Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-30 / 120. szám

Syiregyháza, 1926. május 30. * Vasárnap XLY1I. évfolyam: 120. sz ám. Elötlxsttai árak helyben ét vMéfcon: C«y héra 80000 K. Nsgyodévr* 60000 K. HftstiMtviseléknek és tanítóknak 20*/« engedmény. Alapította JÓBA ELEK : Dr. 5. SZABÓ LÁSZLÓ. F«l«lö» UírkM*tfl ; VERTSE K. ANDOR. Szorktsztdség és klséóhlvttal: SZÉCHENYI-UT 0. SZAM. Tslofon szám 138. Poatachaqus 26566, Kéziratokat nem adunk viasza. Folt, a mely tisztit... Sok olyan véleményt hallottam • és olvastam a nagy per kezdetén, hogy a vádlottak bizony nem jól, nem szépen, nem okosan és főként nem haza.fia.san cselekedtek, ami­kor tettük rugójául hazafias fel­buzdulásukat hozták fel s a frank­hamisítás céljául irredenta-célokat jelöltek meg. Hogy bizony nem volt nemes védekezés a hazafiság takarójába burkolózni s annak a szentséges hazának a palástja mö­gé húzódni, amelynek érdekében épen a cselekményt megkísérelték s amelynek üdvére, hasznára, felsza­badítására .integritására törekedtek, de amelynek védekezésükkel — épen megfordítva — olyan kimond­hatatlan sokat ártottak ! ! Mennyivel szebb, nemesebb, ön­feláldozóbb fett volna a kipatta­nás — a felelősségrevonás után nagy szerűen elhallgatni, titokban iarlani az igazi, a kitűzött célt és vállalni egy közönséges bűncselekménynek minden ódiumát, minden következ­ményét, bélyegéi, erkölcsi és bün­tetőjogi konzekvenciáit ugv a tör­vény, mint a közvélemény és a kül­föld előtt s ezzeí megmenteni az országot a ránk zudult súlyos af­íairnek temérdek káros kövelkez­ményétől. Ám vallották volna, hogy önző célból, azért hamisítot­tak frankot, meri gazdagodni akar­tak, mert megszállta őket a péru imádata stb. stb. Ezt a benfentesel| úgyse hitték volna el egy Nádossy­nak, egy Windischgraetznek, egy Oerőnek — s bennük mindenki igaz mártírt látott, tisztelt "és becsült volna, akik annak az Esz­ménynek érdekében melyet szolgálni akartak, még a mindennél drágább Becsületet- is áldozatul adják, csak­hogy ujabb megpróbáltatástól, kár­tól, izgalomtól, megítéléstől meg­kíméljék. Igen. Ez lett volna igazi, férfias és következetes ha/afiasság, nem pedig az a tetszetős, de férfiatlan és következményeiben kiszámítha­tatlan és önző védekezés, amellyel (vádlottak görög tüzeket gyújtottak magoknak a hazafias felbuzdulás rőzselángjából — de amellyel más­részről kompromittálták ország­világ előtt a magyar Irredentát, sőt csaknem szégyen ne hozták és pel­lengére állítottál, a hivatalos Ma­gyarországot kormányostól, intéz­ményestől, nemzetestől együít, ki­téve nemzetünket az egész világ előtt ,-iyan megítélésnek, ami csak ellenségeink malmára hajthatja a vizet, de nem a mindnyájunk állal remegve várt és áhítozott boldo­gabb magyar jövő javára. £n magam is így ítéltem meg a vádlottak védekezését és súlyosan elitélem az ő megbicsaklott ha­:;afiságukat, amely nem tudott kö­vetkezetes maradni és a bajba-jutás percében megfeledkezett arról a legfőbb érdekről, amefyet épen szolgálni és előre vinni akartak. Most — a végkifej lés után lá­tom, hogy bár — ezt a felfogást fciost is mindenben fenntartom — mégis ugy volt jó minden, ahogy •volt. — Ugy jörtént jól, ahogy történt. Enélkül a védekezés nélkül a nagy világ közvéleménye nem for­dult volna a magyar közállapotok felé és egy súlyos birói ítélet ténymegállapításainak prizmáján ke resztül nem láttak volna bele a magyarság rettenetes helyzetébe, kétségbeejtő sorsába, megbomlott mentalitásába ! ! Európa gondolko­zó elméinek meg kell á'lania és gondolkodóba kelf esnie egy olyan jelenség előtt, hogy gavalléros és lovagias felfogásáról híres ma­gyar arisztokraták, főfunkcionáriu­sok oda jutottak, hogy a- tehetet­len hazaszeretet őrületében — pénzhamisításhoz folyamodnak az elesett, de elesettségében k imádott honnak feltámasztása érdekében ! * Meg .kell állapitaniok és gondolko­dóba kell esniök a szörnyű tény­állás előtt s meg kelf állapitaniok a lélektani rugók rendkivüüségé­ben a tarthatatlan helyzet minden igazságtalanságát amelyeket épen f k —-a világ Nagy Bírái zúdítottak a mi fejünkre. ' Azért jó, hogy igy történt, — mert amint a közmondás tartja : »Minden rosszban van valami jó;<. Ebben a rosszul indult és nem épen kifogástalan védekezésben is rejlett némi jó és nemzetünk arra hivatott képviselőjén múlik, hogy ezt a kis jót alkalmas eszközöklceí ki is használja és kiaknázza a mi javunkra. Bethlen most készül ki Genfbe­Már magával viheti a nagy ítéletet: Tartom őt olyan erős, olyan okií» olyan ügyes diplomatának, hogy a rosszat, ami fenyegetett bennün­ket, ennek az ítéletnek súlyos meg­állapításain keresztül javunkra fogja fordítani. Így lesz a főit, amefy a magyar névre fröccsent »folt, amely tisztit«, amely gyógyít, amely javít. Sasi Szabó L. Vázsonyi Vilmos meghalt. Budapest ,május 29. M ;T .1. A Bécs melletti Badenbőf jelen­tik, hogy Vázsonyi Vilmos nem­zetgyűlési képviselő, volt, igazság­ügyminiszter, ma reggel fél 7 óra­kor 58 éves korában váratlanul el­hunyt. Régi szívbaja volt, amelyhez gyomorbetegség is járult. Ma reg­gel a szálloda lakói erős köhögést hallottak Vázsonyi szobájábóf, mi­re bementek hozzá, de már akkor halott volt. Temetése iránt még nem történt intézkedés. legyeszékiely­változás Szabolcsvár­megyében?. Irta Gál Mván. 1. Nyíregyháza telepesei, a par ex­cellence városalapítók, minden idők­nek például s mintául szolgáló vaskövetkezetességgel munkáltak városuk fejlesztésen. Az örökvált­ságért és a privilégiumért folyta­tott győzelmes harcok után arra törekedlek, hogy városukat megye­székhellyé tegyék. Mohón kaptak minden alkalom után, mellyel cél­jukhoz közelebb jutni véltek. 1841. szeptember 23-án a vármegyének Apagyon tartót- közgyűlésében fel­olvastatott ama jelentés, mint ie­hetne a vármegyében a katonai laktanyákat minél kevesebb köH­stggel s minél célszerűbben elhe­lyezni és karbantartani. Az e cél­ból kiküldött bizottság kiemel), hogy a Nagykállóban ^egyegyü­lésül és fogházuí használt épüJet minden tekintetben megfelelne egy osztály lovasság elhelyezésére, <-a megye összegyűlő helye pedig jó­tékonyosan Nyíregyháza szabadal­mazott városába mint csak tekintet­be óhajthatóbb helyre tétethetnék 41tal.» A megye rendei örömmel vették a javaslatot, mert «a megye gyül­Jwának Nyíregyháza városába át­tételét oly fontos és a megye bol­dogságára tervezeti eszmék kifej­tésére az előhaladó város felvirág­zására oly kedvező következmé­nyűnek tekintik, hogy összhangzó akarattal az első alispán állal azon kérelemmel határoztatik felküj­detni, hogy e megyének ez idős és rég óhajtott akaratját előmoz­dítani szíveskedjék.;) E határozat­hozatal után a Kállay-család ügyé­sze, Mattyasovszky Menyhért fel­hívta a rendek figyelmét arra, •hogy a Kállay-család a telket, meíy­i're a szóban forgó megyeháza épült, csak erre a célra adta s ha más célra használtatnék, kikérendő a család véleménye. Erre a rendek végzése: «A megye rendei tulajdon feletti szabadon rendelkezését, a Kállay-család kihallgatását elren­delni szükségtelennek látták.» Ezután hosszú szünet következett. Amikor azonban elrendeltetett a szabolcsmegyei főtörvényszéknek újból való felállíttatása, Nyíregy­háza ismét sorompóba lépett. A főtörvényszéknek Nagykállóból Nyíregyházára való áthelyezését i kerte, mert ugy gondolta, hogy ' ezzel a megyeszékhely áthelyezése iránt való törekvését is megköny­nyiti. 18.50. szeptember 6-án 'er­jesztette fel kérvényét a cs. kir. minisztériumhoz, egyben megke­reste Cseh Ede miniszteri biztos] és a Nagyváradon székelő katonai kerületi főparancsnokságot, hogy kérelmét támogassák, melyet ügye­sen és jogos önén:ettel indokolt Felhozta, hogy Nyíregyháza _ a vármegye legnépesebb fis legin­kább közponli fekvésű helye, egy­ben legjelentékenyebb, sőt egyedüli emporiális városa s igy a főför­vényszék intézkedéseire nagyobb szüksége van, mint más helyeknek. Itt összpontosulnak a Debrecen, Nagykároly, Máramarossziget, és Kassa felé vezető országutak, me­lyeken naponként többször posta­járat van, amivel a vármegye egyetlen más községe sem dicseked­hetik. Továbbá Nyíregyháza vásár­piaci tekintetben a megye többi községeivel különben is terjedelmes közlekedési viszonyban lévén, ezért a peres felek előfordulandó ügyes-bajos dolgaik előmozdítását itt' megkönnyebbítve és anyagi elő­nyük figyelembevételével intézhet­nék el. A főtörvényszék tagjainak s a peres felek elszállásolása éa. élelmezése is könnyebben és ol-/ csobban történhetik üt, mint a sok­kal kisebb Nagykállóban és «utcáí sincsenek nedves időben oly fene­ketlen s a járáskelésre igen akadá­lyozólag haló sarakkal elboritvn, mint Nagykállóban gyakorta la­pasztaltalik.» Nyíregyháza egyma­ga nagyobb katonatartási terheket visel, minta megyebeli összes köz­ségek együttvéve, s ez okból a magas kormánynak különben is ér­dekében lenne kegyesen oda intéz­kedni, hogy városupk szellemi s anyagi tekintetben tovább emelked­ve az álladafomnak még nagyobb szolgálatokat teljesíthetni képessé 1étetnék.» Végül felemlíti, hogy a főtörvényszék elhelyezésére készen áll a megyei sesszionális épület A kérelem teljesítését, illetve pár­tolását Szerdahelyi Pál", a Debre­cen kerületi cs. kir. igazságügyi miniszteri biztos és Cseh Ede mi­niszteri biztos elutasították azzal, hogy a főtörvényszék elhelyezésé­re Nagykállóban már készen ált az épület, mig a Nyiregyházán levő sesszionális épület nagy költséget okozó átalakítást igényéi. A város tanácsa az 1850. október 28-án tar­tott közigazgatási tanácsülésén «ezen a város anyagi és szellemi továbbfejlődésére oly lényegesen Jeverőleg ható felsőbb elutasítást érzékeny megilletődéssel veszi és abbani kötelessége teljesítésének je­len és utókor bizonyítékául ezen leküldött feíterjesztvényt ezen le­véltárba tétetni határozza, kijelent­vén, hogy mig az ugyanezen ügy­ben Geringer őnagyméltóságához mint hazánk polgári ügyeiben telj­hatalmú cs. kir. biztoshoz már fel­terjesztve levő felirat sorsa el nen? döntetik, addig a további felebb­kérelmezések jelen város részéről pihenni hagyassanak.:) Pihent is 1853-ig, amikor az ok­tóber 27-én tartott vegyes tanács­ülésen Hatzel Márton polgármester hozta újból szőnyegre előadva a !sok s nagy előnyt, mellyel a tor­viivyszéknek és megyeszékhelynek Nyíregyházára való áttétele járna. Mivel azonban ez a várostól áldo­zatkészséget is .követel, felhívja a tanácsot, hogy ez ügyben komoly megfontolással határozzon, nehogy készületlenül taiállassék, ha e tárgyban kérdés intéztetnék hozzá. A Ielhívás! hosszabb vita követte, Egyes szám ara 23)00 _ korona.

Next

/
Thumbnails
Contents