Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-12 / 8. szám

1926. január 12. 5 szombat esti huzísának eredménye: 1043 SZ nyert egy húsdaráló gépet, átvehető Fleiner La jos vaskereskedésében. 2118. SZ. nyert egy selyem­komblnéet, átvehető Irányi Sándor divatáruházában. 415. sz. nyert 3 méter szöve­tet, átvehető Klein Ármin és Tsa rőfösüeletében. 838. SZ nyert egy nagy diSzQveg kölnivizet, átvehető Lengyel László Divina illatszertárában. 580 *Z. nyert egy nagy disz­doboz levélpapírt, átvehető Deutsch Izidor könyvkeres­kedésében. Sorsjegyet fenti cégek vevőiknek továbbra is ingyen adják. A nyeremények 3 napon belül át •eeadők. 192 0 Fü-aőt modarn kivitelben, tiszta gummiból és gummival kombinált más anyag­ból késeit Blumberg, Nyíregyháza. Örök éjszakából a nap­fénybe. A Romániában életfogytiglani fegyházra itélt hnszti mun­kást felmentették a bereg­szászi törvényszéken. Beregszász, január 9. Annakidejen sokat foglalkoz­tak a lapok Mester János huszti vasúti előmunkás bűnügyével, akit idestova nyolc éve rabló­gyilkosság bűntettével vádolva állítottak a biróság elé. A vádirat szerint Alexi György munkás ellen követett el me­rényletet s elrabolta pár ezer koronát tartalmazó pénztárcáját. Abban az időben Huszti a máramarosszigeti törvényszékhez tartozott, ennek folytán a szigeti esküdtbíróság tárgyalta az ügyet, mely Mester Jánost bűnösnek mondotta ki és életfogytiglani fegyházra Ítélte. Az ítélet ellen Mester felleb­bezéssel élt a nagyváradi ítélő­táblához, amely megsemmisítette az elsőbiróság Ítéletét és kimon­dotta, hogy az eljárásra a huszti törvényszék illetékes, miután a bűncselekményt a csehszlovák állam területén követte el. Hosz szas eljárás után a diplomáciai iratok a huszti törvényszékhez kerültek, amely a kassai ítélő­táblához terjesztette fel azokat azzal a kéréssel, hogy miután az összes ügyiratok magyar nyelven készültek, delegáljon a törvényszék más bíróságot. A kassai ítélőtábla a bereg­szászi törvényszéket delegálta a főtárgyalás megtartására és en­nek folytán most tárgyalta az ügyet a beregszászi esküdtbíró­ság Végh Elemér dr. táblabíró elnökletével. Mester János, a vádlott, 60 év körüli megtört, alázatos, beesett arcú ember. Felesége, két gyermeke van otthon, akiket hét éve nem látott. Azóta ül vizsgálati fogságban. A tárgyaláson azzal védeke­zik, hogy a rablógyilkosságról mitsem tud. Véletlenül sodródott bele ebbe a tragédiába A bűnjelek megrögzitésénél se­gédkezett a csendőrségnek és ő maga hivta fel Alexi^ meggyil­kolására a figyelmet Érthetetlen előtte, miképpen került a gyil­kosság gyanújába A tárgyalás folyamán egy öreg ruszin parasztasszonyt is kihall­gattak, aki már mindannyiszor megjelent a különböző bírósá­gok előtt, de minden alkalom­mal másképp vallott. A biróság azoknak a tanuknak a vallomá­sát is felolvasta, akik meg nem jelenhettek a tárgyaláson. A biróság a vád- és véd­beszédek elhangzása után ta­nácskozásra vonult vissza, majd kihirdette Ítéletét, mely szerint: Mester János vádlottat a rablógyilkosság vádja alól felmentette és elrendelte azonnali szabadlábra he­lyezését. Walla Jenő dr, ügyész a vád­lott felmentése miatt fellebbe­zést jelentett be és felfolyamodta a törvényszéknek szabadlábra helyező végzését is. ugy hogy a kassai ítélőtábla döntéséig Mester továbbra is fogságban marad. A hét évig vizsgálati fogság­ban sínylődött szerencsétlen ember ujult reménykedéssel várja, hogy az uj esztendő meghozza számára a végleges szabadságot. EeztsrQ szárga síarvasbőrből, kitűnő minő­ségben 120.000 ért, mig a raktár tart; Blumbergnél, Nyiregyhaza. Az 1926. évi házadó kivetése. (A »Nyírvidék« tudósítójától.) —• Az 1926. évi házadó és kincstári házhaszonnrészesedésí kivetési mun­kálatok most vannak folyamatban. |A kincstári házhaszonrészesedést a negyedévi nyers házbér 12.5<>/o-iban fcsak a folyo év első és második év­nnegyedére vetik ki, — mig az év két utolsó negyedére a kincstári ház­haszonrészesedés kivetése elmarad. A községek a házadó kivetést már mindenütt befejezték, — a kivetése­ket az adóhivatalok felülvizsgálják és a jövő hónap első felében szét­,'küldik a házadóról és kincstári ház­haszonrészesedésről szóló fizetési meghagyásokat. Egy fiatalember rémületében elvesztette emlékezötehet­ségét. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Fonyód mellett a Balatonból, ta­valy májusban az ottani halászok egy 20—22 év körüli fiatalembert mentettek ki, aki azonban semmi felvlágostást nem tudott magáról adni. A nagy rémülettől a sze­gény fiatalember elvesztette ugy az emlékező, mint a be­szélötehetségét. A szerencsétlenül járt Molnár Gyu­lát — amint a zsebében talált cé­duláról a nevét megállapították, — beszállították a kaposvári közkór­házba, ahonnan a gondos ápolás után gyógyultan távozott- Megta­nult ismét beszélni, irni és olvas­ni, de állítása szerint emlékezőtehetségét nem nyerte vissza. A kaposvári rendőrkapitányság ebben az érdekes ügyben megkere­sést intézett a rendőrkapitányság­hoz, amelynek alapján a rendőrség kéri a közönséget, hogyha valaki az alábbi személyleírás után ráis­mer, valami közelebbi felvilágosí­tást tud adni a szerencsétlen fiatal­emberről, közölje azt a rendőrkapi­tánysággal. Az állítólagos Molnár Gyula sze­mélyleirása a következő: 160 cm. magas, sovány termetű, haja sötét­barna, hátrafésülve hordja, barna szemű, tétova nézésű, fekete baju­sza van, szakálla borotvált, arca hosszúkás és sápadt. KÖZGAZDASÁG. A karácsonyi árviz mező­gazdasági kárai. Irta: Nagy Endre dr. Gyakran hallani hozzánemértők részérőf azt a sóhajtást, hogy mi­lyen szerencse volt nagy szeren­csétlenségünkben a téli árviz, mely igy «legalább nem tett kárt veté­seinkben-» A könnyen Yjgasztaló­dók felvilágosítására, ha nem is számszerű 1 adatokban, jávilágitok azokra a mérhetetlen károkra, me­lyeket a szernnyes jégtáblákkal tar­kázott áradat a nyakunkba zúdított­Amostani árviz karakterisztiku­ma sokban eltér elődeitől- Mint fo­lyamparti lakós, gyakran láttam márvciusi és «zöld» áradásokat s ezek mindenikénél azt tapasztal­tam, hogy veszedelmük még jóval magasabb vízállás mellett is sok­kai" kisebb volt a mostaninál. Kü­lönösen a késői — «zöld» — áradás az, amely rengeteg kára mellett mindig kellemes emléket is hagy maga után. Ennél a viz fokozatos emelkedése sohasem én ei azt a szédületes gyorsaságot, mint a mostaninál. Műiden parti gyom és fűszál egy-egy őrtálló katona, amely millió meg milliárd tagjával mér­sékli az ár robbanását és szilaj­ságát tompítja. Most téli álmukat aludták kis katonáink s nem áll­hatták útját a hullámoknak. Ta. tavasszaf es nyáron a puha földből rengeteg iszapot visz magával a xnegduzzadt folyó, mely már ön­magában is mérsékli rohanását, nem is beszélve arról, hogy a ré­tek ,szántóföldek növényzete felfog­ja a vastag iszapot, leülepedésre kényszeríti és a következő évre már termőtalajt varázsol belőle. Most a fagyos hegyek semmi' mást nem adtak, csak vadul száguldó hullá­mokat, meg piinden rombolásra kész jégtáblákat. A folyók nem hagytak üledéket, de magukkal so­dorták az utjukban talált felszán­tott földek termőtalaját, mint egye­dül mozgósítható földet- Jaj volt az őszi szántásnak, jaj a buzavetés­nek, ha utjukba került- A Szamos, s azt hiszem a többi folyó két partja is, ma egy nagy temető gaz­dasagi értelemben véve, amely alatt az őszi" buzavetések ezer meg ezer holdjai nyugszanak örökre el­hantolva ­Aviz vagy gyökörestől, termőfői destlő együtt söpörte el a vetéseket, vagy álló s másnap már befagyott tócsákat hagyott hátra, amely alatt tavaszig megfullad a buza- A gazda segitő szerepe ilyen időjárás mellett majdnem a semmivel egyenlőérté­kü, mert a visszamaradt tócsák többnyire fenékig befagytak, lép mentesen elzárva az alájuk került növényzetet­Merhetetlen a gazdák károsodása takarmány és szalmafélékben- — Nyáron még csak gondol a fofyó­parti ember arra, hogy kiönthet a viz, de ősszel már nyugodt lélek­kel hagyja kint téli fogyasztásra szánt takarmányát és szalmáját- — Ezeket bizony elsodorta magával az áradat s ma egy kemény tél kef­lős közepén nagy gondot ad mást szerezni helyette­A karácsonyi árvíznek van még egy mindenkit érdeklő, fájó me­mentója. Merem megjósolni, hogy árvizekben ezután gyakrabban lesz részünk és viharokban, jégesőkben is. A nyáron bejártam Erdélvt. — Valami rettegő szorongás szállt ak­kor a szivembe. Egyes helyeken már nem erdőkitermelés, nem is irtás, hanem erdőgyilkolás folyik. Dül-dül a szálfa s utána nem friss sarjadzás, de kecskék, szarvasmar­hák és juhok jelennek meg a hegy­oldalakon- Csak a kökény és csip­kerózsa birja még egy ideig ezt a vandalizmust. A fejsze veti, marha szántja, juh és kecske boronálja a jövő erdeit. Tudjátok-e mit jelent ez? Nemcsak azt, hogy nem lesz tüzelőfánk. Nem, ez a kisebbik baj. Lesznek egyre gyorsabban ro­hanó patakjaink, lesznek hegysza­kadásaink, eltemetett falvaink és útjaink, meg füvetlen legelőink, jégzivataraink. HoPa hatóság, hogy mindezeknek útját állja egy a lavágott erdők legeltetését nem­csak megtiltó, de ha kell szurony­nyaf is kierőszakoló hatalmával? A szeretet ünnepén reánk szakadt a nyomor a kiirtott erdők bosszúja­Álljatok meg e nagy és fájó me­mentonál- Szeressétek az erdőket! MELLPASZTILLÁl — • — <Köhöqé5,?efe<2dt&áq éb etnqáCteá&ocláí> efícn <ó5 év? óta. b<2A3cxCtcs.k, , — oqqa. Megfojt ex ax ^ TCapható minden qqcqqsza^ rcwttpasxtiOacsxak­áthozott feőhóqis! tárban «& droqeriában. hamarmeqbxnbadUcí

Next

/
Thumbnails
Contents