Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-24 / 19. szám

12 JSfiÍKBTDÉK 1926, január 2. Nem képez precedenst! Ezzel a mondattal szögezte le a miniszterelnök álláspontját, miután beleegyezett abba, hogy a frank­ügy megvizsgálására parlamenti bi­zottság küldessék ki, Egy parlamen­ti bizottság jogköre és működésé­nek határai valóban sokkal kénye­sebb kérdések, semhogy ne kívánná­nak kellő óvatosságot. Mindig fenn­forog ilyen esetekben' az a veszély, hogy a hatalmi és jogkörök egyes részei *e«6zevegyittetnek és ^ köny­nyen összekevertetnek. Valóban a bünügyek felett való ítélkezés joga minden országban a független bíró­ságot illeti s nagyon kell vigyázni arra, hogy az a szuverenitás, ame­lyet a biróság intézménye élvez, semmiféle ügyből kifolyólag meg­ne sértessenek s erre precedens ne teremtessék. A miniszterelnök mégis elfogadta kivételesen és elvei ellenére a par­lamenti vizsgáló bizottság kiküldé­séről szóló indítványt; s ezzel tulaj­donképpen újból csak azt bizonyí­totta oe, hogy mennyire szivén fekszik ennek az ügynek teljes fel­derítése. Ez az engedékenység a kormány részéről nem volt deferá­lás, sőt ahogy az események lefoly­tak, az egyenesen az erő jele volt. A kormány ereje tudatában a Ház megnyitásának napján állta az el­lenzék legdühödtebb támadásait s miután azt látta, hogy az első kirob­banások levezették az indulatokat, nyugodtabbá tették a kedélyeket, egyezett bele az ellenzék kérelmébe s járult hozzá a parlamenti bizott­ság kiküldéséhez. A miniszterelnök jó pszichológus volt, mert meg­várta az alkalmas pillanatot, s egy aktussal egyben megmutatta erejét is, vállalva és visszaverve az ellen­zék féktelen támadásait. Hogy mennyire nem deferálás a kormány álláspontja, azt a minisz­terelnök az ellenzék' szemébe olvas­ta a Traite,politique cimü könyvből vett idézetekkel, amely a francia parlament főtitkárának" a müve s részletesen tárgyalja mindazokat a precedenseket, amikor egyes fran­cia kormányok parlamenti bizott­ságok kiküldésébe beleegyeztek. Anélkül, hogy szükségesnek tarta­nok az idézett példákat sorra venni, leszögezhetjük azt a tényt, hogy a mindenkori francia kormányok ál­láspontja az volt, hogy parlamenti bizottság kiküldésének csak a bírói ítéletek meghozása után van helye. A mindenkori francia miniszterel­nökök álláspontja tehát egyezik mi­niszterelnökünk" álláspontjával, de a mindenkori francia ellenzék is sokkal higgadtabb formában kérte adott esetekben parlamenti bizottság kiküldését. Az a modor, ahogy az errevonatkozó kérdéseket a francia képviselőházban felvetették, nyomát sem mutatja annak a sajnálatos ve­hemenciának, amelynek tanúi vol­tunk a legutóbbi napokban a ma­gyar ellenzék részéről..-.Ha az ellen­zék az ország érdekében ugy véli, hogy a parlamenti bizottság műkö­dése az ügy felderítésének előnyére válik, akkor ezt a véleményét kife­jezhette volna olyan formában, amely legalább is leleplezi a bosz­szuállásnak azt a szándékát, amit az egyes ellenzéki képviselők közbe­szólásai annyira magufc>n viseltek. Az ügy kényes, szokatlan, s a ma­gyar politikai életben még elő nem fordult. Bizonyos fokig tehát meg tudjuk azért érteni razt az idegessé­get, amellyel az. ellenzék az igazság kiderítését sürgeti, de nem tudjuk megérteni azt a módot, amelyben ez a sürgetés történik. Szerencsére az első vihar elmultával a kedélyek lehiggadtak s maguk a támadók is kezdték belátni, hogy felszólalásaik konstrukciójában túllőttek kissé a fcélon s a gyűlölet utja éppen nem alkalmas arra, hogy'ez az ügy az ország érdekeinek kára nélkül elin­téztessék. Az ellenzék engedéke­nyebb hangulatát méltányolta épen a kormány, mikor beleegyezett a parlamenti vizsgáló-bizottság ki­küldetésébe. A városok külterületi lakosságának pallérozása. Irta : Szohor Pál, Nyíregyháza r. t. város főjegyzője. IV. A tudatlanság nyilvános beisme­rése minden társadalmi osztálynál szégyenérzettel jár. Találkozunk ve­le az írástudatlanoknál is, akiknek zöme messze fogja kerülni az anal­fabéta tanfolyamokat. Szégyel este ugyanabba az iskolába járni, ahol nappal gyermeke tanul, ott ugyan­attól a tanítótól tanulni a betűvetést, mely gyermekét már magasabb is­retekre oktatja. Pedig a legfonto­sabb módszer külterületi lakossá­gunk müvelésére — az esti analfa­béta tanfolyamok rendezése. Legalkalmasabb lesz e célra a tanyasi iskolák tanterme, ahol no­vembertől—februárig, tehát a négy téli hónapon át, amikor legkevesebb a mezőgazdasági munka — maga a tanyasi tanító végzi az analfabéták oktatását. Az önként jelentkezőkön kell kezdeni sl igy terjeszteni ki fo­kozatosan a népszámlálási statisz­tikában összeirt minden analfabé­tára. Sok jelentkező esetén bizonyos -sorrendi szabályokat állithatunk fel. Irányelvül szolgálhat azí életkor, il­letőség, foglalkozás és sok más szempont, melyet á helyi viszo­nyok adnak meg.jA tanfolyam hall­gatóit a legfiatalabb korosztályból válogassák ki, hiszen 55—60 éven felül már meghaladják az átlagos életkort. A helybeli lakosoké az elsőség, akit valamely szerény in­gatlansággal oda vannak kötve a város határához s nem változtatják évről-évre lakóhelyüket, mint pl. a gazdasági cselédek s más hasonló foglalkozású kategóriák. . j Ez a munka nagy anyagi áldoza­i tot is követel a városoktól. Tájé­kozásul elkészítem itt egy 40 hall­gatóból álló esti tanfolyam költség­vetését : /. Személyi kiadások. 1'. Az oktató tiszteletdija a 40 analfabéta után - 4.000.000 K. II. Dologi kiadások : 1. Fűtés 2 m3 fa á 200000 korona 400.000 K 2. Fa felvágás m3-ként 32.000 korona 64.000 K 3. Petroleum, lámpánként és havonként 3 liter á 5000 korona 120.000 K 4. Négy darab lámpaüveg á 8000 korona 32.000 K 5. Egy darab tartalék­lámpabél á 8000 K 8000 K 6. Egy csomag gyufa á 5000 korona 5.000 K 7: Takarítás 400.000 K 8. 40 darab abc. könyv á 20.000 korona 800.000 K 9. Füzet fejenként 4 Hun­gária á 1500 K és 2 Monda á 500 korona 280.000 K 10. 20 darab tisztatartó á 5000 K 100.000 K 11. Félliter tinta 22.500 K 12. Egy doboz tollhegy 50.000 K 13. 40 drb. itatós papir á 200 K 8.000 K 14. 80 darab ceruza a'1800 korona 144.000 K 15. Egy darab szivacs 30.000 K 6.463.500 K Ebből a költségvetésből is lát­szik, hogy milyen súlyos anyagi áldozatokat követel ez a városo któl, de vájjon van-e gyümölcsözőbb be­fektetés, mely jobban meghozza ka­matját, mint embertársaink mivelé­se ? Egy-egy analfabéta oktatása 161.500 koronába kerül, melynél fogva elméleti számítást végezve az alföldi városok egyenként egy-egy milliárdot jóval meghaladó ösz­szeget áldozhatnának összes 1 analfa­bétáik kiművelésére. 1 Helyes dolognak látszik a tanfo­lyamot vezető tanító ambíciójához is kulcsot keresni s a fejenkénti tiszteletdijat csakis azok'után fizet­ni ki, akik a tanfolyam végén tar­tandó vizsgát sikerrel teszik le. A A tanfolyamot pedig a városi ta­nács állandóan ellenőrizze, az elma­radozókat csalogassa vissza szép­szóvál, fenyegetéssel, ha kell, ti­lalmi szóval is. Mindenek felett mu­tasson türelmet, mert ez a, munka háládatlan és gyümölcseit lassan termi meg. A külterületi lakosság pallérozá­sának harmadik fázisa az ismeretek általános színvonalának emelése. Ez a munka már nem mérhető meg szá mokkái, nem állitható be táblázatok rideg sorozataiba : területe össze­esik az iskolán kivüli népnevelés tö­rekvéseivel. Legjobb rendszernek a vasárnapi előadásokat találjuk, ahol gazdasági, történelmi és természet­rajzi ismeretek vésődhetnek bele a tanyai lakosság lelkébe. Az előadá­sokat vetített képekkel tesszük szí­nesebbé s megtanítjuk háziipari munkákra, melyet a hosszú téli hó­napok alatt jövedelmezően űzhet­nek. Célszerű lesz mintagazdaságo­kat berendezni, ahol magnemesi­tést, uj gazdasági eljárásokat, gyü­mölcstermelést tanulhatnak. A ve­zetők leleményessége minden "város­ban meg fogja találni a legalkalma­sabb formákat, melyek a helyi vi­szonyokhoz simulva elősegítik a műveltség általános színvonalának emelését. A városnak sietve fel kell is­mernie a külterületi lakosság elma­radottságában rejlő veszélyeket­A nagy műveltségi differencia szét­Több ezer hazai és külföldi orvosi biznnyitvány igazolja, 8 hogy a & hi*9 » anos természetes keserűvíz hatása mindenkor bevált. választja a két különböző népréteget­A tanya nem élvezi a kövesutcák, villany vezeték áldásait, nerfi vesz részt a társadalmi mozgalmakban, lassanként egész félrehúzódik a vá­rostól- Az alföldi városok hova­tovább ketté fognak szakadni, lakos­ságuk felére csökken s nem lesz más összekötő kapocs bel- éa kül­terület között, mint a közigazgatás egysége­A tanyák magának élő lakos­ságát pedig nem lehet jobban be­édesgetni a városba,mintha fokoza­tosan emelik kulturigényeiket- Ma még nem is kulturáról, csak közös nemzeü nyelvről, betűvetésről áb­rándozunk-. Ezzel a munkával a városok nem csak saját jövőjüket alapozzák meg, hanem szilárdan megépítik a nemzeti élet alap­jait is­Hogyan lehet háziipart folytatni. á házikenyérsütés, női szabó­ipar, takácsipar, papucs­készités. Az uj ipartörvén}- kilátásba he­lyezte olyan rendelet; kiadását, mely a háziipar kérdését szabályozni/ fog­ja. Ez a rendelet, bár még ma sem jelent meg, mégis egyes krnkrét esetekben a házi iparrá vonatkozó határozatáról értesítette a kereske­delemügyi miniszter a kereskedel­mi és iparkamarákat, amelyek a közönség körében általános érdek­lődésre tarthatnak számot. A ndi szabó háziiparnak gyakor­lását az uj ipartörvény tulajdonké­pen szabályozta is akkor, amikor kimondotta, hogy a háznál dolgo­zó házivarrónők is kötelesek ipar­igazolványt váltani. Az iparigazol­vány váltására módot nyújt azáltal, hogy az ilyen házivarrónők, ha igazolják,, hogy 20 évesek elmultak, illetőleg, hogy 2 éven át, bár nem tanonci és segédiminőségben, de mégis szakba vágó munkát, végeztek, szakvizsgára bocsájtásukat kérhetik. A női ruhavarrás, .mint háziipar el­vesztette jelentőségéi és' azt csupán abban az esetben lehet háziiparnak minősiteni, ha valaki más főfoglal­kozás mellett mellékfoglaikozáské­pen, idegen munkaerőseikül, alka­lomszerűen végzi. A házikenyérsütés kérdése az 1924-ben kiadott miniszteri rende­leti ől- nyert már megoldást. Ennek a megoldásnak az előzően követett gyakorlat elejtésével az az alapja, hogy a kenyérsütés csak abban az esetben marad a háziipar keretein belül, ha valaki' a háziszükségletére szánt kenyér megsütése alkalmával a saját háziszükségletére szükséges kenyérrel együtt több kenyeret is süt értékesítés ciljából, Ezen a szűk kereten tul a íáenyérsü téssl a sü­tőipar gyakorlásává minősül. Akik hosszú évek óta foglalkoznak házi­kenyér sütéssel a miniszteri rende­let ertehnében csupán a kenyérsütés gyakorlására iparigazolványt vált­hatnak, ha a szakvizsgálatot siker­rel letették. Ez a jog csak a rendelet megjelenése előtt már házikenyérsü­téssel foglalkozó nőket illeti meg és azok el halálozásain tán a kenyér­sütőipar, mint külön iparág, meg­szűnik. A háziiparnak vannak ágai, me­lyeknél a háziipari jelleg tekinteté­ben kétség alig merülhet fel. Ilye­nek pl. az úgynevezett mezőgazda-

Next

/
Thumbnails
Contents