Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-03 / 50. szám

WUC. március 3. 8 Kereskedelmünk erkölcsi bajai. Hosszabb idő óta a hírlapok telve vannak magán és közvállalatoknak bukásával, "összeomlásával, sikkasztásokkal és letartóztatásokkal. Nemcsak kurzus és konjunkturás vállalatoknál találjuk ezt, de olyan kereskedők és vállalatok omlanak össze, kik jó hirben állottak, és mégis nemcsak anyagilag buknak ei, de erkölcsileg is. Nyitott ajtókat döngetett Éber Antai, "különben igen szelfemes és magas nívójú előadásában, mikor azt fejtegette, hogy a kereskedelmi törvény kény szeregyezségre vonatkozó része, valósággal kiszolgáltatja a hiteiezőt az adósnak. De nemcsak kiszolgáltatja, valósággal nyitva hagyja az ajtót, hogy betörhessenek az erkölcsi defektusban szenvedők. Nem igaz, százszor is nem igaz, íiqgy a kényszerűség vjszi a fizetésképtelen kereskedők fegtöbbjét az egyezkedésre. Tapasztalatból tud. juk, hogy legtöbbje a mostan, egyezkedőknek jó üzletet csmái, mert legtöbbször vágjont, illegitim vagyont von el magának és a ml fő, kidobja a divánt és megmarad a becsület. És az a kényszeregyezségi törvény legfőbb hibája. Ezelőtt ha a kereskedő megbukott viselte ezen tettének büntetőbírósági és társadalmi következményeit. A bíróság rendszerint súlyosan büntette és mellékbüntetésként a polgári j5gok elvesztésére is ítélte. A társadalom, különösen kereskedők mellőzték, további hitelről szó sem lehetett, de az érintkezésben is mellőzték, hisz nem lehetett tagja társadalmi alakulatoknak sem. Ma ez mmd nem jön számításba. Kiegyezett, punktum ! Ezelőtt a kereskedelem a «Treu und Olaube» szentségen épült tel. A kereskedőnek mindene volt a becsülete, ép oly féltékeny volt erre, min t a katonatiszt kardbojtjára. Ismertem még azokat a kereskedőket (hála Istennek, vannak ilyenek ma is), akik ha rosszul ment dolguk, oda adták az utolsó fillérüket, ha kötelezettségük teljesítéséről volt szó és azt tartották : «GeId verloren istnicht verloren. Mensch verloren, alles ver!oren». Ma az ellenkezői tartják, igen sokan. Tudás, erkölcsi és anyagi alap nélkül belefognak a legképtelenebb vállalkozásba. Ha sikerül ügyes emberek lesznek. Ha nem sikerül, mentenek amit lehet, a más vagyonával nem törődve. Láttuk az utóbbi években, hogy tudás és vagyon nélkül fogtak em. berek a legnyaktörőbb vállalatokba és amíg a konjunktura tartott, fényesen éltek, házakat vettek, fényenyesen berendezkedtek, "fogatot, autót tartottak, ragyogtak az aranytól és ékszertől, őket lehetett látní és hallani mindenütt, semmi sem volt nekik drága. A legelőkelőbb fürdő és üdülőhelyeken hemzsegtek. Hisz csak ötszázezer koronába került naponként. Felkeltették a kereskedelem ellenes (más neve is van ennek) áramlatot és az irigységet, a mely aztán az egész osztályokat érte. A konjunktura megszűnt, ezek már nem tudtak kevésből tisztességesen éim, megtartották, elsikkasztották és elsikkasztják mások vagyonát, könnyen tehetik, büntetés nem éri őket, még csak társadalmilag sem. Ha legalább utóbbitól tarthatnának, sok meggondolná a dolgot. A kereskedelmi alakulatok is megtűrik őket, talán azoknak vezetőségében is kapnak helyet. Ezelőtt nem Így volt ez. Városunkban több évtizeddel ezelőtt egy kereskedelmi egyesület alakult, a.tagfelvételnél egy öreg kereskedő kifogás I soíta egy másik kereskedő felvéte- I lét, mert — alig tudott már róla valala — valamitor régen megbukott. Ma ezek az egyesületek tagsági dijakra és a pénztárra dolgoznak. Egynéhány általam tudott esetet mondok el : Néhány év óta a kis falusi kereskedők a varosokba tódulnak, ott hagyva szerény, de tisztességes keresetüket, mely legtöbb esetben vagyonszerzéssel 'is jár. A városban egyszeriben nagykereskedő, nagyvállalkozó lesz. így jött vánosunkba több vidéki kis italmérő. Egyszerre an gros borkereskedők lettek. Csakhamar házuk, fogataik stb. stb. lett. mindez mások pénzébői. Jött egy kis északi szél és oda száz embernek minden vagyona. De mit számit az a Duda uccában ? Egy fiatalember, ki mindenhez ért — hogyne, hisz a Duda uccai egyetemre járt — egyszerre nagykereskedő lett, felszedte a rengeteg kosztpénzt, a visszafizetést a nagyharangra bizfa. Biróság elé kerül az ügy, ott tagadja a váltók aláírását, majd mikor ennek következményeire figyelmezteti a bíróság, azzal állott elő, hogy kiuzsorázták. Pár hétig fizetett koszt kamatot, akkor midőn egy kis tört-hanyadára szállott alá, katasztrofális módon, valutánk! Egy másik, sok-sok millió kölcsönpénzt vesz fel, nem fizet, biróság elé kerül, ott az aláírását próbálja letagadni, midőn ezzei nenj ér célt, azzal védekezik, hogy ő is másnak kölcsönözte, neki sem fizettek, ő sem fizet. Egy kereskedő, egy magánzóhoz fordul, ki kis tőkéjéből él, áruátvételre pár hétre, nagy összeget kér kölcsön, mikor már tudnia kellett, hogy fizetésképtelen. Nemsokára kényszeregyezséget kér maga elien. A kölcsönadó, ha valamikor kap vissza valamit, az pénzének az időközi kamatait sem fogja kitenni. És ezek egytői-egyig, komoly kereskedelmi egyesületek tagjai. Régebben a fizetésképtelen kereskedő kímélte a helyi piacot, ugy gondolkozott, az áru tartozásból, ha nem fizet, az előadó már keresett és fog még rajta keresni, de a kölcsönkért pénzt ritka esetben nem fizette viszsza! Azt tartják, hogy vidékünkön azért vannak Dlyan sokan, kik a tisztes, renomirt kereskedelemnek is mérhetetlen "kárt okoznak, mert közei fekszünk Galíciához és az ezzei szomszédos magyar vidékkei, onnan származnak és származtak hozzánk ezek a káros elemek. Meglehet! De ennek is meg van az orvossága. A tisztességes map-ar kereskedőknek keli ezeket lehetetlenné tenni. Tisztességes kereskedők közzé csak tisztességes kereskedő jöhet! , r. r. Nyíregyházán is óvóintézkedésekel tesznek a trachomajárvány ellen. Öt orvos házról-házra járva vizsgálja a lakosság szemét. Nyíregyháza, március 2- (A Nyirvidék tudósítójától.) A trachoma vagy egyptomi szembetegség az ország területén több helyütt járványosán lépett fel. A népjóléti miniszter alapos szemvizsgálatra utasította a községi és körorvosi kart. Nyíregyházán is megindult az alapos szemvizsgálat, ameiyet dr. Konthy Gyula, dr. Dem jén József, dr. Ruhmann Kornél, dr. Benkő és dr. Fábry Gábor orvosok végeznek. Természetesen nem fognak, megvizsgálni minden egyes embert, de több ezer ember esik beható szemvizsgálat alá. Az egyes iskolákban részben már megtörtént, részben fofyamatban van a szemvizsgáfat, emellett megvizsgálják a latosságot is. Az orvosok egyes kerületekbe osztva végzik a házról-házra történő vizsgálatot. — Szombaton a főorvos 260 embert vizsgált jneg és közöttük két trachomagyanusat talált. A nyíregyházi szemvizsgálat eredményéről március 15-re összesített kimutatást kell felterjeszteni a népjóléti minisztériumba. Díványt, hencse*^ madráeot és minden kárpi tosmunkát a legjobb anyagból 10%-ka! Olcsóbban szerezheti be, mint bárhol Riszula András kárpitosnál, Bocskay-utca 53. szám. Kedvező fizetési feltételek! Helyi és vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. Kívánatra háxhoz és vidékre is megyek. 973-11 Ma, kedden utoljára Minden idők leghatalmasabb attrakciója! D. W. GRIFFITH MESTERMŰVE! A flandriai hős! Regény az asszonyról és a szerelemről 8 /elvonásban. Főszerepben: Richárd Barthelmtsi és Dorothy Giscb, az „Ut a boldogság felé" és „A két árva" alakitói. K hatalmas fllmszenaációt 3 budapesti nagy mozistinház tűzi márciusban műsorára. És a burleszk attrakció! Szerdán ÁLTALÁNOS KÖZKÍVÁNATRA; Csütörtökön Lagerlöf Zelma Nobel dijat nyert regénye: Gősta Berting! SltaéM*k kezáeto: 6, 7 *• 8 órakor. Homokszemek. Jóka: dicső szellemének emlékezetére Debrecen városa legnagyobb parkját nevezte el Magyarország halhatatlan nagy mesemondójának nevéről. Azt szokták mondani, hogy az emlékállitásnál az emlékmű vagy emléktárgy kifejezője annak, hogy mennyire becsülik az utódok a kitüntetésre illetve megörökítésre érdemesnek talált egyéniség személyét. Ha ezt a megállapítást kellene irányadóul venni városunk polgárságának Jókai szellemével szemben tanúsított megbecsülését illetőleg, ugy nagyon szomorú tapasztalatra kellene jutnunk, amennyiben valamilyen érthetetlen elnézésből az első emlék, amit a város polgársága Jókai emlékének szentelt, egy kicsinyke kis utcának az íróról való elnevezése volt. A város vezető körei ugy látszik, teljes tudatában voltak ennek, az elődök áltai elkövetett, mulasztás tarthatatlan voltának

1 s talán ennek Julajdonitható a polgári fiúiskolának Jókai Mór nevéről való elnevezése. Nem lenne talán azonban méltatlan a nagy író nevéhez, ha a mult évben megindult városrendezési terv keretében a városnak egy nagyobb utcáját vagy parkját neveznék el 'Jókairól. A Kállay -vagy Kállóí-utcát nem tartanánk célszerűnek elkeresztelni, mert akár egyik, akár másik nevet tartanánk meg, mindkettőhöz tradicionális emlékek fűzik ugy a várost, mint a vármegyét. Talán alkalmas volna majd az újonnan rendezendő Népkertet, vagy esetleg a Debreceni utcát Jókai nevéről elkeresztelni. Tudjuk, hogy hivatalos köreinkben megvan a "mult 'hagyományai iránt való kegyeletes megemlékezésnek a szeretete' s így a kérdésnek a megoldása elé a legteljesebb bizalommaf tekintünk. * A vasutí «liozzájár6» ut problémája már évek óta foglalkoztatja az illetékes köröket. Hogy a je leniegt útszakasz minden kritikán aiuú, az letagadhatatlan tény és hogy annak rendbehozatalát nemcsak a város, hanem az államvasutak jóhirneve is megkövetefi, szintén le^gadhatatían tény. Ugy látszik, hogy most már végre ez a sokat bolygatott utkérdés dülőutra jut. S miután államvasuti ((hozzájáró)) útról van szó, önkéntelenül is emlékezetembe tolakodik egy ifyen «hozzájáró» uton szerzett tapasztalatom. Egy kis falusi atyafilátogatáson voltam s a viszontlátás örömében nagyon eltaláltunk kvagázgatm. A vonat érkezési ideje veszedelmesen közelgett, amikor felbakoltunk a falusi füzvesszős kassal ellátott alkalmatosságra. Csaknem deszkasimaságu köves uton repített két pej csikó bennünket. Egy fordulónál halljuk a vonat jelző sípolását, ugyanakkor irtóztató rázkódtatás közepette, fülsiketítő zajjal kezd robogni szekerünk. Nyelvünk elharapásának és a lekésésnek veszélye forogván fenn, nem mertünk egy kukkot sem szófani, hanem görcsösen "kapaszkodva a szekér oldalába, vártuk sorsunk jobbrafordulását. Kis idő mufva meiy nekünk egy hosszú, keserves óra'szenvítíésének tünt fel — elértük az állomás épületét. Nem állhattam meg, hogy oda ne szófjak a bennünket hozó kocsisnak, megtudakolandó, mi az istencsuda ut voft ez, amin most jöttünk. Kérdésemre a következő lakonikus rövidségü feleletet kaptam: Ez a zállami űf vót! Remélhetőleg mi nem fogunk ugy járni, mint a Deák Ferenc kalapját elcserélni akaró egyén. Nemcsak körül*, hanem talán belűi is olyan köves utat ka-