Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-11 / 33. szám

1926. február 4. j^íyxrbtdék 5 II. A jövedelem- és vagyonadi kivetés céljára bevallást kötelesek adni a természetes személyek, amennyiben személyes adónfentességben nem részesülnek, továbbá a jövedelem- és vagyonadó alá tartozó jogi személyek. Ezek közül sem tartoznak azonban bevallást adni a jövedelemadók ra nézve : a) azok, kiknek az 1925. évben csupán adómentes jövedelmük volt> adóköteles jövedelmük azonban nem volt; b) azok, akiknek az 1925. évben szerzett összes adóköteles és adómentes jövedelmük együtt a 800 aranykorona értéket, vagyis a 11,600.000 papirkoronát nem haladta meg, vagy ha meg is haladta a. 800 aranykorona értéket, az adóköteles jövedelem az 500 aranykorona értéket, vagyis 7,250.000 papirkoronát nem érte el ; ; c) a kisbirtokosok abban az esetben, ha azoknak és a velük együtt adózó családtagoknak csupán a lakóhelyükön van oly birtokuk, a mely együttesen 50 kataszteri holdnál "nem" nagyobb és más községben sem ingatlan, sem ingó vagyonuk nincs, az állandó lakóhelyükön pedig a föld- és házbirtokon, valamint a g) pontban meghatározót l kisipari és elárusítói foglalkozáson, Vagy esetleg a szolgálati viszonyon kivül más jövedelemforrásuk nincsfen ; d) a házbirtokosok abban az esetben, ha csupán az állandó lakóhelyükön van házbirtokuk és ezen, valamint 50 kataszteri holdat meg nem haladó földbirtokon s esetleg a szolgálati viszonyon kivül más jövedelemforrásuk nincsen; e) az általános kereseti adó bevallása adása alól felmentett kisiparosok és az utcai, piaci árusok abban az esetben, ha a c) vagy d) pontban meghatározott ingatlanokon kivül más jövedelemforrásuk nincs; f) az egyházi javadalmasok és a magánszolgálati alkalmazottak, kiknek az 1925. évi mindennemű szolgálati járandóságuk a 2.400 aranykoronaértéket,, vagyis a 34,800,000 papirkoronát nem haladta meg és ezenkívül más jövedelmük nem volt, vagv más jövedelmük is volt ugyan, de ez a jövedelem az 500 'aranvkorona értéket, vagyis a 7,250.000 papirkoronát nem'haladta meg ; g) azok az állami, törvényhatósági, községi, (városi) alkalmazottak, akiknek az 1925. évben a közszolgálati illetményükön kivül más jövedelmük nem volt, illetőleg más jövedelmük is volt ugyan, de ez a jövedelem az 500 aranykorona értéket, vagyis a 7,250.000 papirkoronát nem haladta meg. A vagyonadóra né ive nem tartoznak bevallást adni: a) azok, akiknek az 1925. év utolsó napján adóköteles vagyontárgyuk nem volt; b) azok, akiknek az 1925. év utolsó napján volt ugyan adóköteles vagyontárgyuk, de az adóköteles vagyonuk értéke a 4.000 aranykorona értéket vagyis az 58,000.000 papirkoronát nem haladta meg; c) a jövedelemadóra vonatkozó bevallása beadásának kötelezettsége jalól a fenti c) d)

t e) pontok értelmében felmentett kisbirtokosok, ház birtokosok, kisiparosok, utcai és piaci árusok abban az esetben, ha az emiitett földbirtokon és annak felszerelésén, a házbirtokon és az ipari üzemi tőkén, illetőleg az üzleti tőkén kivül más adóköteles vagyonuk nincs ; d) az előbbi c) pontban emiitettek abban az esetben, ha az ugyanott emiitett vagyonúkon kivül 'van ugyan más adóköteles vagyonuk, de az összes adóköteles tiszta vagyonuk 1925. évi december hó 31-én a 4.000 aranykorona értéket, vagyis az 58,000.000 papirkoronát nem haladta meg. A bevallás kiállítására nézV: a kővetkezők az irányadók : A bevallásokat a gyámság, vagy gondnokság alatt álló természetes személyek, valamint a jogi személyek nevében a törvényes képviselő' adja be, aki ezeknek az érdekeit a továbbiak során is képviseli. A bevallásban a férjével közös háztartásban élő feleség, gyermekek és családtagok vagyonát és jövedelmét be kell vallani a következő eseteket kivéve : a feleség jövedelmét, ha a házastársak között a házassági életközösség megszűnt és a nő vagyonát már nem a férj kezeli, a háztartáshoz tartozó gyermekek és egyéb családtagok szolgálati illetményeit és azt az egyéb keresetet, amely fejenkínt az 500 aranykorona értéket, vagyis 7,250.000 papirkoronát nem éri el és végül a háztartáshoz tartozó gyermekek és egyéb családtagok oly jövedelmét, amelyről beigazolást nyer, hogy az nem kerül a családfő rendelkezése alá. Ezek a jövedelmek nem számithatók a családfő jövedelméhez, — ezeket tehát a gyermekek, valamint a családtagok külön kötelesek bevallani. Az egyes jövedelemforrásokból származó 1925. évi jövedelmet papirkoronában kell bevallani. A papirkoronában bevallott jövebelmet a pénzügyi hatóságok számítják át aranykorona értékre. Az 1925. évre szóló átlagos átszámítási kulcs szerint 1 aranykoronaérték egyenlő 14.500 papirkoronával. Az egyes vagyontárgyaknak az 1925. évi december 31-en volt átlagos forgalmi "értékét kell bevallani és pedig papirkoronában, tekintet nélki'd arra, hogy az illető vagyontárgy mikor és mily árban került az adóköteles birtokába. A vagyontárgyak értékét aranykorona értékre a pénzügyi hatóságok fogják átszámítani. A munkaadók adatszolgáltatási kötelezettsége. Minden munkaadó köteles azokról az alkalmazottairól, akiknek az összes illetménye az 1925. évben 2400 aranykoronát, vagyis a 34,800.000 papirkoronát meghaladta az 1925. évről készített névjegyzékeket és illetményjegyzékeket az 1926. évi február hó 28-áig az alkalmazottak adóztatási helye szerint illetékes községi elöljáróságnak (várost adóhivatalnak, kerületi adószámviteli osztálynak) benyújtani. Az illetmény jegyzékben nemcsak a fizetést, lakbért, családi pótlékot kell kimutatni, hanem bármilyen néven nevezett mindenféle más járandóságot (pl. segélyt, rendkívüli pótlékot, külön munkadijat, tiszteletdijat stb.) ki kell abban mutatni. A természetbeni járandóságokat meg kell nevezni, annak mennyiségét és a kiszolgáltatás idejében volt tényleges forgalmi értékét is fel kell tüntetni. A természetbeni járandóságok közé tartozik az az értékkülönbözet ls, amelv a kedvezményes áron kiszolgáltatott ebé"deknél, élélmezési, ruházati, tüzelő, világitószereknél, részvényeknél stb. a kedvezményes és a valóságos forgalmi érték között mutatkozik. Akt ezeket az adatokat kellő időben be nem adja vagy azokban valótlanságot ad elő, annyiszor büntetendő 100 aranykorona értékig terjedhető rendbirsággal, a'hány adóalanynál ezt a mulasztást vagy cselekményt elkövette. A biztosítási intézetek adatszolgáltatási kötelezettsége. Minden élet- és járadékbiztosítással foglalkozó intézet köteles 1926. évi 'február 28-áig kimutatni jazokat a biztosítási ügyleteket, amelyekre a felek az 1925. évben legalább is 30,000.000 papirkoronát egyszersmindenkorra szóló díj fejében vagy előzetes díjfizetésül befizettek. Ez a kötelezettség a külföldi biztosító intézetek magyarországi fióktelepeire és képviseleire is kiterjed. Ezek a fióktelepek és képviseletek a Magyarországon szerzett olyan ügyleteket is kötelesek kimutatni, amelyekre nézve külföldön állíttattak ki kötvények. A biztosító intézetek kimutatásai a székhelyükre illetékes pénzügyigazgatóságnál, Budapesten a székesfővárosi adófelügyelőnél nyújtandók be. i III. Bevallási nyomtatványok. A bevallás céljára kétféle hivatalos nyomtatvány van. Az egyik az általános kereseti adó céljára, a másik a jövedelem- és vagyonadó céljára szolgál. Ezt a nyomtatványt hivatalból senkinek sem kézbesitik, hanem az előállítási költség megtérítése mellett azt bármely községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál, kerületi adószámviteli osztálynál) meg lehet szerezni. Ha az adózónak a bevallási ív kitöltésének módjára nézve kétségei lennének, ugy szóbeli kérésére a bevallás átvételére illetékes községi (városi) hatóságnál vagy bármelyik m. kir. adóhivatalnál (kerületi adófelügyelőhelyettesnél) a szükséges útbaigazításokat díjtalanul megkaphatja. , A bevallások lezárt borítékban is beadhatók, ebben az esetben a nevét és a lakását, valamint azt,_a körülményt, hogy a zárt boríték a bevallást tartalmazza, a borítékon fel kell tüntetni. A hatóságok a bevallás átadójának kívánságára a benyújtott bevallásról hivatalos elismervényt adnak. IV. Büntető rendelkezések. A valótlan adatok bevallását az általános kereseü adónál, mint adócsalást, a jövedelem- és vagyonadónál mint jövedéki kihágást büntetik. A bevallás beadásának elmulasztását vagy késedelmes beadását, továbbá a" hiányosan beadott bevallás hiánya pótlásának elmulasztását 10 50 százalékig terjedő bírsággal büntetik. KÖZGAZDASÁG. Miért alhalmazzák a baktériumoknak erjesztő- és nemespenészgombáknak szintenyészeteit a tejiparban? A legkisebb élőszervezetek a baktériumok, az erjesztő- és penészgombák éppen ugy, mint a vad állatok — de nem ritkán mint az úgynevezett kulturemberek is — létük, egyeduralmuk biztosítása érdekében egymással szemben a leg-. élesebb élet-halál harcot vívják. Amint az állatok e küzdelmükben fogukat, körmüket, izmos végtagjaikat veszik segítségül ellenfeleik lelpusztitására, azonképen a baktériumoknak, a gombáknak is megvan céljuk elérésére a maguk sajátos védekező s egyben támadó mód-; Merük. A baktériumok legtöbb esetben ugy védekeznek s egyben támadnak is egymás ellen, hogyélettniKködé'sük közben olyan anyagokat termelnek, amelyek versenytársaaiknak ártalmára van s amely azokat nemcfeak szaparodásukban. gátolja, hanem életműködésükben is megakasztja. Például a tejsavas baktériumok működése által létesített savanyu közegben, a lúgos kö-i zeget igénylő, a rothadásit előidéződ baktériumoknak nem találják meg. létfeltételüket. Ezeken kivül még sok más olyan baktérium is van, amelyek károsak és veszélyesek a tejiparosra, de az a tulajdonságuk^ hogy a tejsavat nem tűrik. Ezt a körülményt használja ki a maga javára áz a vajgyáros, aki savanyu tejszínből készíti vaját, amely fentieknél fogVa sokkal tartósabb is, jmfnt az édes tejszínből készített vaj. De, hogy az esélyektől teljesen függetlenítse magát és állandóan egy és ugyanazon jellegű, zamatos, tartós, továbbá vajhibáktói mentes vajat kapjon, nem hagyja tejszínét magatói megsavanyodni, mint a régi időben széltében szokásban volt és ahogyan falun s általában a háztartásban az irósvaj készítésé-, nél ma is igy csinálják, hanem ehelyett a vaj gyártásáig szánt édestejszin beoltására mindig egyféle, olyan tejsavas baktériumokat lalkalmaz, amelyeket valamely megbízható bakteorológiai laboratóriumban, a tejsavat termelő sokféle baktériumok köziül is mint legjob, bat s a tejsavon kivüi még zamatanyagot is termelőt tenyésztettek "ki tisztán s azután sovány forralt tejben elszaporitva, «Savanyitó színtenyészet* 'néven kívánatra a vajgyjaros rendelkezéséne bocsátanak. Ilyképen azután nem a véletlen, hanem a vajgyáros jómaga tudatosan biztosítja a kívánt eredményt: ha, vajhibák megelőzését, termékének egyformán jó izet és tartósságát. A vajgyáros biztonságát azáltal is növeli, hogy az édestejszint — mielőtt a tejsavas baktériumok szintenyészetevei beoltaná — előzetesen" pasztőrözi, hogy ezáltal a tejszínben esetleg jelenlevő s talán éppen károssá is válható baktérium-csirákat is elpusztítsa. A pasztőrözés után a szintenyészettel a tejszínbe milliárd számban" bevitt hasznos tejsavas baktériumok zavartalan életműködését, további elszaporodását s végeredményben egyeduralmát rilymódon kellőleg biztosította, a pasztőrözés ellenére életben maradt másféle baktériumok létalapját pedig elvette vagy legalább is megnehezítette. Fontos mindezeket "tudnunk lázért, mert a vajmárkazási törvény értelmében állami vaj már kát csakis pasztőrözött és savanyitó szintenyészettel érlelt tejszínből szakszerűen előállitott vajkészietekre lehet megkapni. Ilyen, de természetesen más és másféle, szintenyészettel dolgoznak a yoghurt, a kefir készítésénél, továbbá egyes sajtféléknek, mint pl. cammenbertnek, a roquefortnak, a gorgonzolának gyártásánál is. A yoghurtnál az u. n. voghurtferinenttel (tejsavat termelő hosszú,, pálcika alakú baktériumok szintenyészetével), a kefirnél a kefirerjesztő gombák tenyészetével, a cammenber-sajtnál a cámmenbert nemespenész, a roquefortnál az ecsetpenész egy kitenyésztett nemesféleségének, a penicillum roquefortinak tiszta tenyészetével oltják be a nyersanyagot, ahol azok elszaporodva, biztosítják a kivánt érlelési folyamatot a késztermékek állandó, jellemző jóizét és sajátos összetételét. A tejtermékek készítésénél használt e színtenyészetek idővel elgyengülnek, "elsatnyulnak s nem tudják feladatukat kiplégitően teljesíteni, ezért azokat időközönként uj tenyészetek beszerzésével fel kell frissíteni. Grenczer Béla, kir. fővegyész. -