Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-25 / 93. szám

JSÍYÍRYIDÉK 1926. április 25. Egy szabolcsi községben három évtized óta folyik az iskolánkivüli népnevelés munkája. Vas Mihály gégényi reí. lelkész évi jelentése a gyülekezetében végzett belmissziói munkásságról. Lelkész és tanitók embernevelő munkája. arra utalnunk, hogy a lehetőséghez mérten minden alkatommal vetített képek kisérték a tárgy menetét, mely gép az egyház tulajdonát képezi. Három ünnepélyes összejövetelt tartottak a télen, mely alkalmakkor Széchenyi, Arany és Jókai, emlékének áldozott a közönség. Az ifjúság nevelése az elmúlt évben összekapcsolódott a Levente mozgalommal. Az ifjúsági egyesület egy alkalommal vendégül látta a debreceni gazdasági akadémia hat jeles hallgatóját ,akik gyakorlati és elméleti ismereteket közöltek az ifjakkal. Az ifjúsági egylet tagjai tanulmányi kirándulást rendeztek? Debrecenbe, ahol megtekintették a juh kiállítást, a városi muzeumot és az akkor tartott, lóversenyt. Emellett gondoskodik az egyesület vezetője arról i§, hogy megfelelő tartalmú építő iratok álljanak rendelkezésre az ifjúság lelki épitése céljaira. A hősök emlékét kegyelettel ápolták. A téli hónapok alatt az énekkai', igen tevékeny munkásságot fejteti ki. Az ifjúságot önállóságra is nevelték ezáltal, hogy szerepeltették őket. Két izben egy-egy három felvonásos színdarabot s egy ízben három egyfelvonásos színdarabot adtak elő az ifjúsági egyesület tagjai. Igen szép eredménnyel mii ködölt az analfabéta tanfolyam. Az elmúlt évben 50, nagyobbára zsellér, évenként költözködő cselédgyermek és ifjú tanult meg írni és olvasni a tél folyamán. A gyülekezel ápolta az áldozatkészséget, melynek mérvét az is mutatja, hogy az elmúlt évi nehéz gazdasági viszonyok dacára a községet sok súlyos gazdasági csapás érte hét és félmillió koronát tsz ki a jótékonycéfra fordt tott adományok és segélyek öszszege. Ezt a munkát pedig elvégezte Vas Mihály gégényi ref. lelkész lelVA «Nyirvidék» tudósítójától.) Az ifjúságnak és felnőtteknek a vasárnapi munkaszünet alatt való nemzeti és valláserkölcsi alapon álló oktatása s ezzel a nemtelen mulatozásoktói, főleg pedig a korcsmáktól való elvonása oly nagy jelentőségű nemzeti mozgatom, melynek' értékét nemcsupán egyes lelkes, szabadságidejüket feláldozni kész vezető egyének, hanem maga a hivatalos Magyarország is telismerte. Ez hozta létre — sajnos csak mostani nyomorúságunkban, mája előtt - a különféle egyesületeket, a leventemozgalmat, ez erősítette meg a cserkészetet s tette speciálisan nemzetivé. Amikor efelett örömünknek adunk kifejezést, kétszeres az az öröm, melyet érzünk, mikor az.t is látjuk, hogy voltak már a messze múltban is oly derék, lelkes vezetői egy-egy kisebb társadalm ikörrek, akik nem ma, hanem évtizedekkel ezelőtt megértettük azt a köte'ességüket, hogy a vezetésre rendelt férfiak vezetni is kötelesek a gondjaikra bizott embereket. Ezek között a 'jövőbe látó emberek között itt vármegyénk területén meg keli említenünk Vass Mihály gégényi ref. lelkész működését,'mint akinek az elmúlt évi belmissziói munkásságáról is igaz érdekes adatokat áli módunkban fel jegyezni. Ha lüi képet akarunk rajzolni a' gégényi ref. gyülekezetben folytatott s nemcstipán egyházi, d^nemzeti irányú népnevelési munkásságról, ugy elég legyen annyit mondanunk,' hogy a téli hónapok alatt már 27 év óta tartanak Gégénvben vallásos és ismeretterjesztő irányú összejöveteleket, melyeknek száma csak az elmúlt téli időszak folyamán nem kevesebb, mint 38 volt s ezeken az összejöveteleken átlag 100 100 ember vett részt. Hogy milyen értékesek vo-tak ezek az előadások, legyen szabad kes segítőtársai : Dr. Bötykös Béla segédlelkész, Janka János ref. tanító, Papp Károly községi tanitó és Horváthné Szombathy [fona tanítónő. Csak halvány képet rajzoltunk arról a munkáról, mely Gégénvben három évtized óta folyik s nem is lehet felmérni azt az értéket, melyet az ifjúságnak és felnőtteknek helyes irányban való nevelésével értek el. Ilyen vezetők és ilven községek kellenek nekünk. NF|)áTm-niolyirt6 "l!»Ur1 I III nem kellemetlen illatú, legbiztosabb szer. K'

M'

t<

!BorhéljfKorzá8!l!B^il5 Rövid hirek. Oláhországban lefokozták Avarescu őrnagyot és a Duna-delta valamelyik szigetére viszik mocsárlecsapolási munkára. Amerikai tudósok kibetűzték a gihezi Fáraiósir hieroglifáit és megállapították, hogy a szakofágban Khufa Eheops Fáraó anyja van eltemetve. Saljapin nevében Jugoszláviában egy szélhámos hangversenykörutat akart rendezni, a rendőrségnek még nem sikerült elfogni a csalót. Sesztina Jenőt választották meg a debreceni kereskedelmi és iparkamara elnökévé. Erdélyben az országos magyar párt aradi tagozata Barabás Bélát választotta meg elnökévé. Nagy Gusztáv debreceni hadirokkant faesztergályos olyan főzőedényt talált fel, mely önmaga meg szűri és megóvja a megégéstől az ételt. Vadász Józsefné nagykállói aszszony Debrecenben a villamoson rosszul lett és meghalt. A kolozsvár* bíróság S hónapi' börtönre Ítélte Moldvány oláh detektívet, aki Mikolau rendőrkapitánnyal tolvajiskolát tartott fenn. Orsenigo Caesaré' pápai nuneius és Monza gróf olasz nagykövet május 8-án Debrecenbe érkeznek. A püspökladányi csendőrség az állomás épületében elfogott egy vásári tolvajbandát, mely több milliós zsebmetszési esetet Ismert be. Zs. Juhász Lajos hajdu^zováti földmivest 1 évi börtönre ítélték tyúklopásért. Nagygyéresen a csapi vasúti vonal egyik állomásán Taranközi Jánost halálra gázolta a vonat. Balogh Róza sátoraljaújhelyi jósnőt a törvényszék csalás miatt elítélte. Japán partvidékén 2 napig tartó orkán dühöngött, mely 100 halászbárkát elsülyesztett és Sapporo helyiséget elpusztította. Az amerikai képviselőházban Eisch képviselő határozati javaslatot nyújtott be, melyben a lefoglalt magyar vagyonok felszabadítását követeli. A jövő héten indul Ammundsen léghajója a Spitzbergákra. Szíriában Medzsel-eszen és Nebk mellett a franciák súlyos vereséget szenvedtek. Sjr Ronald Lindsay, Anglia török követe átnyújtotta az angorai kormánynak az angol javaslatokat, melyben Anglia kölcsönt és semlegességet ajánl Törökországnak. Collard—Hostigne francia detektív nem adja át a frankhamisitók elleni ujabb adatait, hanem csak a főtárgyaláson terjeszti be azokat. Győr egyik leggazdagabb földbirtokosát. Wink'er Miklóst letartóztatták hitelezési csalás és sikkasztás miatt. Franciaország háborús adósságainak felét megfizeti Amerikának. Egyes vidékeken a vetésekben nagy kárt okoznak a rohamosan szaporodó ürgék. Az orosházi községi mérnök uj fajta nádirtógépet talált fel, melylyel Gyopároson már meg is kezdették a nád vágását. A kereskedelmi szerződés megkötésére kiküldött magyar bizottság megérkezett Belgrádba. A békéscsaba—budapesti személyvonatot a sinek meglazításaval ki akarták siklasztani; a tettenéri merénylők elmenekültek. A fcidmivelésügyi miniszter elrendelte a tőgygümőkórban szenvedő tehenek kiirtását. Vörös Zsuzsa gyilkosa követte pesten rendezett országos daláriin- j nepélyen, valamint 1866-ban az Aradon rendezett országos dalversenyen is. 186-1. végén egyesült a/ ezen egyesülés céljából feloszlott Nyir-< egyházi Ifjúsági Dafegy'ettel, melytől néhány kiváló hanganyagot és szorgalmas tagot nyert. Pályázatot hirdetett dalegyieti" jeligére, melyet öt pályázó közül Boruth nyert meg a következő verssel: Zengjen, zengjen ajkainkon A bűvös dal, édes ének. Hon dobogjon keblünk tőle S emelkedjék jel a lélek. Nyújtson reményt a kebelnek. Keltsen benne tiszta vágyat. S legyen hü tolmácsa: mi a Honfi-öröm. honfi-bánat. E jeligére, a dallamot Szénfy Gyula szerezte. A dalárda működése iránta város képviselőtestülete is érdeklődött. 1864. november 3-án tartott gyűlésében örvendetes tudomásul vette azt, a dalárdát, mhit amely a maga körében művelődni s a műveltséget városunkban elősegíteni, köz- és magasztos célokra működni törekszik, üdvözli s kijelenti, hogy a dalárdát «szelIemi» tekintetben pártolni fogja. Ábrányi Kornél, Szabolcs nagynevű szülöttje, mindvégig élénken érdeklődött a da'árda dolgai iránt és szeretettel figyelte működését. Több levelet irt a dalárda elnökségének, az egyikben hangoztatja: Szülőföldem művészeti mozzanatai iránt mindig a legéberebb figyelemmel viseltettem. E részben dalegylet is kezdettől fogva kiváló részvétem tárgya lőn s szivemből örvendek azon, hogy S/abolcSmegyé földén is virulni kezd a művészet zsenge virága, mely - fájdalom hazánkban még oly kevés ápoló kezekre talál. Én legtöbb jogosultsággal mondhatom ezt, ki inár öt éve hogy fáradhatatlanul öntözöm annak nálunk még nagyon sivár talaját, nem számolva az éfő nemzedék elösmerésére sem,, mely nagyrészt figyelmetlenül megy el a magyar zene virágos kertjét gyomláló munkások borús verejtéke" mellett. Én boldog vagyok azon öntudatban, hogy aminek sikerült megvetnem az alapját, apra majd a későbbi kor diadalives palotákat fog emelni. A dalárda elnökéhez, Reményi Ede is irt levelet, melyben a Zenészeti Lapok pártolását ajánlja. Zeneirodalmi szempontból Ts érdekes Bartalus Istvánnak Budapestről 1865. január 15-én a dalárda elnökéhez küldött levele, melyben igy ir: Napjainkban az, irodaíom megizmosodása után a magyar zeneirodalom, iránt is felébredvén nemzeti önérzetünk, a lelkesedésnek legfőbb teendője a zenei nevelésre fordítani figyelmét, hogy ezáltal zenénket a jelen bo| nyolu't viszonyokból kibontva felvirágoztassa. Nálunk a kormány j nem teszi azt, amit tett mindenütt, j fiol a zene ma virágzik s ennélfog; va magunknak kel' magunkról gonj doskodni s az arisztokrácia kötelessége amaz áldozatok hozatala, mit másutt az atyai kormányok tesznek. Szintén ily hatalmas eszközei lehetnek a zenei művelődésnek a testületek, ha t. i. nem divatból, hanem belösztonből, a szükség érzetéből keletkeztek. Ilyen testületek nálunk a dalárdák. E társulatok Németországon a magát kiforrott zenei irodalom szüleményei, nálunk ellenben ugvszófva az irodalom egy nemének teremtői, mecenásaí lesznek. Mert csak e pillanatban több dalárdánkvan, mint összhangositott dalunk s innen világos, hogy e testületek lelki szüksége részint e téren uj zeneköltőket teremt, részint a már ismert keveseknek alkalmat ád a zeneirodalom gazdagítására s fejlesztésére. Ily fontos hivatásuk van — véleményem szerint a dalárdáknak, mit ha pontosan teljesítettek, azonkívül, hogy maguknak biztosították a szellemi élvezetek legszebbikét, önérzettéi mondhatják,' hogy mint hazafiak is megértették a kor szükségét. Nekem kettős okom van örvendeni a nyíregyházi dalárda személyem iránti megkülönböztetésén : egyik, mert figyei-' mére méltatta csekély, zenénk fejlesztése körül fett törekvéseimet; inásik, mert ez az első ilynemű megkülönböztetés, melyben részesültem. Én eddig kizárólag a zongorairodalom ra szentelvén magam s itt is mint legszükségesebbel - a neveléssel és tankönyvirással foglalkozván, nem volt időm erőmet a daf torén is megkísérteni s ennélfogva e pillanatban férfi négyesekkel nem szolgálhatok. A dalárda disztagjai, Gáspáry János, Szénfy Gusztáv, Ábrányi Kornél, 'Zimay László, Mosonyi Mihály, Bartalus István, Lónyay Menyhért, gróf Dessevcffy Emil figyelték annak működését, sőt anyagilag is támogatták azt. A sokra biztató nekilendüléssel megindult működést azonban megálli-/ totta a politika, a követválasztás mozgalmas előkészülete, «midőn a rideg politikai torzsalkodások kiriaszták a kebelekből a szende dal-nemtőt, s az éles pártszakadások minden daláregyleti vállalkozást Ehetetlenné tőnek , fakad ki Szabó Dávid, a daláregylet érdemes elnöke 1866. január 14-én kelt lemondó levelében, kijelentvén, hogy a daláregylet «névbeu él csak, többé nincs jelen.» Lemondott Szénfy Gyufa főkarigazgató, a dalárda lelke is, s ezzel megpecsételtetett az alig két évig működött első nyíregyházi daláregylet sorsa. Hivatását átvette az1870-ben Kőmives Károly elnöklete alatt megalakult s ma is virágzó Városi Dalegyfét.