Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-02 / 122. szám

1926. junius 2. jsfnRsrujÉE 3 Szabolcsvármegye általános gazdasági viszonyai. Bekény Aladár előadása az Omge vándorgyűlésén. ív. Közlekedési viszonyok. Vármegyénk területét £. D. irányban a Máv. fővonala szeli át, amelyből Nyíregyházáról kirán­duló kiágazás megy nyugat felé és szerencsnél kapcsolódik be a Budapest—sátoraljaújhelyi fővonal ba. A Máv. fővonalának különböző állomásaiból a normál nyomtávú helyiérdekű vasutak egész serege indul ki a különböző irányokban. Ezeken kivül még a Nyírvidéki Kisvasutak két irányú elágazásban, futnak ki a nyíregyházai központ­ból. Bár az utóbbi kivételével az összes helyiérdekű vasutak a Máv. kezelésében vannak, a közbeeső szakaszok után külön számitott díj­tételek a vasúti szállítást lényege­sen megdrágítják. A gazdasápi kö­vetelményeket kielégítő vasúti há­lózat és egységes díjszabás tekin­tetében még igen sok a kívánni való, de ezek teljesülését csak a távol jövőtől' remélhetjük. Közúti hálózatunk meg volna ugyan, de ennek csak egy része van az állandó teherforgalomra alkalmas állapotban. A legtöbb útvonalon a teherszállítás csak az időjáráshoz alkalmazkodva bonyo­lítható le. Kövezett utaink kiépíté­se a legutóbbi évek alatt rohamo­san haTa'd előre, de az átépítés a szükséges kőanyag távolról való szállítása miatt igen költséges. Gazdasági szakoktatás. Munkásviszonyok. Vármegyénk területén egy minta gazdasággal összekötött állami fóldmives iskola van két éves tan­folyammal. Ebből évenként 20 gazdasági segédszolpálatra kikép­zett növendék kerül ki a gyakor­lat? életbe. A felnőttek gazdasági oktatása, a téli .'időszak alatt, az aktuális gaz­dasági kérdéseket tárgyaló soro­zatos szakelőadások és vándor tan­folyamok utján történik, amelyeket az utóbbi években a Tiszántúli Me­zőgazdasági Kamara rendez. A gazdasági munkásviszonyok nagy általánosságban a vármegye területin elég jók. Az ipari mun­kásság megromlott kereset lehe­tősége ifolytán a falusi fiatalság­nak az ipari pályákra való özön lése megszűnt. Ezzel szemben pedig „ a gazdasági munkások megélhetési feltételei, a természetben kapott járandóságok meljett megjavultak. Mezőgazdasági munkás ma elég van, de a földmivelés rohamos fej Iődése és egyre belterjesebbé vá­lása folytán előre látható, hogy a mezőgazdasági munkás szükséglet a "közel jövőben rohamosan emel­kedni fog és munkás hiány fog elő állani, illetve bekövetkezni, amely már nehezen lesz pótolható. Ezért nagy fontossága van a mezőgazdasági munkák mechanizá­lásának, vagyis a gazdaságban szükséges emberi kézi munkaerő­nek géperővel való pótlásának. És itt van egy második reláció, amelynél az OMGE műszaki szak­osztályának Nyíregyházára össze­hivou .közgyűlése a megye agri­kulturális életébe szorosan bekap­csolódik. A nehezen megszerez­hető és értékes emberi munka­erőt ,a tökéletesebb működésű és eredményesebb, de emellett ol­csóbb, géperővel pótolni, illetve az emberi munka erőhatékonyságát a gép munkaerejével és munkaképes­ségével megsokszorozni. Ez első pillanatra talán kissé me­rész tételnek látszik, de figyelem­mel kisérjük azt a megszámlálha­tatlan mechanikai szerkezetet, gé­pet és eszközt, amely ma a gya­korlati mezőgazdaságban — ré­gebben tisztán emberi erővel vég zett műveleteknél — segítségül szolgál és amelyek száma a techni. kai fejlődés folytán egyre szapo­rodik, be kell látnunk a tétel lehe­tőségét és igazságát . Értékesítési viszonyok és az általános közgazdasági helyzet. Mezőgazdasági terményeink és termékeink fölöslegének természe­tes piacait, a termelési előfeltéte­lekben fogyatékos és ennek folytán a természettől reánk utalt szom­szédos Felvidék és a Kárpátokon az OLÁHOK KlRŰLlJNfyfl. Irta: BONT A. Ünnepet tart Bománia Kincses Kolozsváron, Pirot-sárga-kék »láh szín Lobog minden házon. Ágyú dörren, zene harsog, Hej, nagy a parádé, — Látogatni jött a várost Az oláh királyné. Hirtelen nagy kavarodás, A sok oláh lázban, Egy kis magyar fiucskának Neki esnek százan. Piros fehér-zöld kokárda A mellére tűzve, A sok oláh nagy mérgesen E miatt jött tűzbe. Érdeklődik a királyné S kiadja parancsát, Oláh puskák között oda Viszik a fiúcskát. Az oláhok királynéja Szól a fiúcskához: ,.Te »s hozzánk tartozol már, Nagy Romániához. Én vagyok a te királynéd, Hallgass a jó szóra, Piros-sárga-kék a román Királyné zászlója Magyar fíu dacos fejét Keményen megrázza: ,Nem lehet az kérem szépen, Ahogy magyarázza. Ezer éve pirts, fehér, Zöld a zászlónk nékünk, Amit soha, soha mással Mi fel nem cserélünk. Magyaroknak királynéja Mestze idegenbe, — Magyaroknak királyyéja Soha sem lehetsz tel" Csendesen szól a királyné A szuronyos őrre: ..A fiúcska szabadi Ti meg Tanulhattok tőle/" kiadások megtérítésére. bizottság a december 21-én tartott képviselőtestületi gyűlésben közli, hogy a megyeszékhely át­helyezése ügyében a kormány mind addig nem intézkedik, inig a'me* gyék kikerekitése meg nem törté­nik. A bizottság meggyőződött ar* ról, hogy a nyíregyházi törvény­széknek megszüntetéséről vagy át«* helyezéséről még szó sincs, a me­gyeszékhely áthelyezéséről pedig csak az országgyűlés határozhat, miért is javasolja, hogy a város terjesszen fel kérvényt az ország­gyűléshez, hogy a törvényszék itt hagyassék, a megyeszékhely pedig helyeztessék Nagykálióból Nyír­egyházára. A képviselőtestület meg­bízta a bizottságot, hogy ily érté­lemben irjon fel a város névében az országgyűléshez. E feliratot a bizottság 1876. január 28-án mu­tatta be a képviselőtestületnek, mely azt egész terjedelmében \ magáévá tette és elrendelte, hogy az adassék át Vidliczkay József or­szággyűlési képviselőnek az or­szággyűléshez leendő benyújtás céljából. Aug. 31-én jelenti a bi­zottság ,hogy a vármegyei bizott­ság nem lett értesítve arról, hogy a város megyeszékiil felajánlotta volt az uj városháza ama részét, melyet a városi tisztikar hivatalos helyiségül használ; miértis javasol­ja, hogy az e megyéhez intézendő emlékiratban ajánltassék fel ismét A város nem is késik a javaslatnak eleget tenni, ily értelemben feür a vármegyéhez ,kiemelve, hogy nc ; után az 1876. évi XXIII. törvény­cikk értelmében Szabolcsvármegye székhelyéül Nyíregyháza van ki­jelölve, s most már a miniszteri .rendelet értelmében minden megye alakuló gyűlést tart, örömmel várja, hogy Szabolcsvármegye i* mielőbb megtartsa első gyülésétaz uj székhelyen, melynek közönsége »íorró vágyat érez arra, hogy e vá­ros méltó székhelye legyen az ős­megyének.® A vármegye bizottsági gyűlése szeptember 4-én vette tárgyalás alá' az ajánlatot s elhatározta, hogy bi­zottságot küld ki a megyeszékül felajánlott épület megvizsgálására s annak jelentését szept. 19-re vár­ja el. Közben a város képviselőtes­tülete intézkedett, hogy a lovardai' laktanya, melyet a város a kato­naságnak engedett volt át, három liavi felmondást kötve ki, haladék­talanul felmondassék, hogy a vá­rosi hivatalok ott helyeztessenek el ideiglenesen a megyeszékül fel­ajánlott városházából. A vármegye által a várostól me­gyeszékhelyül felajánlott városhá­ha megvizsgálására kiküldött bi­zottság a szept. 19-én tartott me­gyei közgyűlésen tett jelentést, melynek folytán «mivel a székhe­lyű! felajánlott épületben a "köz­ponti tisztviselők, segéd- és ke­zelő-, ugy a szólgazsemélyzet, ré­szére elegendő, a céliak megfelelő szobák találtatván, a vhegyei le­véltár célszerű beosztással elhelyez­hető lévén, a megye közönsége a város ajánlatát eífogadta.» A vá­ros kötelezte magát, hogy a régi, nemesi levéltár részére a városháza udvarán levő börtönhelyiséget tűz­mentesen átalakítja; a Bach-kor­szákbeli iratoknak elhelyezésére ki­jelölt pincehelyiséget kipadlóz­tafja; a főkapitánysági hivatal mel­lett levő bolthelyiség külső ajta­ját bezáratja és a 'Sötétnek talált folyosók világosabbakká tételére nézve is intézkedik. Végül az alis­pánt felkéri, hogy az átköltözkö­dés iránt intézkedjék. Az alispán felhívta a várost, hogy a kiköltö­zést haladéktalanul kezdje meg mert a megye okt. 15-én beköltö­zik uj otthonába. A több évtizedig tartó lankadat­lan küzdelem tehát ismét meg­termette a várva-várt gyümölcsöt: Nyíregyháza megyeszékhely lett. Az örökváltság, a privilégium s megyeszékhely megszervezése oíy teljesítmények, melyeket csak az tud kellőképpen értékelni, aki ös­meri az akadályokat, melyeket a városalapitóknak a szó legszoro­sabb értelmében önerejökbő! le keljett győzniök és a türelmi pró­bát, melyen át kellett esniök. Az «ősmegye» méltó., nagyjövőju székhelyet nyert. És nincs megpi­henés. A városalapítók utódainak is ez a jelszava: Excelsior! tuli orsz5gok képezik. A háború előtt terményeink és termékeink úgyszólván korlátlan mennyiség­ben, kedvező elhelyezésre és fel­vételre találtak. — Természetes piacainkkal közvetlen és kedvező vasúti összeköttetésünk volt és ezt mezőgazdaságunk előnyére megfelelően ki is használtuk. A belföld fejé irányuló értékesí­tési relációnk sem hagytak fenn kívánni valót. Speciális szabolcsi terményeink: a rozs l burgonya, ká­poszta és az étkezési olaj széles körében keresett és közkedvelt ke­reskedelmi márkát képeztek, ugy a bel, mint a külföldön. Viszont gaz­dasági Szükségleteinket az épület és tűzifát, a sót, a vasat, a petró­leumot, nyersolajat, a textil és bőrárut és még igen sok más ipari cikket a fejlettebb iparú szomszé­dos Felvidékről könnyen és köz­vetlen szerezhetünk be. A trianoni műtőasztalon véghez vitt természeteijenes, erőszakos és igazságtalan viviszekció, amely az önálló államéletre képes állam­alakulatok iskola példáját képező ezer éves Magyarországot termé­szetes határaitól megfosztva, an­nak élőtestéről az ipari Felvidéket és a termékeny, fejlett gazdaságú vidékeket — a Bánátot és a po­zsonyi medencét leoperálta; Sza­bolcsvármegye mezőgazdaságára nézve is rendkívül kedvezőtlen for­dulatot idézett elő. Határvármegye lettünk. A Fel­vidéki és Kárpátokon tuli termé­szetes piacainkat és észak felé irá­nyuló értékesítési lehetőségeinket elvesztettük. A terményeink és ter­mékeink fogyasztási vidékeivel való előnyös és közvetlen vasúti össze­köttetésünk beláthatatlan időkre megszűnt s ezzel együtt elestünk gazdasági szükségleteink közvetlen beszerzési forrásainak felhasználá­sától is. Ezzel szemben eddigi termlnyfe­le?]egeink a csonka ország közgaz­dasági háztartásában nélkülözhe­tetlen tényezővé váltak a közszük­ségletek ellátásánál. Azokat csak az ország belsefe felé vagy Bu­dapesten át, a tőlünk távol fekvő nyugati piacokra értékesíthetjük. — Mint északkeleti végvidék, gyen­gébb termőtalajunk fokozódott termelési költségeink, valamint a nagy szállítási távolság és magas vasúti díjtételek következtében a KŐZ ponti és nyugati piacokon erősen a háttérbe szorultunk a kedvezőbb fekvésű országrészekkel szemben. Versenyképességünk kilátásai vi­gasztalanul megcsökkentek és kü­lönösebben a nagy mennyiségű, de aránylag kisebb értékű speciális tömegterményünkben — a bur­gonyában — értékesítési lehetősé­geink a minimumra szállottak le. Ez a végzetes fordulat állandó álsággal fenyegeti Szabolcsvármje­gye mezőgazdaságát is, bármeny­nyire törekedjünk is annak elodá­zására és feltartóztatására ,azt a jelen viszonyok között véglegesen elhárítani és megszüntetni nem vagyunk képesek. Az államKormányzattól állan­dóan támogatást, anyagi segitsé­^et és kedvezőbb vasúti dijtétele­:et kérünk válságos helyzetünk szanálására, azokat legtöbbször meg is kapjuk, de mind ez csak egy tompító injekció kinos vergő­désünkben, mely a bajt gyökere­sen nem gyógyítja. Folyton felhangzó 'jajkiáltásunk reánk terelte a közfigyelmet "és legutóbb, a külföldi vám és keres­kedelmi tárgyalásoknál figyelembe veendő speciális kívánságaink ér­vényesülése iránt vármegyénk fő­ispanja által megindított ak­ciónk az ország vezető köreiben is szélesebb huilámgyürüket vál­tott ki. De nemcsak könyörgünk és jajgatunk, hanem legjobb tudá-

Next

/
Thumbnails
Contents