Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-25 / 93. szám

1926. ápriiis 25. 'i j — II 5 IÁH-BEHOZATAL Én is voltam külföldön. (Levél a Szerkesztőhöz.) Kedves Szerkesztő ur! örömmel pállottam és olvastam, hogy most húsvétkor egy kisded kirándulást rendezett kereskedel" mista unokaöccseiveí Velencébe és környékére. Nagy élvezettel olvastam érdekes útleírásait a bécsi rend őrről, a velencei galambokról, az amerikai örökségről és az olaizok magyaros vendégszeretetéről. — Engedje meg Szerkesztő uram, hogy eírfieséljem magának az én húsvéti ugyancsak külföldi kirándulásom eseményeit. Nyíregyházi tirpák létemre azt hiszem, helyes nyomon járok, ha azt mondom, hogy nekünk tirpákoknak a külföld a nyíregyházi MÁV- vasúti" állomásnál és a városi vámsorompóknál kezdődik. F.zefcen belül élünk és halunk, itt jó nekünk, tehát ez a mi hazánk. A húsvéti ünnepekre tekintettel, felbuzgóit bennem valamelyik nomád ősöm vándorlási kedve és elhatároztam magam egy külföldi utazásra. — A külföld metropolisai közül ezalkalommaf Gégényt, Berkeszt, Rakamazt, Kemecsét, Nagyhalászt és Visst választottam ki. A sorrend £z én rapszodikus természetemben leli magyarázatát. Legelőször is Gégényre voltam kíváncsi ahol a nóta terem, hogy azt mondja, hogy aszongya: «]a, mert az én torkom, a torkom, a gégénij ilyen torkot, | gégét, sose láttam még én.» Tényleg szomjas lettem, mire Gégénybe érkeztem és emberséges felebarátaim legott elvezéreltek a gégényi Hangyaszövetkezetbe, ahol 12.000 koronás tokaji bort mérnek, de a bentfentesek inkább sört isznak. Mi is a bentfentesekke! tartottunk. A tizennyolcadik üveg sörnél elhatároztuk, hogy elmegyünk vadludvadászni. Elhatározásunkat tett követte. A markomba nyomtak egy puskát és elindultunk. A falu bölcs bírája voy a vezetőnk, ő tudta, hogy hol húznak a ludak. Hát pont az'ő földje felett húztak, én ugyan nem láttam egyet se, de ÉRETT NYUGATIN DIAI BANÁN A LEGJOBB TÁPLÁLÉK BP.TElCF0N:182-85 ő csökönyösen ragaszkodott hozzá, hogy a ludak mindig az ő földje fölött húznak. Hát valami lehetett a dologban, mert biró uram földje istentelenül messze volt, valahol Sátoraljaújhely körül. Végre megérkeztünk íz igéret földjére, ahol éppen szántottak. A biró ur cselédei szántottak és ő azért vezérelt bennünket a földjére, hogy ellenőrizze a szántást. Hát ilyen okos ember. Vadludnak persze nyoma sem volt, egyértelmüleg megsöréteztük a biró ur kutyáját és busán visszaballagtunk Gégénybe. Kocsira ültem és elindultam külföldi utazásom második állomása: Berkesz felé. — Berkesz ország határában a város bírája, Buda uram fogadott. Bizalmatlanul méregeftem tekintélyes pocakját és megfogadtam, hogy résen leszek és nem hagyom magam becsapni. Nem oda Buda! Mekkora volt azonban meglepetésem és csodálkozásom kedves szerkesztő ur, amikor Buda biró uram ékes rigmusokkal fogadott. Verses köszöntőt mondott az egészségemre és csakúgy pattogtak a rímei. Mi ez? Talán sejt valamit? Gondoltam, megérezte bennem a poétát és azért fogad stílszerűen? Elkövettem azt a könnyelműséget, hogy ugyancsak versben válaszoltam. Bár ne tettem volna! Buda biró uramnak ugyanis sejtelme sem volt versfaragó mivoltomról is éktelen dühbe gurult. _ Micsoda!? hát van még ember, aki rajta kivül verselni tud? Na megállj! Megállította a lovakat, odaállt elém, megigazította a nadrágszíját, kidüllesztette a hasát és rámorditott: Öcsém! Nem tudom, ki fia, ki borja vagy, azt látom, hogy szagolsz valamit a betűvetéshez, de verselni azt nem tudsz! Ide hallgass! Hatalmas tüdővel, pillanatnyi megállás nélkül dörögte a fülembe a szebbnél-szebb rímeket, hogy csak ugy szédültem bele. — Benne volt a versekben Berkesz ország egész története a honfoglalástól a kiépítendő berkeszi vasútállomásig és az önállóvá avanzsált Berkesz nagyközségig köves uttaí és Buda főbíróval, külön jegyzővel és csinos postáskisasszonnyal. Az utóbb említett női személlyel kapcsolatban Buda uram verstechnikája egy merész fordulattal Nyugatos irányba csapott és csakúgy vagdosta fejemhez a cifrábbnálcifrább poétika licentiákat. Már esteledett, de Buda uram rendületlenül dörögte fülembe maga eszkábálta verslábait. Intettem a kocsisnak, odacsapott a lovak közé, megfordultunk es meg sem álltam Gégény vasúti állomásig, onnan vasúton Nyíregyháza transitó állomásra utaztam és csak akkor nyugodtam meg, amikor Rakamaz felé dübörgött velem a vonat. A vonat kerekei Buda uram rímeire pattogtak. Rettenetes volt! Az emlékek hatása alatt most nem is tudom tovább folytatni. Rakamazi élményeimről kedves szerkesztő ur engedelmével legközelebb fogok beszámolni. Maradtam stb.'szerkesztő urnák alázatos szolgája Bonta. KOVÁCS ISTVÁN EMLÉKEZETE.* Irta: Zorabory Andor. Magyar hon ! Hősök, vértanuk hazája, Te óriási, drága sirhalom ! Mig kebleden vérző szivek sajognak, Jajuk át sír a mély oórtönfalon : >Lesz-é e földön még feltámadásuk? Életre kél-e az a gondolat, Mely ott a sírban sem hagyja nyugodni Az ártatlanul porló csontokat ?< óh jaj nekünk, ha puszta hang a jajszó, Mely áttöri a hősi sírokat ! A temetőn : a magyar Golgotákon Szellő szavában intelem fogad: Ki a mártírok szent hitét nem őrzi, Ki tetteikre tettel nem felél: Nem volt e honnak híve rendületlen, És nem takarja áldva majd e hely /« De ő, kiről emlékezünk e dalban A hősök közt is első sorban áll; Délceg, erős, mint nagy erdőn a szálfa, Akit derékban tort meg a halát. Idézlek! Jöjj. hős, ifjú, szép vitézünk, És lásd : a véred nem hiti6a hullt : Egy tettrekész sereg követ halálig, Kit a jövőért lelkesít a mult! Zászlójukon szeplőtelen neveddel A te eszmédért száltnak harcba ők, S ha kezünk nem forgathat is ma kardot, Segítik őket ősmagyar erők. S jöjjön vihar, vagy békés munka rendje, Követni fogja példád mindenik! Bajtársak ők. és ott állnak a harcon„ Hová eszméid őket rendelik ! Bajtárs J Neved merő igénytelenség, Nem ékesíti büszke cím. se rang, De hallatára megkondul a lelkünk, Mint tengerméCybőí — elsülyedt harang, És zengi-zúgja : Nem kell cifra címer, Se palota, se ősi kincs, se fény, Hogy a hazánkért élni-hatni tudjunk. Megtette ám a — polgári erény! Oltár e sír, hol drága lángok égnek. Megannyi mécs. megannyi honfisziv, Amelyeket a hősi bajtárs ott lenn Nagy. örökös, szent jogadásra hív : Minden magyar kar egymáshoz fonódjék, Ne törjön többé orvul senki ránk .'« ... Bajtársak ! Az ő zászlaját — Előre ! Emléke éljen, míg él szent hazánk ! ! *) A Kovács István Bajtársi Szövetség irodalmi pályázatán első dijat nyert költemény. Hunyadi János természetes keserüviznek a legjelesebb orvosok véleménye szerint, kiváló előnyei; a gyors, biztos és enyhe hatás. 'AKOOJUNK AZ UTÁNZATOKTOll Megöltek egy embert a sárba rekedt szekér miatt. A tettest behozták Nyíregyházára. Nyíregyháza, április 24. - (A Nyirvidék tudósítójától:) Gróf Tisza Lajos kocsordi birtokán a Vaskapu nevezetű dűlőúton Jakab M. József kocsordi lakost halva találták. A kiszállott mátészalkai járásbiró és orvosok megállapították, hogy Jakabot késszurás ölte meg, amely a bal ágyékán hatolt be és kettévágta a levezető járóeret. A nyomozás megállapította, hogy Jakabot verekedés közben Bakti Ferenc kerülő szúrta le. A verekedés napján a Vaskapu dülőut annyira át volt ázva, hogy az arra járó szekerek nem tudtak egy darabon áthatolni. Mátészalka község felől érkezett oda Veres Péter szekere, amelyben ő, Veres Péterné "és Veres Imre ültek. Ez a szekér is megakadt az ut sáros szakaszán, ugy, hogy a lovak is a sárba sülyedtek. Vereséknek a közelben álló Bakti Ferenc kerülő segiteft. Javában emelték a szekeret és a lovakat, amikor Kocsord felől ujabb szekér érkezett. A szekéren Jakab M. József kocsordi lakos ült. Az ő szekere is bedőlt a sárba. Mikor meglátta Baktit, a "kerülőt, felkiáltott: — Na, nem bai, megfizeti ennek árát gróf Tisza Lajos! Bakti odaszólt neki: — A gróf nem fizeti azt meg soha! Erre Jakab levette lováról huzóis'trángot, kihúzta a kocsi rúdját és neki esett a kerülőnek, aki fürgén védekezett a súlyos rud csapásai ellen. Erre Jakab odaugrott Baktihoz, megragadta kabátját és az árok szélére rántotta. A ve rekedés hevében Bakti kést rántott és megszúrta Jakabot. Senkise vette észre a szúrást, csak azt, mikor már JaSabból folyt a vér és jajgatni kezdett. Néhány perc mu'va kiszenvedett. Bakti kerülő, akit letartóztattak és behoztak Nyíregyházára, beismerte, hogy megszúrta Jakabot, de tagadja, hogy szándékosan. — BEN HUR vallásos dráma, május 3-án és 4-én a Városi Szinházban- Mindenkinek meg kell nézni. ~ lOx A szép tavaszi idő beálltával megkezdődtek a gyermekfelvételek Friss Ella speciális gyermekfényképész műtermében, Luther-u. 3. sz.