Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

JSRríRYIÖEK r 1926. junius 1. A magyar nemzet fiolgotbájásak évfordulója. F. évi junius hó 4-én 6 éve lesz elkeresztelt arcpirító trianoni békeparancsolat a magyar kormány kiküldöttje kényszerűségből aláirta. Hat hosszú éve pusztulunk egyaránt a Csonkaországban, valamint á trianoni határokon tul ez átok nyűge alatt. A hivatalos Magyarország kezeit guzsbakötve tartja még a trianoni erőszak, de a magyar társadalom nem nézheti ölhetett kezekkel édes hazánk szétdarabolását, nemzetünk pusztulását, elszakított véreink keserves kálváriáját. A Budapesten székelő nemzeti egyesületek egyértelmű leg elhatározták, hogy az egész országot e szomorú évfordulót követő vasárnapon tiltakozásra hívják fel, hogy a magyar társadalom hatalmas és egyértelmű tiltakozása az egész világgal megértesse azt, hogy e nemzet élni akar és életképessegét viszsza akarja nyerni a világ igazi béltjét a háború után továbbra is ftgrontó, és világpusztító békeszer-' /(kiesek mielőbbi revíziója utján. A magyar társadalomnak e napon az egész országban el kell vetnie azt a magot, melyből elsősorban édes hazánknak de vele együtt az egész világnak jobb jövge fakad. Budapesten junius hó 4-én d. u* 4 órakor az összes harangok megszólalnak. hogy panaszukat a magyarok Istenéhez elvigyék, tegnap pedig az istentiszteletek alkalmával Budapest összes felekezeteinek lelkészi kara megemlékezett a junius 4-iki gyászos évfordulóról és imádságot mondott idegenbe szakadt véreinkért. Végül junius hó 6-án d. e. 11 órakor az összes társadalmi egyesületek hatalmas tiltakozó gyűlést tartanak a Vigadóban, melyen közéletünk illusztris képviselői gyújtó szónoklatokkal üzennek hadat a már-már szinte jelentkező közönynek és fásultságnak. A gyűlés után a Szabadságtéren levő és az elszakított részeket jelképező irredenta szobrokat megkoszorúz zák. Midőn a nemzeti társadalmi egyesületek mindezeket az egész ország1 nak hírül adják, felkérik a íegkisebb községtől kezdve városainkig az egész ország társadalmát, hogy az ottani társadalmi egyesületeknek ugyané célra való tömörödése révén hasonló intézkedéseket tegyen;, vagyis junius 4-én szólaljanak meg d. u. 4 órakor az egész ország harangjai, másnap az istentiszteletek J alkalmávaf minden magyar szivbői szálljon imádság az egek urához, aki legjobban tudja, hogy a magyar nemzet a trianoni átkot nem érdemelte meg és végül junius hó 6-án tiltakozzon az ország minden városa és községe a békeparancs ellen és követeíje a békeszerződések revízióját. Május virágai borítják a nyíregyházi bősök temetőjének sírhantjai!. A Táros közönsége impozáns ünnepen áldozott a hősök emlékének. — Szakadó esőben diszmenetben vonultak fel a honvédség, a diákok, leventék csapai. Nyíregyháza, május 31- — (A Nyirvidék tudósítójától.) Május utolsó vasárnapba a hősi halottak emlékének áldozó gyönyörű ünnep volt ezidén is. Cserkészek, diáklányok már napokkal előbb rendbehozták a hősök temetőjének sírjait, lelkes magyar asszonyok, leányok virággal ékesítették a bus temetőt. Vasárnap reggel 9 órakor ezután hatalmas menetben indul a város a hősök temetője felé, hogy átölelje azok nyugvóhelyét, akik soha meg nem hálálható áldozatot hoztak érettünk. Valóban olyan volt ez az ünnep, mintha ez a város odasimult volna a néma hantokra, rászorította volna vérző, fájó magyar szivét a temető rögéhez, hogy a hantok alól feláramló erőből merítsen uj akaráshoz ui érőt. A hősök májusi emlékünnepe minden évben impozánsabb s vasárnap már olyan hatalmas tömegben vonult (ki a város népe, hogy már-már azt hittük, sokan ki fognak rekedni az ünnepség színhelyéről. Az idei ünnepnek a hatásosan megszervezett leventecsapatok katonás felvonulása és a városon át való kegyeleti staféta versenye adott különösebb jelentőséget, és erőt. A magyar ifjúságnak fegyelmezett csapatokban való felvonulása az ünnepségen a gyász érzése és melankoliája felé az acélos akaratnak, a jövőre gondolás elszántságának lelki elemeit emelte és juttatta kifejezésre. Az ünnepségen az volt az uralkodó érzés, hogy a hősök temetőjéből uj élet sarjadt, hogy elérkezett az idő, amikor szavak helyébe a cselekvés lép. A hősök májusi ünnepe seregszemlévé erősödik és az elhunytak csendes hazájában találkozik a mult, jelen és jövő. Gyülekezés a városháza előtt. A nagy nevelő hatású űnnspség rendezéséért hála és elismerés illeti a város kulturtanácsosi hivatalát és őshegyi alezredest, a hősök kultuszának hivatott ébrentartóját, továbbá a leventeoktatókat, akik olyan odaadással munkálkodnak a magyar jövőért. A hősök emlékünnepe istentiszteletekkel kezdődött. Az templomok ból a közönség a városház előtti térre sietett, amelyet csakhamar betöltött a cserkészek iskolák, egyesületek felvonult csapatainak sokasága. A leventék a Buza-téren gyülekeztek, hogy aztán a menethez csatlakozzanak. Megindul a menet. Zászlók lengése, kürtök riadása, harsány vezényszavak hirdették a felvonulás kezdetét. — Lelkesitően szép látványt nyújtott a hatalmas menet. Az egyenruhás cserkészek, iskolás leányok és fiuk, a levente csapatok sasto'las formaruhás délceg vezetőikkel. A menet éle már kint volt a temetőben, amikor a katonazenekar még fi Bethlen-utcában játszotta a magyar indulókat. Az egyes csapatok élén jelzőtáblák hirdették a csapat jellegét. A levente csapatok egy-egy elszakított város nevét viselik. Belemarkolt a szivünkbe, mikor olvastuk: Kolozsvár, Brassó, Arad... A hősök temetőjébenA rendezőség ott kjnt a temetőben széleskörű intézkedéseket tett, hogy a felvonuló hatalmas sokaság elhelyezését biztosítja. A hősök emlékoszlopa Jcöré jó eleve felállították azokat a fiukat, akik az egyes hatóságok, hivatalok helyét jelölő táblákat tartották. A honvédség csapatai a bejáratnál álltak, a tisztikar, a vármegye, a város az egyesületek, intézmények küldöttei a hősök emlékobeliszkje körött helyezkedtek el. Az ünnepség Megérkeznek az utolsó csapatok is és megkezdődik az ünnepseg. A Városi Dalegylet áhítattal, mély hatást keltőén énekli a HiszekegyetA fekete drapériával díszített szónoki emelvényre Kolonnay Zoltán felsőkereskedelmi iskolai tanár lép. Cserkésztiszti egyenruhában van és messzecsengő érces hangjában az igaz magyar szív fájdalma és reménykedése csendül a hősök teme tőjében. Lendülettel, hévvel idézi a virágos^ dalos hősök csatába indulását, győzelmi kiáltását, majd az emberfeletti harcokban való kemény kitartását és a nemzeti gyász a fájó tragédiába zuhanó, irtózatos sorsfordulatot, hogy aztán gyújtó szavak erejével ébressze a szebb jövő hitét. Az ifjúságot munkára, tanulásra, a leventéket, katonákat kitartásra, küzdelemre hevitő hatásos ünnepi beszéd után fekete magyar ruhás lány láp az emelvényre Zombory Ágnes t az ág. ev. leányfőgimnázium tanulója és mély átérzéssel, tisztán árnyaló előadásban szavalja eí Agyagfalv? Hegy' István Aratóünnep c. hatalmas erővel lelkesítő, irredenta költeményét. Újra cserkészegyenruha a szónoki emelvényen. Seszták László, a kir. kath. főgimnázium tanulója értékes előadói készséggel, szivekrehatón szavalja el Bodor Aladárnak: Kórus c. mélv szépségekkel teli hazafias költeményét. «Nem volt elég a harc, hőst, hőst nekünk» — hangzik a hősök sírja felett a költő fájó sikoltása, aztán Verdi gyászéneke borong a virágokkal hintett sirok között. A 12- honvédgyalogezred zenekara játsza a gyászindulót, amelynek zenéje könnyeket fakaszt. Koszorúk, vj-ágok a (igsök sírján A gyászinduló után a hősök síremlékének koszorúzása következik. Hatalmas, szalagos koszorúk, pünMegyeszékhelyváltozás Szabolcsvármegyében. Irta : Gál István. II. A főispáni helytartó, Szabó János, még ugyanazon év nov. 13-án felhívja a tanácsot, nyilatkozzék, hogy van-e a-városnak a megyeszék felhelyezésére Jmegfele'ő épülete, s ha nincs, mennyivel járulna annaV felépítéséhez. A tanács az ez ügyben nov. 22-én .tartott rendkívüli ütésén ugy határozott, hogy mivel a megyeszéküJ felajánlott városháza arra alkalmatlan, a megfelelő épület felépítésére ingyen alkalmas telket ad, ezen felül pedig a felajánlott városháza teljes becsértékét pénzösszegben ajánlja fel. A dec. 12-én tartót* ülésén a tanács a városháza becsértékét 50.000 frtban állapítja meg. A helytartótanács értesiti a várost, hogy a megyeszékhely áthelyezési ellen elvileg nincs kifogása, de arról, hogy az uj megyeháza építésének költségeit .a kincstár viselje, szó sem lehet. Felhívja a várost, nyilatkozzék, van-e oly megfelelő épülete, amely a megye központi hatóságát befogadhatná. A város tanácsa 1864. márc. C-án tartott ülésén tárgyalt arról, hogy honnan teremti elő kizárólag a maga erejéből egy uj megyeszék építéséhez szükséges költséget. Mivel ezt a megye egész közönségére kivetni a kormány tueg nem engedte, a régebben magánosok és testületek által e célra történt adakozások nyomait a megyei levéltárban szorgos kutatás dacara sem tudták felfedezni, a tanács elhatározta, hogy a városháza emeletet építtet s a megye iközponti hatóságot ott helyezi el. Egyben lépéseket tesz, hogy az 1848.-Í törvényekben megállapított és szentesített aránylago* közteherviselés elve a megyeszékhely áthelyezése kérdésében is alkalmaztassak, mert hiszen ez is A megyeszék ilyetén elhelyezését csak ideiglenesnek vélte *a viszonyok javultával megyei közerővel »ezen régi dicsőségű megye tekintélyének és igényeinek mindenekben jobban megfeleihető« uj székházat kíván építeni. De már most kéri, hogy az eddig Nagykállóban évenkint fizetett megyei póthelyiségek ezután megszűnő haszonbérei, és az itteni építkezés folytán szabad rendelkezés alá jutandó s így más használatra fordítható nagykállóí megyeház bérjövedelmei e célra f^r dittassanak. A városháza építkezési átalakításával a tanács Gerster és Frei htj dapesti építészeket bízta meg. Ezek tervrajzát és költségvetését" elbírálás céljából Juhász Mihály mérnöknek adta át, aki a városházának a jelzett terv szerint való átafaki,tását a városra nézve igen károsnak vélte főleg azért ,mert a beadott költségvetéssel, sőt annáf jóval olcsóbban, uj megyeházat lehet építeni. Közben a helytartótanács ismételten érdeklődött az iránt, hogy mi1 bői fedezi a város a megyeszékhelvváltozás folytán az épitkezésbő.* folyó költségeket, s különösen, hogy azokat nem az alap-vagvon csorbításával, vagy kivetés utján akarná-e előteremteni ? A város tanácsa az 1864. szept. 27-én tartott képviseleti gyűlésben hosszasan foglalkozott az üggyel Ugy érezte, hogy most ereje egész megfeszítésével dűlőre kell vinnie 4 megyeszékhely dolgát. Nem akarta elszalasztani ezt az alkalmat, melyet következetes és SZÍVÓS munkával készített elő, hogy évtizedek óta táplált óhaját végre teljesülve lássa. Juhász Mihály mérnök véleményét magáévá téve elhatározta, hogy a megyeszék befogadására nem alakítja át á városházát, hanem uj megyeházat építtet. Ennek költsége a megyei hivatal helyisé-. geire 149795 frt. 46 kr., börtönhelyiségekre pedig 54365 frt. 17 kr., összesen 204160 frt. 63 kr. Hogy az alapvagyont ne érintse és kivetés se történjék ,a fedezetet a következőkből jelöli meg : a város uradalmi pénztárának 1864. évi költségelő irányzat szerinti 149388 frt. * 34 kr.-t tevő bruttó jövedelme összegéből következetes arány szerint even át 150,000 frt, összesen 90000 frt; a lakosokért ínséges időkben tett előlegezések utján és egyébként megtakarított s e célra beszedendő összegekből 60000 frt.; * városra eső és a kijelölt közcél érdekében a képviselőtestület álta« hat évre e célra engedélyeztetni kért országos közmunkákank hozzá vetőleges becsértékeken egy évi váltságdíj aránya szerint 60000 frt összesen'210.000 frt. Ezt közli a varmegyével és kéri «méltóztassék hazafias áldozatkészséggel fűszerezett legalázatosabb nyilatkozatunkat atyáskodó jó kedvébe fogadni», és vegye figyelembe, hogy «a közjóiét óhajtott legteljesebb virágzásra nem igen fejlődhetik oly megyében, mely csupa falukból, vagy ezektől csak névleg különböző helyekből áll és hogy ezen nagyrabecsült vármegye a mongol hadak pusztítása óta, amidőn egyetlen hires városa, Szabolcs, elpusztult, több mint hat