Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-24 / 44. szám

8 J^ÍYÍRVIDÉK 1926, február 24, — Juhászok támadása a nyíregyházi határban. Szom batra virradó hajnalban dr. Konthy Qyula városi főorvost felcsöngették és egy csaknem eszméletlen állapotban levő véresre vert embert hoztak be rendelőjébe. Az ember Csorkovics nyíregyházi gazda, aki az orvosi segélynyújtás után elmondta, hogy a Szentmihályi-ut mentén a város közeiében lakik és már régóta figyeli, hogy földjén sarjadó vetéseit éjszakánként juhok Jegelik. Szombatra virradó éjjel lesbe állt és tetten érte a juhászokat, akik az éj leple alatt legeltették juhaikat a vetésen. Mikor felelősségre vonta őket, nekiestek és kampós botjukkal addig verték, mig össze nem esett. Konthy dr. a súlyosan sérült gazdát beszállittatta az Erzsébet-kórházba, ahol kihallgatták. A juhászok ellen megindítják az eljárást. Dr. Ludwig Wolff regénye Garragan Szerdától az Apollóban. A film, az egyetlen demokratikus művészet. Irta: Obilics Milos. I. A konzervatív közönség jó része a mozit még ma is ponyvának, akrobata mutatványnak tartja és nem akarja tudomásul venni, hogy van már művészi film is, a tudományosókról nem is szólva. Ezek a gáncsoskodók vagy nem ismerik eléggé a mozit, vagy alaptalan előítéletekhez ragaszkodnak. Sajnos, a napilapok sem tesznek semmit a közvélemény tájékoztatására: még mindig nincs filmkritika, amely a fizetett reklámok ízléstelenségét ellensúlyozhatná. Kirívó az üzlet, nem csoda, ha sokan nem látják meg a filmben a korszerű artisztikus törekvéseket, még kevésbbé keresik benne a tömegek lelki táplálékát. Mert kétségtelenül maibb, sőt egészségesebb ez az uj művészet, jobban alkalmazkodott a háború utáni ember lelki szükségleteihez, mint nem-irodalmi, átlag-szinház, amely a maga örökös szerelmi háromszögét csépeli, lapos kasszadarabjaiban ; az irodalmi dráma pedig jelenleg csak keveseknek szól, nem ugy, mint Shakespeare korában. A mozi erős ingereket ad, mert a mai elernyedt idegek csak erre reagálnak; megröhögtet, mert mosolyogni már ugy sem szoktunk. Még a legponyvább fajta burleszk is lélektani szempontból helyesen fogja meg a témát, technikája segítségével. Komikus hatást ér el például a tömegmozdulatok mechanikus egyformasága által. Mindegy, hogy mi a mozdulatok értelme, csak egyformák legyenek, akkor nem maradhat el a hatás. Ha 10 ember egyszerre borotválkozik teljesen egyforma mozdulattal, vagy ha háborús filmen ezren vágódnak el ugyanazzal a megtorpanással, mindkét esetben egyformán komikus a hatás. Emlékszem, hogy szomszédom azt morogta a marnei csatáról készült filmnél minden ujabb katona eleste alkalmával: bumszti! bumszti! Ez korántsem érzéketlenség, hanem természetes inger-reakció. Egy emberhalál még borzalmas, száz már érthetetlen, eltompulunk a rettenetessége iránt; ezernél a mozdulatok egyformasága már groteszk is lehet, ha nincs időnk gondolkozni és kritizálni, mert folyton ujabb benyomások zuhognak ránk Jó film nem hagy időt az eszmélkedésre, leköt, megrikat, megnevettet, azt csinálja velünk, amit akar. Persze, ez csak igen ritkán sikerülhet, ha teljesen belénk fojthatta a kritikát. A műveletlen tömegnél éppen ezért könnyű dolga van : logikátlanságuk, naivitásuk bevesz* minden kalandorfilmet, A mozi elődjével, a melodrámával szemben azonban még ez is haladás. Shaw emliti, hogy a 90 es években voltak Londonban színházak, amelyek összefüggéstelen kalandokból álló, szentimentális darabokat adtak. Lehetett az egész remekmüvet fordítva is élvezni és aki az előadás közepén jött, félhelyárat fizetett. Ehhez képest a dedektivdráma is nevel: megtanít látni, jó színészt a rossztól megkülönböztetni; idegen szokásokat, idegen világokat ismertet. Soha még az amerikai nyárspolgár nem tudott annyit Párisról és Rómáról, mint ma. Kisebb lett a világ, nincs többé távolság. Messze vidékek, régi korok elevenednek meg előttünk, ha sokszor hajmeresztő ponyvamese keretében is, de a kép mégis hat. A vizuális érzék hihetetlen kifinomodására fog idővel vezetni a mozi: a jövőben talán még a szót is le fogják olvasni a fimszinész ajkáról, mint ma a siketnémák! Egy amerikai siketnéma intézetben bonyodalmat is okozott ez a „gondolatolvasás." A betegek bepöröltek egy filmgyárat, mert a színészek felvételek közben pikáns anekdotákat cseréltek ki egymás közt; a film tehát a némáknak erkölcstelen volt, dacára szelid, fehér meséjének. Tényleg, a szcénárium-irónak nem szabadna megelégedni azzal, hogy a szinész mondjon „valamit" a partnerének, hanem meg kellene adnia a mondókát is, mert ezáltal a száj is a kép hangulatának megfelelő mozgást végezné. A kifinomult ízlés az ilyen hibákat nem fogja megtűrni, de a beszélő filmet sem, mert az fából vaskarika volna : elvenné a mozi főerejét, a gyorsaságot A kalandorfilmek vájjon megmaradnak-e ? Bizonyára igen, mert ezek örök szükségletet elégítenek ki és sokkal többet használnak, mint amennyit ártanak. Nem akarom kétségbe vonni, hogy számos kalandos bűntett oka a mozi volt, de ami károsan hat a degeneráltakra, nem lehet-e éppen ellenkező hatással az egészségesekre ? Tény az, hogy mindnyájunkban maradt valami a gyerekkori kalandvágyból, amelynek kezelésére a modern élet nem ad alkalmat; a romantikus kalandot pedig már csak egy lépés választja el a bűntettől. Romantikus korokban mindig népszerűek voltak a Rózsa Sándorok, mint a törvény megvetői, az osztrák elnyomatástól függetlenül. Ez nem magyar specialitás, amint ezt Schiller: „Haramiái" is bizonyítják. Ezek a kalandor-ösztönök levezetőcsatornára találnak a detektivfilmekben. A nyárspolgár beleéli magát a kalandor lelki világába, benne kitombolja antiszociális vágyát, megszabadul tőlük (freudista műszóval: „lereagálja őket") és mehet haza, nyugodtan pipálni. Legföljebb még sóhajtozik, hogy milyen jó volna kalózokkai, indiánokkal, brigantikkal verekedni, ahelyett hogy egész nap a pult mögött kell állni és ezzel aztán el is van intézve a dolog. Ha ez a biztonsági szelep nem volna, sokkal több büntettet követnének el. Gondoljunk csak arra, hogy Zolában például saját bevallása szerint, két ember egyesült, egy álmodó és egy kéjgyilkos; ha ennek az embernek nincs meg a művészet, talán veszélyesebb formát vesznek föl a vágyai! — Az is megnyugtató már a detektivfilmekben, hogy a hős nem briganti többé, hanem Sherlock Holmes, a mesterdetektiv. Igaz, ő sem hatósági közeg, hanem magánember, amateur, tehát van még benne egy kis maradék forradalmiság, de utóvégre a bűnös ellen az igazságszolgáltatás érdekében működik! Ez mindenesetre haladás a brigantik dicsőítésével szemben. Itt igazán nincs semmi ok a cenzúra beavatkozására ; káros hatásuaknak csak azok a filmek tekinthetők, amelyek nem a romántikus hőst, hanem a brutális gonosztevőt dicsőitik, vagy puszta erotikát adnak programmmalackodásból. Ami pedig a degeneráltakra való rossz hatást illeti, az koránt sem olyan veszélyes, amint sokan szeretik föltüntetni: a bűnözésre hajlamos szerencsétlennek a rossz környezet, a nyomor százszor inkább szuggerálják a gaztettet, mint az olvasmány, vagy a film. Vallásuk pedig rendesen nincs, ami ellensúlyozhatná a rossz hajlamokat. Macaulay angol történetíró szerint rossz olvasmánytól félteni az embert anynyit jelent, mintha a vesztő helyre menő delikvenst féltenék a meghűléstől és utánaszalasztanának valakit az esernyővel. (Folyt, köv.) ^niniijRtiiHiiUüiuN^NiirmfflwtflRniniffmh. UflQhvary József ceglédi faiskolájának helyi lerakata: Nyíregyháza, Kó'aji-ut 27. SZÉ Ugyanott megrendeléseket is felveszek. Hiti vásárokon a ZOldség-téren. KÖZGAZDASÁG. \ Dohánytermelési szakelőadás Nyíregyházán. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara területében 5 szakelőadást rett dez a dohánybetegségek leküzdése érdekében. A Kamara megbízásából Szabolcs megyében Nyiregyhá\zá(i e hó 17-én tartotta meg Juhász Árpád m. kir. gazdasági főtanácsot, a debreceni m. kir. dohánytermelési kísérleti állomás vezetője szakelőadását a Szabolcsvármegyei' ben és március 24-én Kisvárdán fogja azt ismét megtartani. Juhász Árpád tanár kijelentig hogy az egyes dohány betegségeket nem ismerteti, mert Nyíregyházán a közlelmultban Dr. Paal Árpád tanár részletesen beszélt azokról. — Ezek helyett inkább gyakorlati tapasztalatait közli arról, hogy a dohánybetegségek ellen hogyan védekezhetünk, illetve hogyan vehetjük elejét a betegségek elterjedésének. Öriási tévedés, hogy a gyűjtő néven, levél foltosodásnak nevezhető kártétel uj betegség. Mikor először Szatmár megyebői kapott róla jelentést és odautazott, figyelmeztette a dohánytermelőket, hogy nem uj betegségről van szó, hanem csak a kedvezőtlen időjárás okozta annak gyorsabb és nagyobb mérvű elterjedését. E baj már régen ismeretes és azokat részint gombák, részint baktériumok okozzák, részint élettani okokra vezethetők vissza s melyet egy néven mozaik betegségnek nevezünk. A mozaik a fehér foltossággal és himlővel együtt is előfordulhat. A levél foltosságát phyllophyta, ascophyta gombák okozzák. Az apró pettyek a levél értékét nem rontják, sőt a szivaroknál még keresettek. Az okát tudjuk, de ellene véáekezni nem lehet. A gombák a talajon nyugalmi állapotban telelnek, ahonnan az eső, szél felveri lés a levélzetre jutva előidézik a foltosságot. Hogy a talajról terjed tova, bizonyítja az is, hogy először az alsó leveleken mutatkozik e betegség, amely ellen directe védekezni nem tudunk. Ez a betegségek első csoportja. A második csoport a mozaik betegség. Az összes dohánytermelő •országban ismerik. Némelyek szerint baktériumok, mások szerint virus terjeszti e bajt. A beteg levelek érzékenyebbek és azért fogékonyabbak is vele szemben. Harmadik csoport a ragya. Először fehér pettyek lépnek feí a leveJeken és azután hosszú idő múlva fejlődik utána ki a mozaik. A fehér pettyek, — melyeket himlőnek (pocken) is neveznek — 24 óra alatt is kifejlődhetnek. A mozaikot a nevét jellemző elváltozás ismerteti. A levél erezete között, az erezet mellett terjed és rajzolt foltokiat mutat. ^ -! H Utána kutatva a betegség terjedésének, a palánták vizsgálatánál meg állapíttatott, hogy már azok inficiál-