Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-12 / 58. szám

2 JNfirÍRYIDÉK 1926. március >2 Uj március tizenötödikéi várunk. Irta : Némethy Béla dr. Hetven nyolc év messze távlatából nézve a márciusi nagy nap eseményeit, a sivár jelen csak a mélységes elkeseredés érzetét keltheti fel bennünk. Március tizenötödike a márciusi ifjúság ünnepe, az elszánt akarásnak, a tettrekészségnek napja. Hetvennyolc évvel ezelőtt nem a megalkuvást, nem a cinizmust hirdették, hanem azt dörögték a Muzeum lépcsőjéről, hogy Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart. És mi mégis láncot hordunk, ide veled régi kardunk! Amikor a proletárdiktáturának nevezett idegen rémuralom és a leghitványabb népnek katonai megszállása után a keresztény és nemzeti gondolat jegyében a magyar társadalom felocsúdott, ugy hittük! és ugy éreztük, hogy kell jönnie egy ujabb Március Idusának, egy ujabb, a régihez méltó márciusi ifjúságnak és el kell jönnie annak az uj magyar Messiásnak is, akit eszményképének és vezérének ismer el ez a márciusi ifjúság, akinek a parancsára az üres szólamok teréről a cselekvés terére lép. Mi ugy éreztük és ugy tudtuk, hogy csak ez adhatja vissza ezt az elárult, megalázott nemzetet önmagának ... Ez a márciusi jfjuság még nincs (itt, a várva-várt Március Idusa még mindig nem jött el és nem látják szemeink azt a vezért sem, aki az igéret földjét nekünk megmutatja... Nincs akarás, nincs elszántság, nincs tettrekészség, csak nagyképű okosság, cinizmus, bölcsességet, megfontoltságot és beletörődést hirdető szólamok és mindent elposványositó oppurtunizmus. Állandó gyengeségünkről beszélnek, pedig egy idegen és hitvány uralom a Kun Béla kormányzata is megmutatta, hogy" van itt őserő és bátorság, mikor idegen jelszóval, idegen ruhában, idegen vezetéssel és idegen Tas András. Kemény György verses meséje a vándormadarakról. Kemény Qyörgy Amerikaban, Detroitban élő magyar író. Ott irta s ott adta ki 12 részből álló verses meséjét a ((vándormadarakról*, a «hazai földből kiszántott s Amerikába vándorolt magyarokról». Hozzád szór beszédem : végig gázolt népem, Ki évezred óta csetlő-botló lépten Véreztél, izzadtál, váltig csak szenvedtél S átkozott bérül most rád borult szemfedél. Lélekkel ajánlom féltő Írásomat, Hallgató jorokban hangos sírásomat. így ir ajánlásában a hazája sorsát messze idegenben sirató költő. Vas András a puszták fia; lelke, mint a puszta lelke. Egyenes a puszta, mint az emberiélek, Mely csak rem szegöcik görnyedő cselédnek. A puszta leírása a verses mese legszebb része. Színdús, szinte egy mást kergetijk a szebbnél szebb kép és hasonlat, verselése és nyelve i>igvérig magyar, látszik, hogy a szerző szerelmese Arany János Toldijának. Rózsás, nagy subáját a nap vállra dobja ; Ráköszönt vidáman száz gulya koiompja. Válaszát nyerítve zengi ménes rája, vörös zászlóval, de mégis csak magyar szívvel és magyar karrai kergették ki fiaink 1019. év nyarán a hullarabló, betolakodott cseheket. Március tizenötödikén nincs egy bátor és igaz szó, amely belesüvitse a világba, hogy nem lesz itt béke, rend, konszolidáció, megértés, amig vissza nem adják mindazt, amit vagyonban, földben, emberben és becsületben tőlünk elraboltak! Arról beszélnek itt és a külföld felé is, hogy mi «ió fiuk» lettünk, mi mindenbe beletörődtünk, mi «konszolidálódunk», minden kísérletet a régi állapotok visszaállítására és a «béke» veszélyeztetésére elfogtunk. Ebben a helyzetben, amiben ez az országroncs van, amikor idegen parancsra a nemzet legértékesebb, legönzetlenebb társadalmának a középosztálynak mesterséges elpusztításával, B. listára helyezésé- i vei akarják «szanálnl» az országot, I csak egy kívánságuk és csak egy fo- I hászunk lehet a magyarok Istenéhez : addjon ennek a nemzetnek egy ui Messiást, akiben van hit és van akarás, aki képes ebben az elernyedt, megalkuvó világban egy ujabb dicsőséges Március Idusát a magyar történelembe iktatni. Egy vezert várunk, aki meggyőz mindannyiunkat arról, hogy a nemzeti érzés soha sem volt annyira egy mindannyiunk egzisztenciális létévei és anyagi érdekeivel, mint most. Nagymagyarországot kiván nemcsak magyar szivünk, de puszta létünk és megélhetésünk is ! És nemcsak üres irredenta szólamokat , csak «Ieépitést», nemcsak ujabb és ujabb B. és C. listákat, hanem elszánt cselekvést is! Ezt a Március Idusát várjuk mi: megnyomorított, • koldusbotrajuttatott «trianoni magyarok» és ezt várja az a három millió magyar és ugyanannyi tót és jiémet testvérünk, akik cseh, oláh és szerb rabságban sínylődnek. DIADAL Március hó 12-én, 13-án is 14 én, pénteken és szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel Világattrakció! ROBIN HOOD! Hősköltemény 11 felvonásban, Főszerepben: Douglas Fairbanks, Wallace Beery, Enid Bennett Kisérő műsor: 2 felvonásos amerikai burleszk. JÖN JÖN A lélekrablók és A kényelmetlen szerelem ja. — És itt emJ-iti példaként Siabolcsvármegyét és Z<Ua vármegyéi 'fhol fim a téren nagyon sok a tenni való. — Tehát a szabolcsvármegyei analfabéták belekerülnek a világsajtóba• De nem elég írni-olvasni tudni. Hiába tud valaki nehezen irni-olvasni, — ha ezt nem használja fel ismeretek, kulturjavak szerzésére. A nép ezt érzi és tudja. Ezért óhajt minden 5—6000 lakosú község polgári iskolát. — így akar tudást, irataimat szerezni és gazdasági tényezővé válni. Tehát sok polgári iskolát fog felállítani. A tudósok képzése céljából sok ösztöndíjat szervez a külföldi egyetemeken és tudományos intézményekben tanuló, kiválasztott, nagy. képességű fiatal magyar ifjak számára. Több egyetemi városban internátusokat létesít u. n. Collegiutn Hungaricum-ot. így megvette Bécsben a tertőrség palotáját s berendezte internátusnak, s így Bécsben három ilyen intézet van, - mert a Libbenő nagy kendők lógnak szerteszéjjel, Költöző madárnép száll az őszi. széllel. akkor hajóra száll a fiatal házaspár. És Vass András «eltátott szájjal fát tenger síkságot, Fürkésző szemmel vár rajta délibábot. Elcserélne mindent, mire lelke vágyott Csak újból láthatna pusztán délibábot». Amerikában bányamunkás 4esz a puszták szabad fia, a csikós, aki «csak felnő magától, mint a csipkerózsa ; Föld a nyoszolyája, ^g a takarója, Ábécéje csillag, iskolája puszta». És most Éjfekete szájjal tátog éhes bánya; Korgó gyomrával a nyüsgő embert várja, Ki tolvaj szándékkal vakmerően lép be Kincsét féltve rejtő anyaföld méhébe. Jajduló panasszal dongnak szük foiyosók, Mint a csákányokkai döngetett koporsók. Vass András bányász lett. Ki napfényes tájon Nőtt fel, hogy ménesnél nagybüszkén őrt álljon : Elkerült a bánya rettentő gyomrába, Hol örök sötétnek lejt táncot a lába, Hol lidércként lengő, apró bányamécsek Szemhalárnak koldus véget szabni készek. Klebelsberg Eunó gróf kultuszminiszter . a Pester Lloydban megállapítja, hogy Szabolcsban nagy az iskolahiány. A kultuszminiszter programja. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a Pester Lloyd keddi számára vezércikket ir német nyelven — kulturprogrammjáról. Ezek a vezércikkek arra valók, hogy elsősorban a külföldet tájékoztassák a magyar viszonyokról. A külföld tehát ne csak a névtelenségbe burkolt tudósító utján — a Sauerweinok utján szerezzen felvilágosítást a magyar viszonyokról, hanem ilyen magas állású politikusok, tudósok, közgazdasági tényezők utján is — Ezen cikk érdekel bennünket először tárgyi szempontból, mert roppant világosan — szinte egyszerűen tárja elénk kulturprogrammját, de érdekel bennünket azért is, mert helyi vonatkozású. Kulturprogrammjának egyik sarkalatos elve : a kitartó és céltudatos munkára való nevelés. Legyen vége ' a »romanticizmus«-nak a nevelés terén. A jelszavak és üres frázisok vonuljanak félre és adjanak helyet a reálpolitikának. Kulturmunkája két alappilléren nyugszik. Az első : Küzdelem az analfabétizmus ellen — és a népnevelési intézmények nivójánakeme lése. — A második pillér : magyar tudósok képzése — a magyar szellemi arisztokrácia r.evelése. — Ezért állit fel sok elemi iskolát. Kiilörö(sen a tanyákon, ahol a nép a maga erejéből azt felállítani nem képes. De a legutóbb hozott törvény kötelezi a földbirtokosokat, a latifundiumok urait is elemi iskolák felállítására és finanszírozására. Ez lesz a mi elemi iskoláink ötödik tipusa. Mert eddig voltak állami, felekezeti, községi és magániskolák, most ezek hez csatlakozik a földbirtok iskoláKedve nőttén vakkant pásztornép kutyája. Serkenő pusztának lángra lobban vére, Harmatos virágot tűz a süvegére. Napcsóktól megéled utja holt világnak: Ég tövén a darvak vV betűbe vágnak. Pajkosan pattog a pásztor karikása, Pittyeg a fürj titkon, senki meg ne [ássa. Bújja buta bíbic nád ölén az eret; Meghúzódik, mint a rossz lelkiismeret. Széljuhász a felhők nyája mellett szárnyal, Szétüt a bárány közt füttyös ostorával. A csikós, Vass András mátkájára, a számadó gulyás szépséges lányára szemet vet a birtokos fia, az «urfi». Ebből aztán baj támad. A csikós felszólítja az úrfit, hogy »a más malmáról ne akarjon vámok Az urfajta nézzen úrfélét magának. Hagyjon békét küzdő ember mátkájának). Az úrfi durván felel, sőt meg akarja ütni a féltékeny csikóst, de ez a karikásával alaposan helybenhagyja a léha fiut. Vass Andrásnak menekülni kell. Elbúcsúzik mátkájától s vigasztalja : «Nem vagyok akármi bordában szőtt gyerek, Megszolgálom máshol a darab kenyeret)). Bucsut vesz az öreg csikóstói, jyiárton tói is, kedves lovát a gondjaira bizza. «Rárónak miattam ne legyen hibája ; Mintha nékem szólna : lélekkel kivánja». És aztán Leszökken lováról a bajlátó legény; Léptén süppedezve sir az őstelevény, Mintha csak szülöttét tartogatná vjssza, Ki borát a bánat serlegéből issza. Fodros felhő csücskén csillagok csak félve Bukdácsolnak ki az égi utcaszélre. A meggyötört lelkű csikós bekerül a városba, ahol egy talyigás gazdánál vállal munkát. Később a számadó juhász is ide kerül az egész családjávat, mert az úrfi csak nam hagyott békét Sárinak s egy nagy dáridó után részeg pajtásaival rátört a számadó házára. Vass András és Sára nem sokára meg is esküdtek. A szerencse azonban nem kedvezett nekijk s amikor a vetésüket a jég elpusztította, elhatározza, hogy kivándorol Amerikába, mert f<itt már a szegénynek semmi becse nincsen; Uri karikához pártolt az urísten». Szivbe rótf irások, földre éhes vágyak Kergetik veszettül a/ emberhangyákat. Vándormadaraknál csak az ösztön számos ; Embernek az fáj, hogy Földnélküli János« És amikor Az ökörnyál lomhán úszni kezd a légben, Vándor gólyanyájak foltja leng az égen ; Viílámszárnyu fecskék, krugató bus darvak Hosszucsőrü gémmel búcsúszót hadarnak ;