Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-28 / 48. szám

4 1926. február 12. JSÍYÍRYIDÉ& Az ellenzék a frankbizottság működésének újból való felvételét sürgeti. Budapest, febr. 27. M. T. I. rádiójelentése. Ellenzéki körökben ezennel láthatólag nagy levertséget keltett az, hogy a frankügy kapcsán benyújtott kisebbségi véleményekre várt nagy hatás elmaradt. Éppen ennek tulajdonitható, hogy a radlkális baloldali taktika tegnap óta megváltozott és ma már azt a véleményt hangoztatják a baloldali képviselők, hogy a frankbizottság működése nem volt kielégítő, mert véleményük szerint nem állottak rendelkezésükre azok, akik az ügyben érdekelve voltak s akik az Ugy politikai hátterét minden tekintetben lisztázhatták volna. Másfelől azon véleményüknek adnak kifejezést, hogy a frankhamitás nyomozásában a legutóbbi napok eseményei olyan adatokat tártak fel, melyek egészen uj fordulat elé állították az ügyet. Ilyenformán láthatólag még a radikális oldal i3 elejtette az eddigi kisebbségi vélemény alapján való állásfoglalását és Farkas Tibor külön véleményéhez csatlakozik, mely a frankbizottság további működését hangsúlyozza. Ezzel szemben a többségi pártok természetesen kitartanak a bizottsági jelentéssel megállapított állásfoglalás mellett, mely szerint a bizottság teljesen tisztázottnak látja a kormány szerepét, a bizottság szerepét tehát befejezettnek tartja s szükségtelennek tartja a vizsgálat tovább folytatását. A többségi párt azért sem tartja szükségesnek a vizsgálat további folytatását, mert az ujabb nyomozás eddig ismert adatai nem olyanok, hogy befolyással lehetnének a bizottsági jelentésben leszögezett ténymegállapítások módosítására, másfelől az ellenzék megállapításait kizárólag taktikai mozdulatnak tekintik. & miniszterelnök ma délelőtt válaszolt a parlament ülésén Benes vádjaira. A aemzetgyülés mai ülését pár perccel 11 óra elótt nyitotta meg Sícitovszky Béla elnök. Bejelenti, hogy Dabasi Halász Móric és társat indítványt nyújtottak be, melyben a frankügynek a nemzetgyűlés előtt raló tárgyalására a nyolc órás ülés bevezetését indítványozzák. Ezután áttérnek a napirendre. Az elnök napirend előtti felszólalásra Héjj Imrének engedélyt ad — Héjj: Benes cseh külügyminiszter február 16-án a cseh páriamentben tartott beszéde során kitért a frankhamisításra s ezzel kapcsolatban a régebbi szokolhamisitásra is. Mivel a két bűncselekményt a cseh külügyminiszler összekapcsolta s mivel a közvélemény ebben az ügyben nem lát tisztán, arra kéri a jelenlévő miniszterelnököt, hogy világosítsa fel a nemzetgyűlést a szokolhamisitás bünügyéről. A miniszterelnök válasza. — Bethlen: Benes cseh külügyminiszter február 16 iki beszédé ben kitért a most folyó frankhamisitási bűnügyre és kapcsolatba hozta azt a régebbi szokolhamisitások bünügyével. Benes szerint ez a kapcsolat a kél bünügy között adva van. (Ugy van, ugy van. Felkiáltások a baloldalon. Ellentmondások a jobboldalon.) — Bethlen: Benes három irányban réli ezt a kapcsolatot megállapitani. Először azt állitja, hogy a frankhamisítás bünügyének egyik íővádlottja, Nádossy Imre volt az, aki a szokolhamisitásban a nyomozást irányította. Ö jelentette ki, hogy a vizsgálatot be kellett szüntetni, mert bizonyítékok nem merültek fel a gyanúsítottak bűnösjégére vonatkozólag. Másodszor állitja, hogy nyilvános kijelentések és cikkek, valamint a parlamentben és a parlamenti vizsgálóbizottságban elhangzott beszédek és vallomások ezt az összefüggést megállapították. Harmadszor a jelenlegi hamisítás is ugyanabból a mentalitásból eredt, mint az 1919—1921.- évi dinár és szokolhamisitások. Cfytlőre csakis az első váddal kívánok foglalkozni. Benes állítása merő kombinációkon alapul, mert tényleges adatok, melyek állítását igazolnák, nem állanak rendelkezésre Mikor vetle át Nádosy hivatalát? Amikor Nádosy Imre a főváros főkapitánya lett, tehát 1920. julius 31-ikén az első szokolhamisitási ügy, melynek tárgyát a 100 szokolosok hamisítása képezte, már szabályszerűen le volt folytatva s a rendőri intézkedésekről a jelentést megtették a királyi ügyészségen. A megszüntető végzést ebben az ügyben a királyi ügyészség hozta meg, Nádosy főkapitánysága idején ebben az ügyben mindössze az történt, hogy letartóztattak egy Révész (Rottensteín) József nevü egyént, akit az ügyészi indítványra internáló táborban helyeztek el s ott töltött egy évet. ' Az 500 szokolosok hamisítása. A szokolhamisitás második esete az volt, amikor az 500 szo kolos bankjegyeket hamisították. Ennek az ügynek a nyomozása során pedig Nádosy már az országos főkapitányi székben ült s mint ilyen nem vehetett részt a nyomozás munkájában. Ebben az ügyben a budapesti rendőrség a legkimeritőbb nyomozást folytatta le s jelentését megtette a királyi ügyészségnek. Mikor pedig az ügy az ügyészség elé került, teljesen megszűnt a rendőri nyomozás további hatásköre. Ha Benes ismerné a magyar büntetőtörvényt, ugy azt is tudná, hogy abban a pillanatban, amint az ügyészség elé került az ügy, csak a vizsgálóbíró és az ügyészség illetékesek a nyomozás további folyamának megszüntetésére nézve intézkedni. Más összefüggést egyébként a cseh külügyminiszter sem mutatott ki. Nem hagyhatom azonban sző nélkül azt sem, hogy a szokolhamisitás egyik tettese, amint azt I

Nádosy vallomásában ki is jelentette, Mészáros Gyula eleinte bele akart kapcsolódni a frankhamisítás bűnügyébe, később azopban a frankhamisitókkal minden kapcsolatot megszüntetett. Továbbá Rába Dezső is tett olyan vallomást, amely szerint Mészáros a bünügy első napjaiban tárgyalt Windischgraetz herceggel, de hogy ez a tárgyalás milyen természetű volt, arról közvetlen tudomása nincs. Hogy Mészáros Gyulát Törökországban ki lehessen hallgatni, arra nézve diplomáciai lépések megtörténtek. A dinár hamisitás ügye Benes cseh külügyminiszter a dinár hamisitás bűnügyét is a maga tételének igazolására akarja felhasználni. Ez a cselekedete nagyon is önkényes, mert megállapításaival ellentétben éppen az derült ki, hogy a hamis dinárokat nem Magyarországon gyártották, hanem Jugoszláv területről csempészték be Magyarországba. A volt osztrák-magyar bankjegyek hamisitasa. Bene? ezután sorra veszi az összes bankjegyhamisitási ügyeket. Rámutat arra, hogy 1919ben, amikor a volt osztrák magyar monarchia bankjegyeit a csehszlovák köztársaság felülbélyegezte, illetve bélyegekkel látta el, igen sok hamis ilyen bélyeg került forgalomba, mely szerinte szintén Magyarországból került ki. Ki kell jelenteni ezzej szemben, hogy ilyen bankjegyfelülbélyegzés nem Csehszlovákiában történt, hanem az úgynevezett utódállamokban mindenütt, ahol régi osztrák-magyar bankjegy volt forgalomban s nemcsupán ott, hanem mindenütt készítettek ilyen hamis bélyeget, illetve mindenütt forgalomképessé akarták tenni a még felül nem bélyegzett bankjegyeket. Hogy azután ezek közül különösképen azoknak az utódállamoknak a felülbélyegzését hamisították különös előszeretettel, amelyeknek pénze relative a legjobb volt, az csak természetes. Ebből azonban nem lehet a2t a következtetést levonni, hogy a bankjegyek felülbélyegzésének a hamisítása Magyarországon történt. Benes időr^ndbeli tévedéseiEzeknek előrebocsátása után tér át Benes cseh külügyminiszter az 1920. évi két rendbeli szokolhamisitásra, amely voltaképen csak egy volt. Az ügyészség ugyanis 1920. október 11-én kelt végzésével a százszokolosok hamisításában megszüntető végzést hozott. — Erről a királyi ügyészség a csehszlovák delegátust, amennyiben akkor még a cseheknek nem volt követségük náfunk, a végzés kikézbesítésével értesítette. Ha ebben az ügyben esetleg szerepeltek is katonatisztek, akik azonban csak tartalékos tisztek voltak, ezek tisztán egyéni célokért küzdöttek s hatósági jeHeget tulajdonítani ennek az ügynek nem lehet. Az 500 szokolosok hamisításának bűnügyében nagy időbeli tévedéseket árui el a cseh külügyminiszter. A hamis ötszáz szokolosok ügyében a bécsi kormány adott amnesztiát a bűnösöknek. Ebben az időben azonban Magyarországon még folyt a vizsgálat. A gyanúsítottak előzetes letartóztatásban voltak s a királyi ügyészség csak 1923. október 26-án hozott ügyükben megszüntető végzést, hofott a Bécsben letartóztatott hamisítók már 1921. jumus végén közkegyelemben részesültek. Lehetetlen tehát akkor azt állítani, hogy a magyar nyomozás volt befolyással a bécsi megszüntető végzésre, amikor a bünügy nyo mozása itt még javában folyt. Tévedés a bankjegy mennyisége körülBenes ezután azt állítja, hqgy Kun Józseftői, akinek elfogátását maga is beismeri, 25 millió cseh korona értékű hamis bankjegyet vettek el, amelyet azonban Nádosy Mészárosnak adott át azzaf, hogy próbálja értékesíteni. Hogy menynyire nem felel meg a valóságnak Benes állítása, azt a legjobban jellemzi az, hogy a bűnjeleket a rendőrségről átszállították az ügyészségrée. A Világ és a Népszava állításai Ennét a pontnál azo'nban egy kissé meg kell állni; mert két budapesti napifap, a Világ és a Népszava február 26-iki számában közlemény jelent meg a Benes beszédéhez hasonló tartalommal és ezek a lapok is azt állítják, hogy a lefoglalt bankjegyek Mészároshoz kerültek értékesítés végett. Megkell állapítani, hogy a bünüggyeí kapcsolatban őrizetbe vette Wottitz Gyula és társaitól a rendőrség nem 20 millió cseh koronát, hanem mndössze csak 42 darab 500 szokolos hamispenzt kobozott el, amelyből 41 darabot 1921. julius 20-án a rendőrség áttett a királyi ügyészséghez. Az ügyészség a vizsgálat során ezt a 41 darab hamis ötszáz szokolost a vizsgálóbíróhoz kiidte át, akinél a nyomozás érdekében 1924. október 29-ig maradt. Az ügy végleges lezárása után j vizsgálóbíró mind a 41 darab hamis bankjegyet visszaküldte az Ügyészségnek megsemmisítés végett, ami meg is történt. A teljesség kedvéért még meg kell emliteni, hogy az 1922. év folyamán Milarovics Béla és társaitól lefoglalt 1970 darab hamis bankjegyet a rendőrség november 9-én átküldte az ügyészségre s az ügyészség a bankjegyeket megsemmisítette. Egy kissé későn rekriminálnak a csehekBeszéde további folyamán kijefenti azután a cseh külügyminiszter, hogy a Kun Józseffel" szemben megmcíitott eljárás során nem merült fel annyi "terhelő bizonyíték, mely alkalmas lett volna erélyesebb intézkedések megtétele. Áttérve az ügy diplomáciai részére, meg kell állapítani, hogy a csehek annakidején értesítést kaptak az ügy állásáról s a sértett részére biztosított jogok alapján módjukban állott volna jogorvoslattal élni. Ezzel azonban sem akkor, sem később nem éltek, cSak most, hogy a frankhamisítás bünügve alkalmasnak látszott a Szokolhamisitás felelevenítésére, vették elő az ügyet. Igaz, hogy két ízben, 1922. decemberében és 1923. február havában jegyzéket intézett a szokolhamisitás ügyében a magyar kormányhoz a cseh kormány, erre jegyzékszerű választ a magyar kormánv azonban nem adott, mert az 1923. évi március havában a kikézbesített ügyészségi végzéssel a cseh követség értesítve lett. f ! A napirend tárgyalása* Ezután áttért a Ház Farkas^ Tibor kisebbségi különvéleményének ismertetésére.