Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-27 / 167. szám

wS^ fli^fc —arrfB iHri HfTt JmKHlDEK 2 1926. julius 22. A földmiveiési beru­házás. Végrehajtásról 'esz szó ebben a cikkben, még pedig nem adóvégre­hajtásról, hanem egy örvendetes, nagy jelentőségű programm végre­hajtásáról, mefy a földmivelésügyi tárca részéről fog megtörténni, hogy Magyarország mezőgazdasá­gát uj lendületre serkentse. Negy­venkét és fél millió aranykorona az az összeg ,amelyet a multheti mi­nisztertanács megállapított azoknak a hatalmas feladatoknak megoldá­sára, amelyek az általános gazdasá­gi helyzet feljavítása során földmi­velésügyi kormányunkra hárulnak. Most Mayer János földmivelésügyi miniszter megállapította azt a sor­rendet ,amely szerint az egyesi konkrét célok számára igénybe vett beruházási hitelt felhasználtatni kí­vánja. A sorrendiség voltakép a pénzügyminiszter számára fontos, a pénz fokozatos folyósítása miatt. Főbb vonalakban nyilatkozol Mayer miniszter a programm vég­rehajtásáról és ebből örömmel vesz szük tudtul, hogy legelőbb az ár­mentesitésre utal ki tízmillió arany­koronát, mert az áradások és esőze­sek következtében felfakadt talajvi­zek termőterületeket tettek müvel­hetetlenné s ezeknek visszaadása a közgazdaságnak mindennél életbe­vágóbb már csak az ország társa­dalmának éfelmezése szempontjából is. Másodhelyen a mezőgazdasági szakoktatás, a tangazdaságok fel­szerelése az, mely a beruházási programmban erre a célra kon­templált összeghez jut. Harmadik helyen a háromezer falusi kislakás építése nyer befejezést, azonkívül olyan mezőgazdasági építtetők is nagyszámmal vannak, akik megfe­lelő árukölcsönt kapnak építési anyag beszerzésére. A falusi kis­Iakásépitő szövetkezet a legegészsé­gesebb, legolcsóbb és legalkalma­sabb építési anyaggal olaja meg a maga feladatát és pzért a tégla­gyárosok elégedetlenségének nincs meg a maga jogossága, hiszen en­nek a rendkívüli horderejű szo­ciális törekvésnek a célszerűségét kell szem előtt tartania, njelléktekin tetet azonban nem áldozhat egyet­len érdekeltség javára sem. Negy­venkét és félmillió aranykorona ha­talmas összeg. Nem annyi ugyan, ami képes volna egy agrár állam egész gazdasági programmját oly mértékű eredményekkei megtermé­kenyíteni, mintha valóban a föld­miveiési tárca egész igénye kielégí­tést nyerhetne. Ám a szűk állam­háztartási keretek, egész gazdasági életrendünk ös^ebbszorulása, va­lamint szegényes kis országunk te­herviseléséből folyó akadályok mind közre hatnak abban, hogy a koncepció számot vessen a jelen ál­lapot lehetőségeivel. Nagyobbal nem akarhatunk, mint amilyenre telik. De ebben van földmiveiési kormányunk érdeme, hogy az adott helyzetben legtöbbet produkál a tárca rendelkezésére álló tételekből, ugy hogy valóban erőteljes fejlő­désre és lendületre alapos remé­nyűnk van. Most már nem messzi tervezgetésekbe bocsájfkozunk, ha­nem a végrehajtásnál tartunk s ez a tény bizonysága annak, hogy mindent a maga idejében megold­va lépésre fel tudjuk építeni törté­nelmi hazánk veszteségeivel" beállott visszaesésből a jobb és szebb jövő szolid építményét, beleépítve e mű­be gazdasági kulturánk és társadal­mi problémáink legközelebbi feladatait. A földmiveiési miniszter cselekvő ereje és programmjának végrehajtásában mutatkozó lelkes sietsége elismerést vált ki a szak­körök és az országos közvélemény, minden rétegéből, amefy megelége­déssel látja őt a konkrét megold dások terén sikerrel működni. Nem kertvárossal, hanem bérpalotákkal kell megoldani a tisztviselők lakáskérdését. A kertváros létesítése még nagyobbá tenné Nyíregyháza amúgy ís terjengős területét és a közterhek súlyos nagyob­bodását eredményezné. — Vízvezeték, kövezet, közvilágítás, csatornázás a kertvárosban 4—5 embernek ugyanannyiba kerül, mint a bérpalotában lakó 150 embernek. (A «Nyirvidek» tudósítójától.) Megírtuk már több izben, hogy az Országos Földbirtokrendező Bí­róság a nyíregyházi házhelyet igénylő tisztviselőknek a régi vá­sárteret ítélte oda olyan feltétellel, hogy a házhely tényleg csak azok­nak utalandó ki, atík építési kész­ségük anyagi előfeltételeit hitelt ér­demlő módon igazolni tudják. Ez a föltétel úgyszólván illu­zóríussá tette a tisztviselőknek a megítélt házhelyhez való hozzáju­tását. A «Kansz« igyekezett a tisztviselőknek külföldi kölcsöní szerezni, ez azonban a mai viszo­nyok között £sak látszólag olyan egyszerű, mert ezidőszerint bár­mennyit is hallunk különböző kül­földi «tőkecsoportok» fantasztikus ajánlatairól effektív folyósítás még sehol sem történt. Addig te­hát, amig a külföld nem segíti meg a magyar tisztviselőket, szó sem lehet az oly égető lakáskérdés megoldásáról. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban munkatársunk illetékes helyen ér­deklődött a szőnyegen forgó tiszt­viselő kertváros létesítésének ügye iránt s a következő felvilágosítást nyerte: Véleményem szerint a tisztvise­lők lakáskérdésének égető problé­máját nem kertváros létesítésével, hanem bérpaloták építésével kell megoldani. Nyíregyházának amugv is terjengős kiterjedését egy kert­város létesítése annyira kibővíiené, hogy problematikussá tenné az ut- * cák köztisztasági karbantar­tását. Olyan nagy területet ilyen kis­számú lakosság teherviselő képes­sége nem bír el. Képzeljük csak el, micsoda horribilis és az érdekel­tek lélekszámához viszonyítva mi­lyen aránytalanul nagy összegbe kerülne egy ilyen kiterjedt kert­város utcáinak a kikövezése, csa­tornázása, vízvezetéke és közvilágí­tási berendezése. Legalább 50 mé­teres frontot kellene mindezekből építeni egy 4—5 tagu család ré­szére, holot f egy bérpalota _ sem emésztene fel ennyit, amelyikben 150 ember lakik. Nyilvánvaló, hogy 15 0 ember könnyebben elviselhetné ezekkel az utcai terhekkel járó köz­terheket, mint ggy kisebb tisztvi­selő család. — A kertváros tehát luxus, amelynek közterheit^ igaz­ságtalanság volna áthárítani a vá­ros amúgy ís túlterhelt .adófizető polgárságára. I ; A tisztviselők lakásának kérdését tehát nem kertváros létesítésével, hanem szövetkezeti alapon épített hatalmas, modern palotákkal kell megoldani, melyeknek egyes lakré­szei külön-külön vannak tu'.aidoji" jogilag bekebelezve az egyes lak­részt jegyzők nevére- Ez a megol­dás olcsó és praktikus. A palotá­kat a város belső részeld eoithet­nék, tehát a közlekedés kérdése is meg lenne oldva. A hivatalba járó tisztviselőnek, az iskolába járó gyermeknek s a piacra járó házi­asszonynak, meg háztartási alkal­mazottnak nem kellene kilométe­reket gyalogolni naponta, hogy célját elérhesse. A közbiztonsági okok is emellett szólnak. Nem kell okvetlenül minden tisztviselőnek sertést hizlalni ,meg baromfit te­nyészteni. Hagyják meg ezt a hiva­tásos termelőknek. De ha egyesek mégse tágítaná­nak a kertváros gondolatától, ezek számára is könnyen össze lehet egyeztetni a kellemeset a hasznossal. Ma már építenek 1—2 emeletes vil­lákat .amelyekben 8—12 egymástól teljesen elkülönített Cakás van, kü­'lön verandával, kül-n kerttel, ud­varral. Építsenek ezek részére ilyen villákat. , y Meg vagyunk róla győződve, hogy sokan lesznek -olyanok, akik a yáros belsejébe kívánkoznak, egy­modern, szép, kényelmes palotába, s lesznek sokan olyanok, akik a közös villa megoldás alapján a kertváros mellett törnek lándzsát­A városnak mindakét tervmegol­dást istápolnia teli, mert mindket­tő elejét venné a túlságos terjesz­kedésnek 9 egyúttal modern, világ­városi szint ís kölcsönözne Nyír­egyházának. Bizonyára a tisztviselők között ís sokan lesznek, akik helyeslik az itt felvetett megoldási módokat, ame lyek még mindig többet érnek, mint egy földszinti, esztétikátlan, ósdi házakból álló, rendetlen «kertvá­ros.» Pogány Lajos fővárosi festőművész, aki a hercegprímás portréját is megfestette, Nyír­egyházára jött. Meg akarja örökíteni a város legszebb részleteit. A „Korona" szállóban lakik és arcképfestésre elfogad megrendeléseket. •mMfflSHaftó/t'Síysss A Linetzky Bernát ma estére hindetett hangversenye — közbejött betegsége miatt — elmarad! Akiknek a jegyük meg van váltva, annak az árát — a jegy ellenében — Jakobovits Fannyka dohány­tőzsdéjében visszakapják. festőművészet körébe vág­Elmondottamunkatársunknak Po­gány Lajos, hogy idejövetelekor annyira megkapta a város néhány gyönyörű részlete, hogy szeretné azokat vásznán megörökiteni, még pedig hatalmas formátumban­Mutatott néhány nagyszerűen sike­rült portrét báró Kürthy volt köz­élelmezési miniszterről, Bihar® Nán­dorról, a Nyíregyházán jól is­mert színművészről, saját magá­ról, amely valósággal a megszó­lalásig hasonlít. Egyébként Cser­noch János hercegprímás arcképét is ő festette meg s ezzel a portré­val nyerte el a Nemzeti Szalon aranyérmét. A művész a «Korona»-sZálló 5­számú szobájában lakik, s elfogad arcképfestésre megrendeléseket. A A portrékat a nehéz gazdasági hely­zetre yaló tekintettel igen előnyös árban készíti el a mester, aki kü­lönben arról is_ híres, hogy hihe­tetlenül rövid idő alatt, müv;észi tökéletességű munkát végez s' így a megrendelőt a meglehetősen unalmas és fárasztó «ülés»-től is megk'méli. Magától értetődik, hogy elhalt egyénekről fénykép után is fest élethű portrét, bármilyen nagy­ságban. Nemcsak olajfestésü arcképre fo­gad el megrendelést, hanem' akva­rellre, pasztellre, szén és ceruza­rajzra, ami természetesen jóval ol­csóbb az olajnál. Aiánljuk Pogány Lajos művészt a közönség' figyel­mébe, mert ojyan alkalom kínál­kozik arra, hogy aránvlag kis anyagi áldozat árán valaki mű­vészileg megörökíthesse magát, vagy családjának valamelyik tagját, amilyen alkalom az életben ke­vés aáódik . (*) Irodai kisasszonyt jó bizo­nyítvánnyal és egy ügyes, intelli­gens, jómodoru kiszolgáló kis­asszonyt keresek. Cim az Ujság­t ^tban. 6x «iNyiiv»uck» luuusnojaioi./ Pogány Lajos fővárosi festőmű­vész, akinek neve már negyedszá­zad óta jól ismert a Nemzeti Sza­lon és a Műcsarnok tárlatairól, né­hány heti tartózkodásra Nyíregy­házára érkezett. A «Korona» szál­lóban lakik, ahol munkatársunk fel­kereste az illusztris művészt, aki egyébként a Nemzeti .Szalon egyik tárlatán aranyéremmel lett kitűn­tetve s beszélgetést folytatott vele nyíregyházi terveiről. Pogány Lajos a regi magyar festőmüvészgárda jeles tagja, Szé­kely Bertalan és Lotz Károly mes­terek tanítványa, aki ezenkívül a külföldi metropolisokat is meg­járta s különösen sokat tartózko­dott Párisban. Leginkább portfé­festő, mint általában a piktorok, de mesteri ecsetje épen olyanl művészi tökéletességgel alkotja meg a tájképeket és mindent, ami a

Next

/
Thumbnails
Contents