Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-21 / 113. szám

J^YÍróTIDÉK 1926. május 12. 7 Egy mellőzött tanueskü A politikai iszalonpletykák kaszinói nagymestere, őrgróf Pallavicini képviselő, \akit a frankper főtárgyalásán kihallgattak, az elnök biró kérdésére kénytelen volt olyan feleletet adni, /hogy semmi ténybeli dolgot közvetlen' tapasztalásból nem tud./Amit elmondott a parlamentben, amit .(kiteregetett az újságokban, aztimind csupán hallomásból ismeri, iilletve mitsem tud, csupán következtetésekkel (jutott arra a véleményére, miszerint <a miniszterelnöknek s a belügyminiszternek előzetes tudomása lett volna a pénz hamisítási műveletről. /Azt vallotta, ami neki Windischgraetz mondott december 31-én, (amikor már rendőri megfigyelés (alatt állott a szerencsétlen ügynek lez az értelmi szerzője, együtt tettestársaival, amikor már (komornyikjának letartóztatásából érezte 'az előszelét az elháríthatatlan és kérlelhetetlen szigornak, mely érvényesült herceggel és szolgájával szemben egyarántAmit Pallavicini vallott, azt a Friedrich vacsorán beszélték egykoron, együtt Mészárosssal, ki már előzőlég* szokolhamisitásért fogságban ült Ausztriában. Aztán hallott valamit Károlyi Imre gróftól, am de nem ténybizonyitékokat, hanem a vezércikkíró Károlyi gróf impresz szióit, kinek az volt az emlékezetes kirohanáskor politikai felfogása Bethlenről, hogy nem alkalmas a frankügy likvidálására és hallott az őrgróf Sigraytól is egyet-mást, majd Hir Györggyel konferanciázott és Bónis Páterrel érintkezett adatok után szimatolja. De ott volt Mikes grófnál is s a püspöknél tortént beszélgetésből emlékezett Vass miniszter kijelentéseire. Nagy kár, hogy erre is rosszul. Rosszul anynyiban, amennyiben a másik három résztvevő homlokegyenest ellenkezőleg emlékszik az ott megbeszélj kijelentésekre. Csupa pletyka, mende-monda, fülbesugott inszmuácio, egyéni vélemény, pillanatnyi impresszió, amit Pallavicini őrgróf kipakol. S a következtetéseiről mégis azt állítja, hogy komoly bázisa annak, hogy egy felelős kormányférfi ellen nemzetgyűlésen, világ előtt hangoztasson olyan vádakat, melyek, ha igazak volnának, alkalma-, sak lennének a kormány bünrészességének megállapítására. Pallavicini nek Bethlen elíen való gyűlölete teljesen elborította judiciumát. És midőn a biróság előtt, ahol, hogy Windischgraetz szavaival éljünk, hazudni becstelen dolog, efő kellett adnia bizonyítékait, közvetlen tudományát tényekről, oly ingatag és zürös-zavaros kibeszéléssel tér ki a rendkívüli elmeéllef egyenes kérdéseket tevő elnöknek kutató tudakozódásai elől, hogy az ügyész kénytelen indítványozni a tanú megesketésének mellőzését, mert vallomása lényegben eltérő állításokat, ellentétes körülményeket mutat fel. A biróság határozatának kihirdetése rendkívüli sulfyaí omlik annak az embernek vállaira, kinek ezzel politikai értelmű beszámithatósága végleges megítélést nyer a közvélemény részéről. „Fogadjátok hivő szavunkat azzal a szeretettel, amelyet a közös veszedelem hozott létre annak Idején." Volt szatmári tisztek szózata az egykori 12. honvéd gyalogezred tagjaihoz. — A májas 22-i ezredtalálkozóra Szabolcsból is sokan átmennek Debrecenbe. Nyíregyháza, május 19. — (A Nyirvidék tudósítójától.) Debrecenben pünkösd ünnepén Nyíregyházát és Szabolcsvármegyét is közvetlenül érdeklő ezredemlékünnep iesz. Ezt az ezredtalálkozót a volt szatmári 12. honvéd gyalogezred tisztjeiből alakult előkészitő bizottság hivta össze, amely a következő szózatot intézte az ezred tagjaihoz: »Egy nemsokára bekövetkező dátum, május 22-ike a világháború alatt a mi volt szatmári 12 honvéd gyalogezredünknek ismételten igen nevezetes napj avolt. Ezen napnak mostan következő évfordulója annál is inkább nevezetes, mert ugyanazon napra esik, mint most 11 éve, mint mostan lesz, akkor is piros pünkösd szombatja volt, mikor 1915- május 22-ének hajnalán a lengyelországi Plackowice—Közinek falvak mellett győzelmess támadásban egy ne kifutásra három egymásmögötti állást rohammal véve be

7 több mint 2000 foglyot ejtett az ezrednek alig 1500 embere. Két évvel később, 1017. május 23-árt pedig a 10. Isonzói csatában Kostanjevica mellett az ezred ellenállásán törtek meg az olaszok rohamai, itt szerzett az ezred ismét soha el nem muló babérokat. A különös véletlenből egybeeső két évforduló napját már az első fordulónál, '1916-ban az ezred emléknapjává tette az ezred akkori parancsnoksága és tisztikara. Mi pedig, alólirott tizenkettes tisztek, ténylegesek és tartalékosok, akjk nemcsak mint katonák az ezredet, hanem mint idevalók is, az ezred területét valljuk szűkebb hafzánk gyanánt s most részben azon, részben annak közelében lakunk, folyó' (évi május 22. és 23-án, vagyis pünkösd ünnepén Debrecen ben összejövetelt fogunk tartaniMint egykori szűkebb hazánkból a csonka hazánkból is megmaradt helyen, Csonka-Szatmármegye székhelyén, Mátészalkán tartartanók ezt az ünnepet azért, hogy azon a volt ezrednek Szatmármegyében ma is ott lakó tagjai, tisztek és legénység minél számosabban jelen lehessenek. Ezúttal azonban mégis csonka hazánk központjához közelebb (övünk össze, hogy igy az összejövetelen az ország más részeiben lakók is könynyebben résztveíiessenek. összejövetelünknek— azon közvetlen célon kivül, hogy lássuk egy mást, Ifogy a régi barátságot, a régi bajtársiasságot felújítva, annak melegénél felelevenítsük a mult emléiéit — kettős célja van. Egyik az, hogy az ezredtörténet megírására, i! let ve adatainak összegyűjtésére vonatkozólag eszmét cserélhessünk. A másik pedig az, hogy a volt ezred emlékét, különösen az ezred elesett hőseinek emlékét megörökítő emlékmű felállítását kezdeményezhessük. Bár az összejövetelt mi, az ezrednek nagyobb számban a szűkebb haza vidékén s a Tiszántúl lakó fiai kezdeményezzük, mégis összejövetelünk távolról sem akar csak a mi összejövetelünk lenni, hanem azt szeretnők, ha azt minél jobban kiszélesítve, azon minél nagyobb számban jelennének meg a Pesten és másutt lakó volt ezredtársak is. A találkozón jórészt itt lesznek az ezred vojt parancsnoka)' és annak rendezésében részt vesz, mint a m< volt szatmári 12-es ezredünk utóda, a jelenleg! Nyíregyházán állomásozó 12- honvéd gyalogezred '"s. Mindenekfelett pedig itten lesznek a szűkebb liazának, Szatmár vármegyének kiküldöttei, mint megbízottai az ország azon részének, amely annak idején fiait a mi vezetésünk alá küldötte a hazát védeni. A legmelegebb bajtársi szeretettel hívunk, kérünk és várunk kedves Bajtárs, tiszteld meg jelenléteddel a mi össmzejöveteiünket! Jqjj el a találkozóra, hadd elevenedjenek meg a régi idők képei, hogy azok hatása alatt megalapozhassuk a régi j óid őket,' a "hősi küzdelmeket és a jobb jövő reményét jelentő maradandó ezred-emlékmüvet! Olyan kevesen vagyunk maradék magyarok, hogy akik vagyunk, Szines és virágos koporsók Nyíregyházáról. A színesre festett és virágos koporsókra, melyek még a szabadságharc után is országszerte általános használatban voltak, ma már az öre gek közül is kevesen emlékeznek. Arany János A varró leányok cimü 1847-ben írott költeménye utolsó strófájában emliti : Lányok, lányok, vegyetek fel Fehér ruhát s jöjjetek el Ma csak halott-látni... holnap Kivinni zöld koporsómat. Saját jegyzete szerint »Szokás az ifjan elhunyt koporsóját zöld színre festeni s halálát ezzef mintegy megszépíteni. A halottvivők : a kimultnak legény- vagy íeánytársai ünnepi öltözetben.« Nyíregyházán is szokás volt, hogy a fiatalon elhaltakat színesre festett és virágokkal ékesített koporsóba zárva adták át az anyaföld nek. A szájhagyomány őrizte adalékok valóságát Kézzelföghatólag meg erősítette Jankovics András nyíregyházi kőműves, ki 1919. őszén az 1816 óta használatban levő Alvégi temetőben kriptakészités alkalmával talált, zöldre festett koporsófedelet ajándékozott a JósaMuzeumnak. E koporsófedél annyira épségben maradt, hogy felírásából megállapítható, kinek a részére készült. Egyik oldalán még ma is olvasható : »Itt nyugszik az Úrban meghidegült teteme Nemes Kurec Sámuel, melynek kimúlása lett 1830. esztendőbe; a másikon : ... életének... te utolsó végét pályafutásának ... 1 esztendő és 2 hónap 1830.« —• A koporsó oldalainak összeeresztésén húzott piros csíkon és a tetején végighúzódó ixezésen kivül más díszítése nincs. A felvégi u. n. Morgó-temető sírásója is említette, hogy főleg kripták készítése alkaimávaf többször talált festett koporsórészeket, melyeken szép, nagy tulipánok voltak. E temető ugyanis másodízben népesitődik be. Most 180 cm. mélyre ássák a sírokat ,az első sírok pedig 21/2 méter mélységüek voltak. Ezért van, hogy csak a mélyebb kripták készítésekor találtatnak virágos koporsók. 1923. év nyarán ja mondott temetőben Jósa András sírboltja ásásakor akadtak a munkások két spines koporsóra jelenlétemben, melyek olyan száraz helyen voltak, hogy virágos díszük jól kivehető. Még ugyanaz év őszén hasonló alkalommai került elő egy virágos koporsófedélrész. A nyíregyházi szines és virágos koporsófedelek készítéséről, azok használati idejéről a még éfő Pintér István 84 éves és Marozsány József 81 éves asztalosoktól (az előbbi mais koporsós) tudtam meg a következőket : A mult század 50-es éveiben még nem volt Nyíregyházán temetkezési intézet. Asztalosoknál rendelték meg azokat a haláfeset bekövetkezésekor. Jlyen koporsókészitő asztalosok voltak idős Pintér István, Lipnyitzki Mihály, Oláh Ferenc ,Sipos János, Nádossy Mór és Olai János, kiket koporsókovácsoknak hívtak a többi asztalosok. Ezeknél mindig volt egy-két koporsó készen. Többnyire a legények és inasok csináltak; ez utóbbiak a koporsóhoz szükséges faszegek faragásán kezdték tanulni mesterségüket, kiknek a műhelyben a koporsó volt hálóhelyük sok esetben. Egymásközt húsos ládának mondták a koporsót, mit fenyőfából állítottak elő. — Mondják ,hogy Olai János asztalos bükkfából is csinált némefy esetben. Régebben egyszerű sima és garádicsos, szakkifejezéssel: kellett koporsókat (kehlen = hornyolni, völggyelni) készítettek, mefyek teteje előbb spicces (háztetőszerü) majd lapos volt; a garádicsosé domború. A legkisebb "koporsó 2 sukk (= 64 cm.), a legnagyobb 6 sukk 4 coll (= 192.12 cm.) volt ! Az asszony-koporsó 5 sukk 6 coll. Faszeggel szegezték össze, előbb turóenyvvel is bekenték az összeeresztésnél. Aztán enyves festékkel befestették. — Az öregekét kindruszból való feketére. A fiatalokét selyemszinü világos- és sötétkékre, zöldre, fehérre festették (fő3eg a lányoké voft fehér.) A különböző szinii koporsókat aztán virágokkal, koszorúkkal is felékesítették, már ahogy rendelték. Kívánságra a megholt nevét és életévét is reirták. A díszítést asztalosok, jobbára azonban az asztalosnék végezték. Öreg Pintér Istvánné Oláh Julianna nevezetes és keresett volt koporsóra festett szép virágairól. Az alját nem virágozták ki, mert a szemfedél eltakarta. A koporsókon rózsa, tulipán, gyöngyvirág, levelek, koszorúk láthatók, " Fentemiitett idős asztalosok állítják, hogy 1868—70-ben hagytak fel a virágos és színesre festett koporsókkal, amikor a politúros, bársonnyal behúzott és szegekkel kivert koporsók jöttek divatba. Az előtt is megtörtént, hogy előkelő, tekintélyes embereknek flóderozott '(= erezett), politúros — fényezett és porcéilánszegekket kivert vagy' bársonnyal behúzott és pakfonszegekkel kivert koporsófedeleket csináltak, de a 70-es években már általános lett. Arra is emlékeznek, hogy ez első bársonyhuzat szélét SZÍJ"jártó csipkézte ki. A virágos koporsó letűnte után papírból préselt aranyos díszekkel (angyaf, keIWEGWYILIK KATONAZENEKISÉRET! május 22' •en a KERT MOZI KATONAZENEKISÉRET!