Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-14 / 83. szám

4 JíYöarnjÉK. 1926. április )4. «Soldino, soldino!» Soldino a legkisebb olasz pénzegység, mint nálunk a fillér. Természetesen nincs belőle sok, mert Olaszországban aprópénzt alig le bet kapni, ötvenlirást alig lehe felváltani, százlirásnak a felváltása pedig úgyszólván lehetetlen. Ha az ember pénzt vált be, akkor ugyanabból a pénzegységből legalább háromfélét kap. Tehát sokféle s pénz és mégtöbbféle a hamispénz amitől az olasz jobban fél, mint bárki. Az idegen tehát örül, ha egy kis összefoltozott aprópénzhez pláne ércpénzhez jut. En is boldogan csörgettem zsebemben né hány ércpénzt, amikor odajött hoz zám egy kis olasz gyerek, s mar kát félre nem érthetően felém tartva igy szól : — Soldino, soldino! — Nincs, mondtam én, ugyancsak félre nem érthető kézmozdudulattal, de annál - zamatosabb magyarsággal. , — Soldino, soldino ! mondja a kis velencei le nem rázható cigánykopással, s miután látja, hogy kőszivemre nem tud másként hatni, bukfencet hány a kemény márványon. Az első bukfenc után rám néz, s miután nem nagy hatást olvas le az arcomról, még egy bukfencet reszkíroz. Ennyi önfeláldozás és munkaerőbefektetés láttára felébredt szunnyadó szociális érzékem és 20 centesimoval honoráltam a kis Iazzaroni tornászmutaTványát. Alig sülyesztette el azonban a pénzt, már ismét tartotta a markát: — Soldino, soldino ! hangoztatta követelőleg s barátjára mutatott, hogy annak iá" adjak. A barát és fegyvertárs, okulva az előző tapasztalaton, nyomban bukfencezni kezdett, mire én, tekintettel a százpercenttel megnövekedett «kinálat»-ra, most már mindössze 10 centesimot adtam. Azt hittem ezzel végleg leráztam őket. Csalódtam. Mintha misem történt volna vagy talán azért, mert vérszemet kaptak, mindketten felém tartották markukat, s igy énekeltek : — Soldino, soldino 1 Erre én, miután szabolcsi létemre, nem vagyok elég otthonos az olasz beszédben, nemzetközi nyelven próbáltam megértetni magamat, s egy, a Nytve-pályán eltanult és a labda elrugásához készülődő mozdulatot tettem jobb lábammal, amit a kis lazzaronik, bámulatos intelligenciáról téve tanúságot, nyomban megértettek és «lőtávol»-on kivül helyezkedvén el, onnan kornyikálták : — SoFdino, soldino ! Végre egy, nyilván öntudatos proletár, munkáskülsejü ember mentett ínég szorongatott helyzetemből. Valami cifrát mondhatott a két kölyöknek (a beszéd muzsikájából ítélve), mert azok nyomban elkotródtak, s én szabadon fellélekzettem. Ha a velencei tengerbe pottyan. Ezek az olasz gyerekek hihetetlenül fegyelmezetlenek, rongyosak és szemtelenek. Amikor a Murano szigetről jöttünk vissza Velencébe, ugyanazzal a vaporettivel jött vagy 50 -60 munkásgyerek 8 12 évesek, piszkosak, mindegyiknek a. kezében egy-egy fülesfazék, ami-ben az ebédjét vitte. Ugy meg* rohanják a hajót, mint a sáskák. Az csak természetes, hogy egyik se piegy a rendes uton, hanem ha lehet ráugrik a hajóra, s annak külső peremén sétálva, az ablakon vagy korláton át mászik be a hajó teknőbe. Egymás hátán. Egv ilyen 10 éves poronty a nagy tolongásban belepottyant a vizbe. Szerencséjére csak nyakig. Ilyen csuromvizesen furakodott aztán a hajóra, 1 most már a rendes uton. A jószívű hajóslegények a gépházban szárították meg a póruljárt kis venétet, aki nem vette túlságosan szivére az önkénytelen hidegfürdőt. A velencei nők. Itthon azzal a kérdéssel ostromoltak meg, hogy milyenek a velencei nők ? Nos hát elmondom, hogy a velencei nők igen szolidak, jó háziasszonyok, a lányok nem viselnek bubifrizurát, s jobbára keleti tipusuak, ami nem válik előnyükre. Nem szépek a velencei nők, sokkal veszedelmesebbek az idegenek, akik legyőzhetetlen konkurenciát jelentenek a velencei nőkre nézve. Az éjszakai életben egy csodaszép bolgárlányt emlegettek, mint Velence királynőjét Az csak természetes, hogy mi nyíregyháziak, akik annyira el va- \ gyünk kényeztetve szép nők tekintetében, egyáltalán nem voltunk kíváncsiak'a bolgár szépségre, s ha valaki szóba merte hozni előttünk, erélyesen visszautasítottuk még a gondolatát is annak, hogy belekóstoljunk a velencei éjszakai élet tanulmányozásába. Remélem* ebben senki sem fog kételkedni, főleg pedig a hölgyek nem, akikre való tekintettel ilyen sziklaszilárd elharozásra jutottunk. Ha valamelyikünk mégis elárulna egyetmást erre vonatkozólag, higyjék el, csak nagyképűségből teszi, mert összes idevágó ismereteit a Badecke'rből szerezte vagy pedig kitalálta s csak félre a"karja vezetni hiszékeny polgártársát. Legcélszerűbb átadni a legközelebbi rendőrőrszem nek. V| Nagy Ákos j Peremartoni Nagy Ákos nyugalmazott huszártábornok ma éjjel 1 órakor, 63 éves korában elhunyt. Talpig magyar ur volt. Kemény katona, aki revolvert fogott a forradalmi csőcselékre, amikor ezredesi rangfokozatát le akarták tépni. Nem is mertek hozzányúlni. Talpig férfi volt és talpig ember, aki .megértette az idők nagy változását, akit nem vakított el fényes katonai múltja, hanem két erős karjával s nyilt, becsületes, magyar gondolkodásával pályát változtatott, .kereskedő lett. • - Egy nagy, országos vállalat képviselője, igazgatója. S a retten hetetlen katona, aki végigküzdötte az ötéves világháborút karddal, puskával, egy másik háború, az ötéves gazdasági háború tüzébe került, ahol épen ugy megállta a helyét, épen ugy első lett, mint amott. Amilyen kemény ember volt az élet küzdelmeiben, olyan jószívű, atyai jóindulatu, kedves, szeretetreméltó jóbarát volt a "társaságban. Jókedélye megmaradt a legutolsó napokig. Ö volt a fiatalok «Ákos bácsi»-ja, akit mindenki' szeretett, j tisztelt és becsült. Munkás, ^szorgalmas, tevékeny Volt, aki kora reggeltől késő estig egy percet sem volt tétlenül. Családjának odaadó, hü gondozója, gondoskodója, aki szeretteiért dofgozott, akiké volt minden gondolata. A népszerű parancsnok. Nyíregyházán mindenki ismerte Nagy Ákost, a nyíregyházi 14-es huszárezred parancsnokát, de szeretni csak a sarajevói orgyilkos merénylet hirülvétete után tanulták meg. Princip bombája nemcsak a magyar trónörökös pár életét oltotta ki, de iszonyú felháborodást váltott ki minden magyar ember lelkében és az igazságos bosszú elkerülhetetlen szükségességének ér zetét érlelte meg mindnyájunk szivében . Mi, civilek, ösztönösen katonáékra tekintettünk, mint akik elsősorban hivatottak a fegyveres meg, torlásra és a szörnyű gaztett feletti felindulásunkban katonáékat néztük, figyeltük, hogy vájjon szellemük, lelkük, érzésük, egyező-e a mi mentalitásunkkal ,vájjon nemzeti, magyar hazafiúi sérelmet látnak-e ők is a gyalázatos merényletben, vagy pedig csak a császári uralkodó ház ellen elkövetett gyí kos merényletként könyvelik eí a sarajevói eseményeket. Nagy Ákos alezredes ezekben a nagy pillanatokban egy csapással megnyerte mindnyájunk rajongó szeretetét. Egy pillanatra sem csinált titkot belőle, hogy elsősorban' és csak mint magyar ember itéli jel a leendő magyar király megöletését és a magyarok büntető igazságszolgáltatását követelte az aljas szerb merénylők ellen. Hazafiúi lelkesedéssel állott az. igazságos bosszúért lihegő polgá* ság élére és hogy azokban az izzó, forró, felejthetetlen szép napokban a virággal díszített harctéri katonák leLkes ünneplésében a régi hadserege eggyéforrt itt Nyíregyházán a hazafias polgári közönseggel, — Ma, fcedden utoljára Hollay Gamílla Németországban készült nagy filmje: HALLWÖRDI FÖLDESÚR Egy földesúr és egy táncosnő regénye. — A második női főszerepben: Liiian Harvey

, a „Főhadnagy úr a feleségem" női főszereplője. Szerdától D. W. Griffith legnagyobb alkotása! Szerdától Teljesen új feldolgozásban! Árváit a viharban Két árvaleány regénye 2 részben (egyszerre). Lilian és Dorothy Gisch a főszerepben

. Hétköznapokon csak 2 előadás, x/48 és 9 órakor. az Nagy Ákos érdeme volt. Mert bármilyen szomorú kimenetelű volt ránk, magyarokra nézve a háború, bármennyit szenvedtünk a vesztett hadjáratot követő forradalmak, oláh megszállás és gazdasági összeroppanás keserves, hoszszu esztendőitől, — egy bizonyos, azt mindentől elvonatkoztatva et kell ismernünk, hogy az 1914. évi augusztus hó 4-i általános mozgósítás a magyar hazafiúi érzés, a lángoló hazaszeretet felejthetetlen .emlékünnepe volt. * A magyar ember lelkébe ősei által belénevelt, beléoltott királyhűség párosulva azzal a gondolattal, hogy Ferencz József meghatva elfogódva a magyar nép veleérzésétől ezt az önfeláldozó, életet, vé'"t felajánló nekibuzdulásunkat függetlerségi törekvéseinkben méltóképen honorálni fogja, — határtalan lelkesedéssel ünnepelte nagydolgokra hivatott katonáinkat és lelkes örömmel engedelmeskedett a behivó szózatnak. S a magyar katonának ideális alakját ismerte fel' Nagy Ákosban ebekben a napokban, akinek lelkesítő, buzdító szónoklatai a polgárság hatalmas tömegét ragadták magukkal és akkor forrt először igazán eggyé a hadsereg a polgársággá:. Mi sem bizonyítja jobban Nagy Ákos népszerűségét ezekben a történelmi napokban, mint az a nép ajkán megszületett harci költemény amit százan és százan szavaltak nap-nap után a Kossuth-szobor elótt, a városháza előtt és a polgárság gyülőhelyein és amely költemény visszatérő sorai igy hangzót lak • Nagy Ákos vitézi mennek a csatába ! £s elmentek Nagy Ákos vitézei, élükön a hís alezredes, nemsokára ezredes, amint eltávozásuk után egymásután jöttek a hirek a vitéz 14-es huszárok csodás bravúrjairól és Áki bácsi hőstetteiről. Felejthetetlen mindenki előtt Nagy Ákosnak a harctérre induláskor a zokogó szülőkhöz intézett búcsúszavai: « Ne sírjatok, a gyerekek veLm vannak, én az apjuk vagyok és hazahozom őket, megsegít a magyarok Istene.» Beváltotta szavát. A szomorú őszirózsa forradalomkor ő hazahozta ezredét. A felbomlás, az ezred szétszóródása, már csak azután, itthon történt meg gyalázatos, elvakult, örökké szégyenletes módon, amjnt azt tudjuk... Ö megmaradt továbbra is annak ami volt, küzdő, harcos, ízig-vérig jó magyar embernek. És most végleg elment tőlünk. Letette a fegyvert. A hős katona szive örökre megszűnt dobogni- fis mi árva katonái siratva siratjuk. * 1863-ban született Érsemjénben, Bihar vármegyében. Már kora gyermekségében a mahrisch-weisskircheni lovassági kádetiskolába, került s így jóformán egész életén át katona volt. A 4-es huszároknál kezdte pályafutását, ahonnan mint kapitány került a 14-es nyíregyházi huszárezredhez, amelyet mint alezredes-ezredparancsnok vezetett a harctérre. 1916. augusztusában lett ezredes, majd ez évvégén Károly császár és király audienciára rendelte Bécs*be s az 1. cs. kir. huszárezred parancsnokává nevezte ki. Később dandárparancsnok és tábornok lett s a forradalom idején ment nyugdíjba. A háború alatt tanúsított vitézi magatartásáért nagyon sok kitüntetésben részesült. Temetése csütörtökön délután 2 órakor lesz a Kállói-utca 36- szám