Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-07 / 54. szám

JSfYÍRVIDÉK. i926. március 7. 1 DIOGENES LÁMPÁSA A tejTöbb mint egy évtizedes házaséletemnek igen sok eseménye fűződik a tejhez. A tej alapjában véve nagyon jámbor jószág. Különösen aludt állapotban. Azt szokták mondani: olyan szelíd, mint egy csésze aludt tej. És mégis annyi galibát okozott nekem a tej, hogy nem állhatok ellent annak a kényszernek, hogy megírjam szenvedő embertársaim okulására a tejről formált véleményemet. Arról nem is beszélek, _ hogy háztartási mérlegünkben is különös szerepe van a tejnek. Feleségem előtt rettenetes probléma, háztartásunk tejellátása. Egyebet se hallok, mint folytonos sopánkodást, hogy nincs tej, rossz a tej, összement a tej, savanyu a tej, vizezett a tej, a tej le van fölözve, a tejnek szaga van, mert borjas a tehén és eféléket. A tejesarnokban órákhosszat ácsorog a cseléd, emiatt heves családi jelenetek játszódnak le. Ha sikerült termelőt fogni, aki házhoz szállítja a tejet, avvai is rengeteg baj van. Ha férfi aki a tejet hordja, akkor pálinkával Traktálják, amit ugyan a tirpák néni sem utasit vissza. De a tejesembernek ezenfelül trafik is kell. Cigarettával szóba sem áll. Neki szivar kell. Bőrszivar. Szipkával. Mikor már megitta a pálinkámat és elbagózta összes szivarkésztetemet, akkor egy szép napon kijelenti, hogy több tejet nem hoz. Mert a zsidó többet ád érte. Utófag kisül, hogy nem is a zsidóhoz viszi a tejet, hanem a szakácsnőm sógorához, de ez nem változtat a dolgon. Feleségem kétségbe van £sve s vannak gyönge perceim, ami kor magam is azt hiszem, hogy ez a tejmizéria-életem legnagyobb problémája. Pedig én sohasem, iszom tejet. Se kávét. Valami leküzdhetetlen ellenszenvet érzek a tejfélék iránt és épen ezért keserít el ez az állapot, mert a családi szónoklatok kilencven százalékát a tej miatt kell végighallgatnom. — Nem tagadom, hogy az iparilag feldolgozott tejet turó és sajt alakban igen kedvelem. A túrós csusza forró tejfeles zsirrai Ieöntve, friss tepertővel behintve kedvenc eledelem s azt sem tagadom, hogy az olaszok iránt érzett rokonszenvemnek egyik mélyreható oka a pármezán-sajtos makkaróni. De a tejet azt gyűlölöm. Gyűlölöm különösen azért, mert hajnali szendergésemből rendesen az riaszt föl, hogy feleségem pénztárcámban, az éjszakai lumpolás után megmaradt állampénztári és függő adósági címletek kőzött kutat, magyarán, a pénzemben kotorász. Bár ez a jefenet rendszerint naponként megismétlődik, mindazonáltal, újult felháborodással tiltakozom a merénylet ellen. Sajátságos, hogy amig fefeségem a tejellátást tartja a legfontosabb háztartási problémának, addig abszolúte nem törődik azzaf, hogy ez az ellátás budget-nk keretében méltó fedezetet nyerien. Ebből a példából is megtanulhatja mindenki a női következetlenség minemüségét. Teszem fel a tavaszi kafap, a brokát cipő, selyemharisnya, az ondolálás, a szabóügyek, a piperecikkek mind előbbrevalók a tejnél. Pénzügyileg. A tej gondolja magában az asszon}' - majd fedeződik a fériem bugyellárisából. Es ez a végzetes gondolat iberráció a kiindulópontja idült tejgyülöletemnek. Nem kevesebb okom van a tejgyülöleíre amiatt, hogy nálunk a tej állandóan kifut. Hálószobánkban vaskályha van, amelyben melegíteni lehet egyet-mást. Praktikus szempontból igazán nem kifogásolható, hogy a mosdáshoz szükséges viz mellett a tejet is ótt forralják fel. S a iei. minden reggel megmutatja, hogy amilyen csöndes, épen olyan alattomos jószág. Kifut. Hiába biztatgatjuk egymást, hogy vigyázni kell a tejre, a tej mégis kifog rajtunk. Kifut. A legnagyobb elővigyázattal és gonddal helyezik el a forró kályhában. Minden szem rajta csüng. A ház minden tagjának agyát egyetlen gondolat tölti be: Vigyázni a tejre, hogy ki ne fusson. Ez meg}' is egy darabig. S mikor a tej már körülbelül a negyvenedik Celziusnál tart, mikor a gondolat és akaratfesziiltség megszűnt, mikor már hallgatólag és a tudat alatt mintegy ösztönszerűleg megállapodtunk valameny nyien abban, hogy az nem létezik, hogy az a disznó tej kifusson, feleségem váratlanul megszólal: - Képzeld, a Berta Olaszországba akar menni. — Erre a meglepő kijelentésre élénk eszmecsere fejlődik ki, amely már-már veszedelmessé és indulatossá fajul", de egyetlen varázsütésre megszűnik, amikor egyikünk elkiáltja magát: — Jesszus Mária, fut a tej ! — A tejecske mint egy zúgó, habzó áradat, teljesen elöntötte a kályha fiókját, felszínének puffadt gömbölyiisége mind nagyobbra és nagyobbra akar nőnii s a forró vason megpörkölődött tej. égési szaga fojtó bűzzel teliti meg a szobát. Jóidéig kell szellőztetni, inig ismét tiszta lesz a levegő. De a tej elérte célját. Kifutott. És ez ellen nincs orvosság. Amig tejet hoznak a házunkhoz azt nekem kell kifizetni s amig a tejet forralni fogják, az mindig ki fog. futni. Ez a sors megmásíthatatlan akarata. Statisztika a milliárdosokról. Az uralkodó angolszászok. — A Rotschildok rohamosan veszíteni kezdenek vagyonukból. -- A névsorban alig van zsidó. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) — Lewinsóhn Richárd ismert nevű közgazdasági iró nagyon érdekes és tanulságos röpiratot adott ki, amely a világ leggazdagabb embereível foglalkozik, A munka nem a milliárdosok életéről szól, hanem csak azt dolgozza föl,- hogy kiknek a tulajdonában gyűltek össze a világ legnagyobb vagyon komplexumai. És hogy tiszta képet adjon, Lewinsóhn a békebeli milliárdosok lajstromát is leközli, egy híres angol publicistának Burnleynek az adatai alapján. íme itt adjuk mi is ezt a statisztikát, amelynek az érdekessége egyelőre még kétségen felül áll. Az adatok szerint 1905ben megütötte a két milliárd arany-' márkát I. Dóit (Délafrika) és LiHung-Csang (Kina) vagyona. Tőlük lefelé sorrendben következnek a huszadik század nábobjai egészen Northumberland hercegének 120 milliós vagyonáig : J. B. Robinson (Dél-Afrika), Rockefeller (Amerika), Domidow herceg (Oroszország), Andrew Carnegie (Amerika), Jacob Astor (Amerika), W. Rockefeller (Amerika), Lord Rotschild (Anglia), Westminster hercege (Anglia), W. C. Wnitwey (Amerika), Lord Iweagh (Anglia), Pierpont Morgan (Amerika), Hexne-család (Franciaország), Frigyes főherceg (Ausztria), Rothschild bárói család (Ausztria), Rothschild család (Franciaország), Lichtenstein herceg (Ausztria), Hetty .Green aszszony (Amerika), Dreher Antal (Ausztria), James Henry Smith (Amerika), Devenshyre hercege (Anglia), Derby gróf (Anglia), Krupp-család (Németország), Ploss herceg (Németország), Henckel von Donnersmark (Németország), Eszterházy herceg (Magyarország), Schwarzenberg herceg (Ausztria). W. A. Clarck (Amerika), John W. Marka}' (Anglia), Armoud (Anglia), Rotschild (Angliai, John James Magoe (Anglia), Arenberg hercege- (Belgium). A világ leggazdagabb 44 emberének nevét sorolja föl a statisztika. És rendkívül érdekes, hogy ezen a listán egyedül a Rothschildok a zsidók. És ez a pénzdinasztia is folytonos dekadenciában van. Legalább is Lewingsohn kimutatja, hogy a németországi Rothschildok vagyona az utolsó tiz esztendőben 100 millió aranymárkával csökkent, amig a Krupp-vagyon 122 millióval 187-re, Henckel von Donners-! mark hercege 62-ről 177-re és Hohenlohe-Öhringsen hercegé 58 millióról 151 millió aranymárkára emelkedett. A lajstromban szerényen húzódik Ma, szombaton Holnap, vasárnap SZENZÁCIÓS AMERIKAI ÚJDONSÁG! Háborgó vizeken (A tenger bosssúja) Izgalmas dráma a tengeren 9 felv. A főszerepben: Dorothy Gisch és Richárd Barthelmess. Hétfőn Kedden VILÁGHÍRŰ „WESTI-UFA" ATTRAKCIÓ! A kisértet! Fantasztikus filmregény 7 felvonásban. Főszerepben: Ottó Gebühr, a nagy német színművész. És a kisérő műsor! Előadások kezdete: szombaton 5, 7 éa 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. GYRANO DE BERGERAC Vaqifl szines filmramek Jön az Apollóba ! meg egy orosz princ és a magyar Eszterházy herceg vagyona, világosan rámutatva, hogy az uj kor pénzfejedelmei nem a földbirtokom hűbérurak többé, hanem a nagyipari trösztök vezetői. A háború után természetesen «. vagyonok tekintetében is megváltozott a statisztika. És Lewinsóhn közli dolgozatában a világ mai leggazdagabb embereinek névsorát, hitelesnek fogadva el a «Newyork Times» adatait. Az uj lista a következő (a vagyon itt dollárokban van kifejezve). Henry Ford Amerika, 500 millió, John D. Rockefeller Amerika500 millió, Westminster hercegé 150 millió, De Gaekwar von Bárod India 125 millió, H. B. Walker Amerika 100 millió, George F. Baker Amerika 100 millió, Sir Hasil Banaorv Anglia 100 millió, H. Misumi báró Japán 100 millió. Ez a statisztika — bár rövidebb — jóval érdekesebb az elsőnéb Megtanulhatjuk belőle, hogy a háború után a legnagyobb vagyonok olyan emberek kezébe halmozódtak föl, akik Amerikában, Angliában vagy Anglia dominiumaiban élnek és gyűjtik a kincseket. És megmutatja a lista az újonnan feltö* rekvő kapitalista hatalmat, Japánt, Misuni és Vasaki bárók személyében. Európa, a kontinens és vele a Rothschildok teljesen kiestek a nagy versenyből. Ugy látszik, hogy a pénz másfelé terem mostanában. Olyan területen, "hhol nagyobb fogyasztótömegek élnek és kiaknázatlan mennyiségben vannak természeti kincsek. Feltűnő, hogy ebben a reprezentáns listában nem szerepel egyetlen egy zsidó sem. Lewinsóhn szerint a világ leggazdagabb zsidója Ottó H. Kohn, az ismert színházi me-» cénás. Ottó Kohn ugyan 100.000 dollár évi adót fizet, de azért még' mindig nagyon távol áll vagyonban az előbb fölsorolt náboboktól. Lewinsóhn munkája határozottan megcáfolja a zsidó tőke egyeduralmáról terjesztett mesét. Mert ha lehet ilyen hegemóniáról szó, azt közölt adatok alapján csak az angló-amerikai faj gyakorolhatja egyelőre, amig a fejlődő Ázsia konkurrenciája nem elég éles. Azt azonban a most ismertetett röpirat i»> megállapítja, hogy a zsidóság tulajdonában nagyon sok jelentős, közép-vágyon gyűlt össze.