Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-11 / 180. szám

1926. augusztus 11. JSÍYÍRSnOÉK bel az Erzsébet-kórházban várja felépülését vagy halálát. PramPlák Ferenc 15 éves kemecsei fiu, szóváltásba keveredett Here András hasonló korú fiúval. A zajra oda sietett Here 17 éves Antal bátyja, ki megpróbálta a cívakodókat lecsendesíteni. Ez sikerült is neki, ellenben, P. Nagy András 14 éves suhanc eddig még ki nem derített okból kést rántott és azt orvul a békéltető Here Antal hasába szúrta oly erővel, hogy életveszélyes sebet ejtett az áldozaton. Azonnal beszámították az «Erzsébet»-kórházba, hol eJet-halál közt lebeg. A merénylő suhancot a kemecsej csendőrőrs őrizetbe vette. Vasvári Pál centennáriumának ünneplése Tiszabüdön. (A Nyirvidék tudósítójától.) Vasvári Pál születése napján, juMus 14 én Tiszabüdön a lalu ünnepi csendjében megható módon áldoztak a tiszabüdiek és Vasvárinak a környékben — Tiszapolgáron és Debrecenben — élő távolabbi rokonai a község nagy szülöttje emlékének. A középületeken nemzetiszínű zászlók hirdették a község ünnepét. A g. kath. templomban Lázár Béla helybeli lelkész, szentszéki tanácsos ünnepi gyászmisét mondott. Dr. Bodnár Béla vértesi g. kath. lelkész magasan szárnyaló, hazafias érzéstől áthatott szentbeszéd keretében emlékezett meg Vaisváriról. A templomból a jelenvoltak a lelkész-lakáshoz mentek át, ahol a Vasvári rokonságához tartozók élövirágból font koszorút helyeztek el Vasvári szülőházán. Majd Lázár Béla szentszéki tanácsos magyaros vendégszeretettel ebédet adott Vasvári megjelent rokonai tiszteletére. Az ebédnél Lázár Béla és Kende Miklós községi főjegyző szép hazafias szavakkal áldoztak Vasvári emlékének és köszöntötték Vasvári jelenvolt rokonait, kiknek részéről Lengyel Endre káptalani gazd. főintéző, 'tiszapolgári lakos mondott köszönetet. Egyébként közöljük, hogy az országos centennáriumi ünnepségek ősszel fognak lezajlani az országos végrehajtóbizottság közlése szerint, amikor Tiszabüdön is lesz nagyobbszabásu községi ünnepély, melyhez most folynak az előkészületek és amelynek jelentőségét emelni fogja az ereklyeként megszerzett és Tiszabüd község elóljátósága által órzött emléktáblának nyilvános leleplezése. Egy féllábú nyíregyházi rokkant mindössze százezer korona havi járulékot kap. Az oroszok amputálták le a féllábát. — Italmérési engedélye van, de nincs sátorponyvája. — A tehetős nyíregyháziakat kéri, segítsék hozzá a ponyva megszerzéséhez. dig, de 1923. óta elkorhadt,. ugy, hogy a féllábú rokkant most nem tud árusítani. Ha kimegy, hiába /megy, mert nincs sátra, ha nem megy ki, megbüntetik. Mit tegyenKétségbeesésében a jó emberek jó szivére gondol. Vájjon csalódhatik e szabad-e csalódnia a tehetősek jó szivében. Franciaországban bizonyára nem is csalódna- Hát itt, Nyíregyházán ? Nem tudjuk elhinni, hogy itt ne akadnának emberek, akik némi pénzzel (legjobb volna, ha varaki visefetes ponyvát adna a hősnek, aki féllábát vesztette érértünk) hozzájárul a ponyva beszer zéséhez. Nem nagy ponyváról' van szó. Mindössze annyi lápméterről,amennyi 1 millió 600.000 koronából kitelik. Lapunk szerkesztősége szives készséggef, hazafiúi kötelességtudássaf áll a rokkant mellé és kér az ő nevében. Ez a kérés valóban nem szégyen, sokkal inkáUD az, ha nem hallgatjuk meg. A rokkant árus ponyvájára szánt adományokat szerkesztőségnük továbbítja. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) — Egy féllábú rokkant jelent meg szerkesztőségünkben. Még 1914-ben történt Lemberg környékén, hogy roham közben srapnellövést kapottA mély seb mérgesedni kezdett. — Lemberg az oroszoké lett és őt isi orosz orvosok vették kezelés alá. — Nincs semmi panasza ellenük* egyik lábát le kellett amputálni. Ezt a műtétet jól csinálták. A fogságból kiszabadult és féllábávaí 75 szazaiékos rokkantnak minősítették. — Utóbb egy szigorú miniszteri rendelet alapján uj felülvizsgáfatra ment, ahoí már csak 50 százalékos rokkantságot állapítottak meg. így a családos féllábú rokkant százezer korona havi járulékot kap, am itermészetesen még kenyérre sem elég. Nem lenne baj talán ez sem, mert a íféllábu lembergi hős italmérési engedélyt kapott a heti és az országos lóvásárokra. Ezeken a vásárokon 1923 óta árusit, most aztán nagy baj történt. A rokkant vásár? italmérése sátorban van, ennek a sátornak a teteje gyékény voft edDiadal Woigé Augusztus 11 én és 12-én, szerdán és csötörtökön 5, 7 és 9 órakor Űrök csend hazája Scott kapitány halálos utazása a déli sarkvidéken 7 felvonásban. Férjek és udvarlók Tanulságos vígjáték haladó és megállapodott házasok számára 7 felvonásban. — Főszereplők: Florence Vidor, Lewis Stone, Lew Cody. Kert Mozgó Augusztus 11 én és 12-én, szerdán és csütörtökön 9 órai kezdettel Örök csend hazája és Férjek és udvarlók Állandóan katonazene! Kedvezőtlen idő esetén az elíadás a színházban lesz megtartva. f Miről beszélgetnek a nyaraló nyíregyháziak ? Egy nyíregyházi triumvirátus. — Otthoni kérdések. A „Nyirvidék" egy hire. — Mohács évfordulójá. Egy püspöki körlevél. igy nem is látunk meg. Otthon nincs időnk se rá. Szerénytelen voínék, hogyha a mi megállapításainknak különösebb jelentőséget tulajdonítanék, különösen, ha egyikmásik beszélgetésünket szükségesnek tartanám szélesebb körben ismertetni. Senkisem hatafmazott fef, hogy ezeknek a pour-parlék-nak anyagát feldolgozzam. (Pedig talán nem ártana a »Bo lógató Bá-' Iint«-ok városában egy kis eleven vitát provokálni néhány közérdekű' kérdésről) Egy napról mégis megemlékezem. Mind a hárman kegyetlen kri tikusai vagyunk a sajtónak, különösen a szivünkhöz legközelebb állónak (talán mert szeretjük és $ legjobbnak szeretnők), de itt, a nyaralóhelyen is, napról-napra türelmetlenül várjuk a »Nyirvidék«-et A reggeli postával jön. Mindig a tegnapelőtti. Persze mindennap átböngésszük az efsőtőf az utolsó szaváig. Egy reggel az újsághírek között egy rövid közleményt találtunk, amely arróf emlékezik meg, hogy 1526-ban, most négyszáz esztendeje ezen a napon indult el II- Lajos király serege Mohács feléA kis cikk felsorolja azokat a Duna menti községeket ,amelyeken a magyar király serege áthaíadt, mig Szolimánnaf szembe nem került. Ez a kis hirecske a szivünkre talált. — Mélyen hatott reánk. Magunk elé idéztük a viharba induló daliák sorát. És a mohácsi temető felé induló sereg kívülről látása valahogyan közelebb hozta leikünkhöz az egész katasztrófa komor képét, Balaton, augusztusMegbékitően szép nyári napok után kíméletlenül hűvös idő vanA napsugár mindörökre bucsut mondott és vele együtt eltűnt a nyári lombok megejtő misztériuma. A nyaraló virághímes park ja is didereg az esős szélben, a társalgóban szinte a fűtést kívánjuk. Hárman vagyunk nyíregyháziak. Körülöttünk szinte tragikusan nyomott a hangulat. Nincs szomorúbb ember a nyaralónál, amikor, váratlanul" huzamosabb rossz idő ront rá. Bennünket messze sjkerül az unalom. Napokon át jóizü beszélgetésben mefegszünk. Csodálatos, hogy távol, a robotolás városától, a kenyérüzés rohanásától, a) semmittevésre szánt órákban, milyen intenziven fogja meg a lelkünk az otthonra vonatkozó problémákat. A városbóí az »áIdott raagánosság« után vágyódtunk Csokonai Rousseau-i lelkének áhjtatával s most itt, a hűs magánossággaí kínáló völgyek, ligetek, erdők közelé.ben mint egy nagy városnak a távolból csillanó lámpasorai, a civilizáció, a kultura^kérdései intenek felénk. így van ,hogy Nyíregyházáról efmenekedve, három nyíregyházi mégis csak Nyíregyházáról beszél. Olyan meglepő kérdések villannak elénk, amelyek otthon a részletek mindennapiságában vesznek el. Gazdasági, erkölcsi, kulturális vonatkozások, és — last non Ieast — politikai kérdések is. ÉFdekes összefüggéseket látunk egyes jelenségek között, olyanokat, amelyekre otthon soha nem gondolunk, emberi és nemzeti fájdalom tartalmát. Ezen a fátyofozottan szomorú nyári napon Mohácsról beszélgettünk. Egy fővárosi társunk, egy nagy lap neves régi munkatársa vitte a szót. Széleskörű történeti ismeretei, tisztult szociális és szenvedélyesen magyar érzése, amelynek izzásában leolvadt a kérdéseknek min den egyéni, pártpolitikai, felekezeti ráadottsága, filozófiai gondolkodásának mélysége és nemes idealizmusa imponáló erővel hatottak ránk »ÖrömmeI látom, — mondotta; hogy az önök fapja helyt ad a mohácsi vész évfordulóját olyan alapossággal előkészi tő-bizottság sajtóközleményeinek ,amelyek a nagy nemzeti katasztrófa tanulságainak tudatosítására törekszenek. Sajnos Moháccsal is ugy vagyunk, mint sok más iskolai szerzeményünkkel : egy csomó adattudás maradt meg róla. Ismerjük a történések kivülrőf nézett több mozzanatait, ismerünk néhány százszor ismételt nevet, általánosságot, amelyekben nincs élet, amelyekből nem süt felénk a vér forrósága, a szégyen pírja, vagy a büszkeség tüze. Az elemi iskolától kezdve újra és újra megismétlődnek az emlékképek, mindig az, hogy Szolimán jött, az ország nem volt készen, a főurak és a köznemesek pártoskodtak, aj kincstár üres volt, II. Lajos kis serege Tomory vezérlete alatt összecsapott a törökkel, szétszóródott, II. Lajos a Csele-patakba fu't. — Egy-egy invenciózus, müvészpedagógus tanár meglátatta ezek mögött az életet, az erkölcsi válságokat, az efiszonyitó bűnöket és a testvértelenül' lobogó lángokat ,a hazafiúi erény fellobbanásaít. De hány ilyer, apostol tanító él és hat ? £s hány tanító lehetett objektív akkor, amikor a történetírás sem lehetett az, mert a magyar mutt felidézésével a Habsburgok alatt ugyancsak csinján és tapintatosan ,opportunusan kellett bánni .Hát a felekezeti szempontok hinárja ? Sok ,nagyon sok fájón tragikus következményekre vezetőn mellőzött momentumrá tudnék rámutatni az 1505. országgyűlés határozatától kezdve, amely hazaárulónak nyilvánít mindenkit ,aki idegen trónkövetelőt támogat, a hadi célokra szánt és Mária királyné környezete, továbbá a főurak áltaí' "ellopott egy1" házi kincsekig ,11. Lajos problematikus haláláig. Önzés, kapzsiság, rettentő példáira kellene rámutatnunk, de életet villantó tényeket sorolhatunk fel a hősi önfeláldozás terén is. A nemzet disze, virága hervadt halálba a mohácsi síkon — és megindul a nagy katasztrófa amefy nem Világostóf Trianonig, hanem Mohácstól Trianonig érik, fokozódik, motiválódik. Nagymagyarország azon a virágvasárnapon alélt el, amelyen utolsó nagy nemzed kiráíya, Mátyás meghaltFeltámaszthattuk, örök életre hívhattuk volna nem egyszer, nem voft tisztánlátásunk ,nem volt erőnk, hogy megtegyük. Egy átok súlya alatt sorvadozott az esz, az erő, az akarat, amint azt a Szózat költője is jóf látta. A független magyar lét áfma édes és fájdalmas álom maradt. És ezt ma sem tudjuk bevallani. Ma sem tudunk máfcok, mint csak magyarok, magyar testvérek Ienni.« Ezeket mondotta a mi emberünk és igazat adtunk neki. Ma különben is pesszimista magyarok voltunkOlvastunk egy püspöki körlevelet a Himnuszról, a Himnusz templomban való énekléséről. Ez a körlevét megállapítja, hogy a Himnuszt csak nemzeti ünnepek végén énekelhetik a templomban. Felvidéki erdélyi magyar testvéreink a Himnusz-pe-