Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-18 / 186. szám

10 1926. augusztus 18. Puskapor. 'Már elmúlt a rémület, kétség beesés és fej veszett menekülés láza, me[y a csepeli robbanás után hatalmába kerítette nemcsak a főváros és környéke, hanem az egész ország lakosságát. Már csillapultak a kedélyek, a katasztrófa környékén visszamerészkedtek az emberek a házaikba és miután a hivatalos vizsgálat megállapította, hogy haláleset nincs s az egyébként nagyszámú áfdozatok többé-kevésbé mind könnyebb természetű sebet kaptak, az elharapózott rémhírek után most megkönnyebbülve adunk hátát az Istennek. Óriási tömegű puskapor . robbant föf, körülbelül 20—30 tonna, melynek hihetetlenül hatalmas explozióját még a messzi "környéken is látták es hallották- £s ez a borzalmas detonáció még sem követelt emberáldozatot. Hiába kutatott a mentők és tűzoltók telkes és bátor csapata a halottak után, még a robbantáshoz legközefebb álló őrszemek is csak igen jelentéktelen sebesülést szenvedtek. Érdekes egy pillantást vetni a íegutóbbi időkben az egész világon előforduló robbanásokra, melyek Amerikában, Csehországban, Svédországban, Romániában, jártak súlyosabb következményekkel. Azt fogjuk látni, hogy mindenütt, ahol bűnös kezek munkája irányította vagy idézte elő a katasztrófát, hatafmas emberáldozatot követeit a detonáció, mert bizonyos cél irányította, de ahol a véletlen vagy a természetes következmények folytán robbant a puskapor, oit többnyire elmaradt az emberáldozat és könnyebb természetű sebesüléseken kivül, alig okozott kárt a lakosság életében. A cse-rjerü robbanással kapcsolatban is fölmerültek mindjárt az első pillanatban olyan feltevések, hogy a " katasztrófát bűnös merénylet okozta; de a vizsgálat megállapítása szerint, ez a feltevés nem bizonyult valónak. " Csodálatosképen, mintha gondolkodó lény lett volna az a hatafmas mennyiségű puskapor, mefy a levegőbe vetette óriási robbanással riasztó tüzét és megkímélte az emberéletet, holott a közelben fekvő gyárak, kórházak, munkástelepek zsúfolva voltak emberekkel, akiknek az ijedtségen kivül nem esett más bajuk. Mintha a puskapor megelégelte volna azokat a szörnyű gyilkolásokat, melyeket felhasználásával a háborúk,. forradalmak és merényletek előidézői'/ elkövettek "'s mintha bizonyítani akarta volna ezzel a vérnélküli robbanással, hogy: nézzétek, én csak a bűnös emberek kezében vagyok veszedelmes. A puskapor tehát megszólalt, de a robbanó, hatafmas hangján kivül, beszédet is intézett az emberiséghez és olyan szemléltető és logikus magyarázatot nyújtott, melfyel kétségtelenül bebizonyította, ártatlansága mellett, az emberiség bűnösségét. A puskapor föfrobbant és nem követelt áldozatot A puskaport! fölrobbantották és embertestvérek huflahegyei meredeztek az ég felé. A különbség óriási. Es ebből a különbségbőr megtanulhatja mindenki, akit a lét problémája érdekel, hogy az emberi élet veszedelmekkel van ugyan teli, de ezeketa veszedelmeket feginkább az emberek idézik elő, hogy kapzsiságukbamf' vagy áfjas bosszuVágyukban hódolhassanak emberi szenvedélyeiknek. A legnagyobb vérontások, a háború és forradalmak leghatalmasabb tényezője a puskapor bizonyította be most mindnyájunk •előtt., hogy erejét mindenkor barnös célokra használják fel azok az emberek, akik a vérontások után aztán a felelősséget szeretnék magára a puskaporra áthárítani. A puskapor azonban bebizonyította ártatlanságát, de egyben vádiratot intézett az emberiség ellen és figyelmezteti őket arra, hogy éppen ideje volna abba hagyni minden olyan ellenségeskedést, mefy földúlja az országok és nemzetek eredményes munkára törekvő békességét. Es a puskapornaák ebben az esetben igaza van. Egymillió katasztrális hold szikes területet akar a kormány termőképessé tenni. A szikes talajok javítására irányuló előtanulmányokat megkezdték. —, Szabolcsban Dr. Strömpl Gusztáv geologus és Dr. Boross Adám botanikus végzik a szikes talajok tanulmányozását. fA _í<Nyirvidék» tudósítójától-") Csonkamagyarország gazdasági életében nagyfontosságú munka indult meg mintegy két hónappaf ezelőtt a földmivelésügyi minisztérium kezdeményezésére. A minisztérium állandó központi 'talajjavító bizottsága programmjába vette a Nagy Alföld szikes területeinek ta nulmányozását s ennek révén megállapítja azokat a módozatokat, melyek mellett több mint egy millió katasztrális holdnyi szikes területet ismét 'termőképessé _ fehet tenni, ami nemzetgazdasági szempontból felbecsülhetetlen kincset jelent az egész ország számára. Az ország szikes területének a legnagyobb része a Duna—Tisza közére esik, nálunk Szabolcsban még eléggé kedvező e tekintetben a helyzet, azonban a szikesedési 'folyamat már itt »; megindult azokon a helyeken, áShof három-négy évtizeddel ezelőtt még viz állott. A szikes talajok tanulmányozása tervszerűen történik. Az Alföld nyolc körzetre van felosztva s mindenik körzetben egy-egy gaologus' vagy kémikus és egy botanikus vég zi a talaj és növény vizsgálatot., mert a szikesedési folyamatnak legbiztosabb árulója a növényzet. Egy ilyen körzetbe tartozik a Nyírség, Tiszahát és a Bodrogköz. lEnnek a körzetnek a tanulmányozását a jelenleg már városunkban időző dr. Strömpl Gábor geologus és dr. Boross Ádám botanikus végzik, akik október közepéig maradnak a megyében. Először a Tiszahátat fogják tanulmányozni, nehogy az őszi eső megakadályozza munkájokbah, a Nyírség tanulmányozása későbbb is jehető lesz, még abban az esetben is, ha az esőzés < megindulna. Nem is "kell 'hangsúlyoznunk gazdáink előtt, hogy e nagyjelentőségű munkában legyenek mindenben é kutatók segítségére, jnert jól tudjuk, hogy értékelni tudják ők ÍJ a. talajjavítás nagy nemzeti £S magángazdasági fontosságát. Alkalmunk nyiiott beszélgetést folytatni a körünkben időző két tudóssal, akik rámutattak arra, hogy a vizszabályozások következté ben lecsapolt területek termőföldje évről-évre romlik s három-négy évtized elmultával míidenütt megjelenik a szik. Ez a folyamat egyre tart s a szikes terület évről-évre (növekszik s ha kellő időben nem történne megfelelő elhárító gondoskodás, ugy egyenesen nemzeti katasztrófa következne be. A szikes területeknek termőképes talajjá való megjavítása különféle formában történik. Más és más helyen levő szikes talajnak a megjavítása is más és más. Nem lehet tehát egységes, általános szabályt alkotni a talajjavításra. Ezért kell kiilön-kü'ön vizsgálat tárgyává tenni a különböző vidékek szikes talaját, hogy azután mintán vidék számára biztos tanácsot lehessen adni a talajjavítás céljaira. Az országosan megindított munkával az ősz folyamán mindenütt készen lesznek s a vizsg'álat eredményét laboratóriumokban feldolgozzák s a tavaszra már teljesen biztos felvi'ágositásokat tudnak nyújtani a gazdaközönségnek. Ha valaki szikes talaját meg akarja javítani, ugy nem keli mást tennie, mint bejelentenie, hogy földje hol van, vagy esetleg beküld egy kis földszelvényt szikes fafajából s a ra{ta levő növényzetből pár szálat s a talajjavító bizottság a már leszűrt megállapítások felhasználásával gzonnaf 'félvilástositássaf tud szolgálni, hogy milyen trágyát kell használni, hogy a szikes talaj ismét termőképessé váljékA Szabolcsban működő bizottságnak időnként végzett munkálatairól a legnagyobb készséggel "be fogunk számolni s azt ' hisszük, hogy gazdáink szívesen fogják fogadni a bizottságtól nyert felvilágosításokat. Sógorok volnának, vagy mi. A doíog ugy történt, hogy Jani bácsi, meg Feri bácsi beballagtak a hetipiacra- Jani bácsi malacot adott el, Feri bácsi mándlit vett. Régi pajtások voltak. Gyerekkorukban együtt szedtek madártojást, együtt nadrágofta ef őket a taujtói, amikor együtt" eltévesztették az iskolakaput és a rétre tévedtek ürgét önteni. Később sógorok lettek s együtt csatangolták végig becsülettel a fene komisz lengyel sarat, meg a többi pokolverte hegyet, vöfgyet. A tengersok közös baj melfetí azonban gyerekkoruk óta volt okuk, módjuk s alkafmuk naponként összekoccanni. Pedig a dér már meglepte a kemény koponyákat. Másnapra kelve mindég kibékültek, mondván: «Sógorok volnánk, vagy mi!» Déli harangszóra künn akartak lenni, hát jókor indultak. Útjuk a főutca felé vezetett, ahol" megálltak kisssé ellesni az aszfaltkészítés titkát, miután előzőleg néhány, pohár áldomással 'lemosták a piac porát. _ — Hm. így a Feri bácsi. — Ühüm, hagyja helyben a Jani — Aszfaf. Hosszú szünet utána. A munkások a gőzölgő pépet kenik. — Nono. — Uj aszfaf. -Az. Csönd. Más munkások szurokdarabokat törik s dobálják ? nagy katlanba. — Itt óvasszák. — Itt. — Amott kenik. — Simijják. — Igenyösre. — Síkosra. Ujabb csend. Feri bácsi körüfnézegeti az egymásra rakott, szabályos, hatszögletű szurokdaraboJcat. — Akkurátus. — Szögfetös. — Láccik, ho£y gyárbu gyütt(Ezt már nem tudja biztosan és kissé ráncolt szemmel pisfant Jani bácsira, aki rövid gondolkodás után külön véleményt jelent be, de a pisfogásáróf látszik, hogy ő se tudja biztosan.) — Nem gyárbu. — Nem-é? Hát? — Bányábu. — Hm. Bányábu? — Abbu. Kis csönd után tovább mennek. Hosszú ideig nem szól egyik seMár az országúton vannak, amikor megszólal Feri bácsi. — Ámbátor gyárbu. Csendes méreg önti ef Jani bábácsit, mert ő is egész uton ezen gondofkodott. — Pedighát bányábu. Nagyon hossszu csönd. Mindkettő maga elé nézve ballag. Egykét kilométerkő elmarad. Feri bácsi dühösen mondja s mindketten megállnak: __ — No má pedig gyárbu? — Ejnye má no, ha éccő mondom, hogy bányábu. Sokáig néznek egymásra. — Boton' kee. — Én-e? — Nem is a biró tehene. — Ne te ne. — A. Tisztára bofon'. Tavaly is mögvötte a kajfafülü malacot Peig montam. hogy ne vögye. Merhogy neköm nem teccöit a farkaMontam, hogy nyavafyás. Dee kee azérís mögvötte. Ez Jani bácsinak nagyon érzékeny oldala. A kajlafülü malac, amelyik megdöglött. — Oszt fő is fordut, fűzi tovább a szót Feri bácsi. Merhogy benne vót a fene. Előre montam. — Nem attu döglött mög. — Hát? Tán a dohos bortu? Ez másik, még érzékenyebb oldala Jani bácsinak. A legjobb bora megdohosodott harmadéve s véletlenül abbuf kínálta meg a plébános urat ,ami kor vendége volt egyszer. Rettentő mérges lett. Szó nélkül' felemelte a botját s végighaji folt Feri bácsi kalapján, amely lehuppant a földre, az pedig viszszavágott, hogy Jani bácsi szájából kiesett a pipa. De már másnap Feri bácsi átment a sógorhoz. — Haragszik még kee? — Nem olyan embör vagyok én. — Mer én se. — Sógorok vónánk. — Az. Együtt mentek be Fé egyházára ahof egy utcasarkon váratfanuul az aszfaítjavitásnak vo Itak szemtanúi. A régi aszfaltot törték fef s gyüjtötték hatomba. Egyikük_sem_akart odanézni, kikerülték, de" titokban mindkettő megtalálta az uj aszfalt csinálásának titkát. Délben hazafelé szótfanul mentek s egyszer csak megszólaf a Feri bácsi. — Botondok vagyunk mindaketten. — Az. — Nem gyárba csinájják— Nem. " — Nem is bányába. — Nem. — Réei aszfaftbu. — "Abbu, — Ebbe van a huncutság. — Ebbe. — No fám. — Ühüm. Békésen, megelégedetten, nyugodtan ballagtak. Sógorok volnának vagy mi, hogy fordijja föf a nemjó azt a zaszfaftot.