Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-11 / 33. szám

1926. február 11. kis állatokkal szemben. Ellenkező­leg! Nagyon szeretném, hogy ha az embernek ezt a legodaadóbb tár­sát — bocsánat a kifejezésért — egy kis emberségre (?!) íehetne ta­nítani és le lehetne szoktatni arról az embertelen ragaszkodásáról, mellyel néha az emberekkel szem­ben viseltetik. De hogy a tulajdon­képem tárgyra térjek, tudnunk kell, hogy miről is- van szó ? Hát kérem szeretettel, azoknak a polgártár­sainknak a ruhaépségérői van jelen­leg szó, akik arra vannak kárhoztat­va, hogy a telet is a Sóstói-uton levő nyári villákban töltsék. Antin t méltóztatnak tudni, a baj sohasem jár egyedül. Nem elég, hogy na­ponta tekintélyes számú kilométe­reket kell — nem is egyszer — gyalogolni, "hanem ki vannak téve azon veszélynek, hogy ezen a némi tekintetekben a Senki-szigetéhez ha­sonló földdarabon őskori szabadsá­got élvező komondorok olyan mű­veletet végeznek ruháinkon, mintha a szabók testülete által bizonyos mértékben megvolnának veszte­getve. Minden józanul gondolkozó ember tisztában van azzal, "hogy a közbiztonsági szervektől ily távol eső részében a városnak kétszeres fontossága van a jó házőrző ebnek, azonban mindenkinek be kell látnia azt is, hogy a nappai" szabadjára eresztett harapós ebeknek az utcán való kószálása nem lehet valami kellemes szórakozás sem közbizton­sági, sem "közegészségi — no meg a szabószámla szempontjából sem. Sétáló. A^ asszonyvár TOH MiXXEL Az Apollóban sTS&íáfSí... át CS.MM&&££ Rámás csizma a párisi Grand Hotelben. Az uj párisi divathóbort. Nagy szenzációja van az idén a téli Párisnak. Igazi szenzáció, elvitathatatlanul nagy esemény —• mert még utánafordulnak, megné­zik, megnézik. A csizma. Bevonult, megérkezett az a bizonyos rámás, csizma, csikorog, muzsikál, csak ép­pen még sarkantyú nincs rajta. Ia­lán mondanom is felesleges, hogy nem a férfiak viselik, hanem — a nők. Mistinguett kisasszony, az öt­ven éves örökifjú isteni diva, hozta Londonból az első pár csizmát, mi­előtt azonban felhúzta volna, a rue de la Paix egyik hires cipőüzletének kirakatába közszemlére tétette. A csizma vattával bélelt dobozban ál­lott a kirakatban és természetesen feltüntetve rajta az is, hogy ez a remekmű Mi tinguett kisasszonyé. Autók százai hordták Páris hölgyeit a rue d ela Paix cipőüzletébe, hogy hódolattal járuljanak a lábtyü-mü­(vészet e tökéletes alkotása elé, mety hivatva lészen hirdetni, hogy a női divat pathologikus tüneteiben nin­csen határ, nincsen megállás. A csizma megérkezett — és győ­zött. A vékony, karcsú párisi lába­kat elnyelte a csizma szára. Zöld, piros, kék, sárga, fekete csizma. Mert az uj divat kódexe szerint, ügyelni kell arra, hogy a ruha mi­lyen szinü és a ruha színével harmóniában kell lennie a csizma színének. A csizmát különben csak nappal szabad hordani. A Grand Hotel halljában — déjeunernél le­het, sőt — kell is, inert hiszen azért divat. Figyelni kell azonban arra is, hogy a csizma szára a tér­den alul, körülbelül egv arasznyi­val lejebb — végződjek. Szóval olyan csizmáról van szó, amilyent a jegyzősegéd hord a bricsesz-nadT rágnoz, a sörtés vadászkalaphoz,i a bőrkabáthoz és a — lovaglópálcá­hoz. A nő térdének föltétlenül ki kell látszania a csizmaszárból, mert különben senki sem tudná, hogy a párisi nő nem kapcát hord a csiz­mához, hanem selyemharisnyát. A csizmakreálók különben azt mondják, hogy ez a divat még. — fejlődni fog. A csizmaszár hosz­szabbodása van kilátásba helyez­ve, amikor is a párisi női csizma az evolúció eme csúcspontján tel­jesen azonos lesz a néhai orosz gárdatisztek comb közepéig érő csizmáival. Ahogyan azonban a csizmaszár hosszabbodni fog, ugynolyan mértékben rövidül majd a szoknya Én is, de szeretve tisz­telt francia felebarátaim is, türel­metlenül várjuk a csizmadivat fej­lődését és csak arra vagyunk kíván­csiak, hogy mi lesz majd a szoknya-' val, amikor a csizmaszárat nem le­het tovább hosszabbítani. Sohasem hittük, hogy még ilyen problémák is gondot okoznak nekünk — fér­fiaknak. Mert a nőknek — a párisi nőknek — aligha, ök meg fogják oldani,, reméljük, a férfivilág őszin­te nagy örömére. (Sz.) nem alkalmas az idő, mert a keres­kedelem legválságosabb napjait éli és a piac mentén elhelyezkedő ke­reskedők nem bírják ki a forgalom csökkenéséből eredő ujabb rázkód­tatást, nem tudják fizetni a magas boltbért, nem tudják fizetni az adókat és éppen a legrégibb, tör­zsökös nyíregyházi kereskedők omlanak össze. Ezt a válságot az­tán meg fogják érezni a háztulajdo­nosok is. "Ezzel szemben a Besse­nyíregyházi kereskedők izgalma a piac áthelyezése miatt. A város képviselőtestületének közgyűlésén számosan felszólaltak a piac ügyében. Nyíregyháza, február 10. — (A Nyirvidék tudósítójától.) A város képviselőtestületének teg­napi közgyűlésén a tanács előter­jesztette javaslatát a piacnak a Bes­senyei-térre való helyezéséről. Az eddigi Kossuth-téri piacot e javas­lat szerint teljes egészében áthelye­zik a Bessenyei-térre, csupán a ba­romfipiacot hagyják meg a Vay Ádám-utcában, de ezt is csák ad­dig, míg a tanács más megoldást nem tafal. A piac áthelyezése na­gyobb városban nem érinti súlyo­san a kereskedő és háztulajdonos érdekeltségeket, mert a modern ke­reskedelmi életben szó sincs a piachoz való alkalmazkodásról. A közönség megkeresi és megtalálja a maga kereskedőjét akkor is, "ha nem a piacon helyezkedik el, sőt jobban szereü, ha nem kell a zűr­zavaros, nem is mindig tiszta piac mentén járkálnia. A kisvárosokban természetesen másként áll a hely­zet, mert a kereskedők egy része azt a vidéki közönséget várja, amely éppen a piaci napokban jön be a városba és a piac mentén intézi el bevásárolni válóját. Nyíregyháza most van a kisvárosból nagyvá­rossá fejlődés utján és igy a piac áthelyezése nem megy egészen si­mán, mert mind a ket elv, a piac­hoz simulás és a piactól való füg­getlenitettség elve érvényre jut. Ez voft érezhető a legnapi közgyűlé­sen is, amikor egész sor felszólaló fejtette ki a háztulajdonosok és kereskedők aggodalmát a piac át­helyezése miatt. Az érdekeltek vé­delmére Énekes jános kanonok, Hoffmann Mihály, Práger Károly, Fried Salamon szólaltak fel. Fel­szólalásuk a következőkben foglal­ható össze. A piac áthelyezésére a tejáru piacot hagyják meg a Bes­senyei-téren. Práger Károly arra is rámutat, hogy a kereskedők e tárgyban küldöttséget menesztettek tanácshoz és megfelelő ígéretet kaptak. Kohn Ignác a «Kánaán földjén», azaz a Bessenyei-téren lévő kereskedők nevében szólalt fel és kijelentette, hogy ott korántsem olyan rózsás a helyzet és afacsony a boltbér, mint ahogy a felszólalók festik. Paljtz Pál és Bánszky And­rás az elvégiek részére kértek piacot, Lovas Kovács János is sürgette, hogy a Hatzel-téri piacot fel keli ma jobban vjrágoztatni. Lengyel Jó­zsef hangoztatja, hogy bízzák a kérdés elintézését a polgármesterre. Bencs Kálmán dr. polgármester rámutatott, hogy a piac elhelyezése tekintetében lehetetlen mindenkinek az érdekét szem előtt tartam. A Ko­rona és a Városháza közötü terület olyan szűk, hogy a piac régi helyén már csak közbiztonsági szempont­ból sem maradhat. A piac elhelye­zése érdekében nem mostanában, hanem két év előtt járt nála kül­döttség, amikor a konjuktura, a forgalom virágjában volt s nem vették annyira a szivükre a keres­kedők a piac helyét. Nem a piac áthelyezése az oka az üzletek pangásának, hanem a nyomasztó közgazdasági helyzet, az, hogy a nyíregyházi gazda kénytelen a bankba menni, kölcsönt venni fel, hogy adót fizethessen. Arra, hogy vásároljon valamit, nem is gondol. Nyíregyháza, február 10. A Nyir­vidék tudósítójától. Szobor Pál városi főjegyző a kép­viselőtestület tegnapi rendkívüli közgyűlésén a varos elmúlt eszten­dőjéről szóló nagyhatású jelentését azzal az örvendetes és nagyjelentő­ségű közléssel végezte, hogy Sza­bolcSvármegye és Nyíregyháza vá­ros kábeltáviratot kapott Ameriká­ból, amely tudatja, hogy a kért dollárkölcsönt megszavazták. A pol­gármester jelentése e tárgyról a kö­vetkezőket mondotta : Politikai és bűnügyi szenzációnk az uj év első napjaiban a világér­deklődés középpontjába helyezte szegény hazánkat s megini maga­san lobog a szomszédok gyűlöleté­nek lángja, hogy a területileg meg­nyirbált, anyagi javaiból kirabolt évezredes függetlenségünket mo­dern ellenőrzés béklyójába kötött csonka országunkat erkölcsileg ti­porja a sárba, melyen a fegyver s a körénk vont gazdasági „vasgyürü eddig nem tudott csorbát etjeni. Tajtékzó rágalomhadjárat folyik el­lenünk a világsajtóban, ellensége­ink kaján örömmel, kevés s/ámu barátaink pedig rideg közönbös­séggeí nézik sorsunkat. . • Azt kellene hinnünk, hogy ebben a mesterségesen rendezett fertőben halomra dőlnek minazon terveink, melyeket városfejlesztési program­munk megvalósítása érdekében dol­goztunk ki. Megnyugtató érzés, hogy az az amerikai bankház, mely­lyel előzetes tárgyalásokat foly­tattunk le nagyobb dollárköl­csön folyósítása iránt, éppen . most — ezen rágalom-hadjárat tetőpontján — küldi el kábel­táviratát. hogy a kölcsönt N y if egy házéinak és Szabolcsvár megyének megszavazta. A modern hitelügy a legbiztosafbb szeizmográf, mely az egyesek, vá­ros vagy nemzet megbízhatóságát hajszálnyi pontossággal meri le. Megnyugtató érzés, hog)- az ui vi­lágrész egyik előkelő bankháza ben­nünk, törekvő magyar városban oly biztos üzletfelet lat, akinek hitelet nem ronthatja le a modern rádión szinte óránként világgá kürtölt Szerdától Pénteki® Óriási attrakció!!! Petrovich Szvetiszláv és Nikolai Kolis főszereplésével AZ ÁMOR KARNEVÁLJA R gény a szerelemről, kötelességről és a boldogságról 7 felvonásban — Irta és éendezte: ABEL GANCE. ÉS A PAZAR KÍSÉRŐ MŰSOR!!! TOM MIX Újra jövők szombaton Az asszonyvárban Előadások kezdet*: 5, 7 ét • órakor. f &z amerikai bankház kábeltáviratban tndatta, hogy Szabolcsvármegyének és Nyíregyháza városának megszavazta a dollárkölcsönt.

Next

/
Thumbnails
Contents