Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-21 / 42. szám

NYÍRVIDÉK íD'26. február 21. ntaemmmmmM*mammmaa A nyíregyházi cserkészek is résztvettek a nyírbátori cser­készek táncmulatságán. (A Nyirvidék» tudósítójától.) — A 952. sz. «Vasvári Pál» cser­készcsapat jól sikerült táncmulatsá­got rendezett felszerelési alapjaja­vára folyó hó 14-én a nyírbátori nagyvendéglő termében. Ebből az alkalomból meglátogatták a csapa­tot a vármegyei intézőbizottság ré­széről Tamáska Endre ügvveztő elnök és Ko Ilona y Zoltán ellen­őrző megbízott; csatlakozott hoz­zájuk a Szabolcsi Tanitó szerkesz­tője, Bökényi Dániel is. A hely­beli «Nyirség» és «Baross Gábor» csapatok is képviseltették magukat 24 taggal. A bevonuló nyíregy­háziak a kíváncsiak tömegét von­zották az utcára. A fogadtatásra kivonult vendéglátó csapattal egy békebeli század cserkész menetelt végig a városka utcáin. A nyíregyháziakat az állami isko­lában lévő otthonukba vezették ven­déglátó gazdáik, hol magyaros szí­vességgel és cserkész testvériesség­gel látták el őket vacsorával. Köz­ben a legnagyobb bámulattal szem­lélték az otthon berendezését, a sok ügyesebbnél ügyesebb cser­készmunkát. Kilenc órakor átmen­tek a szépen feldíszített táncte- 1 rembe, melynek bejáratánál 'Jó munkát.h felirat világított a bálba sjetők elé. Azután megkezdődött a mulatság, amelyet a helybeli csa­pat és a «Nyirség» öregcsapat sza­való- és énekszámai tarkítottak. A rendezőcsapat saját készítésű dísz­tárgyakkal szépségversenyt is ren­dezett. A jól sikerült mulatság mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben 6zep eredménnyel végződött, ami méltán dicséri a csapat parancs­nokának, Pap Gedeonnak követés­re méltó tevékenységét. A La Fontaine Társaság nyíregyházi csoport­jának Shakespeare-ünnepe márcins 3-án lesz Dr. Mikecz Ödön méltatja Shakespearet. Bodor Kornélia, Rónay Jenő dr. és Hál István angol nyelvű számokot adnak elő. Nyíregyháza,' február 20. (A Nyirvidék tudósítójától.) A La Fontaine Társaság 'nyír­egyházi csoportja fokozódó agili­tással küzd a kultura mezején és toborzó erővel hirdeti a világszerte elismert szépet és igazat. A Társa­ság március 3.-án Shakespeare-ün­nepet rendez, amelynek nívós mű­sora értékjelzője a La Jrontaine Tár­saság kulturális működésének. A műsoron lévő Shakespeare-forditá­sokon kivül eredeti angol inter­pretációk is szerepelnek, amelyeket Bodor Cornélia, dr. Rónay Jenő és Gál István adnak elő. A Shakespeare-ünnépség részle­tes rjiűsora a következő: 1. Shakespeare méltatása. Tartja: dr. Mikecz Ödön. 2. Magánjelenet Coriolanusból Volumnia: dr. Garay Gyuláné 3. Sonnet by Shakespeare. Reci­ted by Miss Cornélia Bodor. 4. Párjelenet Ham/etből. Ophe­lia: dr. Garay Gyuláné, Hamlet: Gól István. 5. Monologue of Hamlet. Reci­ted by Mr. Eugene Rónay 6. Magánjelenet (Méregpohár) Romeo és Júliából. Előadja: Kop­pány Erzsi. 7. A vád- és vádbeszéd Julius Caesar fölött. Brutus: Szabó Ist­ván, Antonius: Bihary László. 8. Dialogue between Hamlet and the Digger. Reciter by Messrs. I Stephen Gál and Eugene Rónay< 9. Párjelenet a Makrancos hölgy­ből. Előadják Koppány Erzsi és i Bihary László. Nagy lendületet vett a Szabolcsi Bőripari Részvénytársaság gyári üzeme. Tn cserzőkáddal szaporították a gyár üzemét. (*) Papírszalvéta, tortalap, tor­takendő nagy választékban az Uj­ságboltban. (A Nyirvidék tudósítójától.) — Még az 1922. évben indult meg a mozgalom, illetve a részvény­jegyzés a Szabolcsi Bőripari Rész­vénytársaság megalakulására. Fel­építése és üzembe helyezése pedig az 1923. év szeptember hóban vet­te kezdetét. Az üzembehelyezése óta nehéz gazdasági és pénzügyi tor­turán kellett a gyárnak keresztül­iesnie s csak a súlyos nehéz viszo­nyok csatolód tak a gyár kezdet­leges állapotához is. A mult év­második felében azonban nagy for­dulóponton esett át a gyár, mi­vel megnagyobbította üzemét vagy 10 cserzőkáddal és versenyképessé tette az általa előállított bőranya­gokat a gyárba beállított szakem­berekkel. Ezzel a nagy előhaladás­sal megszerezte magának a bőr­gyár nemcsak a helybeli nagyke­reskedőket, hanem a vidék nagy bőrkeresletét is, úgyannyira, hogy jelenleg nem tud a bőrgyár annyi anyagot előállítani, amennyit tőle akár a helybeli, akár a vidéki ke­reskedők át nem vennének. A nagy bőrkeresletnek a szempontjából kellett a meglevő cSerzőkádakat 10 cserzőkáddal szaporítani, mely ma­ga 100 métermázsa bőr béfoga-. dására alkalmas. Igy a gyárnak mintegy 23 cserzőkádja van ösz­szesen, ahol ha teljes üzemben van a gyár, 600 métermázsa bőranyag­nak van helye. Jelenleg csak talpbőröket gyár­ros tanár ur hiába is igyekezett ; nekem a számtani tudományok ma- * gasabbrendiiségét és logikáját meg- ; magyarázni, én hü maradtam fo- i gadaímamhoz és ki se nyitottam soha a könyvet. A többi tantár­gyak kedvéert mégis mindig át­engedett a tanár ur. > Ha megemlítem még, hogy én voltam mindig a legjobb tornász és a legnagyobb verekedő, végez­tünk is az iskolai évekkel és áttér­hetünk talán az irodalomra. írói és újságírói működésemet a {(Nyírvidékinél kezdtem­Itt jelentek meg az első verseim, j majd később az első politikai ve­zércikkeim. Később egy-két bará­tommal hetilapot csináltam Nyír­egyházán; élt vagy négy hónapot ez a lap, ma már, sajnos, a cí­mére sem emlékszem. Még Nyír­egyházáról kezdtem cikkeket kül­dözni a Budapesti Hírlapnak, a cikkek — legnagyobb csodálko- I zásomra — megjelentek; az egyik beküldött cikkemet egyszer vezér­cikknek adták le — és ezzel végle­gesen meg volt pecsételve a sor­som: semmi sem menthetett meg többé az újságírástól. Felkerültem a Budapesti Hírlaphoz és — a többiről már nem érdemes be­szélni, ment minden magától. Amit mégis hangsúlyoznom kell: egész > ifjúságomat a legnagyobb nélkü- : lözések között töltöttem. Elismert l újságíró, sőt egy nagy hetilap szer­kesztője voltam már és még min­dig -anyagi bajokkal küzdöttem, mert gazdag rokonaim tói soha nem akartam támogatást elfogadni. Ami ifjúságomban mindig és mindenért megvigasztalt: a költé­szet. Nem hiszem, hogy van még egy ember Magyarorszagon, aki annyi verset tud könyv nélkül, mint én. Nyolcadikos koromban Petőfi­nek legalább száz versét tudtam, de Csokonaytól, Arany tói se sok­kal kevesebbet. Ezeket talán már részben elfelejtettem, de ma is könyv nélkül tudok legalább száz Ady-verset. Rajongója vágyok Adynak. Az egyetlen, amit kifogásolok: a mo­ralitása. De költészetének újszerű­sége, magyarsága a legelső hely­re emeli. A prózaköltők közül Krúdy Gyulát tartom a legiröbb írónak; á Nyírségről írott szavai, hangjai szivembe markolnak. A 10 percből már egy teljes óra lett. A főszerkesztői szobába köz-, ben tízszer is benyitottak, de Mi­Iotay türelemre inti a várakozókat, és mindannyiszor tovább folytatja a beszélgetesünket. Ez a megkü­lönböztetett előzékenység már túl­megy a kollégiális udvariasság ha­tárain, már nem is a kollégának szól, de — Nyíregyházának. Egy ujabb ajtónyitásra már magam in­dítványozom, hogy fejezzük be az interjút. Még sietve két utolsó kér­désre kérek feleletet. Az első: — Dolgozik-e valami nagyobb, ónálló munkán, vagy könyvön? — Nem érek rá. Az újságírás, publicisztika, annyira lefoglal, hogy éveken keresztül nem jut időm más­ra. Valaha verseket, novellákat is irtam, de azt hiszem, már régen meghalt bennem a költő. Egyetlen tervem: egyik kiadóvállalat felké­résére a tavasszal — ha ráérek — könyvet, magyar sorozatot irok Zrínyiről, Rákóczyról, Kossuthról, Adyról és a magyar történelem és irodalom más nagy alakjairól. A második kérdésem: — Van valami kívánsága, vá­gya? — Van. Évek óta gondolok rá, egyszer talán meg is valósul: szeretnék egyszer ősszel egy hetet tölteni a Sóstón. Nincs szebb, mint a Sóstó fáinak sárguló levelei a bágyadt őszi nap­sugár fényében... A hervadás, a nyiri csend. Milotay nyilváiivalóan tévedett, mikor az előbb azt mondta, hogy meghalt benne a költő. Ez a Szép és poétikus gondolat, ez a lírai hang: ez már Milotay, a költö... * Halász Imfe. tanak, mert ez a mostani keresett bőrcikk. A bőrgyárban nemcsak a szak­kezelés, de az a pedáns rend is feltűnik, aki a gyárat megtekinti. A múltkoriban ' módját ejtettem s megtekintettem -a gyár üzemét. Az első pillanatra meglepett «. rend már külsőleg is, mert mig annakelőtte szabadon lehetett a gyár kapuján ki és belépni, ugy most ezzel szembe zárt kaput talá­lunk s csak csengetésre nyílik ki a kis kapu. Ez egy gyárnál nagyon helyes, mert igy mindenkiről tud­ják, mikor ment a gyárba, s mikor távozott. A gyár műhelyeiben a legna­gyobb csendben és rendben folyik a komoly munka, igen erőteljes, jóravaló szakmunkásokkal és élü­kön Gondo s István gyári .műveze­tővel. aki mióta a gyar szolgálatá­ban van, megmutatta mintaszerű szaktudását a bőrök gyártásában s nem kis része van a gyár fellen­dülésében is. Az egész gyár közvetlen vezeté­sét pedig Szegedy György gyár­igazgató teljesiti, aki" nagy "szer­vezőképességéről és kitűnő" keres­kedelmi jártasságáról győződhe­tett meg bennünket, mióta a gyár élén áll. Hiszem, hogy az ő am­biciózus törekvése után nem sok [idő múlva a gyár teljes befogadó­képessége szerint fogja a gyárat kihasználni, hogy igy egy kisebb üzemii gyárból " nemzetgazdasági szempontból is számbavehető gyár­alakulna a vármegyében. Hétfőig ne nevessen! Hőst enop-K ammepmusik Henny Portennel — Apollóban Harcok a privilégium körül. IV. Közli Gál István. Bozóky István jogi véleményét a nyíregyházi nemesség a maga" tel­jes egészében a magáévá tette, az adózó kommunitás sem engedett, s igy a harc folyt tovább, természe­tesen a város kárára. A nemesség) támadta az adózó kommunitást «a közjó előmozdítása és a maguk jussának bátorságba helyeztetése tekintetéből)) és a szemére hányta 1. hogy a perennalis fassiót meg­előzni köteles praemonitiot elmu­lasztotta attól való féltében, hogy valaki az urasági birtokok vételé­tői elütheti, pedig éppen annak el­mulasztásával a háborgatások egész sorának nyitott utat ; 2. hogy a királyi fiskus protestatióját nem akadályozta meg, pedig ezt elkerül­hették volna, ha egymás iránt na­gyobb bizodalommal lettek volna; most már «mivel a város résziről nem lévén senki, aki jussait védel­mezze)), gondolkozni kell az orvos­lás módjáról ; 3. hogy a vadászat tilalma iránt a város közönsége ne­ve alatt a nemesség megegyezése nélkül folyamodást adtak be. «Gondolják meg az urak mi lesr belőlünk, ha egymás ellen ilyen módon megyünk. Kéntelenek " le­szünk pedig mi mindenkor ellenek menni, valamikor az urak eldiszu­tálhatatlan nemesi és földesúri jus­sainkon sérelmet tenni szándékoz­nak*. Lássa be az adózó kommuni­tás, hogy a nemesekkel való meg­egyezés nélkül semmire sem mehet. EGY LITER FAJBOR 3500 KORONA KOVÁCS, F^ákcczi-utca 32. szám, Telefon szám: 295. 1233-19

Next

/
Thumbnails
Contents