Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-09 / 104. szám

Hyiregyháza, 1926. május 9. * Vasárnap XLY1I. évfolyam. 104. szám. Előflzatéal árak halyban ét vidéken: Egy hóra 30000 K. Nagyadévra 80000 K. Ktetisztviselóknek és Unitóknak 20*/< engedmény. Alapította JÓBA ELEK Ffiazarkaaztd: Dr. 3. SZABÓ LÁSZLÓ. Falalös azarkaaztd : VERTSE K. ANDOR. Szarkaaztdség é> kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Talafon szám 189. Poatachaqua 296M, Kéziratokat nam adunk viasza. Halálváros. A szomorú gazdasági állapotok szörnyű vajúdása tovább tart és az áldozatok neve a halállistán egyre szaporodik. Arról a listáról van szó, amely az öngyilkosok neveit foglalja össze szomorú egymás­utánba s melynek hatalmas tar­talma miatt, ma már a mi, ellensé­gektől körülvett és szétszaggatott országunk világhíres fővárosa' föl­vette a. «halálváros» nevet. A kö­nyörtelen statisztika megállapítása • szerint Budapesten minden nap 8—10 öngyilkosságot és cca 60— 70 eltűnést" jelentenek a főkapitány­ságon. Olyan számok ezek, melyek­hez nem is kellene kommentár. De ha önmagukban beszélnek is ezek a szomorú számok, csodálatoskepen, mintha semmi sem Történne mar hosszú idők óta ezeknek a szeren­csétleneknek az érdekében. Meg kell tehát egyszer kérdezni es nem lehet eléeszer hangsúlyozni, hogy mi lesz azokkal az óvintézkedések­kel, melyek hiánva miatt a «halal­város» áldozatai egyre szaporod­nak? Akármennyire is súlyos itt a helyzet, akármilyen nehézségekkel is kell rrtegküzdenünk a minden­napi uláni hajszában, talán még sem lehetetlen, hogy annvi munkát is fioyelmet szenteljünk azoknak, akik Elkeseredetten, gyöngén vagy. ostobán menekülnek az élet elől. Smith főbiztos legutóbbi jelentése szerint Magyarországon normális állapotok uralkodnak, az adók fö­lösleget mutatnak, a gazdasági vér­keringés megindult és megvan min­den kilátás arra, hogy ez a so­kat sanyargatott szegény magyar nemzet ismét becsülettel talpra áll­hasson. Hát, ha ez igy van, akkor az előbbi kérdésre kiváncsian vár­juk az illetékesek feleletét. Komoly felelet és komoly intézkedések szük ségesek, mert ez a szomorú tünet ma már annyira elharapódzott és annyi áldozatot követel, hogy to­vábbfejlődése csak a legsúlyosabb katasztrófa mérlegével mérhető. — Mindenki tudja az okot, amiért a «HaIálváros» áldozatai eldobják maguktól az életet, de a segítő­kezet hiába várjuk az arra illetéke­sek részéről. Igaz, hogy ma a min­den — lehetőséged — korát éljük és még az is lehetséges, hogy a fórumon nem tudják mivel lehet a szerencsétlenségek sorozatát megállítani. De talán még arról sincs tudomásuk, hogy a szomorú rendőrségi statisztika, melyen hor­ribilis 'számokat produkál, ínég egyéb fontos dolgok is akadnak napirenden. Nos, enné! fontosabb aligha akad. Az öngyilkosságok és rejtélyes eltűnések legtöbb esetben pénzkérdésben múlnak s 3 pénzkérdés pedig minden esetben a munka és keresetnélküliségre ve­Az óriás. Irta: T• Stima Ilona. Imre egy napon azzal jött hoz­zánk, hogy elmondja az óriáso­kat, akik télen a jég alatt laknak, nyáron a nádasban. — Ti is láthattátok — mondta nagy hangon s rámeresztette sze­met" testvérkére, hogy az megret­tent tőle — amint télen lyukakat fúrt ujjával a jégbe. Olyan ujjai vannak, hogy az én kezem is befér a helyére. — És mit eszik az óriás? — kérdezte testvérke riadozva. — Gyerekeket! — kiáltotta bele "testvérke arcába, hogy testvérkének legörbült a szája s tele tett a két szeme könnyel. £n is féltem egy kicsit, de nem mutattam. Hittem is, meg nem is az óriást. Hiszen igaz, mégis csak kell lenni valaminek, ami a jégen a kerek lyukat csinálja s az utat a nádasba, amely mindég olyan ti­tokzatosan hat, mintha egy lát­ha'tatlan kastélyba vezetne. Ott csakugyan "kell valaminek lakni! Nyomban el is határoztam, hogy nem megyünk "többé egyedül a nagy mezei vadvizek felé, lemon­dunk arról is, hogy kék és zöld fényű vadkacsákat lássunk, amint lassan hintázzák testüket a vízen s időnként felröppennek vészesen. Imre nézett ránk és ugy viselke­dett, mintha az ő érdeme lenne, hogy van nádas, jég és óriás s mintha ő volna a világon az egyedüli, aki minderről tud. Nagy fiu volt, tőlem két évvel idősebb s tulajdonképen a bátyánkkal barát­kozott, aki most egy nagynénink­nél volt. — Hát mi nem bánjuk az óriást, — mondtam s védőleg megfogtam testvérke kezét — itthon leszünk és — slussz! — És slussz! — mondta Test­vérke \Sj mert ez a <szó nagyon tetszett neki. A nagy fiu egyszerre mosolygós és alázatos lett: ~ — Ne féljetek. Én csak azt sze­retném, ha ma hozzánk jönnétek játszani. Lázár Mariska, Fehér Jut­ka meg Szőllőssy Karolina is ott lesznek. A tengeri góréban leszünk, már színes papírokból láncokat csi­náltam bele s kaptam a mamámtól főzőcskéhez valókat is: csokoládét, zethető vissza. A teendő tehát f összekapcsolódik a legégetőbb problémával és amikor lehetőséget nyújtanak a keresetre, ugyanakkor megszüntetik a haLállista" áldoza­tainak szaporodását is. Tenni' kell tehát! Sürgősen és gyorsan kell intézkedni, mert nem csak az idő sürget, hanem a romlás árnyéká­ban leselkedő halál emberáldozatra éhes kaszája egyre ott függ Da­mokles-kardjaként az összeroskadó áldozatok feje fölött. Magyaror­szág nemcsak természetes hátárai­ban, hanem főként fiaiban alkotja az egységet. Ha tehát az egyedek védelme továbbra is mind más kérdés mögött marad, szomorúan fogjuk megállapítani a költő sza­vaival, hogy még egyszer: «Pusz­tulunk, veszünk s mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!» A frankügy tárgyalásának második napja. Budapest, május 8. M. T. I: rádiójelentése. A budapesti királyi törvényszék ma délelőtt folytatta a pénzhami­sítás és okirathamisitás bűntetté­vel vádolt Windischgraetz Lajos herceg és társai ügyének főtárgya­lását. A bíróság háromnegyed 10 órakor vonult be a terembe. Tö­reky Géza tanácselnök ellenőrizte, hogy a vádlottak mindannyian je­len vannak-e. Majd Nádossy Imre, Windischgraetz Lajos herceg, Hajts Lajos, és Kurc Sándor kivé­telével kiküldötte őket a terem­ből és megkezdte Kurc Sándor ki­hallgatását. — Elnök : Megérteite, mivel vá­dolják ? — Kurtz : Igen. Elnök : Elismeri bűnösségét ? — Kurtz : Nem. — Elnök : Terjessze elő védeke­zését. — Kurtz : 1924. őszén lehetett, amikor Hajts vezértanácsnok ur magához kéretett és előadta, hogy egy minden kétségen felülálló Tia­zaíias és közérdekű cél érdekében az intézetben hamis ezerfrankos klisék készülnek és az erre vonat­kozó munkálatok már folyamatban vannak. Arra a kérdésemre, hogy honnan indul ez az akció, azt a vá­laszt kaptam, hogy feltétlenül még bizható és komoly helyről induí ez a kezdeményezés. A részletek iránt nem érdeklődtem, mert a felelős­ség súlya nem rajtam volt. Annyit azonban megtudtam, hogy Win­dischgraetz Lajos herceg az, aki az akciót finanszírozza. — Win­dischgraetz. herceget magát nem (Folytatása a 7-ik oldalon.) mandulát, kalácsot meg cukrot. — És a vízipuska kinn van: Lehet rajta hintázni? — kérdezte Testvérke. — Még nincs, de a kisbíró ki­húzza. Testvérke rámnézett, én meg rá, ő örült és én is elfelejtettem az óriást, amivel Imre ugy megijesz­tett. Imre megfogta a kezemet, én meg a Testvérkéjét és mentünk vele. ' f i A góré csakugyan cifra volt, mint egy tündérpalota. Ki volt se­perve és mindenféle színű papir­sallang hálózta át az egészet. Ké­peslapok is voltak kifüggesztve s már a lányok ott voltak mind. Két fiu is jött még, a pap fia, a Gyurika és az erdészék Lacija­Hozzá kezdtünk főzni. Mandu­laleves volt cukros vizzeí, azután kalácstorta mazsolával és csoko­ládéval s még több eféle, persze annyi jutott belőle egynek, hogy izit sem éreztük. De azért nagyon dicsértük s dicsérték a fiuk is. Imre ekkor indítványozott vala­mit. — Na fiuk! Most a lányok ide­ál lanak és mindenki választ magá­nak feleséget. A lányok húzódoztak, egymáshoz bújtak s szégyenlősen nevettek. — Én nem megyek férjhez — mondta Testvérke s beülfegy. sa­rokba a földre. — Neked nem is lehet! —" fe­lett Imre megvetéssel" — hiszen még kicsi vagy. testvérke elszomorodott. Hogy ő kicsi! Mennyit kell ez?rt neki hallgatni! ő már mindég kicsi lesz? Odahaza is ezt halHa. De azért csak ült ott szépen, a fiuk megválasztották a feleséget. — Nékem Margit kell — muta­tott rám Imre, mert ilyen egysze­rűen ment a leánykérés. — Nekem a Lázár Maris — mondta az erdészék Lacija. — Nekem... én... én nem nősü­lök — mondta Gyuri szomorúan. — Nem nősülök. — Akkor nem játszol! — ki­áltott rá Imre villámló szemekkel­Aki nem nősül, az nem játszik. — Nékem Margit kellett volna, vagy Maris. — Abból nem eszel — kiabált Imre — itt van Fehér Jutka. h^v •v' H •• !•) •• n • A kirakatban levő női és férfi cipők, fél és JE^aC^JHk. JL«CTL • • • •• • egész, fekete és divatszinekben május hó 1 O-ig az Erdélyi Cipőüzemben Nyíregyházi, Zriaji llona-itci 2. sz. egységárban 285 ezer kor. Egyes szám ára 2000 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents