Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-12 / 106. szám

c JÍYÍK5TI2É& 1326. május 12. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) — A vármegyei középiskolai dalosr ünnepéllyel kapcsolatban tartotta meg az Országos Középiskolai Tanáregyesület Szabolcsi Köre bemutatkozó díszközgyűlését, vasárnap délelőtt 11 óraicor a vármegyeháza dísztermében. A diszgyülés iránt a Tanáregyesület kötelékén kívül álló tantestületek részérői is élénk érdeklődés nyilvánult meg. Szabolcsvármegye törvényhatóságának képviseletében Mikecz István alispán, Nyíregyháza város részéről dr. Bettes Kálmán kormányfőtanácsos polgármester, az ev. Kossuth reálgimnázium felügyelője, Szohor Pál főjegyző és Kardos István kulturtanácsos vettek részt a diszgyíilésen, mig az Országos Középiskolai Tanáregyesület képviseletében Édes Jenő főtitkár jelent meg. A dalosünnepély fővédői közül ott láttuk az elnöki emelvényen Geduly Henrik tiszaker. ev. püspököt és Énekes János prépost-kanonokot. A diszgyüíést az ev. Kossuth reál gimnázium énekkara által előadott Hiszekegy éneklése nyitotta meg. — Utána dr. Vietórisz József, a Szabolcsi Tanári' Kör elnöke tartotta meg a diszgyülést megnyitó beszédét. A diszgyülés tagjainak és illusztris vendégeinek üdvözlése után a középiskolai" énektanítás fontosságáról tartott mélyen szántó előadást, melyet a rendelkezésünkre álló hefy keretében a következőkben közlünk. Dr. Vietórisz József beszéde. Bevezető szavaiban rámutat arra., hogy közérdekű tárgyról kíván szól 41Í s a dalosünnepéllyel kapcsolatban ilyennek találja az énekantitás kérdését, majd így folytatja : K» merné tagadni épen az énekügynek s a vele társuló érzefemhatásoknak egyéni, társadalmi és nemzeti jelentőségét ? S beszélhetünk-e az iskolákban mellőzhetetlen kedélynevelésről, ha benne mindenkép megfelelő helyet nem biztosítunk az énektanításnak ? Kulturánk kezdetén az ének s azőt kisérő zene alapvető tárgya volt a nemes irányú nevelésnek, amelyet kellő figyelemre méltattak, gondosan müveitek és sikeresen fejlesztettek. Azóta se látjuk párját a tágabb értelemben is összhangzatos nevelés ama fényes diadalának, amit az ó-görög szellem hagyománya sorában ma is a legnagyobb csodálattal szemléletünk. Ettől az örökre visszahozhatatlannak tetsző eszménytől messzire tévedtünk a?zal, hogy úgyszólván minden energiánkat az elméleti tárgyak hangsúlyozására és tanítására fordítjuk. És én nem habozom őszintén megval Ianni, hogy a régi klasszikus korban helyes érzéktel kutatott és teljes odaadással megvalósított harmóniának mai'közművelődésünkben kiáltó hiányát mélyen fájlalom. Ennek a kétezer év alatt szinte feledésbe került kufturának emlékeit az emberiségnek úgyszólván a föld alól kellett kiásnia s az öntudatra ébredt renaissancenak tellett uj életre hívnia. Különösen a reformációval nyer nagyobb fontosságot az ének kultusza, mert a közének lé nyeges része az istentiszteletnek s hathatós emelője az égieket kereső áhítatos léleknek. Azóta létesült pro testáns és katholíkus kö'zépiskoliánk tantervében is elsőrendű hely jut az ének tanításának, és pedig nemcsak az egyházinak, hanem a világinak is ; aminek célja »a hangszerv zenei érzék, izlés fejlesztésében és gyakorlásában, az ifjúság vallásos és hazafias érzelmeinek ápolásában És a kedély nemesítésben« tetőzik. Az ekként eredetileg felekezeti érdekből szervezett énektanításban rejlő igen értékes pedagógiai erőt állami közoktatásügyi intézményeinknek sem lehetett sokáig kiaknázatlanul hagyniok, s habár lassúbb tempóban és kisebb méretekben, mégis kísérletek történtek arra, hogy az énektanítás belekerüljön a középiskolák tantervébe. Mennél általánosabb lett az a meggyőződés, hogy esztétikai'képzés nélkül helyes ízlésről, játék nélkül helyes testnevelésről nem lehet szó az iskolában, annál érezhetőbben jelentkezett opnak a szüksége is, hogy az eddiginél többet törődjünk az énekkel, men olyan nevelőeszközü» használhatjuk fel, melynek számos egyéb haszon között »a kellemes szórakoztatás utján az ifjúság kedélyére jótékony hatása« mindjárt az első pillanatra jelentékenynek látszik. S valóban ugy is van. Mert míg egyfelől a növendék szinte játszva edzi meg légző és hangszerveit s e fizikai előny birtokában később már nem is pótolható könnyűséggel ébreszti és fejleszti zenei értékét, az iskola jogos öntudatot mutathat arra ,hogy egész életre szóió lel ki értéket is nyújtott a szárnya elöl kikerült nemzedéknek. Hiszen életünk minden viszonyában biztató és megnyugtató utitársunk a melódiába olvadt leíki élmény vagy érzelem ,s legszebb Íróinktól fosztanók meg magunkat, ha ezt az örökségünket elfecsérelnők vagy megszerezni elmulasztanék. Magunkba fojtott sóhajunk megnehezíti, dallá kristályosodott érzelmünk megkönnyebbíti lelkünket. És én a legnagyobb nemzeti keserűségünk napjaiban sem esem kétségbe addig mig énekszót hallok a buzakalászos mezőn s az emberpalántás iskolában ! Nótaszeretetünk különben is nemzeti sajátságunk; énekeink és dalaink tisztasága pedig nemzeti erényünk. Dalolgatunk örömünkben, énekelünk bánatunkban; s ha ősi hagyomány szerint sírva vigadunk, nem kétségbeesésünk jele az, hanem a féktelenséget kerülő örömé s a megnemesülést kereső fájdalomé. S mikor békél meg templomszerető népünk önmagával, és a gondviseléssel, mint akkor, mikor minden bajáról megeledkezve kedvére é$ amúgy istenigazában kiénekelheti magát az Ur hajlékában ? ! Nincs, seh<}l olyan kapocs, mely hathatósabban is biztosabban erősítené a közösség tudatát s mélyítené a testvériség érzelmét, mint az élöszóvat ki nem fejezhetönék megérzékitéséré is alkalmas, változatosságban egységes és egységében változatos hangulatébresztő, gondolatkeltö, akaratnevelő összhangzatos ének ! Amennyiben tehát az ének nemcsak az egyén hangulatának, hanem a társélet megnyilvánulásának is számbavehető tényezője, joggal beszélhettem előbb az énekügy társadalmi jelentőségéről; ami ránk nézve az előbbinél még szembeszökőbb mert lényegében az iskola is tömegvezetésre berendezett s társadalmi érdekeket is szolgáló intézmény s így épen az iskolára nézve nem lehet közömbös az énektanítás sors* A dalnak határtalan tőmeghatásárói számolhatnék be csak a magam gya korlatából is, és mig egyfelől őszintén sajnálom azt az embert, akinek lelke nem tud magasba emelkedni a dal szárnyain, másfelől minden nemesebb felbuzdulásra képtelennek tartom azt az ifjút, aki lelke mélyén meg nem indul, mikor a Hiszekegy, vagy Himnusz nemzetbuzditó akkordjai ostromolják a »szellemék és csillagok atyjának« trónusát. Ezután rámutat a középiskolai énektanítással kapcsolatos kormányintézkedésekre, majd arra, hogy ma jegyáltalában nincs törvényes intézkedés az énektanításra s ennek pótlását a következőkben látja. Kötelessége az iskolának, hogy minden anyagi eszközt megadjon az énektanítás sikerének biztosítására s kötelessége a tanártestületnek, hogy minden erkölcsi eszközzel támogassa az énektanár működését. Egyesületünk is azzal a célzattal gyűjtötte egybe vármegyénk' középfokú intézeteinek dalkörökbe csoportosult ifjúságát, hogy az áldatlan versengést kizáró testvériesség lobogója alatt nagyobb nyilvánosság ellenőrzésével győződjenek megmeg Jársaik közt elfoglalható: helyzetükről, önként váhalt szaktudást nyújtsanak munkásságukról s tájékoztató adatokat szolgáltassanak a tovább várható eredményékre nézve. Másrészről azonban meggyőződést kell szerezniük arról, hogy mü ködésüket szerető figyelem kiséri s az erkölcsi elismerésnek olyan sikere várja, amelyért küzdeni a jól végzett kötelesség büszke öntudatán felül is érdemes. Mi nemcsak éreztetni, hanem érezni is akarjuk ezt a kölcsönhatást, mert magunk is az ifjúság lelkesedéséből és haladásából merítünk buzditást további munkánkra. Az a féltő aggodalom, amellyel a társadalom a maga legnagyobb kincsét, a jövő reménységét a mi kezünkbe adja ,kötelességünkké teszi, hogy résen legyünk a ránk bizott talentumok gyümölcsöztetésében s gondosan ügyeljünk egyfelől arra, hogy biztató tehetsegek semmikép el ne kallódjanak, másfelől arra, hogy elriasztó hajlamok helyes irányba tereitessenek. Itt kapcsolódik egybe a társadalom és az iskola munkája; itt van helye a kölcsönös bizalomnak és őszinteségnek; itt lobog legnagyobbra az az óhajtásunk, hogy Isten nevében az ifjúság kiképzésére s a társadalomi szolgálatára kifejtett ez az ünnepi munkánk szenvedő hazánknak javára szolgáljon ! Üdvözlések. Az elnöki megnyitó után Geduly Henrik püspök a védők nevében mond köszönetet az -üdvözlésért s a dalosünnepélynek a társadalomra gyakorolt hatására mutatva üdvözli a tanáregyesületet. Édes Jenő az O. T. E. főtitkára a maga nevében üdvözli elsősorban dr. Vietórisz Józsefet, a talpig embert, aki betegsége után első ízben foglalhatta el elnöki székét. Az O. T. E. nevében öröömének ad kifejezést a Szabolcsi Kör erősödése felett. Bihari Ferenc előadása Ezután Bihari Ferenc, a nagykállói Szabolcs vezér áH. reálgimnázium igazgatója, a Szabolcsi Turáni Kör alelnöke tartja meg előadását »A tömegnevelés mint társadalmi feladat« cirnen. Történelmi visszapillantással kezdi beszédét s rámutat a kultura fejlődésére s egyben a kul túrával az emberiség életébe bevonult bűnökre. Megállapítja, hogy csak technikai haladást tett az emberiségj a valláserkölcsi alapot nélkülöző kultura pedig csődbe vitte az emberiséget. Ennek legfényesebb bizonyítéka az analfabétizmus, mely — sajnos — itt Szabolcs megyében mutatja a legszomorúbb képet. Ebben a csődben a tanárság feladata az, hogy irányt mutasson a kuíturának. Megállapítja, az emberiség két táborát, melybe a valláserkölcsi és nemzeti alapon állók, másfelől pedig a filozófiai vagy gazdasági alapon szervezkedő internacionalisták tartoznak. VilágoIsan áll a tanárság előtt, hogy melyik irány az, melynek szolgálatában kell állania. Ebben a munkában a tanárság munkájának nagy értékelőjét és támogatóját látja Mikecz István alispán személyében akit a díszközgyűlés melegen ünnepelt a diáknyomorakció érdekében kifejtett tevékenységéért. Bihari Ferenc beszéde végén rövid vonásokban reámutat a cserkész és leventenevelés áldásos müködéisére, a színház ,mozi és sajtó sokszor romboló hatására, de azt is megállapítja, hogy maga a társadalom az oka annak, ha ezek a kultura- és erkölcsellenes működése tápot nyerhet. Az előadás végeztével dr. Vietórisz József a tanáregyesület nevében köszönetét fejezi ki a jelenlevő alispán és polgármester előtt a dalosünnepélyen megjelent vi Jéki tanulók támogatásáért. Ezután Szenészi Gyula titkár a státusrendezést és a leányközépiskolák küszöbön álló reformját ismertette. A diszgyülés a Himnusz eléneklésével ért véget, melyet a nagykállói áll. reálgimnázium énekkara adott elő. — Felhívás 12 es találkozóra. A volt 12. honvéd gyalogezrednek Debrecen, Nyíregyháza környékén, továbbá Szatmár megyében és a Tiszántúl lakó tagjai Debrecenben május 22-én és 23-án, pünkösdkor, 1915. május 22-iki Placzkowice—Kozineki és 1917. május 22-iki 10, Isonzói csaták évfordulóján bajtársias találkozót rendeznek és az ezredemléknapot óhajtanánák minél nagyobb arányúvá kiszélesíteni. Ez alkalommal egy, Szatmár megyében felállítandó ezred-emlékmű kezdeményezését is ter vezik. Tisztelettel felhivják ezért az ezrednek volt összes tagjait, hogy a találkozóra jöjjenek el. Beszállásolásról gondoskodva lesz. Akik erre vonatkozó külön meghívót nem kaptak, azok felkéretnek, hogy azt vitéz Berényi István ny. alezredestől (Debrecen, Nyugati-utca 1. szám, Honvéd huszár laktanya) igényeljék. — Orvosi hír- — Dr. Csegezy Noémi dr. Gaizler Gyuláné belés idegorvos rendelőjét a Kállói-ucáról Kossuth-utca 20 szám alá helyezte át. (*) Permetező köppeny, gépészruhák, munkás öltönyök minden mennyiségben a legolcsóbb árban a Gólya áruházban, Zöldség-tér. (*) Kubala Ferenc festőmester telefonszáma 381. 4X (*) A legújabb vasúti menetrend kapható az Ujságboltban. Hűséges házibarát j egy jó fotografáló masina Könnyű fizetési feltételekkel olcsón szállítja: Fries és Nádor; Budapest, IV., Petőfi Sándor-u. 3. ' Kérje ingyen a 22. száma képes ár- ' jegyzéket

. 2326-1 i á Szabolcsi Tanári Kör díszgyúlése a Vármegyeháza dísztermében. Dr Vietórisz József ellöki megnyitója a középiskolai énektanítás fontosságáról. Bihari rerenc alelnök a tömegnevelés mint társadalmi feladat cimen tartott előadást.