Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-30 / 24. szám

( jirimmtK 1926. jaauár 30. Mm*a aa a aj ai actta <u*«na OKVETLENÜL VEGYEN 195.000 koronáért egy pár lakk-, vagy antilopcípőí csak 35 36 nagyságban Telefon: 351. 45? A honvédzenekar vasárnapi hang­versenye. Rohamosan fejlődő városunk kul­túréletének egyik jellegzetes és fe­lette népszerű intézményé, a'hon­védzenekar holnapi, illetve ma esti hangversenye áll az érdeklődés homlokterében, amelyre kötelessé­günknek ismerjük a közönség fi­gyelmét ezen az uton ismételten és nyomatékosan felhívni­A jó békeidőben Nyíregyháza csak elvetve, egy-egy hadgyakor­latra keresztülvonuló közös gyalog­ezred rövid itt tartózkodása alkal­mával részesült abban a szenzá­ciós gyönyörűségben, hogy ut­cáin és terein katonazene "harsant végig. A karakterisztikus miíiőben felcsillogó kürtök és harsonák, a szikrázó cintányér és impozáns nagy dob — az annyira jellegzetes kis póni-talyigán pár órai ven­dégszereplés után távoztak és a város polgárai szomorú kedvetlen­séggel és nem tagadható irigy ke­déssel gondoltak azokra a boldog garnizonokra, amelyekben a kato­nazenekar térzenéi, parádés kivonu­lásai a város életének megszokott, köznapi egyhangúságába gyakran vegyitettek szint, elevenséget­Flammarion, a nagyhirü francia csillagász irja egyik csillagászati regényében, ahol az emberiség re­mélhető fejlődése fokairól ir felül­múlhatatlan fantáziával, hogy ami­kor az emberiség már annyira fog fejlődni, hogy világbéke fog ural­kodni az emberlakta térségeken és katonaságra se lesz szükség... a katonazenekar mégis fent fog ma­radni a benne rejlő nagy művészi értéknek az erejénél fogva és egye­dül ez az intézmény fogja emlékez­tetni az emberiséget arra a korra, amikor még ellenséges hadseregek rohantak egymásra gyilkos szerszá­mokkal­A katonazenekar, igen, a maga nagy művészi értékével, népszerű­ségével, a karmesteri pálca nagy fegyelmező ere jé vei", a bámulatos összhanggal és a nagy dinamikus hatásokkal, amelyeket' csak egy, ilyen erős fegyelmezettséggel di­rigált monstre zenekar tud a jól összeválogatott instrumentumok pe­dáns összjátékával produkálni! — pzek azok a tényezők, amelyek! a ka' tona-zenének örök maradandósá­gát és művészi nélkülözhetetlensé­gét biztosítják! Most már nekünk is van ka­tona-zenénk. Szeretett házi' ezre­dünknek a nehéz körüfménvek közt kifejtett bámulatos kitartása és a város áldozatkészsége tette lehető­vé, hogy a súlyos gazdasági viszo­nyok és a honvédelmi tárca mosto­ha erőforrásai között is megalakul­hatott és fennmaradhatott­Sőt nemcsak fennmaradhatott, hanem erőben és kiképzésben napról-napra fejlődve, ma már a legjobb zenekarokkal felveheti a versenyt. Színházunknak biztosítja az ál­landó zene-kiséretet. Katonai kivo­nulások alkalmával élénkké és szí­nessé teszi utcáinknak ünnepi per­ceit, amikor jövőnknek reménysé­gét, a nemzett hadseregnek csapa­tait látjuk megjelenni városunk fa­lai között. És ki ne üdvözölné szív­ből a 'térzenéket, melyeket a zene­kar vezetősége minden arra alkal­mas időben készségesen és ingye­nesen bocsát a közönség gyönyör­ködtetésére- Avagy szabad-e elfe­ledkeznünk arról, hogy ugyancsak a házi ezred zenekara szolgáltatja az ünnepi zenét minden nemzeti és nagyobb kulturális ünnepünk al­kalmával! Most, vasárnap este lesz az alkalom, hogy mindezért a kö­zönség is leróhassa őszinte háláját Sés köszönetét a zenekarral szemben, amely haladásáról és hivatottságá­ról egy impozáns hangverseny keretében kiván a műértő közönség előtt beszámolni. Itt most nem pro­fán zene, hanem magas művészi revelációk hívogatnak­És hivogat főként a megbecsü­lés, a szeretet, a hála, amelyre a honvédzenekarnak minden oka és joga megvan számitaní­Szó­Balázs Árpád nyíregyházi estje is a magyar dal diadalát hirdette. Nyíregyháza, január 29- (A Nyír­vidék tudósítójától-) Ugy láttuk már, hogy a közön­ség letargiában van, hogy semmi sem érdekli oly intenziven, mint ezelőtt, de a tegnapi Balázs Árpád estély fényesen rácáfolt hasonló gondolatainkra- Mégis csak van, ami felébreszti, lázba hozza a ma­gyar közönséget, van benne őszin­te lelkesedés, (tud tapsolni, tud ün­nepelni s ra'jongó szeretettel kö­rűi venni valakit, aki a szivéhez, lelkéhez férkőzik- A tegnap esti pá­ratlan siker forróvá hevítette a Korona nagytermének levegőjét, előkelő közönség gyűlt egybe, hogy kifejezést adjon a magyar dal s a magyar lélek legközvetlenebb kife­jezője iránti rokonszenvének­A terem megtelt, sőt túlzsúfolt volt, ragyogó szemek, ragyogó toalettek pompázták mindenütt s ott láttuk társadalmunk •'legelőkelőbbjeit, mágnásokat még vidékről is- Fe­hér nőt vállak, hófehér nyakak villantak; gyöngyök és brilliánsok ragyogtak s felhangzott a taps vi­harzó forrósággaí. A közönség kö­rében ott láttuk a Dessewffy, Vay grófok tagjait, mint Szabolcsvárme­gye előkelőségeinek képviselőit, vá­rosunk katonai és polgári előkelő­ségeit, akik mind eljöttek, hogy felkükbe öleljék a magyar dal éde­sen zengő melódiáit- A cigányze­nészek helyet foglaltak a pódiu­mon, majd kilépett Balázs Árpád, arcán sugárzó jóság, elevenség, szemében öröm, melynek tüze nőtt a taps viharzó erejével"- Éreznie kellett, hogy a iazz-band, mely pillanatnyi­lag leköti a modern embert, meghal a magyar ember ma­gyar dala mellett. Érzi ő is, mint mi éreztük az este, hogy Ez a mienk igazán, ezek az édes apró dalok a «két apró kis szo­báról* s hogy meghat minket, mikor «valakinek muzsikálnak* s hogy «levelem, levelem» telve van érzéssef! Ezeík a szívhez szóló -meló­diák, kis «piros pettyes» dalok, me­lyek elmondják még azt is: «ahogy én szeretlek* s ahogy mindenki szeret, vagy szeretem Igen megható és kedves volt, mi­kor a dalköltőt meleg ünnepelte­tése közben még az a meglepetés érte, hogy az alispán leányától fehér és rózsaszínű virágokat kapott, mikor «Az alispán ieányá»-hoz da­lolt- Török Margit urleány mene­kült alispán leánya adott virágo­kat a nagyszerű dalköltőnek. Minden dal után felzengett a taps, forróbban dobogtak a szi­vek, minden dal után jobban érez­tük, hogy a magyar dalt, a magyar érzést, a kedvünket, á bánatun­kat, szépséges sirvavígadásunkat Balázs Árpád tudja legszebben tolmácsolni­A közönség alig alig akart tá­vozni a teremből, a tapsvihar visszahívta a dalköltőt, aki még két ráadás dallal is honorálta a közönség lelkes ünneplését. — Azután még egyszer megjelent a taps közepette,' megcsillant ezüs­tös, dus haja, közönsége felé küld­te kedves mosolyát s elment, zsongó melódiákat és egy fényes est emlékét hagyva rajongó közön­ségének­(Ft*)' BORDAL. Irta Tartallyné Stima Ilona, zené­sítette Jakab József, előadja a városi dalárda február 1-iki vig­estélyén. Bort iszom én alva, ébren. Ne busulf pajtás, légy résen! Ha az édes mámor megölelget, Nem mondhat nékem senki szeb­bet: Lásd a xbor, a bpr, a bor a jő. Örömmámorba ringatóy hajó. Ha szivünkben kél dal é s szerelem, A tüzes egri vörös van velem!... Hiába hagysZ el édesem. Vigaszt csilingel majd nekem Aranybor csillog, fehér asztalom Drága nő, igy szól hozzád a da­lom: Lásd a bor, a bor, a bor a jó, Örömmámorba ringató, hajó. Ha szivünkben kél, dal és szerelem Az édes tokaji bor van velem!... Bort ide hát! Üresen áll A poharam és sok pohár, Baráti jobb — szerelmi csók — Fojtsátok borába a csalót! Ha pénzem njncsen, van hitel, Van bor s az ördög nem visz el, Busuljon kinek Sokkal tartozom, Lelkébe üröm lesz víg dalom: Lásd a bon, a bor, a bor a jó, örömmámorba ringató^ hajó. — Ha szivünkben kél dal és szerelem, E kettő: barát és bor kell nekem! (*) Gramafonok é« lemezek, első­rendű gyártmányok olcsó árban Szántó Ernő könyvkereskedésében. Grammofon és lemez kölcsönzés­(*) A L' Illustration, párisi ké­pesujság legutolsó száma közit Windiscgraetz arcképét és a frankügy részleteit. Ára 12 ezer ko­rona, Icapható az Ujságboltban. (*) A legolcsóbb és a legszebb fényképek, fényképnagyitások élet­nagyságig már 30 ezer koronától felfelé készülnek, ő darab művész laphoz 1 darab 18X24-es fénykép­nagyi tást ajándékba adok. Csépány műterem, Bessenyei-tér 7. ESTELYI arany, ezGst, brokát, moaré, selyem minden elképzelhető ki­vitelben, a legnagyobb választékban kaphatók: HETI MOSOR: Szombaton,- 29-én: d. u. 4 órakor. Gyermefeelőadás: Ludas Matyi. A sZinházi iroda hirei: Dénes Manci nyíregyházi ven­dégszereplésének híre a legszéle­sebb körű érdeklődést keltette vá­rosunkban. A csodás szépségű új­pesti primadonna annyira vonzó, bájos tünemény, hogy magával ra­gadja és már első megjelenésével meghódítja a közönséget. Ma este Zerkovitz operettben, a Postás Ka­ticában lép fel, melynek címsze­repét játsza. A darab szereposz­tása egyébként a következő: Idősb Aghy János — Bihari László Jani, a fia — Károlyi János Aghiné — Medgyessy Erzsi Katica — Dénes Manci Özv* Cseléné — G. Székely René Málika, a leánya — Zsolnay Manci Csillag ur, patikus — Lédeczy Antal Réthy Laci, állatorvos — Kőrössy Zoltán Kuka Marci primás — Lengyel Antal Csendőrőrmester — Pajor Zoltán Zsuzsi, cseléd — Bányai René Tanító ur — Kun Emil Tanítónő — Utassy Nóra Tisztelendő ur — Pajor Sándor Wajsz ur — Medgyessy József Wajszné — Pajor Juci Í ulis — Keleti Manci tengeleghy, színigazgató — Gulyás Menyhért Boogáthy, bonviván — Magyari László Parlaghy, hősszerelmes — Föl­dessy Géza Virág Mici, primadonna — Rózsássy Ágnes Cimbalmos — Combol Lajos Klárinetos — Cser József Pistike — Kállay Misiké * Dénes Manci vendégszereplése iránt olyan kivételes nagy érdek­lődés mutatkozik, hogy jegyeket ajánlatos elővételben biztosítani. * Az «Annabál»-ban Vén korhely­nek Faragó Dezső tetszett ez egyszer, Megértem, — hisZen ő volt benne, Brandl, az öreg pincemester. Szinházkerülő. /

Next

/
Thumbnails
Contents