmagát elsimító mivoltában mindig egyetértésben tudta tartani a rajta é:ő embertársadaimaf. Az egészséges gondolatok önmagát szellőztető talaja, amelyet átjár a hafadás üde levegője, de struktúráját megbomlasztani nem tudja. Befogadja az ég vizét, de ha tócsa képződik rajta, beszívja mély rétegeibe, nehogy posvány fertőződjék rajta. Ez az áldott talaj, ahova átlehet ültetni, de ahonnan átültetődni nem lehet- Amelynek homokjára ha távol lévén tőle újra rálépünk, uj erőre kapunk és ugy érezzük, fehér hótakarót taposunk— Áldott Nyírség újra búcsúzva, sóhajtva köszöntlek. Amíg itt Tenéked emlékezem, itt játszik mellettem a homokban kisleányom- Aki először látta ezt a homokot. Aki már érzi fezt a homokot. Kaparja, gyüiti, halomba hordja — mint uzsorás a kincseivel nem tud betelni vele. Halmozd csak kis lányom Te is, gyűjts egy tarisznyára vaiótAnnak akinek gyűjtőd talán sokára, talán nem sokára, az örök vándorúton lesz majd pehelynél puhább édes fejealja. V. J. J. „Sápadt arcunkra rózsába! lehelt a sóstói erdő" Isten veled Szeréna-lak ... Nyaraló nyíregyházi gyermekek búcsúja a sóstói erdőtől. Nyíregyháza, augusztus 30- — A Nyirvidék tudósítójátólJön a sivár valóság és könyörtelenül véget vet a legszebb illúzióknak, a legszínesebb álmodnakA sóstói nyaralás tündéri szép napjai után valóságra ébredtek azok a gyermekek is, akiknek a Leányegylet szerzett soha nem feledhető boldog nyarat azzal, hogy a Szeréna-lakban üdítő, pihentető, szórakoztató nyaralást biztosított számukra. Jóságos kezek vetették puha ágyukat, korán reggel a rigó füttye, a fülemüle dala mellett mon dották imádságukat, amikor, is áldott lelkű felügyelőnőjük, Eördögh Klára imára kulcsolta kezüket. Játék, mese, séta, frissítő, boldog időtöltést adó foglalkozások mellett szinte álomországnak tünt fel a sóstói Szeréna-lak, tizenhat sápadt, gyenge nyíregyházi gyermeknek- És most véget ért a nyár szép mesemondása. Elérkezett a búcsúzás "szomorú napja. A Szeréna lakot virágok ékesítették ezen a napon, de ezek a virágok már őszirózsák, krizanténumok, áz elmúlás könnyes szirmú virágai. Hát bizony könyes volt az egész bucsuünnep. A gyermekek minduntalan könyekre fakadva fogták körül a jó K'ára nénit, aki szintén megsiratta a kedves gyermekek elmúló társaságát. A bucsuünnepen muzsika is volt- Propper Ede jött ki zeneszerszámával. Nem hivta senki, a Nyirvidékben ofyasta, hogy vasárnap délután bucsuünnep lesz a Szeréna-lakban. Jó szivvel sietett ki, hogy kedvessé tegye az ünnepet s egész délután szólt a modern grajnmofon zenéje. Propper a gyermekek igaz szivü barátja, aki feláldozza délutánját minden ellenszolgáltatás nélkül, hogy boldogítsa a gyermekszíveket." Elgondoltuk: ha mindenki aránylag csak a negyedrészét hozná meg ennek az áldozatnak: milyen boldogok lennének a szegény, szenvedő gyermekek- Megjelent az ünnepségen Sexty Judith, a Jótékony Nőegylet alelnöke, Kéglv Szeréna, a gyermekvilág örzőangyali jóságú patronája, a nyomornak, szegénységnek látója és segítője* ott volt Kovács Andrásné, Kovács Böske és Ica, akik a nyaraltatási akciót áldozatos szivvel támogatták és példátadó jótékonysággal segitet ték a Leányegyíetet a nemes cél elrésében. A Szeréna-lak udvarán körbe á'.ltak a gyermekek- Elmondották a Hiszekegyet áhítatos imaszóval, aztán egy intelligens, kedves jó fiu, Eördögh Béla állott efő és talpraesett beszédben adott kifejezést a tizenhat nyaraló gyermek hálás köszönetének. Mi fáj a kis magyarok szivének? Kedves Vendégeink! 16 magyar gyermek nevében hálatelt szivvel állok itten — mondotta — hogy megköszönjem a nyíregyházi Leányegyletnek 6 heti nyaraltatásunkaí. — Gondoztak, neveltek, szerettek minket itten. Sápadt arcunkra rózsákat lehelt a sóstói erdő és a gondos nevelés, nemesibbé tette lelkünket. Szépm gyarapodtunk testben és lélekben, de még sem volt teljes a mi boldogságunk, mert tudjuk azt, hogy több mi-lió magyar testvérünk rabságban szenved. Ez fáj a mi kis szivünknek is. Nemeslelkü nyíregyházi lányok amikor még egyszer megköszönjük jóságtokat, hálánkat csak ugy tudhatjuk leróni, hogy megígérjük nektek továbbra is minden reggeli és esti imánkban kérni fogjuk a magyarok Istenét, adja nekünk vissza szép Magyarországunkat. Isten vei;k Szeréna-lak. Eördögh Béla beszéde után Droppa Annus egy bájos szőke leányka lelkes átérzéssel szavalja A mi határunk c- irredenta költeményt, utána felhangzik a bus dal, a szomorú bucsuének: Isten ve'-ed Szeréna-lak örökre... Meg-megcsukló hangon énekeinek a gyermekek. Évekkel ezelőtt egy missziósnővér nyaralt itt fővárosi gyerekekke!, akkor keltkezett a bucsuének elégikus dallama és szövegeA bucsudal után egy helves kis legény, Zsitnyár József lép elé és a Térkép előtt c- szépséges irredenta költeményt szavalja el okosan, (6 hangsúllyal. Utána a Leányegylet Árvája Szálai János szaval. Ez a fiu teljesen árva. A kórházban hali meg ismeretlen nevü édesanyja és örökre homályban maradt a kisfiú neve- Kégly Szeréna vette gondozásába és a Leányegylet neveke, iskoláztatta. Barzó Irén eliöknö lép elő és nemes szivének igaz átérzésével mond köszönetet mindazoknak, akik a LeányEgyfet segítségére voltak a gyermeknyaraltatási akcióban. Külön köszöneler mond Eördögh Klárának^ a gyermekek szerető szivü barátjának, gondozójának, Major Jánosnak és feleségének, akik áldott jósággal viselték gondját a gyermekhadnak. Kirtyán Lili szép' fehér szekfü csokrot ad át Klára néninek, majd a Himnusz hangzik fel, aztán uzsonnára mennek a gyermekek. Nagyon jó uzsonna van, torták, gyümölcsök a kakaó meílé, de alig, hogy hozzányúlnak. A bucsu fájdalma szorongatja a kis sziveketMég egyszer körbe fogódznak, de a játék is kényszeredetten megy. Aztán a játéknak is vége, itt is, ott is sírás, könnyes búcsúzkodás és üres a fészek, üres a Szerénalak- Megtette kötelességét erre a nyárra. Igaz szerettő! áthatott leányok, élükön Barzó Irén és Kuzaila Rucival fáradságot nem "ismerve, nyári vakációt szórakozási időt feláldozva állottak a nyaraltatási akció élére. A leányjellem legszebb •ékessége, a cselekvő jóság, az áldotos szeretet erénye éke«i i nevük t és tizenhat gyermek áldó gondolása kiséri minden lépésüket. Diadal Mozgó Szeptember l én és 2-án, szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órakor New-York szépe I Társadaldi színjáték 5 felvonásban, i Főszereplő: Elaine Hammerstein. Alaska leánya Alaskai történet 5 felvonásban. Főszerepben: Viola Dó na. JÖN JÖN Harry Piell JON HARRY PIEl legújabb filmje: A Itt bió a Dkdtlba Sxerdán bemutató előadás a Bzioházban Turcsy Jolán, Szigethy Annus, Koppány Erzsi, Solti Rezső, Jávor Antal, Endrődy Antal felléptével: Királyné rózsája