Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-30 / 24. szám

}KtimiBÉ& isit. január 30. — Pénzügyi fogalmazók könyv­viteli tanfolyama* A pénzügymi­nisztérium az Adóügyi utmutató és ellenőrző hivatal könyvszakértői­nek bevonásával pénzügyi fogal­mazási tisztviselők részére Buda­pesten négyhetes könyvviteli tan­folyamot rendez, amelyen a vidéki pénzügyigazgatóságoktó/-'- össze­sen 63 pénzügyi tisztviselő vesz részt. Az előadásokat a közgazda­sági egyetem egyik tantermében tartják és a tanfolyam előrelátható­lag február hó 14-ig fog tartani­Folyó hó 28-án a tanfolyam hall­gatói Budapesten a parlamenti ven­déglőben ismerkedési estélyt ren­deztek, amelyet a pénzügyminisz­térium és a pénzügyi fogalmazói kar országos vezetőségének képvi­selői is megjelentek- A kitűnően sikerült estélyen a nyíregyházi pénzügyi tisztviselők részéről dr­Waltér Géza szólalt fel, akinek verses, humoros előadása nagy tet­szést aratott­SCeartsrö sárga szarvasbőrből, kitűnő minő­ségben 120 000 ért, mig a raktár tart; Blumbergnél, Nyiregyhaza Nagy mesterek alkotásai a képtárlaton. Vastagh Gyula képkiállitása Mindenesetre kulturális célt szol­gál az a képkiállítás, amely a vá­rosháza nagytermében több magyar festőművész alkotásaiból van gondos kézzel összeállítva s rajta van a márkája annak, hogy vér­beli ember rendezte. Amidőn Vas­tagh Gyula mutatót hozott Nyír­egyházára, jóhirü Váci-utcai "sza­lonjából, tudta,'hogy a nyíregyhá­ziak kényes Ízlése megköveteli, I hogy a kiállított képek mesteri pró­bával legyenek ellátva és ezt tar­totta szem előtt, amidőn nemcsak hozzáértéssel, de szeretettel és Íz­léssel állította össze azt a nivós gyűjteményt, amelyben 9 napon át gyönyörködhetik városunk közön­sége. S hisszük, hogy közönségünk, amely minden kulturális vállalko­zással szemben mindig kellő meg­értéssel volt,"ezúttal is méltányolni fogja a kiállítás ügyeskezü ren­dezőjének költséges es fáradságos vállalkozását annál is inkább, mert az árak igazán a mai nehéz viszo­nyoknak megfelelően igen szeré­nyen vannak megszabva s amint halljuk, még ezeket sem k«ell egy­a városháza dísztermében. szerre lefizetni. Minden különösebb kritikától, már csak a helyszűkére való tekin­tettel is, eltekintünk s éppen erre való tekintettel az abc sorrendjé­ben említjük fel az itt résztvevő művészeket, külön felsorolva el-. hunyt nagyjainkat, úgymint Ben­czúr Gyula, Lotz Károly, Markó Ferenc, Mednyánszky László, Szé­kely Bertalan, Vastagh György és. Vastagh Gézát. Az élők közül itt vannak Bachmann, Berkes, Ed vi­lilés, Éder, Glatter, Gergely, He­ver, Glatz Oszkár, Innocent, Jusz­kó, Karlovszky, Molnár, Nagy Vil­mos, Neogrády, Pálya, Pap, Ná­nay, Szepesi-Kuszka, Szirmai, Zoskócsy, stb. Néhány nagy szép állatszoborral szerepel a hírneves állatszobrász ifj. Vastagh György Ezen felette érdekes tárlat holnap, szombat reggel nyilik meg s 9 napig marad nyitva s igazán ön­maga ellen vét, aki azt meg nem nézi, hisz reggei 9 órától este 7-ig egyfolytában díjtalanul meg­tekinthető. ******* Tánc és bál Nyíregyházán. Mi az oka a nagy bálok sikertelenségének ? — A házi bá­lok jegyébe léptünk. — A társadalom természetszerű orien­tálódásában rejlik a tartózkodás. — A selymek és csipkék világa — a családapák zsebeit kifosztja! Nyíregyháza, január 29. — (A' g «Nyirvidek» tudósítójától.) Á farsang a naptárban éppen ugy kezdődik, mint régen, Szilvesz­ter apó megrázza vén bozontos lejét s e szilaj mozdulattal el kell jj tűnni az óév szigorú adventjének, áhítatos ünnepeinek, mintha ki­nyílnék egy nagy szigorú száj, vi­gyori nevetésre billenne s belőle egymásután hullanak ki táncba hajló lábacskák brokát cipőben, a frakkos urak vakító ingmellel, fény­lő, sima hajukkal; a felviharzó uj nóták, végnélküli csárdások, mo­dern mozdulatok az uj táncokban ; selymek, csipkék; büszke mamák feketében s mély dekoltással fia­tal asszonyok, akik mintha gyer­mekkori játékot érzékeltetnének villanó szemükkel "Tüzet viszek, nem látjátok, ha látnátok, oltanátok...f> A farsangi élet eléri csúcspont­ját, hogy aztán egy csipetnyi ha­muba bele fulladjon, amit szo­morú, áhítatos emberek homloká­hoz érint az egyház szolgája. Igy volt s igy kellene lenni — félénk is a báli naptár, minden hét­re jut 4—5 mulatság, kivilágítva a bálterem, de 1 a báli rendezők hossza orral járnak keresztül a báltermen, ' nincsenek táncosnők, hacsak nem fejtenek ki szinte erő­szakos agit&ciót. , Az emberek egymásra n&enefc s önkénytelenül felvetődik a.., kér­dés: miért van ez igy? Mi ennek az oka? A közelmúlt évek alatt nem volt elég a farsang, dühön­gött a táncvagy, mindenki táncolt: ifiu, vén, gazdag, szegény; nem volt társadalmi kasztkülömbség sem, vagy legalább is nem volt olyan hataroltan. Az emberek egy-\ szerűen: felejteni akartak, narko­tikumot kerestek s belevetették ma­gukat a tánc szilaj, vagy lágyan ringató forgatagába. Most pedig áthágva a konjunk­túrákon, az uj gazdagok feszengő. 'Megjelenésén, lassan elérkeztünk a bélisztáig, a pénztelenségig s odá­ig, hogy a pénzen kivül egyéb emberi érték is van, ha nem is hatalmasabb, de tiszteletet követe­lőbb. Feltűntek a régi világ intim jellegű házi báljai, hogy meg­hódítsák a ma elfáradt vagy sok küzdelemben megedző­dött emberét. Itt is, amott is nagysikerű házi bálokról hallani, ahol jóc- érezték magukat az 1 emberek, táncoltak ro­gyásig a fiatalok. Igaz, a nyilvános báloktól visszatartja a családokat az is, hogy minden bálra uj ruha kellene, ami mindég súlyos millió­kat jelent. Mig régen a bájos fiatal leány egyszerű fehér vagy rózsa­színű batiszt ruhácskában ment a bálba, habkönnyű fodrok röpköd­tek karcsú testén, apró szalagok, kis virágok,'egyszerű kivágott cipő kellett csupán, ma drága selymek, brokátok, csip­kék; gyöngyö* cipők, selyem fehér ne miiek jöhetnek számba, mert nem röp­ködő fodrok, de idomokhoz la­puló, lágyan ölelgető selymek a divatosak sfa hódító elegancia tar­tozékai, Ez nem mindenkinek áll módjában, azonban még sem ez a fő ok, mert a házibál ennél is többe kerül. Én inkább — s má­soknak is ez a véleménye — a kü­lönböző irányú társadalmi orien­tálódásban találom a fő okot. A házibálon mindenki azzal találkozik, aki társadalmilag hozzátartozik, sőt lehetőleg azzal, akivel fo- • konszernéi, a nagy báloknak azonban nehéz megőrizni szigorúan zártkörű jel­legét. Ez nem antiszociális irány­zata a társadalomnak, de természe­tes, hogy egyenlő műveltségű em­berek érzik magukat jól egymás társaságában, hasonló szokások­kal, hasonló gondolkozássalmód­dal. A házibál a mai pénztelen, kevés fize­téssel rendelkező fiatalember­nek azt jelenti, hogy nincs horribilis vendéglői számlája, de mégis nagyszerűen vacsorázik, intim körben van, frakk sem keli | s még sok minden, ami a nyilvá­• nos bálokon szükséges; viszont a I leányok nem árulnak petrezsely­j Imet, mert a | vendégül látott fiatal urak : nem állhatnak cinikus képpei j a szoba közepére t hanem a I szives vendéglátás fejében tán­colniok kell! i S én azt hiszem, szívesen te­; szik. De végül még súgok valamit j önöknek: az az érzésem, hogy a régies jellegű házibálok megújí­tása melegebbé fogja tenni az em­berek egymáshoz való viszonyát, felviszi a fiatalembert a családi tűz­hely közelébe, megmutatja neki bá­jos, szelíd lobogását s ki tudja? Felélednek a mostanában hivatás­talanul ténfergő; tipegő öreg néni­kék, akik kicsi szobájuk mélyén kötögetés közben házasságot köz­vetítettek s akik csak akkor örül­tek; igazán, mikor már a fehér arcú menyasszony s az örömtől izgatott vőlegény a templom lép­csőjéről haladtak a kocsi felé. Vájjon jól sejtem-e? A házi­bállal ez kezdődik-e? Ha nem len­ne annyi bélisztás, annyi állásnél­küli és kisfizetésű fiatalember, mint eljövendő tünetet ezt merném jó­solni. Igy azonban majd csak a férjekkel merek beszámolni egy­szer. T. Stima Ilona. Egy primadonnát pántlikával díszített fánkkal dobáltak meg. Kovács Teras véresen elájnlt a színpadon. Megszakították „Nóta végét". A szerelmes cnkrászlegény tragédiája. Győrbői jelenü a Nyirvidék tu­dósítója: Nem kell megijedni, tu­lajdonképpen nem is történt sem­mi más, mint az, hogy egy sze­relmes cukrászsegéd kedveskedni akart ^ Kovács Terusnak, a gvőn szinház primadonnájának és valami igen furcsa és igen speciális mó­don akarta forró szereimének ta­nújelét adni- A szándék minden­esetre szép volt és nemes s hogy azután e tett nyomán a primadon­na fejébői Vér serkent, ez csak a furcsa véletlen müve­A Nóta vége cimü operett egyik esü előadásán történt, hogy mi­közben Kovács Terus a színpa­don énekelt, a primadonnának egy karzati tisztelője, egy szerelmes cukrászsegéd, nemzetiszínű pánt­likával átkötött csomagot dobott a színpadra. A csomag Kovács Terus primadonnának volt címezve és amint a karzatról lerepült a szín­padra, olyan szerencsetlenül esett, hogy pont az éneklő primadonnának a fejebubját érte, aki annyira megijedt, hogy azonnal elájult. Az előadás természetesen azonnai abbamardt, hihetetlen zürzvar tá­madt a nézőtéren- A primadonna segítségére siető orvos azután meg­állapította, hogy a kis csomag megkarcolta a primadonna fejbő­rét, annyira, hogy az vérzik- A füg­gönyt is fe kellett bocsájtani, de öt perc sem telt el, újból felhúzták és az előadás zavartalanul folyt to­vább és a primadonna jókedvűen játszott- i Az ügyeletes rendőrfelügyeld azonban nem elégedett meg ezzel és a tettes kézrekeritéséhez fogott­Felment a karzatra, ahol nem kel­lett sokáig kutatnia, mert hamaro­san sikerült kinyomoznia a me­rénylőt. A «mercnyiő» tudniillik személyesen jelentkezett a sze­relmes cukrászsegéd személyé­ben, aki bevallotta, hogy a cso­magot ő dobta le tiszteletből és hódolatból és hogy a csomagban nyolc darab E irosra sült fánk van, amelyet a edves primadonna részére saját­kezüleg készített és sütött meg- — A jószándék azonban itt is csütörtö köt mondott, mert Kovács Terus primadonna nem ehetett a frissen sütött fánkból, „mert a rendőrség bűnjelként elkobozta és könyörte­lenül megindította a kihágási eljá­rást a szerelmes cukrászsegéd el­lon. . Kalocsáról Bécsbe menekült egy leány, a kényszer-házasság elől. Visszajövet a határon letartóztatták és bekísérték a soproni rendőrkapitányságra. Gsóti Juliska kálváriája egy gazdag cseh kérő miatt. A nagy alföldi városban: Ka­locsán született, élt és nevelkedett nőtt nagy leánnyá Csóti Juli-ka. Szép, nyílott rózsa lett tizennyolc éves korára, barna és mélységesen feketeszemű, mint azok, kik kora tavasztól késő őszig az Isten sza­bad napia alatta homokbuckás föl­dön dalolva róják az élet min­dennapi robotját. Kétkezi família volt a családfája, az apja nyáron tanyás,i télen városi polgár, Jór anódú,, a maga kenyerén élő.. A Juliska virulása nem marad­hatott titok. Minthogy Minthogy arra felé sincs másképen, össze­1 találkozott egy deli legénnyel és addig csacsogtak, addig susogtak, annyiszor fénylett felettűk a vén hold, mígnem egymásé lettek. Csak

Next

/
Thumbnails
Contents