Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-28 / 118. szám

1926

. május 28. ragadt osztályostársa találta már meg a boldogulás útját odakint — miért ne sikerülne neki is.. És mennek ... szállingóznak egyesével. .. hármasával... észrevétlenül ... úttalan utakon acélizmu, napbarnított fiai az ősmagyar, televénynek ... űzik, kergetik a, csalóka délibábot és mikor már azt hiszik ,hogy megfogták, elérték, akkor jön a keserű csalódás, at rideg valóra ébredés : megrokkant izmokkal, összeroppant idegekkel, kenyér nélkül, kereset és pénz nélkül, elhagyottan, betegen ott áll a. nagy-nagv idegenben, hol nincJ senki, aki" egy részvét pillantást vessen rá, aki egy harapás kenyeret adjon éhségtől elcsigázott teste fogyó erejének táplálására... Restaurant Budapest nem ínycsikla" dó Ízletes falatoknak, nem gyöngyöző, habzó, aranysárga mámorítót italoknak a cégtáblája ,hanem egy ujabb magyar pokolnak a bejáratán díszelgő ördögi fantáziávalmegfestett ábránd-képe. És itt, ez előtt a gyászos kapu előtt, ez előtt' a poklok minden kínját maguk mögött rejtő bejárat előtt száz és száz torokból tör elő a keserű vád, a szivet marcangoló fájdalmas hörgése azoknak a sokak által lenézett semmibe sem vett, földet turó magyar véreinknek, akik véres-verejtékkel vegyes áldozatos tanúságot tesznek " arról, hogy igenis van a magyar nép fiaiban akaraterő, alkotásvágy, alkotni tudás, van benne életenergia, vérében van az imádatos ragaszkodás a föld iránt, mely neki tápot ad. de százszoros az "imádatos vágyakozása_ és ragaszlcocfása az után a föld után, hol bölcsője ringott ! »Restaurant Budapest« kesergő magyarjai ! Ne csüggedjetek ! Eljő még az idő, mikor a ti árva anyaföldetek viszszasir és visszahív titeket, a töretlen magyar ugaron bus furulyaszó fájdalmas sikoltása hangzik majd a "mélán szóló gulyakotomp hangjától kisérve és odavár, odahív titeket, messze országok vadidegenjében kivert kutya módjára kóborló bus fiáit. Fájó magyar lelketek — tudom bizton — megérzi a hazai rög hívó szavát majd, s ne késsetek, mikor szükség lesz a ti erős, acélos karotokra a magyar humusz megtermékenyítésénél ! A »Kioszk szines lámpáinak csillogása, az édes-bus magyar nóta hangjai szuggesztív erővel vonzzák magukhoz az akácillattól terhes levegőjű este sétáló közönségét. A színesen csillogó lámpák fénye, a zene dallamosan röppenő akkordjai elfeledtetik az emberrel néhány röpke pillanatra a csúf anyagias gondokat, elfeledtetik a napi robot zsibbasztó fáradalmait s jótékony balzsamként hatnak felajzott idegrendszerünkre. A rohanó élet zajló hullámai között ugy tűnik fel, mint egy kis pálma-liget a Szahara végtelen óceánjában. Enyhet talál a' tikkadt vándor naptól gyötört teste itten és üdülést lel a város örökké rohanó forgatagában szédültté lett beamter vagy kalmár | amott. Gyönyörűen fejlődő városunk vidékén páratlan szépségű parkjában ugy hat ez a kedves Kioszk, mint egy bájos és szép asszony arcán a szépségtapasz. Mentül tovább nézi az ember, annál szebb lesz, annál több szépséget fedez fel benne ! A napokban egy tekintélyes budapesti gyárossal beszélgettem. Az üzleti élet iránt való érdeklődésére panaszkodni kezdtem neki a mostoha iiz* leti életről. Ugyan kérem — mondja a gyáros — lehet azoknak panaszuk, akik ilven szép helyen laknak ? ! Örüljenek, hogy ilyen istenáldotta helyen élnek ... Ez udvarias bóknak látszó szavakon elgondolkozva, arra a megállapításra jutottam. liogv vendégünknek igaza van. Igaza van pedig abból a szempontból, hogy ha a megkezdett uton tovább halad a yáros fejlődése, ez lüktető életet teremt maga között és .ahol élet van, ott az élet megköveteli a» maga táplálékát ugy testiekben^ mint szellemiekben ! Ezért is örörrí mel kell hogy töltsön el mindenkit egy ilyen kicsike kis K'-oszknak a létesítése is. Sétáló*, Nyíregyházán 1924. január l-e óta húsz csőd és hatvanöt kényszeregyezség volt. S2abolcsvármegye területén tiz csőd és százhuszonegy kényszeregyezség hirdeti az utolsó két év gazdasági válságát. Nyíregyháza, május 27. — (A »Nyirvidék« tudósi tójától. 1 »E számokhoz nem kell kommentár, önmagukért és önmagukban eleget beszélnek« Ezzel a mondatta'* fejezi be a kereskedelmi és iparkamara azt a statisztikai kimutatást, amelyet a hatáskörébe tartozó városok és vármegyék csőd eseteiről és kényszeregyezségeiről ái Ütött egvbe. A kamara kimutatása 1924. január 1-től 1926. március l-ig terjedő idő adatain gyűlt fel. Nyíregyháza városában a cíődesetek a következőképpen alakultak : 1924-ben 5, 1925-ben 10, 1926ban az első három hónapokban 5, öszsesen tehát 20 csőd volt. Kényszeregyezség 1924-ben nem volt városunkban egy sem, holott Debrecenben ugyanebben az évben más 9, Szolnokon 2 a kényszeregyezsél gek száma. 1925-ben aztán mán 49 kényszeregyezség volt Nyíregyházán, 1926-ban januártól március l-ig 16 a kényszeregyezségek'i száma. Szabolcsvármegye területén, Nyit egyházát kivéve, 1924-ben nem volt csőd, 1925-ben 7, 1926-ban 3, a csődök száma. A vármegye területén 1924-ben 2, 1925-ben 84 1926-ban 35 kényszeregyezség volt. A debreceni kereskedelmi és iparkamara egész kerületében, összesen 91 csőd és 620 kényszeregyezség volt 1924. január 1-től 1926. március hó l-ig. Barangolás a jótékonycélu, előfizető és egyéb célú gyűjtések rengetegében. A mohácsi vész és a mosdó szappan. — Belügyminiszteri engedélynek megtévesztő formában vaió felhasználása. Arisztokrata allűröket tápláló kéregetők és más furcsaságok (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Ezt a 'pár sor írást lenét egy szemlélődő ember megfigyelésének tekinteni, de kifejezője lehet a különféle, célú gyűjtések által agyonsanyargatott polgárság feijajdulásának is vagy ha éppen ugy tetszik, lehet ez a hatóságok figyelmének a felhívása arra a sok sérelemre, amely polgári társadalmunk tagjait lépten nyomon éri a gyűjtések s még inkább egyes gyü'jtők révén. Egy pár tipikus esetet Neszünk tollhegyre, melyek az Öszszes gyűjtési akcióra is világot vetnek. A szappanba öltött hazafiság. Kissé bizarnak tetszik ti a cin. Pedig hát valóságot jelez. Csak röviden a tárgyra. Az egyik helybeli középiskola — bizonyára a többi is — egy szép déleiőttön terjedelmes kis csomagot kapott a Mohácsi vész emlékbizottságtól Az igazgató bizonyára a mohácsi vész emlékéhez inéitó áhítattal gondolt arra a klenodiumra, melyet a csomag magába zárhat s annál nagyobb lehetett a meglepetése, amikor a faládikábói 25 darab egyenként 25 ezer korona értéket képviselő mosdószappan került napvilágra. A mosdószappan a mohácsi csata sikján felállított emlékmüvet ábrázolta. Igazán nem akarunk azzal fogallkozni, hogy a szappangyár ingyen adta-e, önzetlen hazafiságból a szappananyagot a jótékony célra, vagy pedig azért, hogy a tisztességes polgári haszon mellett még országos reklámot is szerezzen a maga számára, de azt mindenesetre kü'önösnek találjuk, hogy olyan nagy nemzeti tragédiát, mint amilyen a mohácsi vész volt, ilyen közönséges eszközökkel profanizáfjanak, nem a szappangyár, hanem az a bizottság, melyMa, csütörtökön Holnap, pénteken CORRINE GRIFFITH izgalmas kalandos filmje Lázadás az ördögszigeten! Harc a nőért 8 felvonásban. — Irta: Dimitry Buchowetzky. És a pazar burleszk műsor. SZOMBATTÓL SZOMBATTÓL HARRY LIEDTKE és ESZTERHÁZY ÁGNES legnagyobb attrakciója A GYÖNYÖRLOTAG LESZÁLLÍTOTT NYÁRI HELYÁRAK 12.000 -3.000 koronáig! Előadások kezdete: V*8 és VílO órakor. a mohácsi vész nagy tragédiáját ilyen különösen akarja a magyar kultúra munkásainak és a tanuió, ifjúságnak a figyelműje ajánlani. Hiszen ha ez igy megy, ugy legközelebb majd bocsánat a tríviális hasonlatért Rákóczi boxkenőcs és Kossuth Lajos nadrágtartó fog sorra következni. Engedély vagy presszió? Nem utolsó doiog az sem, hog}' nemrégiben egy címtár számára adatokat gyűjtő atyafi hogyan járt el egynémely iparossal szemben. Nem tudom idézni a leendő címtár s a gyűjtést foganatosító vállalkozás cimét pontosan, azért csak annyit mondok, hogy egy ügynök járt itt a napokban s többek között beállított az egyik üzletbe, ahol ilyenforma párbeszéd fejlődött ki iparos polgártársunk és az ügynök között: Ügynök: Van szerencsém Ott bemorog valami nevet), a főnök úrral óhajtok beszélni. Főnök: Én vagyok kérem. Mivel szolgálhatok ? Ügynök: Rakovszky. . Iván belügyminiszter ur őnagyméltóságának ajánló sorai birtokában, van szerencsém felhívni uraságod figyelmét azon címtárra, meiyben Magyarország valamennyi iparosa és kereskedője lielyet fog foglalni... stb. (Szokásos szósz, jó hosszú lére eresztve.) Főnök: Szabad kérem azt a belügyminiszteri ajánlást látnom? (Bejepiilantás után): Ez nem ajánlás kérem, ez egyszerű koldulási engedély. Engedélyt adott a belügyminiszter ur önöknek arra, hogy előfizetőket gyüjthessenek. Ügynök: (Mint aki mély álomból ébred.) Kérem, az lehetetlen, tessék szíves lenni mutatni! (OK •assa, mintha í&ost látná először.) De kérem, itr van benne... Főnök: Igen az, hogy előfizetőket gyűjthet. Én pedig sajnálat tal adom tudomására, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy hirdetéseket adjak fel, a címtárat megvegyem. — Ügynök: Akkor legalább szíveskedjek uraságod a cimét bemondani. Főnök: Nagyon jól tudja, hogy ki vagyok tén semmiféle bejegyzést sem teszek az ön gyüjtőivébe. — Ügynök: Nem tesz az semmit az kérem. (Most bújik ki belőle a kakas természet.) Majd az ipartestületben kiirom s az ipartestület be fogja uraságodon hajtani a pénzt. - Főnök: Halija az ur? Maga bolondnak tartja á nyíregyházi iparosokat, hát azt hiszi, hogy miniszteri névre való hamis hivatkozással, vagy más trűkökkel lépre tud bennünket vinni? Azt hiszi, hogy én és í'parostársaim majd saját magunk ellen fogunk határozatokat hozni az ipartestületben? Hanem most már ajánlom, hogy szedje a sátorfáját, mert ki taláipm tenni a szűrét! - Ügynök: (Leforrázva el.) De hát ahol sikerűi a belügyminiszteri névre való hivatkozas? Előkelő kéregetők. Egy másik iparossal esett meg ez, kinek a város központjáéin van nem éppen valami jói menő üziete. Ilyen különben bőven van. Beállít két igen jól öltözött jótékonycél érdekében gyűjtő ur az üzletbe s kellő méltatás után könyöradományt kérnek az általuk képviselt jótékony cél érdekében. Illető iparosunk belenyúl a vékony pénztárcába, iá vesz belőle 10.Ó0Ó koronát s átnyújtva, mire a két gyűjtő ur, valahonnan a középkori lovagvárak ódon termeiben felakasztott ősök képeiről sze-