Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-22 / 163. szám

2 J&ÍMWÉ& 1926. julius 22. Pártnélküli vezérek A politika holtszezonját a bal­oldali ellenzék töredékeinek tanács­kozása élénkíti meg, de ez a nyári blokk nem sók jót ígér saját életre hívóinak sem. Áz uj ellenzéki ala­kulás a lehetetlent akarja megva­lósítani, országos pártba tömöríte­ni a követők nélküli vezéreket. A személyi aspirációk mulatságosait mutatkoznak már az első szervez­kedési kísérletnél, amennyiben a nyilatkozatok özöne erősítgeti, hogy fenn akarják tartani a beol vadó elemek a maguk teljes poli tikai autonómiáját, hogy továbbfej­lesszék klubjaikat a maguk külön vezéri pozíciójának fenntartásával Meglehetős hidegen hagyja a nem­zet többségét minden efféle nagy hangú, komolytalan ellenzéki pró­bálkozás. Azok, akiknek nevei sze repelnek az egyesülés listáján, /parlamenti működésükkel nem vál­tották be választóik hozzájuk fűzött reménységét és alkotó programmot reális politikai cselekvést nem könyvelhetnek ef a közelmúlt par­lamenti vitából. A személyi tör tetés, a leplezetlen hatalmi vágy, a támadások alantas indítékai rossz bizonyítványok arról, hogy érdem volna ma betölteni az ellenzék hi­vatását, ellenben hangos tanulságai annak, hogy széteső, iránytaian és politikailag kompromittált, vagy korhadt erőkkel eredményes tör vényalkotói munkát végezni nem lehet s a kormányzat mögött álló hatalmas nemzeti többséggef szem ben megállni nem sikerült. Kor­mányzóképes ellenzék frontját sze rétnek Ras'sayék megszervezni, ám ha körülnéznek, maguk is látják, hogy Szilágyi Lajostól Kiss Meny­hértig mennyi színárnyalat, mennyi külön akarat és hány divergáló ve­zéri aspiráció jelenti be a maga igé nyét, miután hitelvesztetten nem tudja képviselni továbbra a saját eddigi politikáját. Az elvforgatás, hol keresztény, hot liberális ér­vényesülés, a tegnap legitimista, ma népszavazással királyválasztó maga­tartása méltó párja annak az ok­tóbrista republikanizmusnak, me lyet Nagy Vince és Rupert oly fél­tékenyen tartogatnak, nehogy elsik kadjon valahogy belőle a veit nép­szerűség. Az egyik csoport min­den frakciót feloldó egységes el Ienzéki pártot akar ; a másik külön pártokat fenntartó és önállóságot biztosító alkalmi szövetséget. Bizo­nyos, hogy nem fog sikerülni az uj szervezetben tartalmat vinni, ami nem is csoda, mert ezt valahonnan örökölni kellene, örökségül az egy kori .ellenzéknek, a múlt harcos ha­gyományainak korából csak a jel szavakat, a pártnevet veszik, bele­sűrítvén kidőlt vezérek egykor ha­tásos karakterisz tikon ját: a függet lenséget, a nemzetit, -a demokra­tizmust. De mily önmagát meg­hazudtoló, alkotásra képtelen, az üres ballonnál súlytalanabb egy ilyen pártelnevezés, amikor a szer­vezkedőkben őszintén nem él egyéb vágy, mint az, hogy a jelszavak ideig-óráig mutogassák a közön­ségnek a mandátumhoz jutott ellen­zéki urak életbenlétét s a jövőre nézve jelentsék a mandátumra való igényfenntartást. Ilyen komolyta­lan játékhoz, ilyen ellenzéki felso­rakozáshoz nem adhatja kölcsön az ország rokonszenvének még legki­sebb megnyilvánulását sem, unot­tan háfitja el magától a meghí­vást a nyári attrakcióban való rész­vételre, amelyből nem kér, mert be­telt a tizenhárom ellenzéki vezér urnák kisded, erőszakoskodó poli­tikai játszadozásával. Halálos szerencsétlenség ért egy kislányt, aki a nagyapóval akart kocsikázni. A hamis ló felrúgott, lerántotta a kast a benne ülőkkel együtt, egy hegyes vessző pedig a kislány fejébe fúródott. — A szerencsétlen gyermek irtózatos kinok között halt meg. (A «Nyirvidék» tudósi tójától.) A szatmármegyei Nagyecsed köz­ségben történt az a halálos szeren­csétlenség, amelyről tudósítónk a következőkben számol be: Biró Bálint és felesége Tóth Ágnes nagyecsedi lakosok közös háztartásban éltek az asszony édes­atyjával Tóth Istvánnal. E hó 12-én történt ugy déli 12 óra tájban, hogy az öreg Tóth István befogta a szekérbe a két lovat, hogy lisztért menjen a malomba. Mikor már felült a szekénje, a 2 éves kis Biró Mariska ,a Tóth István unokája, felkéredzkedett a szekérre, hogy ő js megy a nagyapóval a malomba, mert szeretne egy kicsit kocsi­kázni. A nagyapa nem sokáig ké­rette magát, hanem ölébe'vette a kislányt és megindult a kapun ki­felé . Alig értek ki az utcára, az egyik ló vafamitő| íjnegijedtés |eIrugolt. A rúgás olyan erős volt, hogy a .ko­sárvesszőből font szekérkas falát kilyukasztotta, ebbe a ló lába be­leakadt s & ló a kast lerántotta a szekér rudjára a két ló közé. Az öreg ember, amennyire tőle telhe­tett, igyekezett a lovakat megfé­kezni a jobb kezével ,bal kezeveí íédig tolta vissza a kislányt a sze­ér fenékdeszkájára, nehogy a lo­vak összerugdalják. Közben azon­ban az qsszeroncsolódott kasbóf kiálló egyik hegyes vesszőszilánk belefúródott a gyermek jobboldali fejerészébe. A lovakat Murguly Bálint és Murguly Imre nagyecsedi legé­nyek csak nehezein tudták megfé­kezni s az öreg Tóth Istvánt ájul­tan vették ki a lovak közül, a kis­leány pedig á szekérderékban sírt. Rögtön orvost hivattak, de ez nem segíthetett rajta, mert a szerencsétlen gyermek harmadnap virradóra irtózatos kinok közöjtt meghalt- Boncolását a hatóság mellőzte. Az öreg Tóth a csend őrök előtt történt kihallgatásánál azt mondotta, hogy bár tudta, hogy az egyik ló ijedős termé­szetiig mégsem gondolta, hogy fel tudjon rúgni a szekérkasig. A. bűn­vádi eljárás megindult Tóth Ist­ván ellen, aki különben maga is megsebesült, mert a lovak jobb kezefejét összerugdalták. ) I CgB V -li SLíttU! ,ÍB3f együttes müsg^a. Julius 21-én és 22-én, szerdán és csütörtökön a Diadalban 5 és 7-kor, a Kert Mozgóban 9 órakor AUCE TERRY főszereplésével: Örök tűz... orölx harc (Anyám, újra élek!) Egy becsületes fiu története 8 fel­vonásban. Rex Ingram mestermüve. Kisérő műsor: 4 amerikai burleszk! Fridolin dugába dffl 2 felvonásban. Fatty indián menyasszonya 2'felv. Pilotti a színpadon 1 felvonásban. Chaplin, a nők barátja 1 felv.-ban. Kedvezőtlen idő esetén a 9 ótai előadás a Diadalban lesz megtartva. Öngyilkossági szándékból felmászott egy 30 méteres fa tetejére egy nylregySiázi cseléd­Három óra hosszat tartózkodott a fán, mig végre egy de­tektiv kérésére lekúszott. — Az Erzsébe-tliget tegnapi szenzációja. — Szerelmi bánatában akart meghalni a kis cselédlsány. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Tegnap reggel 8 és 9 óra kö­zött nagy néptömeg verődött ösz­sze az Erzsébet-liget Kótaji-uti ol­dalán. Az érdeklődés középpontjá­ban egy fehérruhás szőke leány ál­lott, aki egy hatalmas, sudár, 30 méteres töigyfa legtetején készü lődött a halálba. A cipőjét, kék szvetterjét és ridiküljét lent hagyta a fa tövében, arra gondolva, hogy úgysem'. lesz többé ázokra' szük­sége . Épen ekkor igyekezett haza a lakására az egyik nyuregyfiázi de­tektív, aki az éjjel ügyeleti szolgá­latot teljesített. A közönségből fi­gyelmeztették a szokatlan esetre és kérték az intézkedését. A detek­tív azonnal a helyszínre sietett s kénytelen volt megállapítani, hogy a helyzet igen komoly. — Diplomáciai tárgyalásba bocsátko­zott tehát az életunt hölggyel s megpróbálta őt sötét tervének ke­resztülviteléről szép szóval lebe­szélni. Őnagysága azonban hallani sem akart az életbenmaradásról, mire detektívünk nekigyürkőzött, hogy hozzáfogjon a márathoni fa­mászáshoz* Aligfogott azonban a kétes eredménnyel kecsegtető mű­velethez, amikor a kis cseléd két­ségbeesve kiáltozott le, hogy azon­nal leugrik, ha a detektív fo3ytatj a a mászást. S hogy kijelentésének komolyságát is bebizonyítsa, eí is engedte a fa áját ugy, hogy csak félkézzel csüngött a szédítő ma­gasságban. Detektivünknek tehát le kellett mondania nemes szándé­káról. Ujabb tárgyalásba bocsát­kozott tehát és körülbelül déli 12 órára sikerült annyit elérnie «a nőnél», hogy hajlandónak mutat­kozott a lejövetelre, de csak egy feltétel alatt. Ha t. i. mindenki eltávozik a környékről. Miután a föltétel teljesíthetőnek látszott, detektívünk nyomatékosan és az ügy sikeres elintézésének ér­dekeire való hivatkozással nyoma­tékosan felszólította a n. é. és t. c. közönségét ,.hógy hagyja el a helyszint. Ez természetesen nem ment Simán. Sokan zúgolódtak, hogy már reggel óta ott kibicel­tek s most a legérdekesebb aktus­nál fosztják meg őket hatóságilag a látnivalótól. Mások a közeh bok­rokban helyezkedtek eí górcsövi vizsgálatra s onnan lestek a csil­laghullást. Ezek jártak a legjob­ban, mert mindent láttak, sőt még annál is többet. Detektívünk is az utóbbiak kö­zé tartozott, mert még őt sem tűr­te volna meg a fa alatt a mászó­bajnoknö, aki egy artistát meg­szégyénitő fürgeséggel és rugalmas sággal kúszott le a szédítő magas­ságból. Amikor leért, ismét megta­gadta az engedelmességet és nem akart a rendőrségre menni. Szem­beszállt a detektivvei. Kemény dzsiu-dzsicu fogással fehetett csak belátásra birní a kis öngyilkosje­löltet, akinek olyan muszkliíja van, mint a vasss! Ez különben nem tu­dósítónk közvetlen tapasztalata, ezt a detektív mondta. Tessék el­hinni! Kihallgatása alkalmával elmon­dotta a kis cselédleány, aki kü­lönben 19 éves és állás nélkül van, hogy az éjszakát az Erzsébet-liget­ben töltötte egy ismeretlen, állító­lagos henteslegénnyel, aki reggel ezekkel a szavakkal fizetett a pász­torórákért: — Na te piszok, többé ne ke­rülj a szemem elé! Ezt a kétségtelenül udvariatlan és -gavallérhoz nem méltó kijelen­tést a kis Maris annyira a szivére vette, hogy meg akart halni. — A rendőrségen azután felvilágosítot­ták, hogy az ilyen komisz fráte­rekért nem érdemes odadobni az életet, mire a kis Maris megnyu­godva elment. Máskor valószínűleg jobban még fogja válogatni az ud­varlóit. Zászlószentelés Biid­szentmihályon. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Magasztos, lélekemelő ünnepség keretében szentelte fel díszes zászló ját a büdszehtrhihályí Levente Egyesület junius hó 20-án. A piactéren felállított díszsátor­ban gyülekeztek a község és a vármegye előkelőségei. Az Orszá­gos Testnevelési Tanács képvise­letében Malatitz Géza főelőadó, a vm. testnevelési felügyelőség ré­széről lovag Zhorszky Qéza fel­ügyelő, Szabolcsvármegye képviyc letében Viránya Sándor főjegyző, Szabó Sándor dr. nemzetgyűlési képviselő, Szabolcsvármegye vité­zi székének képviseletében vitéz Pe­rinay főhadnagy vettek részt. — Képviseltették magukat a szomszé­dos fcözségek Tiszabüd, Tisz^clob és Tiszadada levente egyesületei. Az Iparos Dalkar éneke után Ai­tay Jenő ref. lelkész, egyesűíeti el­nök magas szárnyalású buzdító be­szédet intézett a leventékhez, majd az egyházak vezetői: Ajtay Jenő ref., Bánkcvy Kornél rom. kath lelkészek, Lőv»"Géza izr. hit­községi elnök áldották meg szép beszédek- kíséretében a zászlót. — Az ünnepélyen 'igen nagy közönség volt jelen, ,kik lélekben felemelked­ve gyönyörködtek a délceg, díszru­hába öltözött leventékben. Délután sportünnepély követke­zett tartalmas programmal, mely­nek egyik legkimagaslóbb pontja a bilincstörést utánzó zenés szabad­gyakorlat volt, szimbólumaként an­nak, hogy a Triánon által kezünk­re rakott béklyókat a magyar aka­rat, vitézség és lelkesedés darabok­ra fogja még zúzni! A céllövészet, melyen a leventében kivül a kö­zönség közül is iöbben részt vet­tek, igen magas nívójú volt. Este a «Hangya» Szövetkezet he­lyiségében 260 teritékes társaav 1 csóra, utána leventebáf fejezte be afe leithetetlen levente napot, melynek főrendezője és hervadhatatlan ér­demeket szerzett megteremtője: Gombás András ref. tanitó, leven­te főoktató volt.

Next

/
Thumbnails
Contents