Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-25 / 45. szám

Kyíkstidék 4 1926. február 12. kezőjéről győzte meg a bizottságot tudniillik azt mondotta, hogy egyál­talában nem lehetett a kormánynak tudomása az akcióról. A kormány egy tagjával sem beszélt az ügyről. Mikor pedig a miniszterelnök tudo­mást szerzett az ügyről, a leghatá­rozottabb utasítást adta ki a nyo­mozás lefolytatására és a bűncselek­mény további folytatásának meg­akadályozására. A bizottság megvizsgálta a rend­őrségi nyomozás egész menetét. — Megállapitotta a tényállást. Kitűnt, hogy a belügyminiszter a frankha­misításról december 18-án értesült. A belügyminiszter Nádosy országos főkapitányt utasította, hogy tegyen jelentést, ami december 19-én meg is történt s ez alkalommal Nádosv beismerte, hogy a miniszterelnök utasításának nem tett eleget. Két­ségtelen, hogy ez gyanút keltett, de ez a gyanú nem terjedhetett to­vább azon feltevésnél, hogy Nádosy hivatalbeli mulasztást követett el. Ezután nemsokára kihallgatták Nádosyt Jankovits vallomására vo­natkozólag, aki azonban a leghatá­rozottabban tagadta Jankovits állí­tásainak hitelességét és csak any­nyit ismert be, hogy a futárigazol­ványt csakugyan 6 szerezte be. A bizottság megállapitotta, hogy az első közlesért Kozma Miklóst azért nem hallgatták ki a nyomozás során, mert a miniszterelnök nem is emlékezett arra, hogy a nemzet­gyűlés folyosóján ki közölte vele a frankhamisitási ügyet. Kozma Mik­lós igy nem volt kihallgatható. A miniszterelnök megállapodott a belügyminiszterrel, hogy a sajtót és a pártot tájékoztatni fogja, mielőtt Windischgraetz és Nádosy letartóztatása megtörténnék, hogy •a letartóztatások ne legyenek a köz­véleményre túlságosan nyugtalanító hatással. Január 3-án Nádosy beismerte bűnösségét, azonban adatait csak akkor akarta részletesen közölni a rendőrséggel, ha módot nyújtanak neki arra, hogy előzetesen a her­cegei beszéljen. A miniszterelnök ez ellen nem emeft kifogást, de kikötötte hogy Nádosy beismerő vallomását előzetesen írásba foglalva átadja. ­Január 4-jkén reggel Nádosy felke­reste a lakásán a herceget és közöl­te vele, hogy beismerő vallomást tett, mire a herceg ugyancsak beis­merő vallomást tett. Ugyanezen a napon megtörtént Nádosy és Win­dischgraetz letartóztatása is. — A bizottság megállapitotta, hogy a nyomozás menetet óriási lépések­kel vitte előre a - miniszterelnöknek ez az eljárása. A nyomozás során olyan jelensé­gek, amelyekből a belügyminiszter­re vonatkozó felelősséget megálla­pítani lehetett volna, egyáltalában nem merültek fel. Az útlevél ügyét is fisztázta a rendőrség. A hamis utfeveleket pénzért szerezték meg. A többire Nádosy adott utasítást. Politikai fe­lelősség ezen a téren senkit sem terhel. A belügyminiszter ekkor már felszólította Nádosyt, hogy né ve­gyen részt a nyomozásban, ne jár­jon be a hivatalba, kérjen szabad­ságot. December 25-én, Nádosy és ! Windischgraetz együttes kihallga­tásakor erősödött meg az a feltevés, hogy Wmdischgraetznek feltétlenül köze van a bünügyhöz és Nádosy— nak is "kellett 'tudni róla. A bizottság tény gyanánt megál­lapította, hogy egyáltalában nem merült fei adat arra, hogy ez az akció valamely királypárti akcióval összefüggésben állott volna. Wm­discligraetz a bíróság előtt előad­ta, hogy az egész akció teljesen politikamentes volt. Albrecht fő­herceget évek óta nem látta és, nem is érintkezett vele s ez ügy sem- i miféle vonatkozásban nem áh vele. j Marsovszky nem Gömbös aján- j Nyíregyháza város választópolgársága vasár­nap délelőtt impozáns népgyíílésen ad kifeje­zést a kormány és a város képviselője iránt érzett becsülésének és szeretetének. A népgyűlés a Korona előtt lesz. — A választópolgárság felhívása. Nyíregyháza, február 24. — (A Nyirvidék tudósítójától.) A vidék becsületes, munkás pol­gársága eddig sajnálkozással és megvetéssel, de némán tűrte azt a játékot, amelyet egyesek önző hatal­mi vágybófa nemzet jó hírnevének kockáztatásával játszanak a 'politi­tikai harcok porondján, ahelyett, hogy a békés konszolidációra törek­vő kir. kormánynak titáni erőfe­szítését támogatásukkal fokoznák. A mérték betelt. A vidék dolgozó, bé­kés polgársága országszerte de­monstrációra készül, hogy az igaz­ság, az erő dübörgő szavával kiált­son be a khaoszba és intse rend­re, munkára a szenvedelemtől fel­korbácsolt elemeket. A polgárság meleg szimpátiával tárja fel szivét a törhetetlen erejű kormányférfiak előtt és hatalmas népgyűlésen ad impozáns kifejezést ragaszkodó szeretetének és hűségének. Nyíregyháza város polgársága vasárnap d.lelőtt fél 12 órakír a Korona szálló előtti téren, kedvezőtlen idő esetén pedig a Ko­rona nagytermében naggyülést ren­dez, amelyen a m. kir. kormány és Rakovszky István m. kir. bel­ügyminiszter városunk képviselője mellett foglal messzehangzó szóval állást. l A város választópolgárságának vezetői a következő felhívással" for­dulnak Nyiregyháza közönségéhez: »Nyíregyháza város PolgárságáhozA Nyiregyháza város választó pol­gársága folyó évi február 28-án, va­sárnap délelőtt fél 12 órakor, ked­vező idő e^tén a Korona szálló előtt, rossz idő esetéh a Korona-' száiló nagytermében népgyűlést tart, hogy nemzetünk e szomorú napjaiban bizalmáról és törhetetlen ragaszkodásáról biztosítsa dr. Rakovszky Iván m. kir. belügymi­niszter urat, városunk közszeretet­ben álló nemzetgyűlési képviselőjét és a m. kir. kormányt azért az ön­feláldozó munkásságukért, amely­lyel szeplőtelen és férfias becsület­tel viszik előre nemzetünk ügyét egy jobb jövő napsugaras tájéka felé. Szükségét érezzük annak, hogy nyilvános kifejezést adjunk megbe­csülésünknek és szeretetünknek, melyet a magyar közéletet ért sú­lyos megpróbáltatások napjaiban a nemzet kormányát vezető férfiak és városunk nemzetgyűlési 'képviselő­je dr. Rakovszky Iván iránt érzünk, hogy innen, a békés és egyetértő polgári munka otthonából küldjük bizalmunkat, bátorító Szavunkat : vezessék tovább is e szegény csonka országot mindnyájunknak ljőn óhajtott vágya Nagy-Magyarország* felé. Polgártársak, legyetek ott mind­nyájan ! Nyiregyháza, 1926. február 24-én. Nyíregyháza város választó polgárságai Meg vagyunk győződve róla hogy ez a felhívás hatalmas vissz­hangra talál és a vasárnapi nép­gyűlés az erőnek, egyetértésnek do­kumentálása lesz. lása alapján került bele az akció­ba. Gömbös semmiféle kapcsolat­ban sem'álí az akcióváí s arról sem­mit sem tudott. A bizottság megállapitotta azt is, hogy mikép volt lehetséges az, hogy a Térképészeti Intézetben hosszú hónapokon keresztül ugy folytathatták a pénzhamisitás mű­veletét, hogy arról senkinek tudo­mása sem volt. Az alkalmazottak félelemből nem árulták el az ügyet, a vezetőket pedig 'a hangoztatoti hazafias jelszó tartotta vissza at­tól, hogy a feljelentést illetékes he­lyen megtegyék. A bizottság megállapitotta, hogy Windischgraetz négy évvel ezelőtt felkereste lakásán Teleky Pál gró­fot és efőadta, hogy hazafias célnj frankot szándékoznak hamisítani. Teleky megdöbbent a közlés hal­lattára és elhatározta, hogy minden körülmények között meg fogja aka­dályozni a terv kivitelét. Felkereste Gerő Lászlót és felkérte, hogy lép­jen érintkezésbe a herceggel és vilá­gosítsa fei arról, hogy a rendelke­zésére álló gépek teljesen alkal­matlanok arra, hogy azokon bank­jegyeket Tehessen hamisítani. — Majd ezután felhívta Gerőt, hogy szüntessen meg minden összekötte­tést a herceggel. Teleky ezzei be­fejezettnek tekintette- az ügyet, mert a tervet 'kivihetetlennek látta. Teleky Nádosy jelenlétében emlí­tést tett a tervről a miniszterelnök előtt, aki erre igen ingerült hangu­latban azt válaszolta, hogy ilyen dolgot hogyan lehet még csak el­gondolni is. Teleky megnyugtatás­képen is kijelentette a miniszterel­nök előtt, hogy véleménye szerint Js ez a dolog teljesen kivihetetlen. Á miniszterelnök azonban nem hagyta annyiban a dolgot, hanem felhívta az országos főkapitány fi­gyelmét az ügyre s megkérte, hogy nézzen utána a dolognak. A tényállás során megállapította a bizottság, hogy a herceg egy-két év múlva egyik külföldi utja aíkaU mával szerezte be azokat a kliséket, amelyeknek használata a pénzha­misitás során feleslegessé vált. — Ezekből a jelentésekből teljesen be­bizonyitottnak vehető, hogy a her­ceg teljesen függetlenül és önállóan vállalkozott a bankjegyek hamisí­tására. A bizottság megállapította, hogy Rába Dezső Teleky Pá<"gróf kije­lentését nem közvetlen tapasztalat­ból vette, hanem csak hallomás után szerezte Windischgraetztől és Ge­rőtől. Rába ezen vallomása szintén valótlanság volt. Rába ingadozó és ellentmondásokkal telitett vallomá­sa elfogadható bizonyítékokat nem szolgáltatott. Megállapította a bizottság aztis, hogy Kozma Miklós a közlés al­kalmával'nem emiitette Windisch­graetz nevét a miniszterelnök előtt (így 'a miniszterelnök nem is gondol­hatott arra, hogy ez az ügy össze­függésben állhat a három " évvel ezelőtt közlöttekkel. Az azóta elmúlt három év alatt a miniszterelnök egy szót sem hallott a frankhami­sítás tervéről. Csak akkor gondolt arra a miniszterelnök, amikor Te­leky a belügyminiszter és az ígaz­ságügyrriíniszter előtt kijelentette, hogy a három éwei ez&főti elő­adottakat készséggel jegyzőkönyv­be mondja. A bizottság megállapitotta, hogy frankhamisítás az 1920-ban történt szokolhamisitássaf semmiféle ösz­szefüggésben sincs. A bizottság a lefolytatott vizs­gálat eredménye gyanánt a bűncse­lekmény megítélése tekintetében ve- , leményét a következőkben terjeszti ! a nemzetgyűléseié: A rendelkezésre álló adatok megvizsgálása és lel­kiismeretes mérlegelése után a bi­zottság megállapítja, hogy a 'kor­mány minden tagja távoi" állott at­tól a, gondolattól, hogy ezt az ügyet támogatta[vofflija s a kormány minden eszközt felhasznált arra, hogy az ügy- kiderittessék és a tet­tesek a bíróság elé állíttassanak. A kisebbségi vélemény. A kisebbségi vélemény szerint a jelentés a politikai felelősség szem­pontjából is számításba jöhet. Nádosy felelős, mint országos fő­kapitány, mert csak az ő hivatali (ál­lásának tulajdonítható az, hogy többen részt vettek a bűnügyben­Felelős a külügyminisztérium, mert íankovitsnak útlevelet adott és le­letartóztatása után igazolványt kül­dött. Baross Gábor postatakarék­pénztári vezérigazgatónál hasonló­kép megállapítható a kormánvfe­fe lősség. (, Ezután annak megáfapitására ter­jeszkedik ki a jelentés, hogy a mi­niszterelnök mikor szerzett tudomást a frankhamisításról. Megállapítják, hogy a miniszterefnök az első érte­sülést már 1923. év elején szerezte s fékkor nem a legszigorúbb nyomo­zásra, hanem csak megfigyelésre adott utasítást. Megállapítja a miniszterelnök fe­lelősségét azért, mert Perényi írás­beli jelentése után Perényit nem fogadta, hofott Perényrjelentése sze nnt Nádossy tudott' a dologról, sőt Nádosyt sem hallgatta ki, ha­nem még őt bízta meg az ügy ki­vizsgálásával. Igy tehát megállapít­ható a miniszterelnök politikai fe­lelőssége. Felelősség terheli a belügymi­nisztert, mert Nádosyt bizta meg a nyomozással, holott Nádosy benne yolt abünügyben. Január 3--án a belügyminiszter már tárgyalt Ná­dosyvai, Nádosy azonban hazafias célokra való hivatkozással aggályo­kat mutatott a vallomás megtételé­re nézve, mire a belügymimszfer értésére adta, hogy vallania kell.. Felelősség terheli a belügyminisz­tert, mert a jelek szerint a kor­mány tagjait nem informálta a bűnügy állásáról, sőt maga a mi­niszterelnök helyettese, Vass Jó­zsef is csak nagy későn értesült az ügyről. A kisebbségi vélemény "sZerint Windischgraetz azon vallomása alapján, amikor a hozzá intézett kérdésekre, hogy vájjon a kor­mány vagy a kormányelnök tudott-e a bűnügyről, azt mondotta; hogy erre a kerdésre megtagadja a val­lomást, a kormány felelőssége megál lapítható. Megállapítható a kormány fele­lőssége a szokol hamisításból kifo­lyólag is, mert akkor a kormány á hamisítókat amnesztiában része­sítette, amiből azt következtethették a frankhamisitók, hogy megtorlás nélkül marad majd az ő bűncselek­ményük ís. A kormány felelősségét kivánja megállapítani a kisebbségi véle­mény Jankovits repatriáíási ügyé­ben is. Kifogásolja a kisebbség, Jiogy a Németországgal kapcsolatos nyomozást csak a franciák közbe­lépésére indították meg. A kor­mány felelősségét kívánják megál­lapítani abban is, hogy míg Win­dischgraetz és Rába megjelentek a bizottság előtt, addig Nádosy, Gerő. és Kurz megtagadták a bizottság előtt való megjelenésüket. Felelősség terheli a kormányt s különösen a miniszterelnököt azért, hogy egy éven keresztül valósággal a nyilvánosság előtt teljesíthették a frankhamisítás munkáját egy ái­fami 'intézetben, anélkül azonban, hogy errőjia kormánynak tudomása fett volna.

Next

/
Thumbnails
Contents