Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-11 / 81. szám

2 jJÍYÖOTIDÉK 1926. április 2. 7 ezen kivíif a mai napig számtalan kísérlet történt az ősi probléma megoldására. Tisza—Kőrös csatorna terve merült fel, majd a Duna—Tisza csatorna terveivel hozták kapcsolatba a Tisza—Tisza csatornát. S a béke utolsó éveiben állandóan felszínen volt a csatorna kérdés. A háború alatt természetesen szó sem volt a. csatornáról, noha, ha kedvező alkalom adódott valaha, olcsó munkaerő és kivitel, akkor volt a háború alatt. Most a kedvezőtlen viszonyok ellenére, tekintve a külön szakadt Tiszántúl erősödésére, fejlődésére való természetes vágyát előre számolni lehetett a Tiszántúli hajózható csatorna tervének újraéledésével. Valóban akadtak a tervnek propagálói, Debrecenben épugy, mint a - szintén érintett Hajdumegyében is, ámde a propagálók nem számoltak azzal, hogy ha valaha kivihetetlen, az álmok országába tartozó terv volt ennek a csatornának elkészítése, ma háromszorosan az. Belátható időn belül szó sem lehet a csatorna elkészítéséről vagy legalább is ugy áll a helyzet, hogyha mégis akarnák elkészíteni, annyi költségbe kerülne, hogy épen drágasága miatt az érdekeltek letennének róla. Legilletékesebb helyről kapott értesülésünk szerint ugyanis az ország vízügyi főhatóságai semmiesetre sem mennének bele a csatorna elkészítésébe, vagy ha mégis megfontolás tárgyává tennék a tervek jóváhogyását, ezt csak olyan nagyszabású technikai óvó berendezések kikötésével cselekednék, a melyek hihetetlen mértékben drágítanák a csatornát,, hogy annak megvalósításától minden érdekelt visszariadna. Információnk szerint a helyzet ma a legutóbbi két árviz tanulságai után az, hogy az országos vízügyi hatóságok a Tisza legcsekélyebb átmetszését sem engednék meg, mert ezzel megsemmisítő árviz veszélyének tennék ki Szegedet. A Tisza medre ugyanis Szegednél annyira feltöltődött, hogy a folvó közép és alsó folyásánál nagy kanyarulatai miatt odáig lassan és nagykéséssel érkező víztömegeket is alig képes levezetni. A Tisza legkisebb átmetszésével is olyan gyorsan kapná a nagy vizet Szeged, hogy az amúgy is alig elégséges töltései semmiesetre sem birnák ki a nagy árvizet, Szegedet a legelső őszi vagy tavaszi árviz a szó szoros értelmében elsöpörné a föld színéről, mihelyt a Jisza árvize a hajózható csatorna gyorsabb lefolyását biztosító medrében zudulna rá. E miatt nem lehet reménye sem Debrecennek, sem a Tiszántúl érdekelt vármegyéinek arra, hogy nagy tervük belátható időn belül megvalósuljon. Egyetlen útja-módja lenne a vízügyi főhatóságok szerint a csatorna elkészítésének. Ez azonban rendkívül költséges. Arról lenne szó nevezetesen, hogy a csatorna elkészítésével egyidejűleg a csatorna tiszai befolyásánál nagy zsiliprendszert kellene létesíteni. Ezek a zsilipek csak annyit bocsátanának a Tisza vizéből a hajózható csatornába, amennyi nem fenyegetné árvízzel Szegedét. Nagy viz esetén esetleg teljesen el is zárnák, ami azt jelentené, hogy az egész víztömeg a régi mederbe lehömpölyögne lassan Szeged felé. Mindenesetre nagyon költséges mű lenne ez a zsiliprendszer s amellett még számot kellene vetni azzal is, hogy nem jelentene-e súlyos hátrányokat a csatornának olykor-olykor teljes kiapasztása, kivált ha a hajózhatóvá tételt nem lehetne másképen megoldani, mint a vizemelési rendszerrel, amint a hires Panama-csatorna hajózását megoldották. Azonban a zsiliprendszeren kívül lenne még az országos vízügyi hatóságoknak más kívánságuk is. Országos szempontok szerint ugyanis a zsiliprendszerrel való megoldás csak akkor lenne prakt

:kus, ha egyúttal a Tisza felső folyásának egész vikiékét is mentesítené az árviz veszedelmétőlEbből a szempontból tehát sziiksémunkáját, amelyet A K- O. Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület adott ki és ennek alapján irta elő a választmány a kisdedóvó és a dajka kötelességeit. Említésre méltó, hogy az óvónak kötelességévé tétetett többek között, «hogy magát • látogatók előtt a gyermekeknek kérkedésre és fitog-t tatásra célzó kikérdezésektől tartóztassam 1846 tavaszán Lisznyiczki Imre helybeli építőmester megkezdte az óvoda építését, melyet 7950 frt.-ért vállalt s még azon év őszén be is fejezte. 1846 nov. 23-án adták át megeflelő ünnepélyes formában az első szabolcsvármegyei kisdedóvó intézetet 70 gyermekkel nemes hivatásának. Az első óvó Grenerczy Andor volt, kit Ney Eerenc ajánlott a kisdedóvókat képző intézetből." E kiváló szakember csak rövid ideig működött, mint óvó ; tanácsnokká választották és lelkes, munkás felügyelője lett az óvodának. Az ő időszaki jelentéseiből tudjuk, hogy leginkább a középosztály gyermekei járnak az óvodába, a pórnép még idegenkedik attól, mig «az uri osztálynál általában elterjedt a kora és rögtönzött nevelés elve, mely okból is az óvodába való gyenge gyermekeit inkább nevelőkbe és oskolákba küldi, mint a minden célszerű nevelésnek alapot .adó óvodába s ez által a nem annyira mivelt néposztálynak részvétét nem kis mértékben csökken ti». Az óvoda 1848 s 1849. években katonai kórháznak használtatott s csak 1850 nov. 1-én adatott át ismét hivatásának s ekkor a tanácsnokká választott és felügyelővé kinevezett Grenerczy Andor helyébe Krajcsovics Pált nevezték ki óvónak. Az óvoda működésének első tiz évében 847 «óvoncot» irtak be, legkevesebbet 1857-ben (17), legtöbbet 1856-ban, amikor 176 gyermek látogatta azt. A város tanácsa szerető gonddal vigyázta, valósággal dédelgette a vármegye első kisded óvo intézetét. A választmány tagjai felváltva sűrűn látogatták, a felügyelő pedig irányította s ellenőrizte a vezetést. Tiz évi fennállása után az «anyaóvoda» szűknek bizonyult «leányóvoda» felállításáról kellett gondoskodni. ges lenne, ha Tiszabecs, vagy Vásárosnamény környékén metszenék be a Tiszát s ezzeí a Tur, Szamos és Kraszna fenyegető vizeit levennék. Rövidebb csatornavonalat követelne a Vásárosnaményi bemetszés, ebben az esetben azonban a Tur, Kraszna és Szamos vizeinek gyors levezetése nem lenne feltétlenül biztosítva. A csatorna medrében tehát ezek a vizek vinnék a hajókat a felső Tisza vizével együtt Debrecen felé. A jrégi mederben maradna a Bodrog vize s az a víztömeg, amelyet a zsilipek Szeged biztonsága miatt nem engednének be a csatornába. Kérdés marad azonban az hogy száraz ősz esetén lenne-e elég vize a csatornának a hajózáshoz. Ezek miatt az okok miatt aligha sikerül még csak a döntésig is elvinni a kérdést. Érderpes megemlíteni különben, hogy ez a probléma is azokhoz tartozik, amelyek tökéletes megoldása csak a területi integritás feltétele mellett lehetséges. A háború előtt, 1914-ben készült egy nagyszabású terv a Tisza és baloldali folyói energiáinak elektromos kihasználásairól s ez a terv egyszensmind szabályozta volna a Tiszát is. A tervezetek szerint a Tisza és mellékfolyóinak vízét a máramarosj völgyekben hatalmas zsiliprendszerekkel tárolták volna- A víztömeget aztán magasról leeresztve elektromos energia előállltásár ahasználták volna fel, másrészt pedig az ősszel és tavasszal tárolt hatalmas víztömegekből csak annyit bocsátottak volna ki, amennyi elég egy középvtzállás biztosítására a Tiszán. Ez a középvizállás garantálta vol(na a Tisza hajózását, amit a kotrás állandóvá tételével sem sikerült biztosítani. Volt aztán a tervnek egy zseniális részlete is. Felfedezték, hogy a Tisza egyik baloldali mellékfolyója egy helyütt 20 méternyire halad el felsőfolyásától, csakhogy 120 méterrel alacsonyabban. A vízválasztó hegy keresztülfurása gsetén 120 méterről lehetett volna leejteni a folyó vizét, ami óriási értékű energia előállítására adott volna módot. A régi Magyarország egy részét el lehetett volna látni a felső Tiszától elektromos világító és hajtó energiával. Ez volt az egyetlen bizonyos és vitathatatlan lehetőség a tiszántúli csatorna elkészítésére. Ki tudja mikor adódik vissza az integer Magyarország helyreállításával. Thury Levente. \ Hunyadi János a legjobb természetes keserűvíz. Közönséges adag : Egy pohárral tele, reggel éhgyomorra, va?y este lefekvéskor. — Gyermekeknek inegfelelóleg kevesebb 2 mm i Beszélgetés Helge Lindberggel, a világhírű dalénekessel, aki április 16-áH lép föl Nyíregyházán. Nyíregyháza, április 10. •— (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Mindössze egy hét választ el bennünket Helge Lindbergnek, a világhírű finn dalénekesnek a nyíregyházi fellépésétől s igy igen rövid idő múlva alkalmunk lesz közvetlenül gyönyörködni az ő kivételes., nagy művészetében. A «Nyirvídék» fővárosi munkatársának alkalma volt beszélgetni a már Budapesten időző művésszel, aki a következőket mondotta : Nyíregyházán még nem jártam, de boldog vagyok, hogy a magyarországi vidéki körutamban útba ejthetem azt a vidéket is, a mely annyira hasonlít az én hazámhoz. Az életem ? Eléggé változatos. Helsingforsban születtem s nevelkedtem. Rossz tanuló voltam mire katonaiskolába adtak, ahonnan nemsokára kicsaptak. Ekkor adtam magamat a művészetre. Eleinte szobrászattal foglalkoztam s csak mellesleg énekelgettem. Egyszer súlyos gégegyulladást kaptam. Egy berlini hires gégespecialjsta megvizsgált és kijelentette, hogy soha sem lesz belőlem énekes. Egy müncheni tüdőspecialista pedig azt mondta, hogy ha abban nem hagyom az éneklést, 1 2 év alatt tüdővészben pusztulok el. Miután a jó tanácsra soha sem haHgattam életemben, igy lettem énekes. Tizenöt éve mondották ezt a tanácsot nekem a jó öreg doktorok, de ugy látszik tévedtek számításaikban. Szállodákban és expresszvonatoikon lakom: s a hangversenytermekben élek. Ez elég unalmasnak látszik, bár vannak mulatságos epizódjai is ennek a vándoréletnek. Legutóbb Essen vidékén kereskedőkkel utaztam, akik eldicsekedtek, hogy ki mennyit keresett a maga szakmájában : vasban, konzervben, fában és Isten tudja miben. Végre tőlem is megkérdezték : És Ön miben utazik ? fin ? Hanghullámokban, — feleltem kissé zavarodottan. Általános csend következett, majd ujabb kérdés : És van ebben a bransban kereslet : Istenem mondtam szerényen vannak olyan jó bolondok, akik erre is kidobnak egy kis pénzt. Hallvdrdi földesúr Hollay Camillával Lilian Harv

eyel Hétfőtől - az Apollóban Helge Lindberg finn csodaénekes hangversenye a farom díszlcrtnében április 16-ái. — Kísérel: Dennyse Molié francia zaagaramiirétzni. — Jegyek Ferenezínál. Telefon: 318.