Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-13 / 107. szám

JMYÍRSTÖÉE. 1926. május 13 nia. Szomorúsággal lcelí gondolni a kis- és középipar és a kereskedelemre is, amelyeknek hasznát és lényegében munkakeresményét lesz hivatva elvonni, másszóval megtakarítani a Központ. Mi lesz ezekkel? Megszűnnek adóalanyok lenni! Kevesebb lesz az államgazdaság adóbevétele, de ezzel szemben ott fog állani a felállított Központ, a maga nagy hivatalnoki apparátusával, terhére a jövedelmében csökkent állami bevételeknek. Amig tehát egyfelől pénzügyi téren is káros a Központ felállítása, és ezt már a hitelmegvonásokbarr is látni lehet, másfelől a vélt megtakarítás csak látszólagos, meri akkor, amikor már elhullottak a kis adóalanyok, megszűnik a megtakarítás, de ott lesz a megnövekedett teher a Központ egész apparátusával kapcsolatban. Kérem tehát a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy ezek bölcs mérlegelése után, beterjesztett két határozati javaslatomat elfogadni méltóztassék. Pisszer János ezután a következő határozati javaslatokat terjesztette elő: »Hivja fel a Törvényhatósági Bizottság a m .kir. Kormány figyelmét arra a sajnálatos tényre, hogy a vármegye területén működő s a mezőgazdasági termelést szolgáló és kiegészítő iparvállalatok, igy elsősorban a Szabolcsi Bőripari gyár is, a túlságos drága hitelek miatt válságos helyzetbe jutottak. A vármegye gazdasági élete fellendítése érdekében a Törvényhatósági Bizottság kéri a m. kir. Kormányt, hogy adjon módot arra. hogy eme, — egyébként jól megalapozott s az egészséges fejlődés kellékeivel biró ipari vállalatok kedvező feltételű hitelre tehessenek szert, hogy ekként termelésük folyamatossága bizto- • sitva legyen'" A közigazgatásilag ideiglenesen egyesitett Szabolcs- és Ung vármegyék Törvényhatósági Bizottsága értesült arról, hogy az Orsz. Takarékossági Bizottság tervbe vet te, javaslatba hozni az állami anyagszükségleteknek, egy Országos Anyagbeszerző Központ felállítása utján leendő beszerzését. Hivja fel a Törvényhatósági Bizottság a m. kir. Kormány figvelmétarra, hogy a vármegye területén az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek mind tiltakoztak e Központ felállítása ellen, mert amellett,hogv az ipari és kereskedelmi kisebb vállalatok és üzemek létérdekébe vágna a Központ felállítása, a kívánt célt sem érné el, minthogy a vállalatok és üzemek adózó képességét csökkentve, az államháztartás egyensúlyának megzavarását is ered ményezheti. Kéri a Törvényhatósági Bizottság a m. kir. Kormányt, hogv az Országos Takarékossági Bizottságnak azt a tervét ,hogv az állami anyagszükségletek az Országos Anyagbeszerző Központ felállítási! mellett központosán szereztessenek be, — ne fogadja el és igy a Központot ne állítsa fel. A vármegyei közgyűlés mindkét határozati javaslatot magáévá tette, illetve a második javasfat tartalmával Debrecen város átiratával kapcsolatban foglalt állást a Pisszet János által megjelölt irányban, és elhatározta, hogy a határozati javaslatokban foglaltaknak megfelelően feliratban fordul a kir. kormányhoz. ••»••• i « « tisztelet és ragaszkodás szoros kötelékei fűztek hozzá s amely tenne a^ tántoríthatatlan, uri becsületesség, nemes férfiasság és "köteiességtudás megszemélyesítőjét, a széles látókörű, higgadt és mindig tárgyilagos, emberiesen érző és gon dolkozó tisztviselő példaképét tanulta meg tisztelni és nagvrabecsülni. Énekes János prépost kanonolc Péchy Gyuláról Nehezére esik — mondotta Én« kes János — a törvényhatóság tagjainak nélkülözni azt a férfiút, aki mint a vármegye egyik főtisztviselője, olyan hosszú időn keresztül szolgaija a közét, példát adva tisztviselőtársainak, ápolva a szoros kapcsolatot egyén és társadalom között. Valahol azt olvasta, hogy a magasabb állásban lévő köz tisztviselő olyan, mint egy szép város látképe felett a templom kimagasló tornya. Ilyen kiemelkedő egyénisége volt Péchy Gyula nemcsak a szűkebben vett köztisztviselői karnak, hanem az egész vármegyének. A mult értékes hagyományait szerencsésen egyesített? a jelenkor követelményeivel. A törvény szigorát lelkiismerettel, szeretettel végzett munkásságában enyhítette. Olyannak tekintette hivatala ügyeit, mintha családi ügyei lettek volna. Aki az ő hivatali szobájában, az árvaszéki elnöki szobában megfordult, tapasztalta akkor, hogy Péchy Gyulához jusson, nem volt közbenjáróra szüksége érf megtalálta a keresett igazságot. Az ő hivatala nyitva volt szegénynek, gazdagnak egyaránt. Valóban igaz. p.mit a szent könyv mond, hogy ha szivünkben megvan a szabadság Istenben bízni, ugyanez a szabadság megvan a szivünkben ahho^ hogy embertársainkban is bízzunk. Régi latin mondás : Nem szabad, hogy Caesar szine elől valaki is szomorúan távozzék. Péchy Gyula hivatalából megnyugvás, vigasztalódás nélkül nem távozott senki. Mikor elbucsuzunk tőle, érezzük, távozásával sokat veszít a közszolgálat, a köztisztviselői kar, de sokat vészit a társadalom is. Pedig ha valaha, hát most igazán szükséges a differenciált ^társadalmat az ő patriarchalis személyiségének erejével összefogni. Mikor a törvényhatóság nevében megköszöni buzgó szolgálatát, kéri a Gondviselést, tartsa meg értékes egyéniségét legalább a társadafom számára tovább egészségben. Megfestik Péchy Gyula arcképét Énekes János beszéde után Mikecz István alispán a tisztviselői kar nevében köszönetet mond az elismerő szép szavakért, majd azt kéri a tisztviselői kar nevében a törvényhatósági bizottságot, liogv Péchy Gyula árvaszéki elnök arcképét megfestethesse. A közgyűlés lelkes örömmel járul hozzá a tisztviselői kar kéréséhez és elhatározmza, hogy a nyugdíjba vonuló árvaszéki elnök arcképét megfesteti . A fö'Spán Péchy Gyuláról. Többször inegujul az ünneplő taps, majd dr. Kállay Miklós főispán vesz megindítóan közvetlen, szívből áradó szavakban búcsút Péchy Gyulától. Elfogódottan szólal fel, hogy a főispán székből bucsut vegyen a távozó tisztviselőtől, a kedves baráttól, a vármegye szeretett «Péchy Gyula bácsijától«. Gyermekkora óta e/ a fogalom: vármegyei tisztviselő ,magyar ur, derék einber, munkás, becsületes magyar ember, Péchy Gyula nevéhez kapfl kereszt 0 végtelen tökéletesség, Magasztos eszme: szent leereszt! Megtörted Isten földi testét, Hogy bűneinket elfedezd. Fölötted megnyílt égi kárpit, Alattad rombadölt világ... Valóban annak lelke járt itt. Ki értünk adta egy Fiát! Vérrel pecsételt áldozatja A tépelődő szívbe nyit; Boldog, ki néki tartogatja Titokban omló könnyeit. Ha nem leszünk is vértanuk mi, Értsük meg ezt a szent jelet: A föld porából mennybe jutni Csak szenvedésen át lehet! Be jaj neked, ha puszta jelnél Nem több a drága, szent kereszt: Bút szenvedélyek rabja lennél, Ki egyre támad, egyre veszt. A gyűlölet, ha tettre válik, Átok, ha joipiak véled is; Nekünk szeretni kell halálig, Szeretni ellenünket is! S un azt tekintsük ellenünknek, Ki bátran szembeszáll velünk: Magunkra mérjük fegyverünket, Itt kell a bajt leküzdenünk! Nem arra sújt az Úr haragja, Ki bűnösebb a többinél, De aki gyáván megtagadja, S áldott nevével visszaél! Egész valónkkal, életünkkel Dicsőítsünk meg, szent kereszt; Benned nekünk is vérzenünk kell, Hogy valtságunkat megszerezd! Alázatosság köntösében Kell földi terhem hordanom, Fs szüntelen csak arra néznem, Hogy szent a néma fájdalom ! Tisztább az erkölcs, szebb az élet, Megérthetőbb a földi lét. Ha felfelé tekint a lélek, Mert megtalálta Istenét! Jöhetnek újra ezredévek, Múlttá avulhat a jelen : Az istenember szent jelének Hatalma végesvégtelen! VIETÓRISZ JÓZSEF. Péchy Gyula kormányfőtanácsos, vármegyei árvaszéki elnököt nyugalomba vonulása alkalmából, Énekes kauonok méltató beszéde után percekig ünnepelte a vármegyei közgyűlés. A vármegye megfesteti arcképét. el kellett tekintenie, de amikor nyugdíjazását saját kérelmére a folyó év május hó 1-én kezdődő joghatállyal elrendelte, kifejezést adott törvényhatóságunk annak, hogy ezt csak ezen kiváló tisztviselője megmásithatatlannak jelzett elhatározása iránti tiszteletből, a vármegyénél teljesített hosszú közszolgálatában szerzett elévülhetetlen érdemeit méltányolva, iránta hálával és nagyrabecsüléssel eltelve teszi; a közügyek fáradhatatlan és önzetlen szolgálatában Szerzett érdemeit jegyzőkönyve lapjain megörökíti s neki áldásos közhasznú munkásságáért addig is — mig ezt a május hóban megtartandó rendes közgyűlésen ünnepélyesen teheti, — hálás elismerését és köszönetét nyilvánitja. Péchy Ovula árvaszéki ^elnöknek a közügyek" aktív szolgálatából visz szavonulása érzékeny és pótolhatat lan veszteséget jelent a közügyeknek; fájó érzéssel vette azt tudomásul törvényatósági Bizottságunknak s a vármegyénk társadalmának minden tagja, de a legfáióbban érinti ez az elhatározás a vármegye tisztviselői karát, amelyet nemcsak az együtt teljesített közszolgálat, de a legőszintébb nagyrabecsülés, Szerdán- Csütörtökön-Pénteken BAJOR GIZI és CSORTOS GYULA főszereplésével A RONGYOSOK Zilahy Lajos vidám filmjátéka 7 felvonásban. 8USTER XEATON BUBLESZK. Szombaton HENNY PORTÉN Vasárnap az évad legutolsó nagy attrakciója ASSZONYFALÓ Hugó Bett

auer „Frauenmörder" című regénye 9 felv

. Előadások kezdete: hétköznap V48 és V4IO órakor, Áldozó csütörtökön 5, 7 és 9 órakor. Nyíregyháza, május 12. — (A Nyjrvidék tudósítójától.) "Mindenkit mélyen megható ünnepi perceknek voltak átélöi a vármegyei törvényhatósági bizottság tavaszi közgyűlésén megjelent bizottsági tagok. Ezen a közgyűlésen jelentett ebe a vármegye alispánja Péchy Gyula kormányfőtanácsos, árvaszéki elnök nyugdijbavonulását és ez az impozáns közgyűlés hajtotta meg az elismerés, a hódolattal való becsülés hófehér zászlaját Péchy Oyula fenkölt személyisége ragyogóan -tiszta múltja előtt- Virányi'Sándor vármegyei főjegyző ismertette az alispáni jelentésnek Péchy Gyula árvaszéki elnök távozására vonatkozó részét, amelyben az alispán a következőkben méltatja a vármegye magasló tisztviselőjet: Péchy Oyula ikormányfőtanácsos, aki vármegyénk közönségének 1877 évi december hó 20-án tartott közgyűlésében tett .hivatali esküjéhez liiven azóta megszakítás nélkül teljes odaadással szolgálta szeretett vármegyéjét, kiváló tisztviselője nyugdíjaztatását, már előzőleg maga "kérvén, törvényhatósági Bizottságunknak az ő szolgálatban ' való visszatartásától fájó érzéssef ',